DAATH

A szokás láncai túl gyengék ahhoz, hogy érezzük őket addig, amíg túl erőssé nem válnak ahhoz, hogy elszakítsuk őket.

Samuel Johnson

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Lapozható lista


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

WegaZ


Létrehozás ideje:

2005. július 12.


Utolsó hozzászólás:

2012. október 26.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

13039 letöltés
286 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Kinek mi a fő célja ebben az életben?

WegaZ, 2005. július 12.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
286. natural2012. október 26. 07:05
 
 
Megtalálni és beteljesíteni a hívatásomat. Asszem főképp a pszichológia az.
 

 
285. univershelPSYou2012. október 6. 01:34
 
 
mi is a fo celunk az eletben?? jo kis kerdes......

igazabol mindenki a sajat oszinte boldogsagat keresi van aki igy van aki ugy sokfele ut van, de a Cel az kozos a cel az egy olyan letforma ahol nemfaj a fejunk semi miat sajatmagunk lehetunk es nem kel artsunk seminek, senkinek hogy ezt megtegyuk. A celunk az egy olyan let ahol egyek lehetunk a celunk hogy semik legyunk a semmi reszei legyunk ahol minden EGY....... legalabis en igy gondolom en szeretnek ujra egy lenni mert mar voltam egy es megint leszek..en tudom:D
 

 
284. cellux2012. október 5. 09:14
 
 
Ha már szóba jött:

Talks at Google: Eckhart Tolle in Conversation with Bradley Horowitz http://www.youtube.com/watch?v=qE1dWwoJPU0

(angol felirattal)
 

 
283. Assamoa2012. október 4. 16:23
 
 
Épp ma találkoztam A most hatalmában (Eckhart Tolle, ha valakinek még nem lenne meg) egy velős kis mondattal és nagyon megfogott: "... a halál előtt meghalni, és rájönni, hogy nem létezik halál."

Na nekem ehhez lenne kedvem. :)
 

 
282. meska2012. október 4. 14:00
 
 
Én ennék egy borsófőzeléket. :D

Na jó, nem.
Én mindig le akartam ugrani a hídról olyan gumikötéllel, de már nem biztos, hogy azt csinálnám. És megváltozott a világlátásom is.

Hát, most ezt lehet sokan nem értik majd, de én elmennék egy meleg bárba. Ez valóban rajta van a listámon. És mielőtt bárki rákérdezne, hetero vagyok. De azt mondják, ezeken a helyeken lehet a legjobbat bulizni.

Aztán meg várnék, majd ahogy ismerem magam, ezt hamar megunnám, felhívnám minden ismerősömet, akik fontosak a számomra, és beszélgetnék velük egy jót utoljára. Ha csak kevés időm lenne, akkor konferenciahívásra kapcsolnám.

Szóval nálam semmi extra. Ennyi lenne nagyjából.
 

 
281. borsofozelek2012. szeptember 27. 17:36
 
 
Nektek mi lenne a bakancslistátokon? Tudjátok, mielőtt feldobnátok, mit csinálnátok meg még (igencsak) szívesen?
 

 
280. meska2012. március 28. 23:21
 
 
És akkor most zárva az idézeteket (szintén a depressziótól)...

...
DZSI-DZSI-DZSI-DZSI-DZSI

TU-CSÁ-TUTUTU-CSÁ

(ez a gitár és a dob lenne)

:D
 

 
279. katonafull2012. március 28. 22:04
 
 
:)

Juppííj! Antiszociális szocializáció :))
Akkor én is csatlakozom :)
.
.
.
Szépre, békére,
harmóniára vágyunk.
Ébred az elménk,
ha széjjeltörik az álmunk.

Jóreggelt! :)
 

 
278. Assamoa2012. március 14. 18:14
 
 
Meska!

Küldtem e-mailt!
 

 
277. Assamoa2012. március 14. 17:14
 
 
Meska, gratulálok az ébredésedhez és az elhatározásodhoz!

Engedd meg, hogy én is a Depitől idézzek:

"Köszöntünk téged a klubban!
A szabad elmék között vagy
Talán a cél felé útban
Az is fontos, hogy nyomot hagyj
És jobbra fordítsd amit tudsz
Erőszak nélküli harccal
Ha még több a fényünk te sem buksz
A sárba arccal"
 

 
276. meska2012. március 13. 23:15
 
 
Sziasztok!

Én már sokat gondolkodtam ezen a kérdésen: Életem célja!!!
Hát az életem az utóbbi egy évben rávilágított: az én célom VALÓBAN ÉLNI.
Ezt úgy értem, hogy a 24 órából kb. 16 óra munka, utána szinte zuhanok az ágyba. És fizikailag, szellemileg teljesen elfáradok. Telnek a napok, hetek, hónapok, majd belenézek a tükörbe, és azt látom, hogy hű de megöregedtem.
Na és elmaradnak a bulik, barátok, mert inkább alszok helyette (addig sem vagyok ingerült).
Aztán találkozok ismerősökkel, akik kérdezik, hogy mi újság velem mostanában, és akkor jövök rá, hogy ... semmi. Az életem egy "monoton menet" /Depresszió zeneszövegéből idézve/.
Szóval eldöntöttem, hogy igenis el kell érnem, hogy ne dolgozzak ennyit, mert szeretném élvezni az apró örömöket, és foglalkozni akarok magammal, a lelkemmel kicsit.
Megtettem az első lépéseket, és jó felé tartok:
Például itt ez a tök jó fórum. Végre rájöttem, hogy vannak olyan emberek, akik hasonlóan gondolkodnak hozzám (és talán nem is vagyok antiszociális, amit már párszor megkaptam ismerőseimtől). Erőt és valahol célt ad, pont arra, hogy változtassak. Hogy tegyek valamit az egész ellen. Ha lépek, az sokkal közelebb visz a számomra megfogalmazott valósághoz (ami nem lehet ez, amiben nap mint nap ténfergünk). Az öntudatra ébredés, talán ez ami a legfontosabb.
 

 
275. ideaweed2012. március 12. 14:21
 
 
Mi ért van az, hogy sok egymástól térben és időben távoli ember, ugyanazokkal a problémákkal vagy ugyanazokkal az érzésekkel rendelkeznek, holott látszólag nincs kapcsolat köztük, csak az, hogy emberek ők is.(?)
 

 
274. GoodbyeSoberDay2012. március 12. 13:54
 
 
Általában magamat csapom be, magamnak hazudok, minden nap. Mindig várom a majdot, de tenni nem teszek érte. Így minden nap csak egy újabb kudarc. És ha nekiállok, gátoló gondolatokat jutnak eszembe, amiktől visszatérek a vegetálás állapotába. Csak magamat korlátozom, kitalált butaságokkal. Egyszerűen szörnyű ez az állapot.
 

 
273. GoodbyeSoberDay2012. március 12. 13:47
 
 
Mostanában én is sokat gondolkozok ezen, mert az életem eléggé kisodródott, pár éve ugyanazokat a köröket futom le, egy helyben vegetálok. Úgy érzem el van nehezülve a fejem, nem vagyok magamnál. Én is úgy tudnám leírni mint Deeptrip, hogy olyasmi érzés, mintha a belső énem egy külső burok mögött lenne, és csak homályosan, elmosódottan látom őt. Néha-néha feltűnik egy-egy percre, de utána visszasüllyedek az öntudatlanságba. Most talán jobbnak mondanám a helyzetet, mert most úgy érzem kirajzolódott előttem pár dolog, amit nevezhetünk célnak, ezzel együtt a személyiségem is sokat változott, fejlődött. De akkor is, ezek leginkább anyagi célok, ezt akarom, azt akarom. Úgy érzem, ettől valami többet "akarok" (:]), valami állandót, de nem tudom mi ez. Az anyagi céljaim, nem is tekintem olyan nagy dolognak. Olyasmikre gondolok, mint minden más ember szerintem. Egy szép lakás, boldog család, barátok, és belső harmónia. Úgy érzem valami hiányzik, de nem tudom mi. Tudatmódosító szereket egyébként nem használok (kivéve a zenét, de már azt is csak ésszel), régebben próbálkoztam, de nem "működtek", bár így visszagondolva, lehet nem is baj, mert éretlen voltam. Lehet tudnának újat mondani, más kapukat megnyitni, de mégis úgy gondolom, hogy magamtól is rájöhetnék. Gondolom le kéne győzni ezt a lustaságot, ha ez az állapot a lustaság egyáltalán. Nem látok, az az igazság, csak ideiglenes dolgokat.
 

 
272. coolermouse2012. január 25. 17:26
 
 
Kinek mi a fő célja ebben az életben?

Nekem az, hogy az életem legyen olyan, amilyennek megálmondtam. Család, és boldogság. és már alakulgat :)
 

 
271. wormwood2011. szeptember 20. 23:17
 
 
Célunk a létezés.
Eszközünk a kémia.
 

 
270. Yopo Ono2011. július 7. 22:24
 
 
jau, majd a "pszichológia merre menjen"-be leírom, hogy mi a különbség a között, amikor antipszichotikummal beszűkítik a tudatodat, hízol 1 hét alatt 8 kilót, "kirántódsz a mátrixból" - hogy egy kedves ismerősömet idézzem -, valamint a hogy google skyra cuppanva, macskát simogatva, atlantiszi űrhajósnőnek képzeled inkább magad és a többi egyéb terápiás bolondozás közt... de most offolódom terepi élménygyűjtésre egy kicsit. 4444499999 jí.
 

 
269. fL3x2011. július 7. 19:49
 
 
Yopo:

Majd a terápia során írhatnál ide,vagy a feldmáros topicba is akár,hogy hogyan változott róla a kép,személyes kontakt után az fb-s beszóláshoz viszonyítva,engem érdekelne.
 

 
268. Yopo Ono2011. július 7. 18:32
 
 
rendben revemu :D nem teszem... nem mintha ismernék német kakipisi pornó szájtot. cupp.
viszont ma _őrülten_ érdekes élményekkel gyarapodtam, mert köteles voltam megnézni egy pszichiátriát. természetesen tele akartak tolni gyógyszerekkel, de maradunk végül a pszichoterápiánál, meg sajnos feldmárnál, ha már előre látta ezt...
olyan volt, mintha a millió dolláros hotel c. filmbe kerültem volna, csak százmilliószor lepukibb. szegény emberek, akik ott voltak... totál retardált nyálcsorgatósra szedálva, némelyik annyira elbutulva, hogy azt hittem, hogy nem magyar a beszédét hallgatva. rosszabbul lettem, mint előtte. mindenesetre vettem az egyiknek egy szendót, akit már kiengedtek, de nem tud magával mit kezdeni és nincs pénze kajálni.
...
volt sok más is,
de egyszer remélem tarthatok majd pszichiáternek meditációs tréninget, asszem rájuk férne... (ez is egy cél.)
 

 
267. Revemu2011. július 7. 16:53
 
 
@263

bocsi Yopo, megigérem többet nem fordul elő, de légyszi amit az elején írtál ne tedd meg kérlek!!
 

 
266. dclxvi2011. július 7. 11:09
 
 
na fussunk neki még egyszer

Metta! ne vedd komolyan!
 

 
265. Yopo Ono2011. július 7. 10:20
 
 
nagyon kedves, hogy te is beszállsz ebbe a felemelő beszélgetésbe, köszönöm elmés és konstruktív megjegyzésedet, próbálom implementálni... és megfelelően reagálni minden hozzászólásra, hiszen, mint hallottam, az a baj velem, hogy nem metakommunikálok, lol. remélem az ilyeneket mondó arcok hasonlóan hiperakut helyzetben majd jól megállják a helyüket, nem úgy, mint én... "hiszen jön a nagy doomsday, meg minden. kellemes próbatételeket mindenkinek, én majd kedvesen válaszolok eztán még a legótrvarabb bunkónak is, az erőszakos állatokra viszont nem mosolygok többé kedvesen, mert abból csak a baj van...
 

 
264. dclxvi2011. július 7. 07:46
 
 
yopo

"és ne vedd túl komolyan magadat, még akkor sem, ha valaki olyat mond az akut problémádra"-ez rád vonatkozik!! :D
 

 
263. Yopo Ono2011. július 7. 01:30
 
 
(jah, +1
ha valaki még egyszer a magánéletem - akár általam is kiadott - múltbeli epizódjaira meri projektálni az adott kialakult marhaságot, akkor azt, az összes email címével - no worries, megtalálom - felrakom egy német pisikakipornó szájtra.
mert azért, mert esetleg említek valamit, azzal nem jogosítok fel sem joshi baratot, sem heti hetest, meg - nemnézektévét, segítsetek, hogy még kit - arra, hogy ezzel visszaéljen.
csóka homlok és üdv.)
 

 
262. Yopo Ono2011. július 7. 01:27
 
 
deeptrip,
let's make a deal.
te komolyan veszed magadat, én komolyan veszem ezt a szefirát (d'ath) mely sokak szerint nem is létezik.
a tartalomszolgáltatás nehéz dolog.
bocsánat, hogy megosztottam az engem érő igen súlyosan kataklizmikus - ilyen szó van, amúgy? - eseményeket, igyekszem, habár nem is explicite megmutatni hogyan emelkedem még ebből is.
a pszichiáterem szerint 15 embernyi végleges megkattanás volt eddig a juss, szerintem 108, úgyhogy mostmár szépen...

csóka homlok
és ne vedd túl komolyan magadat, még akkor sem, ha valaki olyat mond az akut problémádra, hogy "luxusdepi"
hopax te meg menj a p.ba :DDD
 

 
261. Yopo Ono2011. július 5. 23:13
 
 
nah jah... de miért nekem írod?
amúgy sztem ez a türelem, szeretet, szövegelés nagyon sok esetben túl van misztifikálva. nem egészséges eltagadni az embernek maga és mások elől néhány dolgot, még ha az esetlegesen felforrósítja is a dolgokat, és a legtöbben a szürke, langyos vizet szeretik?

(creation needs a devil...)

mondhatnád te is a türelmet pl. hopaxnak, aki idejön egy beszélgetés közepébe, mert magára vett egy jóval régebbi hsz-emet, bármikor el tudna érmi magánban, de helyette nyilvánosan kell ide írnia? deeptrip nem szokott egy ideje a privát dolgokra reagálni, ezért nem szoktam neki írni... mindnestre vicces, h a saját hibáikat másra vezetik vissza (gén), illetve belevetítik minden helyzetbe, h én mit ki és mi miatt mondok, aztán csodálkoznak a jelzőkön...


amúgy uncsi tényleg, nem fejlődnek ők sem szignifikánsan, de vicces is látni, ahogy kapkodnak levegőért...

amúgy a szabad akarat = aspektus. a többi dolgon nem mindig változtathatsz, azon néha még igen...

 

 
260. ezékiel2011. július 5. 19:17
 
 
és ezt nem azért írom Yopo, hogy megmondjam a frankót. Frászt. Minden másodpercben, minden leírt szóval tanulok valamit.

nekem is a legnagyobb küldetésem első körben e türelem elsajátítása. ha a tibeti Formák egy szál pöcsben tudtak állni a jégzivatarban a hegy tetején 40 évig, úgy, hogy közben direkt csak csalánt ettek, akkor nekem se essen már nehezemre türelmet gyakorolni azok iránt, akikért és akikkel itt vagyok. és másoknak se. és itt a legnagyobb lecke, az önfegyelem metropoliszi maximuma.
 

 
259. ezékiel2011. július 5. 18:46
 
 
a tudatosság, amely nem tudja eldönteni, hogy jó e vagy rossz. ez az árnyék, a fény és a sötét harca. amíg az ember ebben az állapotban leledzik, nagyon nehéz a gondolatait úgy megérteni, ahogy az empatikus lények részéről elvárható lenne.

Yopo, ez neked is szól. Türelmet kell gyakorolnod, magad iránt, mások iránt, és ezzel tanulod a türelmet mások felé és magad felé. A szabad akarat nagyon érdekes móka. Nem befolyásolható, csak logika által. A logika pedig nem befolyásolható, csak a szabad akarat által. Mindenkinek jutott mindkettőből, persze sok meghatározó dolog van még; háttérismeretek, alapvető lelki-energiaegyensúly. De te, kedves Yopo, csakis a szereteten keresztül hathatsz másokra. Láthatod, a logikai retorikával (és a személyeskedésnek nagyon nem örülök) pont az ellenkezőjét váltottad ki, már én felteszem (mivel szeretlek, megelőlegezem neked), hogy szándékaiban jó ember vagy.

A Kabbala nagyon fontos. A héberek csak átvették az ősi tudást, és újraértelmezték, méghozzá egy nagyon egyéni, de zseniális módon. Szívesen beszélnék erről több embernek, akiket érdekel a dolog, mert rajta keresztül (mivel a Kabbala is Szakrális Geometria) rengeteg dolgot lehet fotografikusan értelmezni.

Szóval türelemre intek mindenkit, aki már a spirituális útra rálépett, hogy emlékezzen rá, hogy a saját döntése volt, hogy rálépett, eképp más sem manipulálható, hogy ugyan, akkor ébredj már fel csettintésre.

Yoponak mégegy puszi, ha lenyugszik :-)
 

 
258. Yopo Ono2011. július 5. 16:32
 
 
de most loopoltok egy gén és co. beszólásomat, ami nem általánosított volt, fröcsögtök itt összevissza, beleláttok a fejembe stb. mindezt egy kritikus félmondat miatt... huhhh ez nem ostoba és ratyi?
 

 
257. deeptrip2011. július 5. 16:00
 
 
Azért laza, hogy leírom neki: ne sértegessen másokat erre egyből dob egy ostoba és ratyi jelzőt bónuszként.

Leírom neki, hogy ne elemezgessen másokat, erre egyből jön a luxusdepressziós elmélettel.

Mindezt úgy, hogy egyesével törölgettem a hozzászólásait a kérésére. Oké meta, felfogtam az üzenetedet mostantól tartom is magam hozzá. Részemről a téma lezárva.
 

 
256. Hopax2011. július 5. 12:17
 
 
Yopo, az a baj az ilyen verbál ping-pongokkal, hogy a harmadik-negyedik kör után kb. lehetetlen kibogózni, hogy te mit és hogy, milyen súllyal értesz, de sokszor egy normál olvasás után támadónak tűnik. Amikor leírtad, hogy mi történt (+ki lettek törölve azok a hsz-ek, kérésre), nem éppen szerekkel, szernélküli PTSD kezelésre kiéleződött kommentek voltak. Ha nem kéred a törlést, gondolom nem törlődnek ki. Megemlítve sem lett, hogy ez nem Daath-ra való, csupán az, hogy más fórumokon valószínűleg többszörösen jobban megértik/átélik a helyzeted és ezzel arányosan "hasznosabb" reflekciókat kaphatsz.

Nem hinném, hogy bunkóság, parasztság, sötét-oldaliság, bármi, hogy erre nem úgy reagáltunk, ahogy szerinted kellett volna, vagy ahogy univerzálisan a leginkább optimálisabb lett volna, ténylegesen nem nagyon tudtunk ezzel mit kezdeni.

A Joshizálódás sem konkrétan miattad történik, hanem pont az ilyen pingpong turbulenciák miatt, ezek viszont rengetegszer visszavezetődnek olyan dolgokba, hogy na, a "Gén & co.", stb tehát gyakorlatilag egy emberre, több szálon közvetetten.
Nem vagyunk Gén & co.
 

 
255. Yopo Ono2011. július 5. 11:17
 
 
(deeptrip luxusdepressziója, ami a semmittevés és magával nemtudnimitkezdés egyenes következménye, ennek önsajnáló leírása tehát a daath témaköre,
yopo ptsd feldolgozása szerekkel vagy szertelenül nem a daath témaköre,
yopo vicces beszólása bunkóság,
deeptrip lelketlen verbális arcababaszása másnak helyes cselekedet,
yopo elviszi joshi baratba a daathot, mert megmondja, ha nem látja helyesnek,
deeptrip önelégülten megköszöni az együttműködést, miután nem bírja a kritikát... lol. de ratyi. )
 

 
254. Yopo Ono2011. július 5. 11:09
 
 
jajaja... csak egyet kérek, te kis ostoba - lol - a "te azt gondolod" és hasonló megjegyzéseket tartsd meg joshi baratnak, vagy esetleg adhatok egy lelkisegély számot.
köszönöm.
 

 
253. deeptrip2011. július 4. 22:35
 
 
Köszi a válaszokat! Pont ma olvastam Jungot amúgy. :)

Marad a meditáció, a türelem, meg az intenzív fizikai mozgás. Amúgy igazából rájöttem, hogy van ott érzés meg minden csak valamiért nehéz észrevennem és nagyon halk, halovány. Olyan, mintha nem lenne semmi, de ürességet se érzek, inkább csak olyan, mintha el lenne zárva előttem. Van amikor megnyílik akkor nincs ilyen gond, de hétköznap nem túl fényes és a fejem hajlamos átvenni a szívem helyét, amitől még nehezebben veszem észre.


Yopo kérted a hsz törlést, én töröltem 10 percig őket egyesével, mert szerintem ilyen esetben ez teljesen érthető kérés. Ami ért téged arra vannak jobb fórumok mint ez, de látom sikerült ebben is ellenségességet látnod és most gúnyolódsz itt velem, hogy írjak máshova, amikor erre a témára itt szerintem meg pont megfelelő a daath. Szerinted viszont a daath zöme a génnek a seggnyalója és egyre többet kritizálsz, "tükröt tartasz" más usereknek itt. Nem kezdelek elemezni mert nem akarlak bántani és csak oldalnyi offolás lenne a vége, de annak örülnék, ha te visszanéznéd a saját hsz-eidet és osztályoznád, hogy 10ből hányban szólsz be valakinek igencsak provokatív és nem kedves stílusban. Talán ennyire nem köcsögök gyűjtőhelye ez az oldal és nem kéne folyamat mások személyiségét pellengérezni mert kurvára nem jó semmire se csak mennek a visszatámadások és a daath szép lassan átmegy joshi baratba. Arról nem is beszélek, hogy élőben mennyivel másabb mindenki, szóval már emiatt is nem sok értelme van belemenni mások személyiségének elemezgetésébe. Remélem ez nem olaj lesz a tűzre és megköszönhetem az együttműködésedet.
 

