 |
Drog-jogosítvány, azaz drogosítványÉn+te+ö=gén, 2007. december 25.  | |  | | | | |  | |  | | | Szerintem meg ez egy bődületes közhely, botrányos képzavar, és ráadásul nem is igaz. Az állampolgárnak kötelessége elismerni az államot, és engedelmeskednie a szabályainak, tilalmainak. Ezzel mindenki teljesen tisztában van. Persze elő-elő fordul, hogy megszegi egyik-másik ember a törvényt, vagy elfelejt adót fizetni, de jól is néznénk ki, ha egy ilyen eset után az illető teljesen jogfosztottá válna... (persze dutyiba könnyen kerülhet, de az meg jogos büntetés)
A saját jogaink ismerete pedig nem csak azt jelenti, hogy tudjuk, mit tehetünk meg, hanem hogy tudjuk, hogy mit nem(de ez azért logikus, nem?). Bocs a stílusért, de falra mászok tőle, hogy bárhol előjönnek az állampolgári jogok, mindjárt benyögi valaki ezt a baromságot. |
| |  | |  |
| | | | | | 46. Zaxxon | 2007. december 29. 02:20 |
| | | | | | | | szerintem magyarországon mindenki tisztában van a jogaival, viszont annál kevésbé a kötelességeivel... |
| | | | |
| | | | | | 45. Airborn | 2007. december 29. 01:42 |
| | | | | | | Bocsi, kicsit off, de Nargile, ez is pl elég nagy gond ma, magyarországon: "a jogtudatos polgár"
Magyarországon szerintem az emberek túlnyomó többségének fingja nincs a jogairól, amiről meg tudnak, azt gyakran félnek érvényesíteni, főleg ha az illetőnek drog van a füle mögött :)
Gondoljunk pl a diszkórazziákra vagy az utcai kipakoltatásokra meg hasonló dolgokra
Szóval szerintem nagyon sok haszna lenne a (közép)iskolai jog-oktatásnak, akár külön előadásokon (mint a "prevenciósok"), akár rendes órarendi órán |
| | | | |
| | | | | | 44. Nargile | 2007. december 28. 23:20 |
| | | | | | | hirokin: engem jelenleg sokkal jobban izgat az, hogy mivel a drogfogyasztás illegális, a rendőrség a hálószobámba is betörhet csak azért, mert én ott rágyújtottam egy spanglira. Azért ez szerintem sokkal súlyosabban sérti a privacy-dat :)
Igazad van, fontos az adatvédelem - de ez a probléma úgy általában fennáll minden legális tranzakcióval kapcsolatban, még a könyvtári kölcsönzésnél is: az állam elvileg tudhatja, hogy milyen könyveket olvasol, ami pedig szintén a magánügyed, lelkiismerti ügyed. Az adatvédelmi törvény azonban az állam számára a személyes adatok kezelése kapcsán a célhoz kötöttség elvét írja elő: csak törvényben meghatározott célhoz kötötten gyűjthetik, használhatják a rólad szóló személyes adatokat. Ha úgy érzed, hogy az állam megszegi a célhoz kötöttség garanciáját, akkor törvényes eszközök állnak a rendelkezésedre, hogy ez ellen tiltakozz, például az adatvédelmi ombudsmant ezért fizetik az adófizetők pénzéből, és a jogvédő szervezetek is vadásznak az ilyen esetekre. Azt gondolom, hogy a privacy biztosításának leghatékonyabb garanciája nem csak az adatvédelmi törvény, hanem a jogtudatos polgár és az öntudatos, jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező civil társadalom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kevésbé nagytestvéres elnevezés:
Alapfokú drogokkal kapcsolatos jártasságot igazoló bizonyítvány
de tökmindegy, mert a gyakorlatban mindenki drogjogsinak hívná:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hirokin:
Az állam egy alapvetö játékos a témában - mivel fel van ruházva a büntetési hatalommal - ezért nem lehet teljesen kihagyni. Viszont én sem adnám a kezébe az állampolgárok adatait, és piaci játékosként sem látnám szívesen a képben. Az állam elsö számú érdeke a drogfogyasztásból eredö károk csökkentése lenne, ö ezt kaphatná cserébe a dekriminalizálásért (nem pedig még több hatalmat és/vagy piaci részesedést). A személyesebb kapcsolatokról mondottakat aláírom. Az egyházakat e szempontból vedd úgy, mint az átlagosnál erösebben összetartó/-tartott közösségeket, szociális hálót, és akkor talán könnyebb lesz pozitívan és ideológiamentesen gondolni a hasznosságukra.