 
252. Yopo Ono2011. július 4. 21:29
 
 
eddig a Minstrel-lel találkoztam mindig akkor amikor mindkettőnket meg kellett menteni. a Daath Sephiroth számára is csak érdekesség volt. Én komolyan veszem a Kabbalát lassan.
 

 
251. Yopo Ono2011. július 4. 21:21
 
 
(kritika/cellux:
nem elég, de komfortosan semmitmondó a sokéves tapasztalatait a komformista világába involváltan nyilatkozik. nem él, de mégis, mint egy leforrázott gomba, elbaszta valahol, és erről beszél végig, ezért imádjátok, mert ez az egyszerű út.)
 

 
250. Yopo Ono2011. július 4. 21:16
 
 
nanana
zsuzska mellett is érvelve
de
érted
dolgozd fel és írj róla, hogyan sikerült, vannak erre fórumok a neten...

amúgy http://www.youtube.com/watch?v=IgvyjPuqFWU

biztos kellemetlen, de légy őszinte magadhoz és sikerülni fog.
 

 
249. Zsuzsk42011. július 4. 12:57
 
 
Deep,
nekem is volt már hasonló érzésem, egy kedvenc idézettől eléggé megrémültem akkor: ha nem élsz úgy, ahogy gondolkozol, úgy fogsz gondolkozni, ahogy élsz...
Szóval volt egy idegenség aközött, ahogy gondolkoztam és aközött, ahogy cselekedtem, tudtam a jót, de nem csináltam, sok idő felszabadulni a szokások rabláncai alól. De hidd el ez változik szépen lassan(mondjuk az sokat segített benne, hogy elköltöztem). :)

Hú igen, Cellux tényleg rettentően találó volt, pontosan, így gondolom én is.
 

 
248. neutroncsillag2011. július 4. 09:50
 
 
Deep

Értem miről van szó. Sokszor én is ezt a hangulatot érzem, olyan mintha megszállottan figyelném magamat, és ez többnyire megakadályoz abban, hogy elengedetten jól érezzem magamat sok szituációban. Rám igaz az, hogy korábban nem rendelkeztem ezzel a képességgel, sokszor gondolkodás nélkül csak mentem előre, néha cink helyzetekbe is, amiket nagyon megbántam később. Viszont valahogy szabadabbnak éreztem magamat, igaz nem voltam tudatában ennek a szabadságnak :)
Most úgy érzem, mintha a másik végletben lennék, durva példa, de mintha csak úgy beültem volna egy Tu-154 es pilótafülkéjébe, ami eddig robotpilóta üzemmódban ment, és nekem kellene vezetnem :)

Valahol régebben Cellux nagyon jól megfogalmazta ezt:


"amúgy nem hiszem, hogy tudatosan csinálnánk, amit teszünk (én legalábbis biztos nem). skizoid lények vagyunk mindahányan. a Nagy Szelf belülről noszogatja a kis szelfet, aztán a kicsi ebből vagy érez valamit, vagy nem. amíg nem érzi (csak csinálja belátás nélkül), addig harmónia van (Állat-lét), ha érezni kezdi, akkor egy jó időre minden felborul (daath userek nagy százaléka ide tartozik szerintem), végül ha eljut a dolog odáig, hogy a kettő összeér és a kicsi tökéletes eszközzé érik a Nagy kezében, akkor megint helyreáll a harmónia (Ember-lét), és folytatódhat a chop wood, carry water, csak immár megnyugodva, megértésben. truth shall set you free."


Az ülőmeditációt tudom ajánlani reggel és este egy pár percet, rárak egy jó pályára. A spontaneitást az élet minden területére, és rengeteg új dolog felfedezését, persze kategorizálás nélkül :)
 

 
247. deeptrip2011. július 3. 22:21
 
 
Távolkerülés az amikor nem vagy benne az életedben eléggé, olyan érzés, mintha te csak úgy lennél meg van egy életed is, de mégis úgy kezeled, mintha csak félig lenne a tiéd.

Kicsit olyan, mint mondjuk táncol az ember átérzi az egészet, de bejön valami gondolati/szociális para, ami miatt elkezd magára kívülről reflektálni és ez pont elég ahhoz, hogy kikerüljön az átérzőből egy kívülről figyelőbe. Persze jó dolog ez a fajta figyelem, van akinél pont az önreflexió képessége hiányzik, de az se jó, ha úgy érzed a tapasztalásodat egy réteg lefogja, tompítja.
 

 
246. Hopax2011. július 3. 22:06
 
 
Saját élettől távolkerülni.. az egy folyamatosan változó dolog tud lenni, mármint az élet milyensége. Vagy a változás mikéntje "változik"? Nem régen megszokott sodrások visznek, vagy nem komfortos a mostani? Hogy érted a távolkerülést?
 

 
245. deeptrip2011. július 3. 04:09
 
 
Egy érezhető fal van köztem és a belsőm között. Érzem belül magamat, de csak tompán és leválva, mintha nem is én lennék. A célom visszatalálni a belsőmhöz, újracsatlakozni és átélni. Aki érezte már úgy, hogy távol került a saját életétől (ez lehet egyfajta leszaromság, tudatlanság, nem tudomásul vevés, menekülés által többek között) az tudja milyen furcsa érzés.
 

 
244. neutroncsillag2011. július 3. 00:04
 
 
Ahogy Benkő mondja: az élet értelme a pin@ hahahahaha
 

 
243. Jimi345362011. július 2. 23:13
 
 
Az élet csak egy szerotonin hallucináció és én még soha sem haluztam olyat aminek értelme vagy célja van.
bár a fene tudja.
max az lehet a célom hogy jó sok gyereket csináljak jó sok nőnek.
vagy az hogy kiheréltessem magam és boldogan éljek célok nélkül :P legalább néhány tudatmódosítóval kevesebbet termel a testem.
á de inkább leszek a génjeim igáslova. az életem célja az hogy dugjak.
vagy talán csak maga létezés. amúgy a létezés és az élet az ugyanaz? mi a különbség? az élet a létezés és a tudat. ez a három amit nem tudok mire vélni. á hagyjuk. gondolkozni hülyeség. a tudatlanság áldásos. szeretek idézgetni. na bakker
 

 
242. enwazze2011. június 25. 21:54
 
 
fl3x@ de csak nézőpont kérdése hogy mennyire fordítva....
 

 
241. fL3x2011. június 10. 01:29
 
 
inkább fordítva,ha lehet :)
 

 
240. ensophor2011. június 10. 00:33
 
 
"Kinek mi a fő célja ebben az életben?"

A cél sokféle, de az út ugyanaz.
 

 
239. ideaweed2011. június 6. 15:29
 
 
Az Én célom, hogy megvegyem magam! Remélem értitek. :)
 

 
238. spirit2011. február 10. 00:20
 
 
Hát az biztos, hogy elképesztő sok felesleges, destruktív dolog rárakódik az emberre az évek alatt. Mintha "akkor" minden egyben lett volna, és utána "csak" visszakapni szeretné az ember, hogy valóban LÁSSON, létezzen, éljen, és minden legyen az ami.
És ha már gyerekkor flash: mindezek örömmel, jó szívvel.
 

 
237. deeptrip2011. február 7. 15:26
 
 
Jó, hogy ezeket leírtad neutron! Érdekes, mert nálam is meghatározó a gyerek újraélése, de már tudatos fejjel. Gomba afterben tud nagyon előjönni belőlem a maga mesés-varázslatos-természetes módján. Olyankor valahogy a világ is egy érdekesebb, élhetőbb helynek tűnik.
 

 
236. neutroncsillag2011. február 6. 22:35
 
 
Deep mefis topicban feltett kérdésére rövid szösszenet (mi az ami boldoggá tesz):

- Emlékszem gyermekkoromra, a tisztaságomra, az ártatlanságomra, és a varázslatosságra, ami mindent körüllengett. Az én számomra a világon minden varázslat volt ... kiszakadtam a varázslatból, "felnőttem". Minden szerhasználatom azzal a céllal történt, hogy újra a gyermek tiszta szemével nézzem a világot, ez volt a kimondatlan célom. Ezt láttam ma a tükörben
 

 
234. ganon2011. január 21. 15:18
 
 
Kedves Verzamelmister! Mikor leszel msnen? :)
 

 
233. Divine2010. december 11. 11:29
 
 
Lehet, hogy van, kedves Bonaparte, de arról még nem szereztem tudomást. :D
 

 
232. Zumzala2010. december 10. 21:14
 
 
Én is tudom..
hogy Napóleon vagyok
apropó 4-es szint is van?
az miljen?
 

 
231. Divine2010. december 8. 23:11
 
 
:D Amúgy nem kell annak látszania, elég, ha te tudod. :)
 

 
230. Én+te+ö=gén2010. december 8. 20:50
 
 
PostMan:
:) Akkor mégiscsak muszáj az általánosságok elé bonyolult és részletekbe menö kifejtéseket írni, hogy kiderüljön a szintkülönbség...
 

 
229. PostMan2010. december 8. 19:48
 
 
Hogy közte van a kettes.
 

 
228. Én+te+ö=gén2010. december 8. 19:29
 
 
Divine:
És miböl lehet megkülönböztetni az 1. és 3. szintet? :)
 

 
227. Divine2010. december 7. 20:51
 
 
Amúgy visszaolvasva elég általánosságokat írok, de ha az ember eljut egy szintre, akkor elkezdi a gondolatait bonyolultabban és részletekbe menőbben kifejezni. Aztán eljut egy másik szintre, és visszatér az általánosságokhoz.
 

 
226. Divine2010. december 7. 17:00
 
 
A sport fontosságát én is kiemelném, legyen az bármelyik ága! A lényeg, hogyha valamit csinálsz, akkor csináld rendesen, ásd bele magad, foglalkozz vele sokat, és legyél egy picit megszállott is. Ez ártani biztos, hogy nem fog, és egy picit elvon a szerektől, ami szerintem sosem baj...
 

 
225. Soka2010. december 7. 15:10
 
 
Verzamelmister,
Mi nagyon más könyvet olvasunk.

Politikáról szó sem volt.(Amúgy a demokrácia(többpárt rendszer) lényege az, hogy több párt éljen)

Az atomizált társadalom az egyén(!) boldogulását keresi a társadalmi béke helyett. A kommunizmus az osztályharcot hirdette. Ma már az egyének(!) harcát hirdetik. A tradicionális közösségeket(vallás, szakszervezet...) már szép lassan eltüntették. Az ember szociális lény, ennek hiányáról írt megauto és még sok más ember itt a fórumon is.
 

 
224. Soka2010. december 7. 15:01
 
 
megauto;

Az ember a Földön nem értelmetlenül van. Nem csöppentünk ide, csak úgy véletlenül. A család sem kényszer, amit el kell viselned.
A sport pedig képes új távlatokat megnyitni előtted. A mértéktelen szer használat nem vezet túl sok jóra.
Kívánok sok sikert!
 

 
223. Verzamelmister2010. december 7. 08:56
 
 
Köszönöm a megtisztelő gratulációd és a sok arany igazságot amit megosztottál velünk. Magam részéről már nem tudok lépést tartani magas szinteddel. Elismerem, túlteljesítettél.

A sport(!!) mint önmegvalósítás, nahát... Nekem ez soha nem jutott volna eszembe. Nem is tudom mi lenne velünk, enélkül a fontos információ nélkül.
Szerény véleményem a családról, mint kényszerközösségről (nyilvánvaló hogy a rokonokat kapod, a barátokat pedig választod) és liberális elvem, miszerint mindenki testének és lelkének korlátlan ura, általad megdőlni látszik. Szerény írásommal, bátorkodom felzárkózni hozzád.

Hozzáteszem nem tudom, hogy az eddig elhangzottaknak mi köze a politikához, mert az "atomizáció" vagy "atomizált" rendszer már egy politikai fogalom.
Jelentése: egy olyan rendszer, melyben a pártok száma legyen akár tíz, húsz vagy akár több is, nem okoz nagy változásokat.
Ez rendkívüli módon illeszkedik egy erősen masculin és individualista társadalomhoz. Feltételezem, hogy ezzel kapcsolatban is kimerítő válaszokkal tudnál szolgálni.

Előre is megköszönöm, ha megosztanád velünk további nézeteidet és bölcsességeidet.
 

 
222. Soka2010. december 6. 22:15
 
 
Gratulálok!
Ez a család romboló szemlélet, bizonyára nagyon "modern" és az emberi kapcsolatainkat is sokkal jobban kezeljük majd, ha a saját vérünkkel is csak kényszerből vagyunk.

Ettől már csak egy lépés; "a tested is börtön, öld meg magad!"

De lehet csak én vagyok maradi;
de megauto, ha lehet tanácsolni bármit is, akkor az nem a magadba zárkózás és a szociális viszonyok újraértékelése, (modern, liberális, leatomizált modellel) hanem, az hogy igen is még ha nehezedre is esik, változtass. A környezeteden, a szokásaidon. A sport(!!) egy rendkívül érdekes tevékenység, főleg ha társaságban végzed. De egy egyszerű kocogás is képes a bioritmusod helyrerázni. Természetjárás... stb.. pénzt nem igényel és elérhető.

A "atomizáljuk" le a társadalmat híveinek kussolnia kellene... Hiszen látjuk, hogy ez a szemlélet mit művelt/művel a világgal.
 

 
221. Verzamelmister2010. december 6. 16:06
 
 
Reflektálva az eddigiekre, mielőtt újra lekezelnél, egy objektív vélemény: "a család olyan börtön, melyben mindannyian életfogytiglani büntetésünket
töltjük."*
A család, mint kényszerközösség nem mindenkinek jelentheti azt mint neked.
*Karl Erik Rosengren: Kommunikáció
TYPOTEX, Bp. 2004 (112. oldal)
Fordítás: Domján Krisztina
 

 
220. Verzamelmister2010. december 6. 15:12
 
 
Kedves Vuk, hogy releváns legyek javaslom, ne ragadjunk le a mesék világában. Kontextusban rosszul értelmezted a szöveget. Szándékom arra irányult, hogy a srác megtalálja végre saját ars poeticáját.
Amit írtam inkább afféle eszmecsere, mintsem kritika volt.
 

 
219. Vuk.2010. december 6. 14:42
 
 
Verzamelmister: útmutató családhoz, barátokhoz("barátokhoz"?)
a kritikát mások helyett magadon gyakorold.
 

 
218. Verzamelmister2010. december 6. 03:54
 
 
megauto
Feltételezem, azért kételkedsz hogy jó helyre írtál-e, mert nyilván mindenkitől ugyanazt a sablonos választ vártad: milyen fontos az életben a Család és a barátok. Hangsúlyozom nem általánosságban beszélek. Személyes tapasztalataim szerint: az ember felnőtt korára döbben rá, miszerint olyan hogy valódi barátok, nem léteznek. A mai világban az igaz barátság egy utópia, mert őket is mint mindenki mást, csak az érdek hajtja. A Nagybetűs Család pedig inkább megszabadulna tőled, mintsem bármikor számíthatnál rájuk hátralévő életedben. De hangsúlyozom hogy ez az Én személyes tapasztalatom, biztos van ellenpélda is. Olyan hogy haver persze van 1 millió, főleg ha pénzed van. De azok nem is jók semmire. Én is sokáig úgy éreztem, hogy a magány az ami megöl engem, sok időbe telt mire rájöttem, hogy pont ez az ami enged az életben kibontakozni. A Család és a barátok is csak visszafognak. Akkoriban akartam meghalni, mikor a család sorvasztott. Nem kell ragozni, hogy Magyarországon milyenek a családok általában. A "barátokat" illetően pedig rájöttem, hogy milyen jó ha nem hívogat senki, hogy menjek velük bárhová, nem kell részt vennem egyetlen érdektelen eseményükön sem. Írtad, hogy hiányzik a barátnőd. Én úgy általában a nőkre is csak ugyanezt tudnám írni, nagyon sok közöttük a haszonleső, anyagias (tisztelet a kivételnek) és ha talál nálad 1-el jobbat, már egyből le is cserél. Ne bánd hogy elment, majd találsz egy jobbat. Szerintem alapjában nem is bennünk egyénekben van a hiba, hanem inkább a társadalomban, főleg a magyar társadalmat értem ezalatt. Ennyi sztereotípiával, mint amivel itt találkozik az ember, példátlan Európában. Már eleve ahogy hozzánk viszonyulnak, akik fogyasztanak bizonyos szereket, aggasztó. Nem értem, hogy ezt miért nem lehet valamilyen szinten tolerálni, mikor ugyanúgy az alkohol és a dohányzás társadalomromboló hatásaira is fel lehetne hozni rengeteg példát, mindez mégsem számít. Őket csak a drogosok zavarják. De az is lehetséges, hogy inkább örömöt jelent nekik, ha valamilyen ürügy révén kirekeszthetnek másokat. De nem csak ezzel van így, például a családon belüli erőszaknál is sokszor inkább a családot hibáztatják (biztos kiérdemelték), az agresszor családfő helyett. Nem hiába, ilyen a keleti gondolkodás. Maguk az erőszak elszenvedői is panaszkodnak sokszor, hogy a hatóság is úgy áll hozzájuk, hogy a problémáikat inkább otthon oldják meg egymás között, családi ügyekbe nem szólnak bele, legalábbis egészen addig, amíg vér nem folyik. De kérdezem én, miért kell megvárni, hogy vér folyjon? Rájöttem hogy Magyarországon általában a gyerekeket sem szeretik. Nyugaton sokkal jobban bánnak velük. Mert sokat szenved egy ember gyerekkorában, mire annyi pedagógussal konszenzusra lép. Szóval sok mindenen kellene változtatni, nem csak az ellenünk irányuló sztereotípiákon, mire az ember végre eljutna oda, hogy érdemes itt vagy egyáltalán élnie. Az élet értelmére pedig annyi választ tudnék csak adni, hogy próbáld meg önmagadat megvalósítani, amennyire lehetséges. Legyen ez státusz vagy anyagi helyzet, vagy bármi más. Egyszóval kitartást! Elnézést, ha túl hosszúra sikeredett és sok minden nem pont ide való.
 

 
217. Divine2010. november 22. 17:53
 
 
Nekem kurva egyszerű céljaim vannak. Azért edzek, hogy úgy nézzek ki, ahogy akarok, azért tanulok, hogy majd a munkámmal meg tudjam magamnak teremteni az anyagi és a szellemi függetlenségemet, és olyan vagyok amilyen, talán kissé defektes, de szeretnék találni egy lányt, akinek pont ez kell.
 

 
216. megauto2010. november 22. 15:43
 
 
Hát ez az amit nem tudok
 

 
215. neutroncsillag2010. november 21. 22:46
 
 
Minek siettetnéd a halált? Jön az magától is.
Inkább próbálj rájönni ki vagy egyáltalán, és mit keresel itt a földön.
 

 
214. megauto2010. november 21. 17:43
 
 
Ú, hát nemis tudom hol kezdjem, meg lehet nemis jó helyre irok. Szóval nem nagyon találom a helyemet a világban. Olyan hogy életcél még nagyon nemis fogalmazódott meg bennem, pedig így 25 évesen azért szerintem már kellet volna. Nagyon kilátástalannak látom magamat most. Hozzá kell tennem hogy egy nagyon hosszú párkapcsolatom zárult le az elmúlt hónapokba. Azóta nagyon vegyes érzelmekkel élem minden napjaimat. Párkapcsolatom miatt nagyon hanyagoltam a barátaimat, haverjaimat. Így hogy most egyedül maradtam, azt vettem észre hogy szó szerint egyedül maradtam. Rá kellett döbbennem hogy nincsenek haverjaim, barátaimat. Egész napomat egyedül töltöm a szobámba.Régen mindíg vártam a hétvégét, mostmeg alíg várom hogy mehessek dolgozni, mert akkor csak délután öl meg a magány.Egyszerűen nem tudok mit csinálni, nincs kit felhívjak hogy mennyünk el valamerre, bandázzunk vagy akármi. Így számomra már sokszor felmerült a kérdés hogy élet ez így? Nem! Evvel tisztában vagyok, de mit csináljak. Nem vagyok az a magabiztos ember aki elmegy egyedül pl kocsmába.Megpróbálni új emberekkel ismerkedni. Nincs semmi témám, unalmas vagyok. Meg ez a hiány érzet. Annyira, de annyira hiányzik a volt nőm hogy már megőrülök. Olyan hogy új barátnő azon még elsem gondolkoztam mert annyira bátortalan vagyok, hogy nem tudnák senkit se felszedni. Meg else járok sehova se akkor meg hogyan? Most úgy érzem legjobb lenne megdögleni a francba.
 

 
213. Mayahuasca2010. október 4. 17:11
 
 
A szabadságot nem szabad kergetni, inkább érezni kell, és ez az érzés befolyásolja a tetteidet - ami bizony jó dolog. Különböző vallásokban és filozófiákban én is érdekelt vagyok, mindent meg kell vizsgálni. Hozzáteszem: hihetetlen, hogy mennyi mindent nem tanítanak meg nekünk az oktatatásban; és mennyi mindent tanulhatunk ősi törzsektől, akiknek ugyanúgy a boldogság volt a fő céljuk.
 

 
212. mulder2010. október 2. 21:24
 
 
Mayahuasca
Ez csak az én metafizikai feltevésem. Nekem a pszichedelikumok használata után mindig ez a benyomásom támadt: semmi nem véletlen, és mindenkinek van egy küldetése. Talán a teremtés munkájának fenntartása és az azzal való egyé válás a célja mindenkinek a saját képességei szerint. Ez szerintem nem egy rossz cél, s nem zárja ki a szabadságot sem. Sőt, ha jól értelmezem többek között a hindu filozófia is hasonló képpen gondolkodik: végcél a Brahmannal, az ősforrással való egyé válás, a teljes szabadság állapota. Hogy végül hozzá térj, le kell mondanod a cselekvésről, így többek között a szabadság akarásáról, mert a szabadság akarása is csak akadály a szabadsághoz vezető úton. Paradox módon a szabadsághoz/az ősforrásba való visszatérés az önfegyelmezés, az adakozás és az áldozás szüntelen gyakorlása révén érhető el. Ebből kiindulva talán nem is az a szabadság, hogy azt teszel, amit akarsz, s olyan célt tűzöl ki magad elé, amilyet akarsz. Sokkal inkább, amikor rábukkansz magadban az örökkévalóra és végtelenre, s ráébredsz, hogy a szabadság kergetése csak egy illúzió kergetése egy sokkal nagyobb időtlen-végtelen szabadság árnyékában. Remélem, nem írtam túl zagyvám. Mindenesetre ez csak az én meglátásom és töprengésem.
 

 
211. Mayahuasca2010. október 2. 00:39
 
 
Mulder
Nem gondolom, hogy bármilyen komolyabb célt kéne keresnünk mindannyiunknak... ezen a világon már nem sokat lehet segíteni, bár sokan örömöt lelnek benne, ha valami "jót" tesznek. A pszichedelikumok világa egészen más. Salvia után visszajönni nekem mindig rossz érzés. Szerintem nincsen EGY olyan dolog, ami minden embernek feladata lenne; szerintem a szabadság mindenek fölött van. Szerves része vagy az egésznek és semmi sem korlátol. Persze a paranormális tevékenységek kutatása nem rossz dolog:)
 

 
210. mulder2010. szeptember 22. 19:07
 
 
Revemu!

Szerintem inkább érezd azt, hogy küldetésed van, mint sem hogy céltalan lenne az életed. Amúgy meg szerintem simán lehetséges, hogy a salvia megnyitott egy zsilipet, amin keresztül megértetted, hogy van valami cél a jövődben, amit el kell érned. Személyes tapasztalat alapján azt mondom, hogy többek között erre is megtanítanak a pszichedelikumok: hogy szerves része vagy az egésznek, és feladatod van. Ez nem feltétlenül egy egész világra kiterjedő messianisztikus feladat, de mindenképpen az a saját kereteiden belűl. Keresni egy célt, ami által a világ jobb lesz: nem ennek kellene minden ember küldetésének lennie? Én így képzelem.
 

 
209. Revemu2010. szeptember 21. 14:42
 
 
Sziasztok

Ezen a kérdésen mostanában nagyon sokat gondolkodtam, mivel sajnos olyan helyzetben vagyok hogy egyszerűen nem találok magamnak életcélt, ugyanis számomra ez a hely ahol élek nem nekem való. Nem tudom, hogy esetleg máshol is így éreznék, csak amit már nap-mint-nap hallok, látok - hírek,az emberek viselkedése...- már-már eltántorít attól is hogy valami értelmet keressek a szociális világban, most már menthetetlenül elkorcsosult minden, ebből keresek kiutat. Viszont egy másik gondolat is nagyon aggaszt ami mostanában sokkal gyakrabban tör elő bennem olyan formában, mintha valaki a tudatomra akarná hozni, hogy valami küldetésem van, salviázva is rámtört már ez az érzés régebben, csak akkor még nem tudtam, hogy ezzel kapcsolatos. Az lehetséges, hogy csak egy régi salviázás élménye hat ki nagyritkán a tudatomra a jelenbe?
 

 
208. sonek2010. szeptember 21. 10:46
 
 
nekem jelenleg az, hogy egy kör alatt ki tudjam rakni a pasziánszt.
 

 
207. Audiofly2010. augusztus 3. 15:14
 
 
Nekem a célom: Meghalni és semmi más, mint mindenkinek.
 

 
206. Wwgeorge2010. augusztus 1. 12:22
 
 
Ez egyáltalán nem probléma, talán ez a természetes.
 

 
205. Korrupt2010. július 30. 19:40
 
 
Lehet, hogy van ilyen helyzet, de még igazán nem voltam ilyenben.
Egyébként mi a fő "probléma", az emberek, élőlények önzősége? Kicsit bővebben kifejtenéd?
 

 
204. Wwgeorge2010. július 30. 19:00
 
 
Tudod van egy szituáció, amiben bárkit megtudnál ölni, csak hogy életben maradj...
 

 
203. Korrupt2010. július 30. 16:46
 
 
Szerintem a fő cél éppen ez, hogy lelkiismeret furdalás nélkül tudjak élni, anélkül, hogy elnyomnám a lelkiismereti dolgokat. A lelkiismeret pedig szerintem nem öncélú dolog, általában akkor "szólal" meg, amikor egy helyzetet önzetlenebbül is meg tudtam volna oldani.
 

 
202. Wwgeorge2010. július 29. 23:38
 
 
Üdv.

Fő cél az életben nincs. Kitűzünk célokat, azokat elérjük valamilyen úton, módon.

Az emberiségről, így magamról is annyi a véleményem, hogy minden cselekedetünk öncélt szolgál. Bele gondoltál már abba, ha nem segítesz valakin, mit érzel? Lelkiismeret furdalás. Azaz a TE lelkiismereted szólal meg, elégedetlen.
Minden hétköznapi dolog erre céloz. Felemeled a teás poharat, megebédelsz és így tovább.
 

 
201. Thomas2009. július 2. 00:28
 
 
Üdv mindenki :)
Hát alapvetően egy cipőben járunk Buká...

Szerintem az a helyzet hogy az embereknek nagyon különböző az értékrendje manapság, rengeteg információ, befolyásolás, eszme ér minket, ami bonyolultabbá teszi a helyzetet, mint ahogy azt gondolnánk. Felveszünk bizonyos viselkedésformákat, eszményképek lebegnek a szemünk előtt, ki akarjuk terjeszteni saját gondolatunk, pedig lehet hogy csak prekoncepció vagy más számára logikátlan badarság. Szóval mindenki befolyásolni akar mindenkit. Betegesen álarcokat és maszkokat alkalmazunk és színészkedünk célunk elérése végett. Egyvalamit felejtünk el nagyon: a szeretet.

Persze könnyű kimondani, mint szót, de nehéz cselekedni, mert a minket ért csalódások miatt elzárjuk magunk inkább érzelmileg...
Olyan, mintha egy ketrecbe zártad volna magad. Sok dolgot nem merünk mondani, megcselekedni, élni, mert félünk, hogy a társadalom "kinéz" minket. Én valahogy a változás felé vezető utat ezeknek a felismerésével kezdtem. Nem képzelem magam úttörőnek, vagy faltörő kosnak, aki a társadalommal szemben majd megmutatja a helyes irányt. Csupán nem szeretnék azok közé a "birkák" közé tartozni, akiknek nincs elképzelésük, ezért csak mennek valamerre és "bégetnek". Szeretnék bizalommal teljes lenni, kedves és nyílt emberekkel közösséget alkotni, és a gyermekeimet felnevelni ennek szellemében...

Bár sokan nem hajlandóak "beleszürkülni" dolgokba, de vannak emberek, szervezetek, akiknek ez nagyon nagy hasznot hajt és el akarnak nyomni. És még bele sem merek gondolni, mi lesz a következő években. Zsákutca szerintem ez az egész sokak számára. De elszakadni, dolgoktól, szokásoktól sokszor fájdalmas.

Béke
 

 
200. Buká2009. július 1. 19:01
 
 
Kezdjük teljesen kisajátítani a topicot... vérfrissítésre lenne szükség... termékenyítsük már meg egymás elméjét...!

Cellux, egyetértünk. És nagyon tetszik a szó, amit használtál: "elhívás". Miért ne? Nem érzem magam nagyszájúnak, ha azt mondom, hogy a magam módján szeretnék mindent és mindenkit megváltani magam körül. Eszem ágában sincs ideológiákkal pöcsölni, és mindenki mást is lebeszélnék róla, a gondolkodást és a valósággal való közvetlen érintkezést nem lehet ily módon megspórolni.
Álommanó: "Olyan ez a világ, amilyenné az emberek teszik." Naná. Ez nem ad elég okot arra, hogy átérezd a felelősséget, amivel a cselekvés jár? A társadalom nem egy nagy bűvös determinisztikus gép, egyének alkotják és fejlesztik. Minél többen gondolják meg magukat, annál pozitívabb. Ez egyértelmű. Nem nagy eszme. Nyilván egyedül nem vagyok elég, ezért kíváncsiskodom hogy anybody out there...?

Amióta az első hszt ideböktem, elkezdtem szisztematikusan rendet rakni az életemben. Kibékültem a szüleimmel, munkát keresek a nyárra, letettem a füvet (mert már nem volt haszna, lustává és tompává tett), és igen, elkezdtem magam összeszedni. Ha kicsiben működik, nagyban miért ne működne? Szeretném, ha a szűkebb környezetemben és akár azon túl minél több embert meg tudnék ismertetni azzal az élménnyel, amit ez a változás jelent.
ezért írtam ide ezt a sok blablát is.
 

 
199. cellux2009. július 1. 11:35
 
 
"te egyedül biztosan nem mented meg a világot"

Ha valaki úgy érzi, hogy meg tudja menteni a világot (belső hajtóerő, lelkesedés hajtja erre), akkor szvsz teljes szívvel lásson neki és csinálja.

Az ideológiai alapú cselekvés alatt azt értem, amikor valakinek nincs igazán kedve/küldetése valamihez (nem érzi belül az "elhívást"), viszont helyette van jó adag önbizalomhiánya, ebből fakadóan állandó kérdései, hogy mit kéne, mit nem kéne, és ezen kérdések között őrlődve esik bele valamilyen ideológia (tudomány, vallás, szekta, stb.) csapdájába.

Ilyenkor az történik, hogy az illető nem saját magából cselekszik (nem az ő igazi önmagát bontakoztatja ki, nyilvánítja/valósítja meg), hanem valaki más megvalósításából származó "égéstermékekkel" eteti magát (és esetleg másokat is). Ez pedig a szellemi halálhoz tartozik, a szellemi élet helyett.

A valódi szellemi élet a saját magunkkal (a saját lelkünkkel) való közeli, intim, élő kapcsolaton alapul. Ha ez a kapcsolat helyreáll, akkor az ideológiák eltérítő hatása erejét veszti. Igazából még a múlt és a jövő is eltűnik (tulajdonképpen azok is ideológiák).
 

 
198. Álommanó2009. július 1. 01:14
 
 
Buká: Mire gondolsz, mit teszel a rend felé fejlesztés nevében? Szerintem igaza van celluxnak, vigyázni kell a nagy ideológiákból fakadó küldetéstudattal.

Hogy válaszoljak a kérdésedre: te egyedül biztosan nem mented meg a világot. Ahogy én sem. De amúgy sem biztos hogy elpusztul. A középkorban olyan csapásokat vészelt át az emberiség, amihez képest egy (atomfegyvereket nem bevető) harmadik világháború múló kellemetlenség lenne. Szerintem fölösleges a nagy eszmék bűvkörében élni. Olyan ez a világ, amilyenné az emberek teszik, meg is érdemlik akkor. Ha kedves vagy, ha hiányzik belőled a rosszindulat, az neked lesz jó, meg a környezetednek, nem a társadalomnak.

De most abbahagyom ezt a hozzászólást, mert az év végi statisztikákban túl sok lesz az egy karakterre eső bárgyú közhelyek száma a nevem mellett:)
 

 
197. cellux2009. június 30. 12:48
 
 
Összeszedjük magunkat, aztán ebből az összeszedettségből, ez által indíttatva-vezérelve cselekszünk. Ennyit tudunk tenni, és ez éppen elég is.

Az emberek jelentős része (magamat is beleértve) még önmaga összeszedését tanulja.

Az ideológiai indíttatású cselekvéssel pedig vigyázni kell, mert visszacsap.
 

 
196. Buká2009. június 29. 18:52
 
 
elfelejtettem kitörölni álommanó kommentjének egy jelentős részét csak az első két tömb az enyém. Te jó ég de láma ..
 

 
195. Buká2009. június 29. 18:48
 
 
Nem akartam nagyon elszállt spirituális töltetet adni a hozzászólásomnak, nagyonis a társadalmi kontextusban vett jó-rosszról szóltam: egyetértek veled abban, hogy lecsupaszítva a valóságot, fekete és fehér egyenértékű, és akár felcserélhető, csak az egyiket így hívják, a másikat úgy. Akkor fogalmazzam úgy ugyanazt, amiről eddig beszéltem, hogy a társadalom/egyén szintjén ható destruktív erők (=rossz) az egyik sarokban, a rendhez és egyensúlyhoz hozzásegítő erők (=jó) a másikban.

Elég új nekem amúgy még ez, még nincsenek ízlésesen megkonstruált, gyorsfagyasztott elméleteim a témában. Sőt, egész eddig úgy voltam vele, hogy minél hamarabb pusztuljon el a Föld, sőt robbanjon darabokra, annyira hidegen hagyott az egész. De akkor kaptam egy gellert és úgy most már úgy gondolom, hogy talán lenne értelme megmenteni a civilizációt, vagy legalábbis megédesíteni a hátralévő szánalmas és rövidke vergődését. Amennyiben lehetséges. Van egy kérdésem: a szabad akarat által ugyebár bele tudunk avatkozni a valóság szövevényébe, elméletileg. Vajon ér-e valamit társadalom szempontjából, ha a saját kis privát hatókörömben igyekszem mindent a káosz felől a rend irányába fejleszteni, vagy ahhoz, hogy jelentős változást érjek el, több kell? Mit gondolsz, Álommanó? Na meg a többiek, ha vonz valakit ez a sekélyes felvetés.

Az is lehet, hogy én értettelek félre, de a topic címe alapján arra is gondoltam, hogy azért tartod helyesnek a jó szolgálatát az életedben, mert eleve el van rendelve, hogy ez így helyes. Persze, helyes, dolog, de mindössze azért, mert ha valaki rossz, önző, az ritkán boldog. Ha már dilemmázol ilyeneken, akkor esélyed sincs boldognak lenni úgy, hogy szemét vagy másokkal, míg ha kedves, és jószívű vagy, akkor egyrészt jó lesz a lelkiismereted, másrészt kis szerencsével meghálálja a dolog magát pár őszinte baráttal. Meg a gondolataid is pozitívabbak lesznek. Viszont ez mind a neveltetésed, a kultúrális és szociális tapasztalataid miatt van. Semmi társadalomnál magasabb dolog nem vesz részt a jó és a rossz fogalmának meghatározásában. Akár fel is lehetne őket cserélni.

Gondold el, ha egyedül születtél volna erre a bolygóra. Mászkálsz mindenfelé, gyűjtögeted a gyümölcsöket, rágcsálod a gyökereket. A Föld telis tele van állattal, velük lehetsz jó is, és rossz is, csak a döntéseden múlik. Nézed az állatokat. Télen fáznak, éheznek, nyáron marják egymást, sebet kapnak, napokig szenvednek, mielőtt kimúlnak. Mi akadályoz meg téged abban, hogy úgy dönts, azzal teszed a legnagyobb szolgálatot ezeknek a szerencsétlen páriáknak, ha minél többet elpusztítasz közülük, hogy ne kelljen végigszenvedniük az életüket? Ne azzal, hogy a napsütötte mezőn játszó nyúlkölyök, mert az analógia nem erről szól. Arról szól, hogy a társadalom teljesen önkényesen definiálja a jó és a rossz fogalmát. Pontosabban az még tiszta, hogy az a jócselekedet, ami mások érdekeit előbb nézi a tieidnél, de hogy ezt milyen határok közt ésszerű gyakorolni(gondolom egy csapat hajléktalan beengedését a házadba te is inkább az őrültség, mint inkább a jócselekedet kategóriájába sorolod), hogy szerinted mások mennyire vannak tisztában a saját érdekeikkel, hogy egyáltalán mik az emberek érdekei, és mely jócselekedetek mennyit érnek(ha egy tűzoltó leszarja az oviban bent égő gyerekeket, és kihoz egy hörcsögöt, akkor te sem neveznéd az illetőt jó embernek, ugye?), az teljesen társadalomfüggő. Ennyi változó pedig épp elég ahhoz, hogy ne legyel abszolút értelemben jó és rossz, mert semmiről nem tudjuk eldönteni, hogy az jó-e, vagy rossz, csakis az adott társadalom kontextusában.

Annyiban hajlok kompromisszumra, hogy a rossz(-cselekedet) általában valami önző dolog, míg a jó meg önfeláldozó, bár ez alapján a természet merő gonoszság :)
 

 
194. Álommanó2009. június 28. 22:21
 
 
Amúgy meg dehogy piros a körmöm. Csak továbbfűztem a piroskörmös illető történetét. Nekem nincsen filozófiám, meg ilyenek. Majd talán 40 év múlva. De lehet akkor se. Ha megérem egyáltalán...
 

 
193. Álommanó2009. június 28. 22:16
 
 
Nem mondtam, hogy nincs jó, és rossz. Azt mondtam, hogy nem abszolút fogalmak, nem csak az univerzum, de a civilizáció, vagy akár az egyén szintjén sem. Az írásod azt sugallta, hogy valamilyen magasabb értelmet tulajdonítasz a "jó" és a "rossz" kifejezéseknek annál, hogy az adott dolog engem, vagy a többi embert rövid vagy hosszú távon boldoggá tesz-e, hogy egyezik-e a belémvert kultúra által diktált igazságérzetemmel, vagy hogy megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ez szerintem egy téves feltételezés, és ennek próbáltam hangot adni. Kissé vad dolog volt ezt valamiféle nihilista szolpszizmussal azonosítani, amiben még a saját érzések értékelését(kellemes/nem kellemes) is fölöslegesnek tartjuk, és tagadjuk:)

Az is lehet, hogy én értettelek félre, de a topic címe alapján arra is gondoltam, hogy azért tartod helyesnek a jó szolgálatát az életedben, mert eleve el van rendelve, hogy ez így helyes. Persze, helyes, dolog, de mindössze azért, mert ha valaki rossz, önző, az ritkán boldog. Ha már dilemmázol ilyeneken, akkor esélyed sincs boldognak lenni úgy, hogy szemét vagy másokkal, míg ha kedves, és jószívű vagy, akkor egyrészt jó lesz a lelkiismereted, másrészt kis szerencsével meghálálja a dolog magát pár őszinte baráttal. Meg a gondolataid is pozitívabbak lesznek. Viszont ez mind a neveltetésed, a kultúrális és szociális tapasztalataid miatt van. Semmi társadalomnál magasabb dolog nem vesz részt a jó és a rossz fogalmának meghatározásában. Akár fel is lehetne őket cserélni.

Gondold el, ha egyedül születtél volna erre a bolygóra. Mászkálsz mindenfelé, gyűjtögeted a gyümölcsöket, rágcsálod a gyökereket. A Föld telis tele van állattal, velük lehetsz jó is, és rossz is, csak a döntéseden múlik. Nézed az állatokat. Télen fáznak, éheznek, nyáron marják egymást, sebet kapnak, napokig szenvednek, mielőtt kimúlnak. Mi akadályoz meg téged abban, hogy úgy dönts, azzal teszed a legnagyobb szolgálatot ezeknek a szerencsétlen páriáknak, ha minél többet elpusztítasz közülük, hogy ne kelljen végigszenvedniük az életüket? Ne azzal, hogy a napsütötte mezőn játszó nyúlkölyök, mert az analógia nem erről szól. Arról szól, hogy a társadalom teljesen önkényesen definiálja a jó és a rossz fogalmát. Pontosabban az még tiszta, hogy az a jócselekedet, ami mások érdekeit előbb nézi a tieidnél, de hogy ezt milyen határok közt ésszerű gyakorolni(gondolom egy csapat hajléktalan beengedését a házadba te is inkább az őrültség, mint inkább a jócselekedet kategóriájába sorolod), hogy szerinted mások mennyire vannak tisztában a saját érdekeikkel, hogy egyáltalán mik az emberek érdekei, és mely jócselekedetek mennyit érnek(ha egy tűzoltó leszarja az oviban bent égő gyerekeket, és kihoz egy hörcsögöt, akkor te sem neveznéd az illetőt jó embernek, ugye?), az teljesen társadalomfüggő. Ennyi változó pedig épp elég ahhoz, hogy ne legyel abszolút értelemben jó és rossz, mert semmiről nem tudjuk eldönteni, hogy az jó-e, vagy rossz, csakis az adott társadalom kontextusában.

Annyiban hajlok kompromisszumra, hogy a rossz(-cselekedet) általában valami önző dolog, míg a jó meg önfeláldozó, bár ez alapján a természet merő gonoszság :)
 

 
192. Buká2009. június 28. 19:26
 
 
Amúgy értem én, mit akartál kifejezni ezzel a gyomortükrözéses szituval, meg a többi: hogy minden nézőpont kérdése. Hát ez az- az önző ember csak saját maga nézőpontját ismeri, másokéval nem hajlandó foglalkozni. A buta ember meg még a saját érdekeit sem ismeri, állatias és korlátolt, ösztönöktől vezérelt. Találni kéne egy nézőpontot akkor, ahonnan rálátunk a mindannyiunk számára létező legjobb jóra.
 