De kicsit az az érzésem, hogy most más, létezö dolgokat is túltámadsz e téma kapcsán. A doktorbácsi nem fog neked felírni sem Maripent, sem morfint, sem egyebeket, ha azokat nem látja hasznosnak a számodra (ehhez joga van, mivel felelössége is van). Ebbe vagy belenyugodhatsz - az utóbbi évszázadban a mediált orvoslás folyik errefelé - vagy a feketepiacot választhatod. Az anoním, központi nyilvántartás nélküli engedélyek és jogosítványok nagyobb teret adnak a hamisításoknak és visszaéléseknek - bár ez önmagában még nem elegendö ellenérv, de figyelembe veendö. A betegjogi adatbiztonság pedig bár kapcsolódó, de alapvetöen másik téma; azt is inkább jól meg kell oldani, mintsem lemondani róla a jövöbeli elképzelt visszaélések miatt. Mint ahogy meg kell oldani pld. azt is, hogy a regisztrált, kezelt drogfüggök adatai is védve legyenek az illetéktelenek elöl. |
| | | | |
| | | | | | 41. hirokin | 2007. december 28. 13:52 |
| | | | | | | A tájékozódás valóban fontos, de szerintem ezt nem egy külön "tanfolyam" keretében lehetne megvalósítani. Inkább tankönyv formájában, amit bárki bárhol megvehet, vagy az sem lenne baj, ha ingyenesen, netről megrendelhető, v. letölthető formában kerülne kiadásra. A tanfolyammal szintén az lenne a bajom, mint az orvos által felírós dolognál: hogy nem lehet név nélkül elvégezni egy tanfolyamot, és jogosítványt kapni arról, hogy kaphatok drogot.
Minden egyes Aszpirin, amit felírt nekem az orvos, megőrződik az adatbázisban. És ha LSD-t ír fel, 5-10-50, vagy akárhány év múlva is lekérdezhető. Ez engem baromira zavarna. Bármelyik orvos lekérdezheti a betegéletutamat, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy-két évtized, és egy akármilyen állásinterjú során is belenézhetnek. Vagy ha életbiztosítást kötök. Vagy ha hitelt veszek fel.
Ami még zavarna, az az lenne, ha a doktorbácsi, aki egyébként soha nem beszélgetett velem, aki max felírja a Maripent, ha már nagyon köhögök, beleszólhat abba, hogy mihez mikor juthatok hozzá. Ha a kopasz, nagyszakállú bácsi, aki nem is ismer, csak mint egy TAJ számot, azt mondhatja nekem, hogy Hirokin, én most nem írok fel magának ezt vagy azt, mert szerintem túl sokat tüsszög mostanában. Én meg esetleg azt gondolom, hogy adott helyzetben a tudattágítás, és az átlépés más dimenziókba fontosabb, mint a tüsszögés. Bosszantó lenne. Számomra sokkal bosszantóbb, mint ha a díler azt mondja, hogy bocs, most nincs, majd ha szerzek két hét múlva, felhívlak.
Valami olyasmit találjatok ki, ahol megmarad az anonimitás az állam felé, mert ha az OEP mindenről tud, az sokkal veszélyesebb a szabadságunkra nézve, mint az illegalitás.
Ugyekkor a személytelen orvos-felírja-én-meg-kiváltom-a-patikában verziónál sokkal személyesebb kapcsolat kéne annak meghatározásánál, hogy mikor vehetek cuccost, és mikor nem. Egy orvos nem fog velem leállni beszélgetni arról, hogy milyen élményeket éltem át, mert várja 200 másik köhögős a folyosón.