 
191. Buká2009. június 28. 19:10
 
 
már megbocsáss, de szerintem ez bullshit. mármint, oké hogy jó és rossz nem létezik, ha isten vagy a nagy kozmikus egyveleg szempontjából nézzük. Abból a nézőpontból az emberek is fikának, a halál, a betegség, a hazugság, a nyomor pedig teljesen aprónak és mellékesnek tűnhetnek. DE emberek vagyunk, és a világunkat káosz uralja, mert ha döntés elé kerülünk, széttesszük a kezünket: fogalmam sincs, mi jó és mi rossz, nem tudom, a tettemnek mi lesz a hatása, ezért választom akkor a legkönnyebb utat. (amely, néha rossz, néha jó, de nagyon úgy fest, hogy többnyire nem válik be.) Ez a két fogalom nem abszolútum, nyilván nem lehet kőbe vésni, bár anno próbálkoztak vele, több-kevesebb sikerrel...

Egyébként, kíváncsi lennék Álommanó, (remélem ez nem személyeskedés) hogy te, aki filozófiád velejének vallod ezt, vajon mi alapján cselekedsz? Mi motivál? Lehet, hogy cinikus vagy, azt mondod hogy jó az, ami neked jó, és mások épségét teljesen ignorálva, önző módon halmozod a javakat, dagasztod az egódat? Lehet hogy depressziós vagy, azt mondod hogy nincs jó, nincs rossz, ezért inkább egész nap fekszel az ágyadban, a húgyodban a plafont bámulva üres tekintettel? Szerintem (remélem) egyik se vagy. De akkor mi van?

Nehéz elválasztani a kettőt, mert nehéz egyszerűen és ugyanakkor bölcsen gondolkodni. Nem sok emberrel találkoztam, aki meg tudta valósítani. Észrevetted már, hogy azok az emberek, akik úgy érzik, hogy amit tesznek, helyes, valamiféle erővel bírnak, és végül elérik, amit akarnak? Lehet, hogy amit tesznek, az rossz, de meg vannak győződve arról, hogy jó. Itt jön képbe a bölcsesség - lehet hogy butaságból tesz így. És ugyanitt jön a gonoszság (vagyis a rossz) amikor tökéletesen belátja a ténykedése helytelenségét, mégis azonosul vele.

Nem azt mondom, hogy az ideális az lenne, ha a rossz, a gonosz végleg eltűnne a Földről. Csak nincs harmónia. Nincs meg a k*rva jinjang. Ellepte a világot az árnyék. Legalábbis, én ezt a tendenciát látom.
 

 
190. Álommanó2009. június 27. 20:39
 
 
Távozása után emésztgettem egy kicsit, amit mondott. "Egy biztos: hogy a jó jó, a rossz pedig rossz". Mit rontottam el, hogy kellett volna elmondanom neki? Talán túl fölényes voltam? Talán ez volt a baj? Vagy talán agyára ment a Dungeons&Dragons?

Lefeküdtem a díványra, az agyam zakatolt. A fenébe is, a kokain is jó, mégsem feltétlen jó *úgy*. És a gyomortükrözés rossz-e, ha a rossz az rossz? Jó dolog-e kivégzéssel megmenteni a bűnös boszorkány lelkét? Ha erre azt mondaná, hogy az ezt nem akarja, akkor jó dolog-e mindig a mások akarata szerint cselekedni? Hígítót ne vegyek a kölköknek, akik a szomszéd kapualjban szoktak szipuzni? A jó és a rossz kultúrális és ízlésbeli kérdés, és mint olyan, nem léteznek abszolút értelemben. Ez a mondat tetszik. Ezt kellett volna mondanom. Ezt legközelebb biztos mondom. Elmosolyodtam, boldoggá tett a siker reménye. Erre már nem fog tudni mit mondani. Ez az én filozófiám veleje, ezt meg fogja érteni. Ha jól emlékszek, még nevetgéltem is magamban egy kicsit, mielőtt elkezdtem más dolgokról elmélkedni.
 

 
189. butterfly2009. június 22. 09:53
 
 
hm, igen ozora...nem is tudom nekem ez eddig miért nem jutott az eszembe..
az számomra azért nem tökéletes, mert szeretném ha azok az emberek is megélnék ezt, akiknek fogalmuk nincsen arrol h egyáltalán létezik ez feszt...akik nem biztos h szeretik ezt a zenét, életmódót, de meg van bennük az érzés....
de sztem ez csak egy szép képzelet marad nekem:)
 

 
188. Buká2009. június 21. 20:57
 
 
Már körvonalazódik...
És ebben most az egyszer igazán biztos vagyok, pedig eddig fogva tartottak a kételyek... Belegubancolódtam a maják fátylaiba, és lebénított a káosz. Végtelen számú, színű és irányú szellem és elmélet után tekergettem a fejemet jobbra-balra. Lényegében nem mozdultam semerre, mert előttem ott lebegett a gonosz, és csábított magához, könnyű, tarka életet ígérve, és ott hevert a jó, leigázva és kibelezve. Nem tudtam, hogy begyógyítsam a sebeit vagy engedjek a magnetikus vonzásnak a rossz oldalán.

"Nincs jó és rossz" - mondta és mosolygott, mintha tudna valamit. Pedig talán csak olvasta valahol. Üres volt és sikeres. A cipőm sáros. A körme piros. Megalázott mindennel.
"Egy biztos: hogy a jó jó, a rossz pedig rossz." - mondtam és már kezdtem érteni. Ő természetesen kinevetett. De én már tudtam, hogy ő nem tudja.

Nem tudom, honnan jön a rossz, de van... És a legrosszabb, amit tehetsz, ha cinikus leszel. Nem tudom, honnan jön a jó, de érzem a szívemmel, és ismerem. És akarom, hogy terjedjen. A jó jó- jó. Már tudom.
 

 
187. kayden2009. június 21. 14:05
 
 
ozora fesztiválon talán?
 

 
186. butterfly2009. június 21. 11:16
 
 
nagyon régóra él bennem egy kép és szeretném h ehyszer ez a kép valóra váljon...
sok-sok ember kézenfogva áll egy hatalmas mezőn, mindenki teljesen szabad és boldog és fogja mindenki egymás kezét egy hatalmas kört képezve majd megszólal egy zene: az én képzeletemben : deedrah:land of freedom és mindenki felszabadultam táncol...gyönyörü idő van, süt a nap, szinte égeti a bőrünket , a körülöttünk lévő állatok mind megörülnek , "életre " kelnek. Majd elkezd cseperegni az eső , és egy hatalmas szivárvány keletkezik fölöttünk ...
ez a jelenet télleg csak egy pillanat de nagyon sokszor eszembe jut, h szeretném ha ez egyszer valóra válna...


régen volt a hősök terén egy interneten meghirdetett párnacsata...kimentek az emberek az adott idöpontban egy percekig párnacsatáztak...
valami ilyesmire gondoltam én is, de lehet h hitelességét és értékét vesztené, mert mégse hirdetheted meg h ekkor és ekkor ennyi ideig szeressétek egymást emberek, fogjátok meg egymás kezét és éljetek:) pedig nagyon szép lenne :(
 

 
185. kayden2009. június 15. 22:16
 
 
deeptrip! gondolkodtam a dolgon és naggyábol arra jutottam hogy amikor nem tökéletes minden, azaz nem egy ilyen "szép jelenet" hanem inkááááb "szürke hétköznap" átlagos állapot mikor kis hétköznapi teendőidre ügyelsz: dolgozol , sietsz, iskolába jársz, ügyeket intézel, vagy ha semmi nemjó akkor van roszkedv idegesség stb... Ha teljes a kör minden optimális azt észreveszem arra felfigyelek.
 

 
184. deeptrip2009. június 15. 20:55
 
 
kayden, ha valamelyik pont nem tetszik, pl. amit látsz vagy amit hallasz akkor mit csinálsz?
 

 
183. butterfly2009. június 15. 15:38
 
 
sok fórumon megkérdezik mik a számodra legfontosabb emberi tulajdonságok...
hát amit irtál , jó volt olvasni és vhogy átéreztem a szépségét, szeretem ha szeretik az életet és szeretem ha ezt megosztják velünk:)
 

 
182. retek2009. június 15. 00:30
 
 
Hát ez az.
 

 
181. kayden2009. június 14. 23:47
 
 
Mi az a zen? :P
 

 
180. neutroncsillag2009. június 14. 22:42
 
 
Na ez már majdnem zen :-)
 

 
179. kayden2009. június 14. 16:08
 
 
Kb. 3 hete itt errefele nálunk volt egy hatalmas nagy vihar. Hatalmas eső és szél mint a Dokumentumfilmekben a hurrikán . Nekem meg jött az ötlet hogy fürdőgatyában futkározzak az esőn.. hát futkároztam... nem is volt hideg az eső jó langyos mint egy óriás zuhany tök poén :) Aztán mikor már állt el az eső jött a gondolat mint egy VILLÁMCSAPÁS: "ez kész ha másért nem hát ezért megéri élni...,,
ráadásul utána 1 órára narancs sárgára változott az égbolt (mint a vietnamos dzsungeles filmekben) azt is elnéztem egy darabig, nagyon szép volt...(megérte érte élni :) )

Pénteken szivtunk 3 cigit egyet reggel 2 suli közbe majd délután is 2 erőset... délután ültünk szobában már elég készen volt mindenki mindenki nevet mindenen(én is) aztán feltettem magamnak pár kérdést:
TETSZIK AMIT LÁTSZ?
- aha persze szép ez a ház , szoba stb
TETSZIK AMIT HALLASZ?
- simán jó zene , nevetés én isnevetek
ÉS AMUGY JÓ ITT LENNI JÓ A TÁRSASÁG?ÖSSZESSÉGÉBEN?MILYEN ÉRZÉS?
-simán jó persze bírom őket , kurva jól érzem magam minden jóó!!!

Nos szóval azon a délutánon nem éltem hiába. Probálok mindig arra törekedni hogy adott pillanatban jól érezzem magam.
"jól érzem magam?" :
teccik amit látok/hallok/szaglok... ---> amit érzékelek; a hangulat, társaság (ha van) ezek együtt az a lényg hogy teccen... értitek?

Nekem az életem legszebb ilyen valamije (élménye?) az lenne ha Hawaii szigetcsoport O'ahu szigetén a Waimanalao Beach mellet futó 72-es számú úton végigmotorozhatnék egy Honda Goldwing -el pont amikor megy le a nap. Azt szeretném ha az életem csupa ilyen szép "jelenetekből" épülne fel. mint az esőben futkozás , Hawaii (ott akarok lakni) ahol minden egyes pillanat egyszerüen jó passz nem tudom jobban leírni ahol minden egyes eltöltött óra egy ilyen "szép jelenet,,
{de persze ilyen szép jelenet lehet sokkal ecerüb dolog is... buszon aludni :) kutyával jáccani , strandon pancsolni..} és mindig azon fogok fáradozni hogy ilyen szép "jeleneteket" csináljak, készítsek elő , tegyek lehetővé magamnak , megörökítsem azt , megosszam azzal akivel szeretném és visszaemlékezzek rá.
 

 
178. paradicsom2009. június 14. 01:32
 
 
Angolul én is sokkal merészebben ki merem mondani a dolgokat, magyarul mintha erőtlenebb lenne az egész.

on: Nem tudom, ezt majd szerintem csak akkor fogom megtudni, ha ott ülök 70+ évesen és szépen kielemezem az életem. Egyelőre az a célom, felvegyenek végre arra a szakra, ahova szeretnék menni. Fölösleges nagyon előre tervezni, mert pontosan még azt sem tudom, hogy holnap mi fog történni. Megvan a keret a holnapi napra, de hogy azon belül mi, azt nem tudom. Egy egészen apró dolog is gyökeresen megváltoztathat mindent, ezekre pedig nem lehet felkészülni.
 

 
177. Buká2009. június 11. 14:57
 
 
Szerintem ez az angolul gondolkodás teljesen természetes, a tanulási folyamat része. Valószínűleg az anyanyelved is úgy tanultad meg, hogy sokat mondogatták neked a szavakat, a tudatalattid meg visszaszajkózta. Egyébként én magányomban hangosan gondolkodni leginkább csak angolul szoktam. Egyszerűen több mindent ki merek mondani, mint magyarul, kínos vagy kínzó dolgokat.
és hogy mi a fő célom ebben az életben? pff, nem tudom, szerintem tíz év múlva kiderül. Addig meg hadd sodorjon az ár.
 

 
176. Eper2009. május 14. 20:57
 
 
Szerintem simán lehet a játékoktól. Nekem akkor volt ilyen sűrűbben, amikor intenziv angol tanfolyamra jártam, ami este volt, és hazafele fáradtan már angolul gondolkodtam. Meg gyakorlásnak sem rossz :)

Egy időben sokszor volt tudatos álmodásban részem, csak akkor még nem igazán érdekelt a dolog. Aztán abbamaradt... és most sehogysem akar menni a dolog. Nektek szokott lenni tudatos álmotok?
 

 
175. neutroncsillag2009. május 10. 22:34
 
 
Az én esetem olyan, hogy évekig egyedül tanultam japánul, és mivel csak rövid ideig segített be egy japán csajszi, elkezdtem magamban japánul beszélgetni, ha egyedül vagyok akkor hangosan is előfordul a dolog :-)
Szétkínált állapotban persze jókat lehet ezen röhögni...
 

 
174. retek2009. május 10. 22:11
 
 
egyébként én rájöttem hogy mióta/miért van ez, hogy angolul gondolkodok.

volt a max payne első része meg a star wars - knights of the old republic 1-2 c. pc-s játékok, melyek megtanítottak valamilyen szinten angolul gondolkodni - nem magyarul általában stresszhelyzetben vagy érzelmi pluszok esetén szoktam gondolkodni, ami ilyen módon a két játékhoz köthető. nektek mi a véleményetek erről, meg nektek szerintetek hogy alakult ez ki?

 

 
173. kayden2009. május 10. 20:27
 
 
Szóval ez mással is előfordul :D nálam főleg akkor ha valami probléma megoldásán töröm a fejem egy idő után néha rajtakapom magam hogy nem magyarul gondolkodok, vagy ha valamit nem értek ésss mintha magamnak magyaráznék akkor fordul még ijen elő!

amugy én néha direkt lefekvés elött eszek valamit ha pl elmaradt a vacsi .... igaz olyankor nem olyan pihentető az alváss.. de az a para /nem para mikor felébredsz és nemtudod hogy álmodtad vagy nem ... és kimész a konyhába hogy ez vagy az igy vagy ugy van -e? és mikor hüjén néznek rád akkor esik le hogy csak álmodtad :) én birom
 

 
172. Eper2009. május 1. 21:00
 
 
Retek, velem is sokszor előfordul, hogy angolul gondolkozom...sztem vicces, de nem hinném,h skizo lennék... bár már ezen is elgondolkodtam. :D
Álmodni még sosem álmodtam angolul... de ha lefekvés előtt sokat eszem, akkor színeset álmondom. Egyébként meg mindig ilyen kékes árnyalatút.
 

 
171. retek2009. május 1. 16:34
 
 
én azon kaptam magam, hogy sokszor angolul gondolkodom. nem kifejezetten okoz problémát, de ráparázok néha hogy a végén még skizo leszek. :D

veletek elő szokott hasonló fordulni?
vagy pl ha sok angol nyelvű filmet nézek, gyakran angolul álmodok. pedig alapvetően általában eléggé nonverbális álmaim vannak, tehát nem kifejezetten magyar...

ON:

azt hiszem, tegnap este/ma hajnalban megtaláltam a hangomat.
 

 
170. badtRIP2009. április 15. 23:51
 
 
Kedves neutroncsillag,
teljes mertekben egyetertek veled, ez amit az angollal tapasztalsz nem mas mint elme szintu agyprogramozas. Nyomjak az emberekbe azt a par nyomorult angol szot, hogy lehetoleg ne is tudjanak arrol hogy a magyarban ezeket a dologkat 20 kulombozo szoval, vegtelenul arnyaltabban is ki lehetne fejezni. csak hogy a temanal maradjunk. mit mond a hamburgerzabalo angol majom? DICK: hímvessző, farok, fütyi, fütykös, fütyülő, bille, pöcs, répa, kuki, kukac, angyalbögyörő, burgonyametélt, krumplinudli, meg a f.szom.

Ja aki szerint szex = szeretet, annak sok szeretet kivanok 90 eves korara is :))))
 

 
169. metametta2009. április 9. 04:28
 
 
pl. ha az ember texasban lakna és elmenne egy pubba, mint az instant, vagy a filter, vagy jelen, vagy bármely, akkoris csak ezt kapná http://www.youtube.com/watch?v=cjFP41xfq5o szóval mindehol ez van pupákok....
 

 
168. metametta2009. április 9. 04:24
 
 
szavakkal is lehet komepnzálni a vágyott magasabb rendű kommunikációt. néha a szex, néha egy szó, egy leves, egy rántotta, vagy egy jogszabályenyhités.na meg a többi. annyi minden van a világban ami szép, és emberek közösségéről, azoknak a dicsőítéséről szól.
megértés. elfogadás. stb.
(karuna, de az már elcsépelt...´)
 

 
167. neutroncsillag2009. április 8. 17:19
 
 
Tényleg érdemes odafigyelni arra hogyan beszélünk, másrészről meg a magyar nyelvben akkora ősi tűz lobog hogy teljesen szét lehet rá kínálódni.
Tört én elem
és társai.

Valamelyik nap totál felidegesített, hogy bárhová is néztem mindenhol angol feliratokat láttam: az üzletek cégérén, a velem szembejövő emberek pólóján, az óriásplakátokon, ha felszállok a buszra a rádióból megint angol nyámnyogás szól, szóval kiverte a biztosítékot egy picit. Ki francnak van szüksége ilyen idióta beszólásokra, hogy lol, meg off, meg mittudomén.
Hányingerem van ettől.
Úgyhogy meg kellett ütögetni a sámándobot párszor mire helyrejött a hangulatom :-)
 

 
166. Orion2009. április 8. 16:36
 
 
Alapvetően egyetértek, de:

Én még sose kaptam szeretetet pszichedelikus szerektől, de még a nem pszichedelikusoktól sem. Megértettem a szeretet fogalmát, átláttam a hátterét, közvetetten rengeteg boldogságot okoztak, de szeretetet én még semmilyen szertől nem kaptam.
Az mdmára illene leginkább a szeretet szó, bár én ott is inkább a nyugalom, magas empátia, kedvesség, figyelmesség egy fajta egyvelegét érzem. Illetve érzek szeretet is. De azt én érzem mások felé, és nem a szer adja, sugározza én felém, ha nem én sugárzom mások felé. Nem tudom mennyire érthető...

Más téma, kicsit off:

A szerintem szóról. Ha objektiv dolgot állítunk, az elé felesleges a szerintem szócska. Ha nem vagyok biztos a tudásomban, akkor inkább azt kéne irni, hogy: én úgy tudom, hogy... Ha szubjektív dologról beszélünk, filozófálgatásokról, saját élményekről, azokból levont következtetésekről, akkor szintén felesleges a szerintem szócska. Meg eleve, ha te írod, akkor nyilván szerinted van így a dolog, és nem egy másik személy szerint. Ha meg mégis mástól van az infó, azt le kéne írni...
Egész eddig én se így fogalmaztam, hanem mint egy berögzült mondat indítás mindig ezzel a szóval indítottam a kommentjeimet, de erre a jövőben biztos tudatosan odafogok figyelni.
Ezt most úgy általánoságban írtam, nem Starchildnek, meg ez az egész gondolat sor tök spontán csak átrohant rajtam, és gondoltam megosztom veletek.
 

 
165. Starchild2009. április 8. 11:49
 
 
Egyetértek badtRIPpel, de valahol el kell kezdeni.

SZERINTEM az ember az anyaméhben élte át a legnagyobb békét és szeretetet. Késöbb - kiscsecsemő korban - függünk attól, hogy anyánk velünk legyen, ne hagyjon magunkra és szeressen minket, velünk legyen (ezért van a GYES). Eleinte még nincs is énérzete a kisbabának, hanem azthiszi, hogy az anyukája, meg ő az egy és ugyanaz. Aztán, kezd kifejlődni az egónk és jövünk rá arra, hogy külön emberek vagyunk, cseperedünk, egyre kiváncsibbak vagyunk a világra, ezáltal távolodunk anyánktól, mert kezd teher lenni a közelsége, de végül mindig anyánk karjaiban kötünk ki, mert a veszélyekkel teli világban ő nyújt menedéket.

Eljön az az idő, amikor a saját lábunkra kell állnunk, amikor már anyánk nem lesz velünk, aki ölelget és szeret. Ezért keresünk társat, akitől ezt a szeretetet megkapjuk, de mint az anyai szeretet is, ez is teherré tud válni akkor, amikor önállóak akarunk lenni. Sok ember azért nem tud szeretni, mert félnek feladni az önállóságukat.

SZERINTEM egy jó kapcsolatban egyensúlyban van a szeretet és az önállóság.

Az a szex, amiről makilány beszélt, SZERINTEM az a fajta szeretetteljes szex, ami ugyanazt az egységélményt nyújtja, mint amikor anyánk szeretetéből kaptunk. Egy igazi szex az, amikor teljesen odafigyelsz a másikra és megszűnik a külvilág, a tér és az idő, csak "te" vagy meg "ő", aztán később csak "ti" lesztek, mert megszűnik a határ a két egó között.

VÉLEMÉNYEM SZERINT ezt az "anyaméh" állapotot nem csak más emberek tudják előidézni, hanem mély transzállapot vagy szer is. SZERINTEM pont ezért könnyű rászokni a pszichedelikus szerekre lelkileg, ha valaki csak ezen az úton "kap" szeretetet.

Aki ezt az érzést, csak szerekkel tudja átélni, az nem tanult eleget a szerektől, vagy rossz a környezete.

...SZERINTEM
 

 
164. makilány2009. április 8. 08:27
 
 
Badtrip neked is kívánom, hogy megtapasztald és éld át ezt a csúnya nyagi érzékkielégítős undorító testi förtelem szeretetet :D
és akkor majd megtapasztalod, hogy ez sem annyira testi ám, sőt, egy szeretkezés (amire aztán igazán rá lehet mondani, hogy csakis testi dolog) is lehet egészen földöntúli, lelki élmény... :)
 

 
163. makilány2009. április 8. 08:23
 
 
Én megértelek Deeply, szeretet nélkül, egyedül nehéz! én is évekig szenvedtem mert hasonló cipőben jártam mint Te, de végül rátaláltam arra, akire vártam. :) És Te is rá fogsz! És azért kell érte ennyit kínlódni, hogy végül megbecsüld majd. ;)

A nyavajgás máshol kezdődik.
 

 
162. badtRIP2009. április 6. 15:48
 
 
Ne nyavajogj Dipli! A szeretet nem anyagi, az tul van ezen a megfoghato vilagon. Itt csak erzekkielegites van. Taplalkozas, biztonsagban leves, alvas es utod nemzes. Barmelyik hianya nyavajgashoz vezet, de a lecket csak igy tanulhatod meg. Most hianyzik az erintes, de egy ido utan megunod, es par ev mulva meg inkabb azt kivanod inkabb ne erjen hozzad. Talalj ertelmesebb celt mint az ilyen allati let!

"Isa pur es hommuv vogymuk." vagy megsem?
 

 
161. Deeply882009. április 5. 20:56
 
 
A fŐ cél???

Bizony ez a topic elég elgondolkodtató.....
Nekem volt egy fő nagyon legfőbb, de nem jött össze, és már ha talán még egyszer megadódna....de a körülmények nem megfelelőek:(
ez a fő dolog a pár találása lenne. de hát sajnos ez nekem valahogy nem akar sikerülni.
sok ember nem becsüli meg azt hogy van ki mellé bújni esténként. hogy nincs egyedül.
nekem egy érintés, ölelés is rengeteget számítana, ha megtörténne..
na persze sok más cél is lehet az életben, de egyedül, ez valahogy nem könnyű. én azt vettem észre magamon, hogy így nem megy a munka. nem megy semmi.
a barátok meg főleg itthon(mert most szünet van és itthon vok) már kapcsolatban vannak, nem tudok kimozdulni. szörnyen érzem magam:(((
szóval az élet értelme lehet nem is annyira nehéz. ha már benne vagy egy hosszabb szeretetteljes kapcsolatban.
vagy tévednék????????????
 

 
160. Cherry Cola2009. március 6. 14:08
 
 
Szerintem mindenkinek egy fő célja van az életben, haladni előre, nyomni a világot az őszinte világ felé, materializmust kizárva. Ezért vannak bűnözők, ezért vannak "drogosok"(bár ez némely felfogás szerint egy csoportba tartozik,véleményt már nem mondok erről) ezért vannak segítőkész emberek, ezért élünk. Mindenkinek egy a feladta, a fény felé törni, ezt pedig van aki így, van aki úgy segíti elő. Nem különbözünk.Egyikünk se jobb a másiknál. Meg kell találni a személyes istenünket, a hitet. Egy nagy gömb vagyunk mi együtt emberek, szerintem felesleges ezen tépni a szánkat.

Boldogok a lelki szegények.

Szép napot mindenkienk!
 

 
159. neutroncsillag2009. február 7. 22:11
 
 
Egyszer azt hallottam: minden igazságnak az ellentéte is igaz.
Máskor meg azt: minden igazság paradoxon, de nem minden paradoxon igazság.
"A paradoxon, állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük."
Ne keress és találsz.

Igen a mi mai nyugatunk egy picit más beállítottságú manapság.

 

 
158. Zéno2009. február 7. 15:36
 
 
Magyarul sajna nincs meg:
Carlos Castaneda, The Active Side of Infinity

“He had defined the concept of warrior-travelers, saying that it referred to sorcerers who, by being warriors, traveled in the dark sea of awareness. He had added that human beings were travelers of the dark sea of awareness, and that this Earth was but a station on their journey; for extraneous reasons, which he didn’t care to divulge at the time, the travelers had interrupted their voyage. He said that human beings were caught in a sort of EDDY, a CURRENT that went in CIRCLES, giving them the impression of moving while they were, in essence, stationary. He maintained that sorcerers were the only opponents of whatever force kept human beings prisoners, and that by means of their DISCIPLINE sorcerers broke loose from its grip and continued their journey of awareness.”

"Warrior-travelers dont complain" - don Juan went on. "They take everything that infinity hands them as a challenge. A challenge is a challenge. It isnt personal. It can not bee taken as a curse or a blessing. A warrior-traveller EITHER WINS THE CHALLENGE OR THE CHALLENGEDEMOLISHES HIM. It's more exciting to win, so win!"


És ez tök komoly. Vagy nyersz, vagy beszippant az örvény.
Ez az egyik kedvenc idézetem a Castaneda könyvekből.
 

 
157. Zéno2009. február 7. 15:27
 
 
Az a gond, hogy ha értelmileg/tisztaság szempontjából vki alkalmas is arra, hogy egy Buddha jelenlétének köszönhetően energiaszintje emelkedése közelebb juttatja a Valóság megértéséhez, megtapasztalásához, de távozásával vissza fog süllyedni konvencióiba, mert tudatának áramlását arra szoktatta rá - a hite erősebb a konvenciókban (azaz a lét- és fajfenntartás kényszerképzeteiben), mint a Valóság valóságában, az Egységben.
Tehát bűneitől nem váltja meg legfeljebb segít tudatosítani néhány hibát, és megmutat valamit a valóságból, ami hatalmas erővel bír, és aminek hatására - ha az illető nem adja fel és süllyed vissza szokásaiba - akár el is érheti a Megvilágosodást, mivel Buddha, Osho, Jézus stb. megmutatta az irányt és célt. (aminek helyes megtalálása az egyik legnehezebb dolog az életben. úgy könnyebb haladni, fel lehet állítani stratégiákat, ki lehet ismerni a rendszert stb, ha van cél. ha nincs cél, a világegyetem beszippant :O - de akkor is ha rossz célt tűzöl ki. nehéz ügy... ld. a Castaneda idézetet a következő post-omból)
Ebben az értelemben akár beszélhetünk megváltásról, bár a munka java még hátra van, amit nem ő fog megcsinálni helyettünk, a szabad akaratunk felett még egy Buddha sem rendelkezhet. Max. inspirálhat, megértethet dolgokat, de dönteni minden esetben nekünk kell. (ebből is látszik, hogy a felelőség a döntéseink felett a miénk, a döntéseink következményeinek irányát pedig aktuális belátásunk/értelmünk szabja meg).
Mindegy. szóval a lényeg, hogy szellemi állapotunk határozza meg, hogy mit profitálunk egy Buddha jelenlétéből. Állítólag Sákjamuni Buddha hallgatói közül egy csomó tanításának egy-kétszeri hallása után elérte a megszabadulást. nyilván mert teljesen természetes volt számukra az, amit Buddha tanított, eleve magas energiaszinttel rendelkeztek, már csak Buddha jelenléte hiányzott utolsó löketként.

Viszont ahogy elnézem, a nyugati tanítványoknak kicsit több találkozásra van szükségük... Bár látható jelei így is mutatkoznak a fejlődésnek. Néha egész döbbenetes változások vannak. Ki tudja épp mi tartott vissza valakit, hogy nagyot ugorjon. Mindenesetre érdekes.

(bocs a hosszú hozzászólásokért)
 

 
156. neutroncsillag2009. február 7. 13:21
 
 
A megvált a bűneinktől szituációt én így tudom elképzelni:

Sétálok az utcán, agyam tele a saját hétköznapi zagyvaságaimmal, befejezetlen ügyeimmel, halogatásaimmal, tévképzeteimmel, előítéleteimmel, gépies reakcióimmal, egómmal, reményeimmel, és ekkor hirtelen elém lép egy figura, egy Jézus, egy Buddha, egy Osho. Lehet meg sem szólal, csak rám tekint, és ezt az egész rezgő alkotmányt amit felépítettem magamban tovafújja a friss, pezsdítő tavaszi szellő.
- Hát te meg mit csinálsz? - kérdezném magamtól.

Ha ilyenkor leállnék boncolgatni, belekapaszkodni önmagamba, Jézus, Buddha, és Osho rögtön el is tűnne, egy ember lenne csak a sok közül.
De ha én is a szemébe néznék, és elengedném magamat (nem pedig elfoglalnám magamat), csak annyit tudnék mondani:
- Ezt.
Vagy csöndben maradnék én is, és hagynám, hogy a "bűneim" örökre eltűnjenek.
Ebben az esetben, lehet, hogy igaz lenne a magára veszi bűneinket szituáció.

Furcsa, de én salvia szívásnál éreztem ilyen folyamatokat magamban, csak hát az nem egy igazi élő mester.
 

 
155. Zéno2009. február 7. 11:09
 
 
Szerintem Jézus beszélt olyasmiről mint a "bűnök magunkra vétele", csak nem abban az értelemben, hogy majd ő tesz az emberiségnek egy szívességet, és a sok szemét önző tetteink következményeit majd ő egyszemélyben elviszi, és ezáltal feloldoz, hogy tovább gyilkolászhassunk.
A buddhisták Jézust egy 8. szinten lévő Bódhiszattvának tartják, azaz nem sok választotta el őt a Buddhaságtól. A Dalai Láma szokta írni, hogy az egyik mindennapi gyakorlata az adás-kapás. Ezt olyanok csinálják, akik rájöttek arra, hogy a "jó kívánásának" hatalmas szellemi ereje van, és meg is tudják pontosan fogalmazni az ilyen kívánságukat (annál hatékonyabb minél pontosabb). És mivel tisztában vannak a tudati szennyeződések illuzórikus természetével, ezért nem lehetnek rájuk hatással, vagyis uralják őket (valószínűleg az ilyen szennyeződéseket nevezte JÉzus bűnnek), ezért a legnagyobb kívánságuk az, hogy az emberek szenvedéseinek oka, a téveszmék (gyűlölet, irigység, félelem stb.) bennük legyen, és a nyugalom, tudás, öröm, ami az ő tudatukat jellemzi pedig az emberekben (és más egyéb lényekben). Tehát magába szívva transzformálja vagy kisimítja a tudati szennyeződéseket, és tiszta nyugalmat, értelmet, örömöt ad vissza. persze mindezt hihetetlen erővel teszi. Szóval azt gondolom Jézus is ezt gyakorolta (merthogy a tudat ugyanúgy működik mindenkinél, a Dalai Lámánál és Jézusnál, meg nálunk is. a módszer közös), csak akkor a szennyeződéseket kulturális okokból bűnnek nevezhették.
Elég hatékony módszer, és biztosan sokat hozzájárul ahhoz, hogy élhetőbb legyen a világ, de az biztos, hogy senkit nem ment fel az alól, hogy a saját tudatlanságát ne saját maga győzze le. Legfeljebb nagy inspirációval szolgál, és esetleg megemeli az energiaszintjét, de meg nem lesz váltva tőle. Tehát ez is nagy bukta a keresztény teológusok részéről. A hatásait nem tudom felmérni, de biztos rengeteg őrült volt, aki úgy érezte kedvére garázdálkodhat, mert Jézus amúgy is "levette már a bűneit"... Ki tudja, lehet látensen ott van a pedofilok meg a többi "szimpatikus" katolikus stb. személyiségek tudatában is, mint kiváló ürügy.
 

 
154. neutroncsillag2009. február 7. 10:04
 
 
Jézus gyakran mutatkozott vámszedőkkel, bűnözőkkel, prostituáltakkal is. Nem voltak különbségek az emberek között, sőt aki eltávolodott a csordától, azt egy picit még jobban is szerette.
Az egyetlen bűn az volt számára, ha valaki nem volt tudatos. Nincs jó, és nincs rossz, csak tudatosság, és tudattalanság.

"A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam
nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és
fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak.
Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek
ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják, akkor fogják értelmüket megváltoztatni."

Nem vette magára a bűnöket, ez hülyeség. Ez egy mélyebb megértés kapuja, de a szavak elkoptak az évezredek alatt. és egy tanítvány se lett mester, ki követte Jézust. Sajnálatos. Helyette kaptunk egy egyházat pedofil papokkal.

És vannak kozmikus flessek is a Tamás evangéliumban:

"Az [Atya] királysága [ha]sonlít egy asszonyhoz, aki midőn egy
hosszú úton megy, liszttel teli korsót visz. A korsó füle letörött, a liszt
kiömlött mögötte az útra. Nem vette észre, nem tudott a csapásról. Amikor
elérte a házát, letette a korsót a földre, üresen találta azt."



 

 
153. helio*2009. február 6. 23:50
 
 
Az emberek saját magukat feszítik keresztre.

Azt hiszem Osho mondott valami ilyesmit:
"Az egész világegyetem itt van a szememben."
 

 
152. Zéno2009. február 6. 23:17
 
 
Köszi.
Az is nagy marhaság, hogy magára vette az emberiség bűneit... Erről nem írt valamit Osho?
 

 
151. neutroncsillag2009. február 6. 23:02
 
 

A keresztre feszítés ebben a magyarázatban azért történt, mert az emberek nem tudták elviselni Jézust, azt hogy a képükbe mondja az igazságot, nem tudták megérteni ki ő, és minden szavát félreértették.
Az atya királyságát, hogy az emberek mindig elérhetetlen távlatokba helyezik a mennyek országát, holott az "kívüled, s benned van". A böjt, az adakozás és az ima haszontalanságát (ha önös érdekek vezérlik).
Alapjaiban forgatta fel az egész addigi rendszert. Olyan osztást adott, hogy egyszerűen el kellett tüntetni. Még a saját tanítványai sem értették meg teljesen.

Osho értelmezése szerint, a kereszthalál Jézus utolsó tanítása volt, amikor már mindent el tudott fogadni, s nem azonosította magát többé semmivel.

 

 
150. Zéno2009. február 6. 12:00
 
 
jó az is :)
 

 
149. rTyler2009. február 6. 10:57
 
 
vagy esetleg egy e-book link? :)
 

 
148. Zéno2009. február 6. 10:35
 
 
Összefoglalnád Osho mit mondott a kereszthalálról?
 

 
147. neutroncsillag2009. február 6. 10:00
 
 
Jézus témában Osho Mustármag című könyve totálisan szétkínál. Miután elolvastam csak ültem magam elé nézve: - Most akkor mi van?
A Tamás evangéliumról szól, és Jézus azon tanításairól, amik nem nagyon terjedtek el az egyháznak köszönhetően.
Évekig volt egy sztereotípiám a történetről, köszönhetően a cukormázas filmeknek, és az egész keresztrefeszítős históriának. De ez a könyv mindent összedöntött, és egy új aspektusból segít látni . Csak ajánlani tudom.
 

 
146. Zéno2009. február 6. 01:04
 
 
"-------De én úgy gondolom, hogy az önzetlen segítségen, az együttérzésen, és a hálán túl, azzal segítek a legtöbbet a világnak, ha én itt és most megérkezem"------

Végre hallok ilyet is. Többnyire olyat látok magam körül, hogy azok, akik segíteni akarnak másnak, k..vára tudják, hogy mi a másik baja. Háromszöget akarnak négyzetbe vagy körbe paszírozni, mert nekik csak az van. Szóval, én azt díjazom, ha a segítőnek teljes a készlete, és a körbe kört rak, a négyzetbe négyzetet, hogy az teljes lehessen. Mert felismeri a helyzetet. Ehhez valóban először a saját megvalósításunkra van szükség. (de ehhez viszont a mások gondjainak folyamatos megoldására vagy legalábbis azokkal való foglalkozásra van szükség. Azért a hatékonyság egy külön téma is lehetne. meg hogy milyen az esély a jóhiszemű ártásra...)

"----- nem pedig akkor, ha elkezdem mások baját gyógyítani, ha folyton mások szenvedésével foglalkozom."-----

nekem nem gond mások bajával foglalkozni. olyan, mint egy matekfeladat, nem kell szubjektív érzelmeket tapasztani hozzá. nyilván csomót kell tanulni és elemezni hozzá, hogy jó és igaz eredmény jöjjön ki, de ha az embert nem kötik le aggodalmai, hogy hogyan mentse az irháját (azaz megélhetés és egyéb gondok) akkor hatalmas kapacitások szabadulnak fel, amivel egyébként sem tehet mást, mint hogy megfigyel és megold (különben stagnálni fog). a többi jön automatikusan (merthogy a tudat közben produkál dolgokat, mivel további erők és képességek szabadulnak fel, de ezekre nem érdemes hajtani. megöli a lényeget). Másnak nem is nagyon van értelme, ha alaposan végiggondoljuk.
A hatékonyság kulcsa az önzetlenség, vagyis, amikor semmi érdeked nem fűződik a tetthez, mivel az érdek megzavarja a fókuszálást vagy koncentrációt, tehát a tisztánlátást is, mivel a háttérben pörög a sumák kalkuláció, amivel osztott és befolyásolt lesz a tudat.

Amúgy szerintem sok nyugati ember már a segítés fogalmának helyes értelmezésénél elbukik, és összekeveri valami siránkozással teli kétségbeesett kapkodással, amikor az ember fejvesztve kutat emlékei között valami használható dolog után, vagy dogmáival akarja agymosni az illetőt segítség nevében (amikor lehet hogy épp a pokolra küldi vele...). (nagyrészt keresztény kultúrkör lenyomata és hibája - talán épp annak félreértelmezéséből származik, hogy Jézus mit élt át a kereszthalál során. mármint hogy szenvedett-e. pedig maga is mondta az asszonyoknak, hogy ne őt, hanem magukat sirassák. neki nem sok baja történhet. de hát magukból indultak ki... ők biztos szenvedtek volna a kereszten. ezek a nők tipikus példái a szubjektivitásnak. olyat sajnáltak, akit nem kellett volna, mert nem szenvedett, és gyakorlatilag ez a hibás szánalom tette a nyugati civilizációt a valóságot illetőleg olyan langyossá, amilyen. ha a kereszthalált úgy értelmezik a teológusok, ahogy azt Jézus tette, talán kicsit más irányba fejlődtünk volna, kicsit tisztábban gondolkodnánk...)
 

 
145. neutroncsillag2009. február 5. 23:42
 
 
Ha már belemelegedtünk, van egy ajándékom nektek :-)

Mostmég Rinpócse

Élt egyszer egy ember, akit Mostmég Rinpócsének hívtak, s azt beszélték róla, hogy elérte a nirvánát. Számtalan követője akadt, ahogy ilyenkor lenni szokott, s nem múlott el nap, hogy ne zavarták volna meg magányát.
- Avass be Rinpócse! - kérték - Had szegődjek a szolgálatodba.
- Miféle badarságokat beszéltek! - csodálkozott ilyenkor, s hogy a keresőket kiábrándítsa, kitalálta, hogy aki megfelel neki két kérdésre azt tanítani fogja. A kérdésekre persze lehetetlen volt jól válaszolni. Egyszer azt kérdezte:
- Meséld el nekem, hol voltál 500 évvel ezelőtt!
Máskor meg ezt:
- Meséld el nekem, hol leszel 500 év múlva!
Helyes válasz persze nem akadt, Mostmég Rinpócse pedig a térdét csapkodta nevettében, s legalább jól szórakozott, míg az utat járta. De a keresők nem tágítottak. Tudták, hogy a mester csak próbára teszi őket.
Így vándoroltak nap mint nap, s mivel senki sem tudta merre megy a mester egyáltalán, sokan elmaradoztak, s mind kietlenebb vidékekre értek, úgy lettek egyre kevesebben.
Végül már csak egy kereső követte a mestert. Szó sem esett, csendben vándoroltak, s csak a táj változott körülöttük, hol hegyek szegélyezték a láthatárt, hol üres puszták, hol pedig az örökké hullámzó óceán. Egy napon aztán, ahogy mennek, Mostmég Rinpócse hátra fordult.


- Hát te meg hova jössz? - kérdezte.
A kereső előrelépett s meghajolt a mester előtt.
- Rinpócse, azt hiszem, tudom a választ a kérdéseidre - mondta.
- Na, akkor hol voltál 500 évvel ezelőtt, és hol leszel 500 év múlva? - mosolygott a mester.
- Úgy hiszem Rinpócse, pontosan Itt.


 

 
144. neutroncsillag2009. február 5. 23:28
 
 
Kevesen értik a szútrát, igen, és még kevesebben ismerik.
Ezek a szavak egy olyan ember szájából hangoztak el, aki már megérkezett.
Olyan, mintha valaki egy hegytetőn beszélne, de alant a völgyben, már nem egészen érthető amit mond, csak akkor válik igazi tapasztalássá, ha már te is fenn állsz a tetőn.
De így is segíthet elindulni a saját ösvényeden. Segít, picit megfeszegeti a szemedet, kicsit elgondolkodtat. Ezek a szavak mindig az egyénnek szólnak, nem lehet kiállni a főtérre és kiáltozni, hogy az üresség forma :-)
Lehet én is ezt tettem most, de ez jött abban a pillanatban.
Egyik legfontosabb felismerésem az volt, hogy a világban mindenKi szenved, teljesen mindegy milyen pozícióban, vagy helyen van (vannak Ki vételek).
De én úgy gondolom, hogy az önzetlen segítségen, az együttérzésen, és a hálán túl, azzal segítek a legtöbbet a világnak, ha én itt és most megérkezem, nem pedig akkor, ha elkezdem mások baját gyógyítani, ha folyton mások szenvedésével foglalkozom. A sajátom éppen elég nagy falat. Ahol segíteni tudok, ott segítek, de a lista első helyén önmagam befejezése áll.
Ebben a szerencsés helyzetben vagyok éppen.