Esetleg kisegyházi formában... Bár alapvetően az egyházakat is veszélyes szervezeteknek gondolom, mégis százszor jobb lenne, mint az orvos, meg az állam/OEP. |
| | | | |
| | | | | | 40. Ivy I | 2007. december 27. 23:50 |
| | | | | | | | Gén, abban az esetben támogatnám a jogosítványodat, ha ugyanez vonatkozna az alkoholra is. Sört csak jogosítványra! ;o)) |
| | | | |
| | | | | | 39. Zaxxon | 2007. december 27. 13:59 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 37. Nargile | 2007. december 27. 11:03 |
| | | | | | | | Érdekes téma a jogosítvány kifejezés szabadságjogi vonzatai és alkalmazhatósága. Tény, hogy a tudatmódosítás szabadságát védi az önrendelkezés és a lelkiismeret szabadságának joga. Ez azonban önmagában még nem érv a jogosítvány szükségessége ellen: a szabad helyváltoztatáshoz és így az autóvezetéshez is van jogunk, viszont a közlekedésben való részvétel megköveteli, hogy ezeket a jogokat korlátozottan érvényesíthessük a KRESZ szabályainak megfelelően, ugyanis így lehet elkerülni, hogy mások jogai sérüljenek. Ez egy konszenzus. Ha valaki módosítani akarja a saját tudatát, azzal önmagában nem befolyásolja mások jogainak érvényesülését, így ehhez az államnak semmi köze. Viszont a tudatmodosító szerek forgalmazásával már más a helyzet. A vásárlónak szabad, felelős és tájékozott beleegyezését kell adnia, így ki kell küszöbölni a vásárló manipulálását, kényszerítését, és a forgalmazó felelőssége, hogy a vásárló megfelelő információkkal rendelkezzen, mielőtt elhatározza magát, és tudatában legyen a tudatmodósító szer használatával járó felelősségnek. Ha a forgalmazó úgy ítéli meg, hogy a vásárló nem felelős és nem tájékozott módon használja az adott szert, akkor az ő döntése az, hogy nem ad el drogot az illetőnek - ezzel nem vonja meg a tudatmódosításhoz való jogát, hiszen ehhez neki nincs joga, pusztán nem ad el neki. A "jogosítvány" szó tehát itt nem feleltethető meg teljes egészében a közlekedésben használatos hatósági engedélynek: az embereknek nem kell hatósági engedélyt kiváltaniuk ahhoz, hogy a tudatukat módosítsák, hiszen ehhez joguk van. Inkább hasonló dologról van szó, mint az orvosnak azon döntése, hogy felír-e egy bizonyos szert valakinek vagy sem. Ha az orvos úgy dönt, hogy nem ír fel egy bizonyos fájdalomcsillapítót a betegének, mert ezt szakmailag nem tartja indokoltnak, azzal még nem vonja meg a páciens fájdalomcsillapításhoz való jogát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile:
Kösz a linkeket; jól átgondolt, széles látókörü szakmai írások.
A három (illetve a legalize-vel együtt négy) témakört azért választottam külön, mert szerintem mindegyik megéri a részletesebb fejtegetést:
- az etikai kódex a használók/fogyasztók által önként felvállalt és/vagy közös felelösségröl szól;
- a kereskedelem a gyártókkal/forgalmazókkal kapcsolatos, fenntartható szabályozás szükségességéröl;
- a jogosítvány a "smart user"-séghez" - a kockázatokat csökkentö és tájékozott droghasználathoz - vezetö konkrét lépésekröl;
- a legalize pedig a jogi/társadalmi kérdésekröl és változtatási lehetöségekröl.
Azt belátom, hogy a "jogosítvány" nem a legjobb szó, amennyiben a saját tudat módosítását alapvetö emberi szabadságjognak tekintjük, és nem mások által adható/megvonható jognak. Amire én gondolok, az egy igazolható szakismeretszerzés, egy egészségügyi és pszichológiai alkalmassági vizsga, önként vállalt szabálybetartások, és egy rendszeres interaktív felülvizsgálati/tanácsadó kapcsolattartás vállalásának kombinációja lenne. Aki tud rá valami kevésbé nagytestvéres címszót, az mondja bátran! |
| | | | |
|