Om
 

 
143. Zéno2009. február 5. 21:51
 
 
Csak az Üresség megvalósítása után nincs szenvedés. Konvencionális szinten ezt letagadni elég nagy hiba. Kérdezd meg az anyát, akinek a gyerekét lemészárolják, vagy a pánikbeteget, vagy a vérben haldokló palesztin szeretteit, akit az izraeliek ráadásnak még lehugyoznak és leköpnek, vagy az afrikai mészárlások áldozatait, vagy embereket innen: http://chinaview.wordpress.com/ - kérdezd meg őket, hogy van-e szenvedés. Vagy magadat, biztosan találsz pl-t a saját életedben is. Vagy nézd meg ezt a fórumot. Nekem nagyon úgy tűnik hogy midenki tanácstalan és szenved vmilyen formában. Csak a Buddhák számára nincs szenvedés, és azoknak, akik megértették az Ürességet. A konvencionális világban azoknak, akik nem ismerik a dolgok végső természetét, a szenvedés nagyon is valódi. A Pradnyápáramita szutra igazi jelentését kevesen értik. Erre hivatkozva segítés nélkül elsétálni a világ horrorjai mellett elég önző dolog, ugyanakkor megfosztod magad a helyes megismerés motivációjától, azaz a tudástól.
Ugyanakkor ha Te már érted az Ürességet, és nem szenvedsz, miért nem akarod másokkal is megértetni, hogy hasonlóképp ne szívjanak tovább. Ha érted az Ürességet - mivel tisztánlátással rendelkezel - tökéletes módszereket is fogsz találni specifikusan az egyes esetekhez.
 

 
142. neutroncsillag2009. február 5. 20:58
 
 
"...nincs szenvedés, és nincs se oka, se vége a szenvedésnek,
nincs se ösvény, se bölcsesség, nincs mit elérni ..."

Szív szútra
 

 
141. deeptrip2009. február 5. 19:48
 
 
Nem baj még van időd megtalálni/szembekerülni vele.
 

 
140. Zéno2009. február 5. 18:37
 
 

Én nem tudom tétlenül nézni ha valaki szenved (fizikailag és/vagy lelkileg) közben azzal foglalkozva, hogy hogyan tudnám fokozni saját élvezeteimet és boldogságomat. Tehát szeretném tudni a nem-szenvedés végérvényes módszereit. Ha valami célom lehet az életben, az az, hogy tuti módszereim legyenek azoknak, akik szenvednek, amivel ki tudom őket rángatni az ilyen állapotokból. Ezt nyilván úgy tudom elérni, ha a dolgokat annak látom amik, és teljes megértésem van működésük mechanizmusáról. szóval a helyes megismerés és az ilyen motiváció erősítése normális célnak tűnik az életben.
 

 
139. Zumzala2009. január 20. 20:31
 
 
mi van ha valakinek nincsen olyan?
ez most baj?
 

 
138. helio*2009. január 18. 22:42
 
 
Megpróbálom hasznossá tenni magam.
 

 
137. rainbow*2009. január 18. 21:02
 
 
Írni. :)
 

 
136. Orion2008. június 16. 14:47
 
 
A harmónia minden irányba.
 

 
135. mahadeva2006. december 2. 21:32
 
 
itten meg talamasca szól ám... közben az utazás hirtelen mégiscsak jóra fordult... sose gondoltam volna hogy a kocsi képes kerék-gurulás helyett fraktálokba átalakulva lebegni, persze totál zajtalanul. a fraktálok pedig lassú villódzésban az uttesten maradnak, mint holmi olcsó neonreklámok, miközben a szél által felkavart avar azt súgja a fülembe hogy szép élni mégis sírok. topic hogy mi a célom az életben? nem tudom túl sok a cél, merre van észak? a csillagok kihívnak, feléledt a vadászösztönöm... legalábbis valami ilyesmi azt hiszem
 

 
134. Hopax2006. december 2. 19:56
 
 
Persze ez is csak tudott gondaratáramlat voltlesz..Illetve épp Ozric - Psychic Chasm szól itten.
 

 
133. Hopax2006. december 2. 19:54
 
 

1.az is mém
2.fiz/metafiz kölcsönhatások összesége addig amíg van fiz/metafiz.

(ezt meghatározza 3. )

szóval ha kis akváriumban lefagyasztanád a naprendszert mint az állat,akkor nem történne semmi 2. tehát nem lenne idő mint 2.neked is az agyad fagyna,nem kapcsolódnának a neuronok>öntudatlanság.

3.fejlődő alaptudat,persze ez válasz a mi a fogkefe kérdésre is.

4 nincs mert nem voltam sokat Kínában.
 

 
132. mahadeva2006. december 2. 19:16
 
 
ez csupán egy gondolatáramlat volt, vagyis valami olyasmihez jutottam el utazásom alatt, ami egyébként meglehetősen gyenge :( , amit amúgy is tudtam... viszont eléggé megakadtam azon hogy mi az idő?
 

 
131. kritikus2006. december 2. 19:08
 
 
most h az ora fordul a amutatohoz képest vagy forditva.. attol még fordul és jelzi az idöt... különbenis... digitális kiejlzésű ora... stb. az meg h minden relativ... ahhoz nem kell ora.
 

 
130. mahadeva2006. december 2. 16:53
 
 
Furcsa az óra, de csak az.

Nem a másodpercmutató jár körbe-körbe, hanem az óra forog, a másodpercmutató folyamatosan 15 másodperc fele áll.

Bizonyíték arra hogy bármi lehet a világegyetem középpontja, vagyis relativitás-elmélet?

A kisujjam hegyét nem tudom elképzelni a mozdulatlan Ürességnek.
 

 
129. metametta2006. december 2. 02:05
 
 
(asszem az abj, h ez mind egyszerűen fenomenális, de a pízet, meg a kategóriákat én ...
...
...
nem veszem bele...
ez borzalmas lehet a hozzám közelállónak,
dehát....
a homokozóban is ez volt:
én voltam a császárnő.
nem volt ám az jó és kényelmes.
ez adatott.)
 

 
128. metametta2006. december 2. 01:57
 
 
ja.
meg pesze igazából:
őszintén:
de tényleg:
de:
dededededdedeed:
naszóval:
a legjobb sokgyerekes anyucikácska,
a legjobb cucimucimunyunyunyufeleség,
a legmegmosolyogtatóbb édibébiaribarikomolyszemlesütősvilágotátadóskeblérenéhaölelősfestőnő,
meg
a
legjobbanesőlegfelllélekvidítóbbrózsaillatúkéznyomú
írónő

tehát:
emberke.
 

 
127. metametta2006. december 2. 01:50
 
 
nemistudom...

...

ez úgy van, hogy válaszolás/rekognitívi asszociás láncbeindítás...

fúj...
én se szeretem a tudálékos amőbákat, monta
Száhidittaés mosolyogva mesélt tovább


szintjén
próbálkoznék valamitcsinálni.
de egy csomóan úgyis.
ez egy hozzájárárulás, előrántás.

konyhaművészet rúlez és hepihepihepi.
és magányság a lét.

a többi csak extra lehet.
 

 
124. kritikus2006. november 30. 23:27
 
 
szuperego

miért jó ennyire leegyszerűsíteni? mondd, mitől véd meg?
tudod, mikor kezdett el szétszakadni az összevissza foltozott vár? amikor arra lettem figyelmes, hogy már _SEMMMI_ nem lep meg igazán.
 

 
122. anjou.2006. november 29. 09:42
 
 
Ha az ő saját valóságában ez az érték rendje, akkor miért ne?

Amúgy meg joga van behunyni a szemét. (ha egyáltalán behunyja... )
 

 
121. kritikus2006. november 28. 22:24
 
 
glevi88:

és közben majd behunyod a szemed, hogy ne láss semmit, vagy hogy?
 

 
119. mese2006. november 27. 23:33
 
 
király.
ezt kiprónbálom.
kösz meta:D
 

 
118. Kohai2006. november 27. 12:48
 
 
Derűsnek lenni és maradni, a végéig.
Aztán majd meglátom..
 

 
117. metametta2006. november 26. 20:05
 
 
abc?
 

 
116. mese2006. november 26. 19:47
 
 
nemrég voltam egy ismerősömnél és nagyon megragadott az életének a kis lelkivilága kisugárzása. úgy éreztem én is sínen vagyok, jó példa élettelteli személy, elkezdtem hinni abban, hogy tudom mit akarok. de fő cél, annyi célom és tervem van, hogy igazából sohasincs rá időm. nemtom mivel kezdjem. ha egy múlt századi földesúr lennék aze gész életemet végig diskurálnám és tanulnám... így nem annyira megy...
ha az embernek sok sok fő célja van... (de hülyén hangzik) hogyan teszi ezeket sorrendbe?
mert ugye valamiből élsz valamiből talán fogsz, valami csak érdekel... stbstbstb.
 

 
114. Sevil2006. november 22. 22:46
 
 
Operatőr, világosító, rendező...
 

 
111. kritikus2006. november 22. 14:28
 
 
jo érzés a tudat, Ajtoablak, hogy lehet szépség és szimpátia a kétségbeesett vergődésben is. lehet, mert _pontosan_ tudod, hogy mennyire elképzelhetetlenül behatárolhatatlan az, hogy ez az egész még hová vezet. _pontosan_ tudod azt, hogy mennyire teljes akár egy részlet is és hogy mennyire jelentéktelen akár az Egész. nem (csak) elvont értelemben, hanem _szó szerint_ is. ha nem marad más, hát marad a folytonossá torzult kitörés a Minden-be. még az is jobb. Hát azért meglepődtem.

A nevemet illetően.. a gondolat az én agyamon is keresztül jutott már. lassan akár tetté is fajul majd a dolog:)
 

 
110. Ajtóablak2006. november 22. 00:45
 
 
kritikus, amikor megtudtam, hogy a neved a "döntés előtti periódus" rokona, megszerettem a krízist. az is lehet, hogy itt az ideje nevet váltanod. lehet, hogy "csak" nevet kell váltanod? 107et olvasva az jutott eszembe, hogy bele tudod-e vajon élni magad az én helyzetembe? ha az első 14évemtől függetlenítettem magam, majd eltelt6, azalatt mennyi minden történt? hat év, majd éltem még háromszor annyit, sőt, a pszichedelikumok miatt talán, nem lineárisan élek, nem összeadódnak az évek, hanem szorzódnak, vagy valahogy, basszameg, de egyre sűrűbben történik. most képzeld el, ha kritikusnak van eddig függő 6éve, mi lesz vele mondjuk kétszerennyi alatt? elképzelhetetlen. meglepő. szórakoztató. viharos. nyugodt. nyugi. kielégítő. érdemes
 

 
109. metametta2006. november 21. 19:23
 
 
jaja.
a dolgokat csak nyugodt fővel lehet irányítani.
történhet annyi marhaság.
egyszercsak azt érezheted, hogy te vagy a világ legkomolyabb lúzere, akiről csak azért nem készült még oktatófilm,mert ahhoz is túl szar a karmája..
de ilyenkor is ott a humor, meg a saját érzések.
én nő vagyok, persze,én szerintem nem is tudok gondolkodni, legalábbis, ha jobban megfigyelem magam rájövök, hogy nem gondolkodom, csak érzek.
elég primitív egy életlátás, de úgyse tudom megváltoztatni.
ha gondolkodni próbálok, csak megfájdul a fejem és ideges leszek.
szerintem mindenki kényeztesse magát, azt annyi.
 

 
108. ynul2006. november 21. 17:03
 
 
hát ja,
talán :

teremtés

ha remény kell, értelem, cél akkor rajta teremtsd meg (vagy hagyd hogy megteremtse benned magát, téged), és segíts másoknak is felismerni hogy mindnyájan kis "építömunkások vagyunk". teremts ezret, tízezret végtelent.
nem létezés? hogy lehet valamiböl ami lét nemlét?
biztos az a halál amit hiszünk/hitettek velünk? hanem?
és egyébként is, ki az aki fél?
KI? ÉS MIÉRT?
nyugodt percek, nem GONDolkodás, jelenség, jelenlétség.

 

 
107. kritikus2006. november 21. 15:47
 
 
gén, tényleg benéztem:)

a múltadtól jóérzés elszakadni de mégis ott üvölt néha a háttérben hogy gyerünkgyerünkgyerünk.

ha nem tudtam volna függetleníteni magam valemennyire az első _kb_ 14 évemtől, és az ez-alatt kapottaktól, akkor nem lettem volna képes megváltozni.

- elsőnek: katarzis, ami a "mivan? eztcsinálom? nemár"-al kezdődött. "Sokat tanulok magamtól, amikor nem vagyok önmagam". remek. Visszanézés (akár csak 20 perccel) és: "ezt miért csináltam?" meg látni másokat ugyanazt csinálni (csak "kívülről" könnyebben értelmezhető), és mindig találkozol hibákkal. "még mindíg balfaszul reagáltam" "miért ezt mondtam? nem is ezt akartam". FOLYAMATOSAN kísért a múltnak egy darabja. nem lenne viszonyítási alap, ha nem így lenne. ami viszont fontos: nem kell tul komolyan venni és nem szabad utólag akarni megváltoztatni. ha elrontassz valamit, máskor csináld másképp. de miért? _miért_ kísért folyamatosan az a kurva tökéletesség, hogy "még így sem volt olyan, ahogy akartam". valahogy igy nézett ki az a "katarzis" az első felvonása.

- aztán: nem viszonyítok folyamatosan, hanem jelenbeli teljes megnyilvánulásukban nézem a dolgokat, mert magamtol is ezt várom el, akkor miért legyek szigorubb másokhoz? kicsit javított a "miért foglalkozzak vele, ami megtörtént az megtörtént" de akkor meg ott van a "holnap"... mindíg ott van az az átkozott "holnap". Közben évek telnek el, és 90%ára nem emlékszem. Nem is zavar de mégis összemarja a belsőmet (a gyomrom és a mellkasom közt) egy érzés, hogy: "hány pillanatára emlékszem ennek a 20 évnek"? nem enged szabadulni se múlt, se jövő, be vagyok zárva állandóan egy 0-hoz tartó időintervallumba, pedig pont ennek a 0 időnek kellene folyamatosan kitágulni, szétszakadni, kitörni belőle, szabaddá válni.. de nem. összeszorít. "hát hogyan lehet tényleg szabaddá válni és függetlennek lenni a legtöbb értelem rácsaitól: az időtől?"

- most meg: "legyen az egész egy sodródó áradat, ami néha feldob a vízfelszínre, néha aláhúz?" "ugyse tudom megállítani" "megkapaszkodni meg nemtudom érdemes e de igazábol már ez sem hozna boldogságot". reményt akarok. reményem van arra hogy talán van még ebben a nyakig érő szarban olyan, hogy "REMÉNY". vagy ha nem, hát azt remélem, hogy NINCS csak valami legyen mert gyűlölöm az érzést, amikor elsüllyedek a nemlézés végtelenségében. gyűlölöm azt, hogy azt hazudjuk a lószarra, hogy : élet. hát mi az élet? hát MI? az akarásunk arra, hogy: "TÖRTÉNJEN MÁR VÉGRE VALAMI BASSZAMEG" ?

na jo...
 

 
106. helio*2006. november 21. 15:22
 
 
Talán a bizonytalanság legyőzése.
Meg hogy egyszer lebomlik az egom.
(dehát még fel sem épült..)
 

 
105. anjou.2006. november 21. 14:27
 
 
Ez jól hangzik :D
 

 
104. sonek2006. november 21. 14:22
 
 
a fő célom az életben, hogy feljussak a holdra, és ott egy franciaágyan kiterültve luis armstrong zenéljen nekem, miközben a föld körül keringek
 

 
103. Potyer2006. november 21. 13:13
 
 
Na hát ez egy nagyon jó téma, és elgondolkodtató amit Kritikus irt. Ne menjünk bele a vallási részébe, mert az ugyebár szubjektív, és mindenkinek más a véleménye! De ha átgondoljuk: mindenki aról hablatyol, hogy azért van az életünk, hogy boldogok legyünk, hogy kiélvezzük azt. De valyon mit lehet azért tenni, hogy életünk végén ugy érezzük, megérte, hogy "durva" életünk volt, és nem voltak elvesztegetett évek? Na ez az, ami engem foglalkoztat. Én is elmondhatom, hogy sokmindent csináltam már életembe, jónéhány iskolaváltás, rendőrségi balhék, ecetera, de mégis, amikor mások mesélnek arról, miket csináltak, ugy érzem, én nagyon "lightosan" csinálom a dolgokat, és a legszivesebben "lerombolnám a környezetem" hogy olyan felszabadult lehessek, amilyen szeretnék, azt tehetnék, amit szeretnék, akkor azt mondanám, tiszta jó az életem, de bármennyire is szeretném, nem tudok megszabadulni a környezetemtől, ezért más létsíkokba merülök, ahol metehetem.
 

 
100. Én+te+ö=gén2006. november 21. 09:34
 
 
Vagy név után odaképzelt kettöspontot eltüntet.
 

 
99. Én+te+ö=gén2006. november 21. 09:30
 
 
Elsö szót harmadiknak, aztán újraértelmez.
 

 
98. kritikus2006. november 21. 09:11
 
 
a multban élni? de annak mi értelme?
abban hol az előrelépés meg hol a fejlődés meg ilyenek?
 

 
97. metametta2006. november 21. 00:22
 
 
kritikus ne legyél
a jeleneddel,
csak a múltaddal.

-tudom,hogy ez csokis egy válasz, de legalább értelmes.
 

 
95. kritikus2006. november 20. 22:55
 
 
kezdek kikészülni. valahogy ott van, hogy "nem kell folyamatosan a jövőt építgetni, mert előbbutóbb észrevesszük, hogy építettük a dolgokat, de sosem használtuk". másrészt zavarják az embert az "üresjáratban" eltelt órák napok... persze mi az üresjárat?.. mert van hogy jól érzem magam, amikor látszólag "nem csinálok semmit", pedig csak fizikai aktivitást nem végzek.. nem! nem! nem! ezt a problémát megfogalmazni sem lehet mert ilyen csicska probléma, ami nem hagyja hogy beszélni lehessen róla. mivel telik el ez az élet? vagy ti mivel teszitek olyanná, hogy a végén meglegyen a "megérte" érzés? mi a loszart lehet csinálni? nekem elég a létezés élvezete. nekem ez a legfontosabb. hogy vagyok és jol érzem magam mert kontrollálni tudom a kapcsolataimat dolgokkal meg magammal. néha neg nem tdom kontrollálni, az is jó mert kaland. nem járok "hetente3szorsportolni" és nem "olvasokrendszeresen" meg időszakosan az egyetemre "isannyitjárokbeamiéppenmuszály" meg néha jol esik egy honapon keresztül "mindenhétvégén feküdniazágybanbarátnőmmel és nemkimozdulni". meg néha kielégít az hogy keresek a neten kis mondatokat meg versdarabokat, amik a véres húson át a csontvelőmig hatolnak és szétszaggatják 1000esével az idegszálaimat mert érzem hogy benne van MINDEN. néha az "egyhelybenfekvésésközbenzeneszól"-ban is benne van MINDEN. szeretek lusta lenni, szeretek nem gondolni arra hogy holnap mit KELL megtennem és szeretek LÉTEZNI. néha nem érdekel, kik ölik meg egymást, meg ki kivel kúr meg melyik háboruzik meg ki lopott. elég nekem a szűk környezetemmel meg magammal foglalkozni. még néha egymagam is sok vagyok. szembenézek basszameg és sokkal nagyobb "munkát" vállalok vele, mintha 1000 ember 1000 tettével foglalkoznék. TUDNI AKAROM, mi folyik itt. tudni akarom, mi a szarért éri meg ez az egész. tudni akarom, hova veszik el minden, azt is, hogy ennyi e az élet és hogy miért ennyi? hol a többi? hol a "lényeg"?. nem az a lényeg, ami kimondható, hanem amit nem lehet és nem is kell kimondani. de akkoris, ha nem is affelé megyek? mert nem is "kell" arramenni, tudom, vagyis nem is akarok arra menni, de akkor meg pont az a "lényeg" hogy nem a "lényeg" felé megyek. mindegy. KI? Ki mondja meg, mit kell tennem avval a létezéssel, amit (remélhetőleg) ÉN kaptam? és miért mondja meg? vagy ha csak javasol, miért azt javasolja? vajon tényleg jobban látja? hát valakinek csak meg kell tudni mondania, hogy boldog e és miért. hát valaki ebben a kurva világban csak érzni azt, amit nem lehet érezni és elég neki. vagy csak nekem elég? vagy nekem sincs meg?
választ akarok arra, hogy ki merészelte nekem megrendezni az egészet? ha meg nincs megrendezve, akkor ki veszi el tőlem a döntés tökéletes szabadságának véghezvitelének élvezetét és miért?
 

 
94. meta2006. április 22. 16:45
 
 
ja.az önvidejózás különben is jójáték.fejleszt.
 

 
93. Chucky2006. április 22. 16:06
 
 
eddig csak odáig jutottam el, hogy írás és hozzá zene, de most megmozgatta a fantáziámat az amit mondtál
minden csak annak a kérdése hogy van-e időm és ihletem :) ......
 

 
92. meta2006. április 22. 15:58
 
 
akkó írjá egy novellát, alakíts ki egy belső teret, rakjál be zenét vedd fel videjóra jácd le egy kiállítóteremben -vagy otthon a barátaidnak-ahova illatokat fújsz be.

voltak,vannak ilyen jelenlegi "eccerű" médiákkal létrehozott helyzet-readaptációs kísérletek.
magyarok közül pauer gyula csinált pl. anno interaktív színházat, ahol esőt is lehetett generálni és illatokat.
aztán vannak a nagy fluxus-műészek, azokbólfennmaradt csákók közül néhányan nyomulnak ilyesmivel.
nekem most ez a térrendezés dolog tetszik...
vagy mi.
ez egy jó kis űrhajó.
mondjuk ennek a belső terében mien jó kis érzékszimulációt lehetne rendezni: http://www.olafureliasson.net/selected_works/sw_8_1.html
 

 
91. Chucky2006. április 22. 15:42
 
 
szerintem a virtuális valóság csak akkor valóság ha azt érzed amit érzett mondjuk a regény főhőse
én olyan dolgokra gondoltam, amik a regény olvasása közbeni azonos témájú zene, és vmi olyasmi kép, festmény, rajz, avagy illatok (mert a virtuális valósághoz pont azt kéne látni, érezni a bőröddel és illatolni az orroddal)
amelyek csak arra az egy témára hangolják rá az agyad ami a regényben van
 

 
90. meta2006. április 22. 07:43
 
 
intermédia.
vagy mixed média.
virtuális valóság.
 

 
89. Chucky2006. április 21. 22:23
 
 
szokott velem ilyen lenni, de legtöbbször azért mert elfejetem azt amit mondjuk fél éve írtam le, és lehet azóta másképp fogom fel azt amit odaböktem a papírra

azon gondolkoztam nemrég, hogy vajh a kép az vizuális inger, festészet, rajz stb.
a hang zene, hanghatás
írás, látás ingere
közben vmilyen szagot érzel

milyen művészetnek hívhatják azt ami egyszerre a négy? olvasol vmit, ahhoz készített zenét hallgatsz és közben a háttérben vagy vhol máshol ott egyrajz, ami a műhöz kapcsolódik, érzel egy szagot, ami a sztorihoz kapcsolódik

ez mennyire lehet élvezhető inger? egyáltalán ezt művészetnek lehetne nevezni?
 

 
88. kritikus2006. április 21. 15:32
 
 
igazat szólsz.

erröl eszembejutott egy idézet:

"A jó mű az, amely újraolvasásakor még az alkotójának is újat mond."
 

 
87. anjou.2006. április 21. 14:50
 
 
"azonban szerintem a művészet lényege nem csak az, hogy a művészt megértsék a műve által, hanem az is hogy a mű által megértse saját magát az aki nézi, hallgatja, olvassa a művet"

ezzel tökéletesen egyet értek....
 

 
86. Chucky2006. április 21. 12:00
 
 
végülis teljes mértékben igazad van, legalábbis én mindig úgy szoktam alkotni h sosincs előre elképzelt mű, ahova el szeretnék jutni, csak leülök és csinálom, ahogy tetszik, és eddig nagyon kevés esetben fordult az elő, hogy ne tetszett volna

azonban szerintem a művészet lényege nem csak az, hogy a művészt megértsék a műve által, hanem az is hogy a mű által megértse saját magát az aki nézi, hallgatja, olvassa a művet
 

 
85. kritikus2006. április 21. 08:15
 
 
szerintem pont az a szép az egészben, hogy fogalmad sincs arról, hogy pontosan mi van ott belül (és a művésznek sincs) és azt próbálod a felszínre hozni és kifejezni, amiröl érzed (szavak nélkül), hogy "valami ilyesmi, ehhez hasolnó" aztán tükröket(embereket, történéseket, szituáciokat) raksz magad elé (vagyis maguktol is odakerülnek) és belenézel ezekbe a tükrökbe... Ha ugy érzed, nem pont az sikerült, amit érzetél, változni fogsz. Ha eléred egyszer hogy bármi történik, nem étzed ugy, hogy változtani kellene, akkor elértél egy célt... megértetted a létezésedet.. és igy értettem.
 

 
84. Chucky2006. április 21. 00:05
 
 
abban igazad van, hogy az élet azért élet, hogy ki tudjuk fejezni önmagunk, pl ilyen már a beszéd is, szavakkal fejezed ki a gondolataidat, és számomra is elég bizarrnak tűnik egy olyan intelligens életforma, amely felfogja érzéseit, gondolatait, de nem tudja őket kifejezni, számomra elképzelhetetlen

szerintem a művészet az egy kulcs magához a művészhez, feltéve ha a művész megértette azt ami valójában saját maga volt, persze nem mondom h nem művészet az ami nem helyesen fejezi ki a művészt, de csak úgy érthető meg maga a művész ha ténylegesen felfogta mi történik vele és ki is tudta fejezni
 

 
83. kritikus2006. április 19. 12:38
 
 
Kifejezni művészetekkel a benned lévő valakit nagyon szép dolog. (szerintem) főként pont ezért van olyan, hogy: "művészet". Saját magadon kerszetül kifejezni ugyenezt... Na az már kicsit nehezebb dolog.. azt mondjuk nevezhetjük: "élet"nek. Talán pont ezért van olya, hogy élet... ugyértem, ilyen formában.
 

 
82. Chucky2006. április 17. 11:49
 
 
szeretném kifejezni önmagam, akár írás, akár zene, akár kép formájában, ha sikerült minden olyat művet megalkotni amivel ki tudom fejezni önmagam akkor teljesítettem földi küldetésemet
és a cél nem szentesíti az eszközt, mert a cél az eszközök által válik azzá ami
 

 
81. Winston2006. április 15. 23:54
 
 
...nem tudom. Keresünk valahol valamit és közben talán elfeledkezünk valamiről...
 

 
80. Magic Máshszoba2006. április 14. 15:09
 
 
HEllo!!!

anjou te egy értelmes ember vagy sajnos a mai világba nem sokk ilyen vana választ pedig nem egy könyvből tudod meg az összes castaneda irás kell mivel ezek nem regények hanem tankönyvek regénybe öntve.
 

 
79. anjou.2006. április 14. 12:21
 
 
Hi!

Nos Castanedától: a tudás megszerzésének jaki módja. lehet jó bonyolult lesz, de majd megpróbálom értelmezni, illetve max elhalasztom az elolvasását a vizsgaidőszak utánra. :)

Nem nézlek hülyének, nagyjából vágom mire gondolsz, egyszerűen csak vannak fentartásaim.

Nem tudom, hogy merjelek e tovább faggatni, mert lehet, hogy minden egyes dolog amire rákérdeznék alapból hülyeség, vagy a válasz úgyis benne lesz a könyvben.

Na mindenkinek minden jót: anjou.

 

 
78. metta2006. április 13. 16:45
 
 
akkor te dimeziók közt békétlenül kóborló, egy életnyi materiális tapasztalathoz ragaszkodó bolyongó szellem akarsz leeenniii?
 

 
77. Magic Máshszoba2006. április 13. 16:22
 
 
épp ez az nekem nem jön ez az ego vesztés lehet azér mer még korán van de az is lehet tul errös bennem is az ego persze a nök kurva jóó de nem ez a lényeg tudod te mennyi enrgiát pocsékolsz el egy sexnél persze persze alap én is sexelek meg minden most még de pl akinek van már gyerek kisseb már a tudomása mint a gyerek ellöt de gondolod végig majd ezt ijjra miután elovastad ha megszabdna tudnom melyiket vetted meg megkösszöném:) csak hogy tudjam érted értsd meg ennek a fö célja a tudomásod megtartása a halálod után ez egy igazi cél és ha ezér küzdesz hát igen lessz külömbség a halálodba nem olyan lessz mint a többi halandoé vagyis láccatra ugyan ugy persze meghalsz de ebbe most már nem folyok bele mert hülyének fogsz nézzni olvasd ezek hidd el van értelme csak bonyolult talán még egy matematikusnak is bonyolult amiket ezek a könyvek irnak olvaas és irj vissza valami:D
 

 
76. anjou.2006. április 13. 12:06
 
 
Csákó!

Nos nekem se ez az élet célom: pénz, nők, olaj, háború. De az olajon és a háborún kívül a másik két dolog, igenis élvezhetőbbé teszi az életet. Úgy látszik engem már megfertőzött a kapitalista világ vásárlási láza, a nőket meg alapból imádom. :)

na mindegy, arra azért kiváncsi vagyok, hogy az ego elvesztése utáni, új életformában, mi alapján fogsz cselekedni? Ösztön lény leszel? Onnantól kezdve nem lesznek érzéseid? Vagy mégis mi.

Hm egy carlos castaneda könyvet most rendeletem meg a neten. Remélem majd utána egy kicsit okosabb leszek a témában.

Hm az egohalálos írásban megszegett egy-két drog fogyasztási szabályt a fogyasztó, lehet neked is vmi ilyesmit kéne, és sikerülne az ego elvesztése.

mindenkinek minden jót: anjou.
 

 
75. Magic Máshszoba2006. április 12. 22:09
 
 
Hello!!!

Castaneda összes irása és ugvy nagyábol az összes indián sámán irás alap eleme az ego és a belsö párbeszéd leállitása gondolj bele anjou hogy te is beszélsz magadba mi van ha te körülöted nem csak az van amit lácc a mai ember saját maga rabja a saját egoja rabja ami persze amikor még közre játszik az ego akkor még fájdalmas és borzalams a szeretet hát az egy ugyan olyan dolog mint a töbi emberi szeszéj ne érts férre engem kérlek én senkit nem akkarok erre buzditani én annak örülök hogy rámentem a szabadság utjára szerncsére már 6 éve probálkozok és igen nagy változások mennek végbe bennem olyan dolgok történek amik ellöte nem picikét már ébredezik a 2. figyelmem de nagyon apro jeleket mutatják a haladásomde minek is bizonygasak itt neked mint annyi máss embernek ez a véleményed de tudod gondolod csak végig a mai ember minek él háboru olaj pénz nök ezeket én nem tartom élet célnak én egy sokkal nagyra törröb cél tüztem ki magamnak ami persze lehet hogy elérhetelen számomra igy itt magyarországon de hidd el nem a hasamra ütved találtam ki hogy nem olyan borzalmas az ego elvesztése mint amilyenek az elöször tünnik mivel ez a borzalom nem máss mint az ego borzalma az ego végének a borzalma olyan tükös az ego hogy te azt el se hinnéd én hogy gyakorlom mondom 5-6 éve igy is simmán legyür és felül kerekedik rajtam de legalláb már érzem és láttom a hatlmát és a zsarnokoskodását érzem hogy ö a rossz de nem is rossz mert ö csak egy hatlmas védeleem a szemünk nek hogy ne lássuk miből is áll a világ amiben éllünk van egy tudás ezt a tudást megszerezni csak fedhetetlenségel lehet elérni amiből következik az ego fölszámolása és egy olyan ujj életforma amiben nem magadér csellekszel. a belsö párbeszéd leállitás az ami rengeteg enrgiát szabadit föl és ami megmutatja miből áll a világ de ha neked jobban teccik ne is indiánoknál nézz utána nézzd meg a budhizmus ugyan ezen alapszik csak én egy picit alternativab és ösib mondját választotam ugyanaka a tudásnak megszerzéséhez. na mindegy nem folytatopm ha felkeltetem érdeklödésed a hálo ellöted áll kulcs szó :carlos castaneda, nagual
 

 
74. anjou.2006. április 12. 20:13
 
 
Hmm, nem, nem én írtam szerencsére engem meg kímél a sors ilyen élményektől.

Nem vagy te egy kicsit mazoista? :)

Abban egyet értünk, hogy az egónak van egy-két nem igazán előnyös dolga (amiket te is említettél düh stb), de szerintem legalább annyi pozitív tulajdonsága van ahány negatív. (Tudtommal az egód tesz képessé arra, pl hogy szeressél stb). De ez az én véleményem, ennyi.

Te azt írtad le, hogy az a nagy célod, az tenne boldoggá, ha elveszítenéd az egódat, és én burkoltan megkérdőjeleztem ezt, mivel még nem élted át, tehát nem tudhatod, hogy tényleg megéri elveszíteni az egódat.

Amúgy még javasoljatok ilyen témába pár írást, mert amiket én olvastam, ott az ego elvesztése sose volt pozitív dolog és senki se örült neki.

na várom a válaszokat,

anjou.
 

 
73. Magic Máshszoba2006. április 12. 17:17
 
 
Hello!!!

anjoun bocs ha nem jól irtam. nem te vagy véletlen egohalál iroja?
ha valamit nem ismersz ne itéld el ne alkos vélemény amig nem ismered sok embernek nagy sokk lenne elvesztenie az egoját de ez a sokk is csak az egoo sokkja minden rossz okozoja ne tükrözed magadat mivel ez csak az ember szarja ha nagyra tartod magadat
ego isten lehetsz de több nem és az mire jóó? van belöle annyi mint por szem, a sivatgba tehát igy nem sokk az értelme az életednek vagy talán jah mégis lessz majd egy jóó autod meg sokk pénzed amikor meghalsz de jóó is lessz az neked majd nézheted hogy költik el a pénzed:)gondolod végig az ego az ami megsértödik az ego az ami dühös lessz és majd ha 1x talán szerencsésen átéled az egod hatlmát amikor már nem ö az ur hanem te rájössz hogy titkolja az ember ellöt a valodi énjét ez olyasmi mint egy kakuk tojás itt van bennük olyan mint az eredeti de mégse az mert az erredetit elnyomja és elfolyta számomra nagyon tanulságos volt ez a beszámolo kerres rá itt van fönt a könyvtárba egohalál a cime tökéletesen pl az ego nagyságát és hatlmát és azt milyen hatlmas érzéseket tud éreztetni amikor közeledik a vége a hatlmának de sajnos láccik hogy az iroja ezt nem vette ésszre és vissza tért hozzá nagy lekiismeret furdalásba közbe sokkan vagyunk itt is akik mit megnem adnának egy ilyen egopusztulásér csak hát ez igy van ha akkarod nem jön ha nem akkarod akkor jön ez is egy elég nagy trükje az öntükrözésnek.


Aki érti érti aki meg nem azz nem is baj :)

MM.org
 

 
72. helio*2006. április 4. 19:48
 
 
Ahogy a lét emléknyoma mátrixxá esik.
 

 
71. kritikus2006. április 4. 17:55
 
 
ha megkérdeznek, hogy "te felébredtél a mátrixból?", akkor azt válaszolom(nám), hogy minden nap felébredek, de miden nap a "tegnap" még mátrixnak tűnik. És minden nap, amikor rájövök, hogy "a tegnap még mátrix volt", ezáltal felébredek, de következő nap újta, aztán következő nap újra, aztán... Nem tudom, hol van ennek a teteje vagy hogy van-e egyáltalán, de ezt megtalálni vagy elérni azthiszem lehet (fő)cél.
 

 
70. Skinnerd2006. április 4. 09:18
 
 
kOk:

az állatok azért lehetnek boldogok, mert állítólag nem gondolkoznak és halálpontosan beteljesítik a küldetésüket. ez tényleg nagyon cool lehet. semmi mellékvágány, figyelemelterelés, fölösleges para stb., csak akció-reakció. (megfigyelendő, hogy csak az emberi környezetben tartott állat válik idegbeteggé is.)

ezért aztán ők minden lelkifurdalás nélkül kődarwinisták és vígan megeszik a saját anyjukat ill. gyerekeiket, ha épp úgy adódik. vajon tetszene ez nekünk?

csak hát ha azt mondanánk, ez hozzátartozik a vadak nemességéhez, az nem volna igazán pc. az emberi társadalom ennél lényegesen kevésbé véres. mindenféle játszmákkal váltjuk ki a nyílt kannibalizmust.
 

 
69. anjou.2006. április 3. 23:00
 
 
"ettől szerintem elég boldog lesszek" De ezt majd csak azután fogod megtudni, hogy megtörtént "az egom felszámolása". Mindenesetre kívánom, hogy boldog légy utána... :)
 

 
68. Magic Máshszoba2006. április 3. 22:53
 
 
Hello!!

Szabadnak lenni nekem ez a főő célom mindentől szabad akkarok lenni de legföképen magamtól nem akkarok függeni.és még az egom felszámolása kb ennyi ettől szerintem elég boldog lesszek :)
 

 
67. kOk2006. április 3. 20:55
 
 
Viola

Szerintem nagyon szép az amit mondtál csakhogy a problémák elől nagyon nehéz ám elbújni ... Ha egy embernek sok a problémája felteszi magának a kérdést ... Vajon miért születtem meg , vajon minek élek , mi hasznom ebben a világban ,egyáltalán mi az értelme? Én személy szerint azt vallom hogy az emberek azért teszik fel ezeket a kérdéseket mert már annyira eltávolodtak a természettől és ezáltal saját énjüktől, hogy már nem értik hogy mi az élet értelme ... Pedig csak meg kell nézni az állatokat ... Szerintem az élet értelme az öröm és a nyugalom ... Erre kellene törekedni nem pedig arra hogy ki tud nagyobb felhőkarcolót építeni vagy estleg ki tud több embert megalázni stb stb ... Az emberek már nagyon rég a rossz irányba forultak ... szerény véleményem szerint.
 

 
66. lacicybin012006. március 31. 00:27
 
 
mjoelkmlorpf... valami hasonlót gondolok én is...
fő célom, hogy közelebb kerüljek a megvilágosodáshoz, s ezáltal ahhoz, hogy többé ne kelljen ujjászületnem...

ebben az életben a célom?
feleség, gyerekek, egy jól fizető állás és egy házikó a "saját" erdőm szélén ahol soha senki nem zavar... ahol nyugodtan megöregedhetek és senki sem szól bele, abba amit csinálok... :)

persze a az öreglánnyal... :D
 

 
65. mjoelkmlorpf2006. március 30. 17:30
 
 
Fő célom, h ne keljen többet visszaszületnem és azon filózni mi az élet célja:)
 

 
64. Liet2005. november 24. 12:59
 
 
két feleséget ? ....ajjaj
 

 
63. Bence2005. november 24. 09:03
 
 
Tesco gazdaságos feleség-gyerek kombó superpack! Előrendelés esetén egyet fizet kettőt kap!
 

 
62. Liet2005. november 23. 17:17
 
 
miért? - tervezgetni tök jó :)
kedvenc tervem a feleség-gyerekek
 

 
61. Viola2005. november 23. 11:24
 
 
Ja, két különböző dolog, addig amíg rendbe kell szedni aszótárat.

Aztán: "Felejts el mindent és kezdj el élni!"

Rajta!
V
 

 
60. E-mbri-O2005. november 22. 20:31
 
 
thks Liet.
megyen affelé.
minden jót mindenkinek.
 

 
59. kritikus2005. november 22. 18:06
 
 
azthiszem értem a félreértés lényegét
az én szótáramban a létezni és az élni 2 különböző dolog:)
 

 
58. Viola2005. november 22. 17:01
 
 
52-re
Kritikus, mé zavarnak téged a baromságok?
Mindenki mond baromságot? Ééééés? Mi lesz vele? Semmi.
Csodálatos ez a Föld, itt Bármit megtehetsz! (: :)
V
 

 
57. Viola2005. november 22. 16:52
 
 
Igen, mikor mexületik, aztán szépen megtanulja a társadalmi elvárásokat és már nem éli önmagát, csak az álarcai élnek helyette...
Meg kattog a múlton és folyton tervezi a csodálatos jövőt, de az valahogy sosem jön el. Mert az élet itt van, most, a jelenben, a pillanatban.
:)
V
 

 
56. kritikus2005. november 22. 16:27
 
 
ha a puszta lét a cél akkor azt midenki eléri élete célját megszületése pillanatában... az szted elég? (nem kötözködöm csak nem értem hogy érted)
 

 
55. Viola2005. november 22. 15:59
 
 
a lét a cél
 

 
54. Liet2005. november 22. 09:35
 
 
Kívánom, hogy sikerüljön.

: )
 

 
53. E-mbri-O2005. november 21. 23:13
 
 
öszintén.
beköltözni a belvárosba.
ezáltal közelebb lenni a barátaimmal.
minden nap azzokkal lenni akikket
értékes embernek tekintek.
meglegyen a szeretet teljessége.
csúnya pénz,te szemét
mennyit is segitenéél?
most sokat,de amúgy nem igazán
az idöt megrővidíteném aközött
ahogy most gépelek és a beteljesülés között
híú ábránd?
tenni szeretnék érte.
fogok is.
erő veletek.
meg velem is.

ezer minden jót

m-b-rio
 

 
52. kritikus2005. november 20. 22:52
 
 
az hogy ne mondjak/irjak fölösleges baromsagokat.
többnyire utolag jövök ra h nemkellett volna.
azt modnani és gondolni amit tenyleg en mondok es gondolok

nagyon nehez(nekem)
 

 
51. helio*2005. november 6. 20:46
 
 
Nekem a fő célom maga az élet,
hogy ne egy elképzelt jövőben éljek ami pár lépéssel
mindíg előttem jár, hanem a folyamatos jelenben

Nincs múlt (az emlék), nincs jövő (az álom),
meg kell élni a pillanatot, hiszen az élet 1 pillanat...
most . . . és most . . . most is . . . és mindíg
 

 
50. kritikus2005. november 1. 21:28
 
 
elöször örültem amikor megtaláltam ezta topicok aztán kicsit mégse mert para aztán most meg mégis:)
megpróbáltam valami épkézláb dolgot kigondolni arra vajon miféle dolog lehet ilyen amit valaki fő célként tűzhet ki de mégsem túl általános és megfoghatatlan. aztán nem csak az a kérdés hogy mia fő cél hanem hogy egyáltalán mik a célok?.. most ebben a percben mi a célom azon kívül hogy megírom ezta hszt aztán iszom egy sört és zenét hallgatok meg elgondolkodom azon hogy mit is írtam? :) mondju ez utóbbinak még van is értelme talán:) .. szoval nem tudom. volt egy kis szanaszétösszevisszanemvágom para hogy most akkor tényleg : miért? :) meg meg is kérdeztem embereket. olyasmi dologra jutottam, hogy nem társadalmi céljaim vannak hanem egyéniek.. mert talán ennek a társadalomnak nem is éri meg elérni semmit mert lol :) vagy én vagyok lol de akkor mégnagyobb a nemvágás:)
közhellyé erőszakolták már páran a "megtalálni önmagunkat" dolgot, pedig igaz csak mondjuk én ugy mondanám, megvalositani a saját gondolataimat és érzéseimet a saját boldogságomban... kb ez az én fő célom ebben a szanszétösszevissza életben:) hogy mik a gondolataim és érzéseim... arról egyenőre csakl halvány gondolataim és érzéseim vannak de azt hiszem soksoksok ilyesmi vár még rám:)
 

 
49. HardXTCMETH2005. november 1. 20:01
 
 
Kritikus, ha megtaláltad szólj és segíts nekem is
 

 
48. kritikus2005. október 23. 22:05
 
 
"Rövid az élet, nem mindegy hogyan élsz?
Rövid az élet! Nem mindegy hogyan élsz!"
 

 
47. szent2005. október 22. 19:10
 
 
Nekem asszem most ssemmi célom ,csak élek.
 

 
46. gundul2005. október 21. 22:01
 
 
Még nem tudom, de talán nem is fogom meg tudni soha.
De nem is igazán érdekel. Majd csak dob valamit a gép. :)
 

 
45. kolorize2005. október 21. 14:10
 
 
regebben sokat filozofaltam az ilyesmi temakon de ma mar csak megprobalok minel kellemesebben tulelni es szarok az egeszre
 

 
44. kritikus2005. október 20. 12:48
 
 
...hogy megtalaljam a celomat az eletben:) kam
 

 
43. Csapajev2005. augusztus 28. 18:27
 
 
Üdv!

rég nem jártam itt,de nem sok minden változott.a téma folyton ugyanaz csak a topicok cserélődnek,meg van egy pár új név is+a törzsgárda.Rendben is van ez,lényeg,hogy jól szórakozunk,meggyőzzük/nyugtatjuk magunkat-egymást,a halál utáni dolgokat tényként tárjuk egymás elé.csépelünk folyton,s persze az aratás elmaradt,nem baj a régit csépeljük újra.
aki bármit is elér abban a dologban,-ami szerintem is a legfontosabb-többé már nem fog ide írogatni.nem akar majd meggyőzni,tanítani,ébresztgetni senkit.minnél inkább rágörcsölünk a témára annál inkább a felületén szörfözünk,ami persze nem baj,de néha a fecsegés is veszélyes lehet.Szerintem.
 

 
41. badcat2005. augusztus 9. 16:00
 
 
szerintem az fontosabb, hogy te mit értesz ez alatt.
 

 
40. Ákimáki2005. augusztus 9. 10:45
 
 
Ezt a Maszló féle önmegvalósítást sosem értettem. Ha jól tudom, csinált egy piramist, aminek a csúcsán az önmegvalósítás szerepel, az alján meg a biológiai szükségletek. Nyilván ez azt jelenti, hogy "alulról kell építkezni", tehát előszür végig kell menni az alsóbb szinteken, hogy a legfelsővel foglalkozhassunk.
De mit értett önmegvalósítás alatt?
 

 
39. wasabi2005. augusztus 8. 12:46
 
 
A cél: a maslow-i értelemben vett önmegvalósítás.
A vágy: az Alkotás és önmagam mindhalálig történő csiszolása.
Jelenleg még van mit tennem. :)

 

 
38. badcat2005. augusztus 6. 21:43
 
 
hmm... vágyak és célok.. a kettő nem ugyanaz.
persze lehet az a vágyam, hogy elérjem a célom...
vagy az a célom, hogy kielégítsem a vágyaimat.

hogy mi az ittlétem értelme, miért vagyok, arról fogalmam sincs, de biztosan nem azért, hogy életem drága perceit arra fecséreljem, hogy ezen gondolkodom. vagyok és kész. köszönöm, jól.
nem akarom tudni hogy miért. nem igazán érdekel. de ha már így alakult, köszönöm a lehetőséget.
csiszolgatom a fogyatékosságaimat, élek az adottságaimmal, használom a tehetségem.
akkor halnék meg nyugodt szívvel, ha úgy érezhetném, hogy amit kaptam, nem tékozoltam el. nem fordítottam felesleges dolgokra túl sok energiát, kiaknáztam minden adottságomat, tehát megtettem minden tőlem telhetőt.
mondjuk hogy ez a célom. valami tudásvágy féle dolog a mozgató rudója. nem akarok kevesebbet tudni, mint amennyit tudhatok.
a vágyam, hogy ne vágyjak. tudni akarok könnyű szívvel lemondani és elégedett lenni azzal, ami megadatott.
 

 
37. Mau Rauser2005. augusztus 5. 23:16
 
 
heh… két-három hónappal ezelőtt még mennyi ostobaságot válaszoltam volna erre a kérdésre. de végtére is ha az alapanyagot és az alapvető mintákat tekintjük, én ekvivalens vagyok a Jupiterrel és a tömeggyilkosokkal, ergo a lényeg talán annyi lenne, hogy igyekszem minél inkább tudatában lenni az egésznek. magamnak, mindennek. szép álom, hehe :) de fejlődési alapnak talán működőképes.
aztán hogy milyen gyakorlati dolgot generálok magamnak egó- és léttáplálási célokból, checkpoint gyanánt, az lényegében mellékes.
 

 
36. Sad2005. augusztus 3. 21:16
 
 
acid,


!!!hát ez krva jó!!! :D :D

Teljes mértékben.
 

 
35. fmurcsi2005. augusztus 3. 08:27
 
 
úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül
 

 
34. Ákimáki2005. augusztus 2. 17:36
 
 
ez nagyon tetszik. kösz.

Az igazság nem közölhető. Az igazságot mindenkinek egyénileg kell megvalósítania.

Aki semmi másra nem vágyik, csak az igazságra, annak a gondolatai is csak az igazság körül forognak. Akinek pedig a gondolatai csak az igazság körül forognak, azelől már csak az igazság körül forgó gondolatai takarják el az igazságot.
Aki pedig még az igazság körül forgó gondolatairól is kész lemondani, az bizonnyal meglátja az igazságot, mert mindent kiküszöbölt, ami eddig az igazság és ő közte állt, vagyis ami eddig takarta előle az igazságot.

akinek a bhakti-jóga szimpatikusabb, az cserélje ki az igazságot szeretetre, akinek djána-jóga szimpatikusabb, az cserélje ki valóságra, akinek a rádzsa jóga, az cserélje ki tökéletességre, akinek a kereszténység, az cserélje ki Istenre, akinek az iszlám, az cserélje ki allahra...
 

 
33. acid rain2005. augusztus 2. 13:38
 
 
Bocs, ha már ezerszer volt, de pont idevág:

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is
azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerûen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és õ majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted õ mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetõen élünk. Nélküle
egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló,
hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is
érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt
hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
 

 
32. gundul2005. augusztus 1. 22:53
 
 
egyetértek sad
a halál 1 új jobb élet kezdette egy rossz álomból való ébredés
és mint nagy többségében az idő múltával elfelejtjük.
 

 
31. Sad2005. augusztus 1. 21:20
 
 
Az igazság keresése valóban a bölccsé válás lezdetét jelntjeti, de ennek nem csak egy "változata" ismert.

Egyébként a tag azon volt kiakadva, hogy azt mondtam neki, hogy mivan, ha csak álom az egész...
Majd ő megcsíp és én felébredek. De mivan ha a csípés okozta fájdalom is az álom része??

Erre nagyon befaragott éshát sajnos kibújt a szög a zsákból. Szegénynek ez nagyon rosszul eshetett pedig nem gondolom komolyan, amit mondtam neki, tényleg "csak úgy jött"....


Erről még beszéléünk.
 

 
30. Sad2005. augusztus 1. 20:59
 
 
Ákimáki.


Osztom a véleményt, de ettől függetlenül még nem kell hozzá komoly pofát vágni, megkövüét arccal élni, beleroskadni a Bibliába...
(nem rád értem, egy tagra aki a Margit-szigeten megállított...-sajnos leoltottam, de nem volt szándékomban)
Nekem valahogy nem áll össze a kép.
 

 
29. Ákimáki2005. július 31. 13:48
 
 
Sad, szerintem csak annak van értelme. Gondolj bele, amíg nem tudod, hogy: "miért vagyok itt?"
addig nem tudod, hogy miért kellene bármit is tenned, vagy gondolnod, vagy érezned... vagyis minden tökéletesen értelmetlen...
 

 
28. gundul2005. július 30. 23:31
 
 
RÁJÖTTEM vaZZEgG
Aza Célom hogy legyen 1 Célom.
 

 
27. acid rain2005. július 30. 20:25
 
 
Ez a keresztény téma engem mindig összezavar. Tulajdonképpen mi a baj velük? Nyilván nem az, hogy Istenben hisznek, végülis én is hiszek benne (találkoztam már vele, szal kénytelen vagyok :). Talán az a baj, hogy a vallásukat a tiltások, és nem a konkrét tudás határozza meg?
 

 
26. Nargile2005. július 30. 10:11
 
 
"Eggyé vált lélekkel tégy az igazság szerint. Ne siettesd a váratlant - aki magamagát segítené, azt nem segíti az Igazság."

Heinrich Seuse keresztény misztikus (1295-1366)
 

 
25. gundul2005. július 29. 23:24
 
 
van aki talán nem is kiváncsi az igazságra.
Talán nincs is "igazság", de egyébként is ki nem szarja le

A kereszténységről csak annyit hogy ha 1 életen át áltatod magad akkor talán nem is élsz igazán.
 

 
24. Sad2005. július 29. 22:10
 
 
Van értelme az igazságot tudatosan keresni.?
(lásd: kereszténység)
 

 
23. Nargile2005. július 29. 15:12
 
 
Valamelyik filmben van az, hogy egy idős nő emlékszik vissza az életére. Elmondja, hogy fiatal korában volt egy reggel, amikor úgy ébredt fel, hogy tele volt várakozással, és úgy érezte, hogy számtalan út áll nyitva előtte a boldogulás felé. Idős fejjel visszagondolva pedig úgy érezte, hogy éppen ez a pillanat volt a legboldogabb pillanat az életében. A boldogság talán éppen a lehetőségek és kihívások izgalmában rejlik. Don Juan is valami olyasmit tanít, hogy a (megismerhető) ismeretlennel való találkozás erőt ad az embernek, a megismerhetetlennel való találkozás viszont kétségbe ejti.
 

 
22. fmurcsi2005. július 28. 16:29
 
 
sztem mindenkinek egyéni célja van. bensőséges cél.
most nem hiszem, hogy a világbéke célkitűzés nem egy vicc. ;)
amúgy meg nem is ez a kérdés, hanem, hogy feltesszük-e ezt a kérdést.

akkora okos vagyok.
 

 
21. műzli2005. július 28. 16:27
 
 
nekem a felszabadulás.
 

 
20. Vino2005. július 21. 18:02
 
 
igen, de én tom, hogy mit akartál, egész pontosan, csak erről igazán nem lehet beszélni, mert megnémul tőle az ember, mintha tapaszt raknának a szájára, vagy hirtelen elfelejtene mindent. Én is voltam már igy sokszor, egy időben naon nagy feszültséget is okozott ez, aztán rájöttem hogy mennyire igaz a mondás, hogy amiről nem lehet beszélni arról hallgatni kell.
 

 
19. tar_2005. július 18. 19:12
 
 
érdekes, én mindig azzal a gondolattal játszom hogy, semmisem létezik igazából mindent csak illzuió és lehet hogy amikor veletek beszélek a saját kitalált szereplőimmel beszélek akik megirt forgatókönyv szerint cselekednek és beszélnek, és akkor tök lényegtelen mit teszek, csak azt csináljam amit jónak érzek, mert semmisem számit
és ha én találtam ki ezeket a dolgokat, vagy legalábbis egyedül vagyunk, mert minden 1 a szeretet, de mindenki külön vált hogy bejárja a saját utját, de most akit látok az sors társam mert ő is a földön él, és ez egy világ ami televan érdekes dolgokkal
ezek a dolgok olyanok mint egy műalkotás, minden, szinek, formák és jó dolgok
persze mindig egy amolyan rajzfilm életre vágytam, de mi van ha pl egy más világba egy rajzfilm világba, egy ugyanolyan lény pl erra a világra vágyik amiben én vagyok, mert neki az új
mostnem tudom mit is akartam pontosan :)
 

 
18. CandyFlip2005. július 18. 06:32
 
 
Állandóan és örökre boldog szeretnék lenni. De mi is az?
Oké, mindenki boldog szeretne lenni, de nézzük meg, miben is keresik az emberek a boldogságot? Ha körbenézünk azt látjuk, hogy mindenféle múlandó, feltételekből álló dolgokban, mint például autó, ház, család, állás, stb, amik mind el fognak múlni, mert a feltételek változnak, ha máskor nem, hát mikor meghalnak.
Jó, keressünk valami állandó dolgot. Én két dologról gondolom úgy, hogy az lehet állandó. Az egyik az valami legbelül, amiről mindig is azt gondoltam, hogy az vagyok én. Ez nem az egóm, vagy ilyesmi, hanem valami ott legbelül, ami soha nem változott és amiről ha magunkhoz térünk eszméletvesztésből, akkor is azt gondoljuk róla, hogy ez vagyok én. Tegyük fel, de ettől miért lennék boldogabb?
A másik dolog szerintem a tér. Az a lehetőség, hogy dolgok megjelenhetnek, játszhatnak és eltűnhetnek. Például bele teszem a kezem az elöttem levő térbe, vagy kiveszem belőle, ettől a tér maga nem változott. A lehetőség, hogy mindez megtörténjen, változatlan. Oké, talán, de ettől sem lettünk boldogabbak egy szemernyit sem.
Buddha azt mondta, hogy ez a két dolog nem különbözik egymástól. Az amiről mindig is azt gondoltuk, hogy az vagyok én (és így pontszerűnek gondoltuk), az nem más mint a nyílt tiszta tér, amiben a dolgok megjelenhetnek. A tudatunk határtalan tiszta fény, a lehetőségek végtelen mezeje. De mit jelent ez?
Három dolog következik abból, ha ezt tapasztaljuk:
1. Ha a tudatunk a nyílt tiszta határtalan tér, akkor az azt jelenti, hogy mindent tudunk, ami benne történik. Nem csak azt, hogy Ló Béla bácsi mit főz nyolc házzal arrébb, hanem azt is, hogy mit gondol közben. Ráadásul mivel a tudatunk a lehetőségek végtelen mezeje, ezért természetesen félelemnélküliek leszünk. Ha mi magunk vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor mi árthatna nekünk?
2. A tudat azon képessége, hogy megjelenhetnek benne dolgok, pedig maga a gyönyör. Olyan, mintha minden pillanat a tudat képességeinek ünnepe lenne. Ez maga a külső ok nélküli öröm.
3. Mivel a tudat határtalan, ezért természetesen együttérzőek leszünk. Ebből aktív szeretet jelenik meg, ami erőfeszítés nélküli spontán és állandó aktivitást jelent.
Na és most hogy ezt tudjuk miért nem vagyunk bolgok? Mert ezt tapasztalni kell. Erre való a buddhista gyakorlás.

Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!

CFP
 

 
15. skinhat2005. július 16. 22:00
 
 
Nemrég még az volt életem legfőbb célja, hogy harmóniát nyerjek a szerelmi életben. Mostanra ez sikerült. A legfőbb célom most az, hogy békét nyerjek, és szerintem ez jár is nekem. Minden más megvan. Ja, és szeretnék utazni is!
 

 
14. deeptrip2005. július 14. 22:54
 
 
Alphagirl a lustaság én magam vagyok. Mindig a könnyebb utat válaztom, ami épp kéznél van. Ez nem rossz dolog, de távoli nagy dolgokat, amihez bizony idő és kitartás kell soha nem fogok tudni így végigvinni, szóval magamat kell leküzdenem. Gyakran lebeg az ember szeme előtt a cél, ez is azért van, hogy ne TE legyél, hanem a cél, mert ha te vagy az szenved, az rinyál, az abba akarja hagyni. Nehéz dolog, de nekem tényleg ez a legnagyobb problémám az életben, mert az összes többit orvosolni tudnám, ha nem lennék lusta. Gáz mi? Nem baj, arra zsugázok, hogy a lustaságomat használjam fel cselekvésre, az nagy dolog lenne, persze ez is ugyancsak a könnyebbik út...Egyelőre csak annyi van, hogy tudom milyen vagyok és fejben tartom ezt. Talán majd megváltozok magamtól?
 

 
13. T-8002005. július 14. 22:03
 
 
egy érdekes cikk az élet értelméről: http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=338
 

 
12. hown2005. július 14. 19:12
 
 
Mondom, azért, hogy a két szál ne zavarja egymást. Mégsem tehetem meg, hogy bejelentem otthon, hogy szevasztok, nyakamba veszem, és végigtépem a világot, majd valamikor hazatérek, vagy nem.
Ezzel csak saját magamat tenném boldoggá, ők pont hogy negatív dolgokat kapnának, ez pedig önzőség. (és mindezek tudata miatt még magamat sem).
Lehet kompromisszumot is kötni... :)
 

 
11. acid rain2005. július 14. 18:58
 
 
De minek? Járd inkább teljes erőddel a saját utad!
Íme az én életcélom: elérni a teljes szellemi/lelki tisztaságot, amikor nem dühít semmi, soha nem kell hazudnom, és senkinek sem okozok fájdalmat.
 

 
10. hown2005. július 14. 17:48
 
 
Én nemrég jöttem rá az enyémre.
Az, hogy minél többet használjam a harmadik szememet, de úgy, hogy a számomra kedves kétszeműeknek ezzel ne teremtsek kényelmetlen helyzetet.
Magyarul két életet élni, egyikben a magam útját járni, a másikban a kétszeműektől elvárt úton menni . És lehetőleg úgy, hogy ne zavarják egymást.
Vannak azért ennek a két világnak közös pontjai is, talán ezek tartják össze őket. :)
 

 
8. acid rain2005. július 14. 15:47
 
 
Én pl. szellemileg is lusta vagyok.
 

 
6. deeptrip2005. július 14. 14:39
 
 
Legyőzni a lustaságomat (a többi adott).
 

 
5. E-mbri-O2005. július 14. 14:38
 
 
én kertész vagyok-megyek:)
 

 
4. Dirt McGirt2005. július 14. 11:49
 
 
Én fel akarom fedezni a tökéletes agy, szerv- és szervezet regeneráló csodaszert, hogy ezután örökké élhessek. Azután felfedeznék egy "minden hímneműt más dimenzióba teleportáló szerkezetet"(a reklamációk elkerülése végett), majd a fennmaradó nőnemű lények közül kiválasztanám az 1.000.000 legrátermettebb egyedet, és elindulnék velük, hogy benépesítsük az univerzumot. Ja, pár havert, és néhány vegyészt meg kertészt azért megtartanék.
 

 
3. Vino2005. július 14. 10:45
 
 
Szolgálat.
 

 
2. Rogue2005. július 14. 00:23
 
 
Hínya bazzeg, ez aztán jól idekerült kis kérdés. Még szerencse hogy most van kedvem is meg időm is ilyesmibe belemmeni ;)

Az első és a legfontosabb azthiszem nem követel igazán semmi különös magyarázatot, szeretnék mindenekfelett boldog lenni. Mindenek felett úgy, hogy boldogságomat a felülemelkedés táplálja. Lenginkább az az érzés hogy lessz még bármi, tehát az alternatívák lehetőségének tudomásul vétele. Ez eddig elég szarul hangzik, de igazán ez így nagyzolva. Most mese: Valamikor nyaár elején ősbarátomnál töltöttem egy pár napot az alföldön. Valamejik nagyon halálközeli este tetőpontja az volt, hogy feljött a gyerekkori ovi ágyba flesselés nagy programja, 'Ha 3-at kívánhatnál mi lenne az?'. Akkoris mint máskor is nagyon beleméjedtemhát a latolgatásba, persze először lementek a szokványos hejzetmegoldó ösztönkocsonyák,hogy akkor majd azt kívánom hogy bármennyit kivánhassak...stb; de ezek után nagyon elmerengtem, akkor most végül is bármit lehet, de most először nem olyan dolgok jutottak eszembe mint egyébként, hogy a fizika meg a valóság meg minden törvényét megszabjam v áthágjam, sokkal inkább az életemhez köthető, ragaszkodó dolgok. Hamarosan azon kaptam magam, hogy nagy révületemben leereszkedtem a célkeresés hepehupás vidékére, és ez a vidék nekem elátkozottnak bizonyult eleddig (nem csak a MAGUS kedvéért;).Hangsúlyozom,elddig! Most szinte azonnal tudtam hogy igazából mi mindent is szeretnék elérni. Akkor ez kb így fogalmazódott meg bennem: A legfontosabb, minden nő aki él és mozog prédámmá válhasson, minden amit tudni lehet elérhető legyen és érthető, bárkit, bármejik élőlényt meg tudjak gyógyítani, pusztán azzal hogy megismerem, és persze hogy mindehez legyen elég az időm. (A tudniba természetesen olyan dolgokat is beleértek mint megbizonyosodni affelől hogy létezik e a keresztény isten vagy nem vagy krisna vagy bárki. Vagy hogy van e felsőbb lét, meg hozzá sík . Vagy miből lett a szerelem )
Szóval most úgy érzem, ezek a dolgok azok amik a mostani élethelyzetemben szerintem nekem emelők, vagy katapultok...
Szeretném elkerülni a félreértéseket, én igazán elhiszem hogy ez még lehetséges is lessz. Lehet lökött vagyok
 

 
1. WegaZ2005. július 12. 21:42
 
 
Érdekel, hogy az emberek többségének mit jelent az élet és értelme! Érdekel, hogy mi lenne az a dolog, amitől boldogan, nyugodtan hal meg? Mi az elsődleges célotok, amit teljesíteni akartok egy élet alatt?
 

Keresés e témakörben:


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.