DAATH

Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?

Hamvas Béla

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Lapozható lista


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

GreyWolf


Létrehozás ideje:

2003. március 11.


Utolsó hozzászólás:

2011. május 23.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

9227 letöltés
73 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája


Világnézeti áttörés és a tudatmódosítók

GreyWolf, 2003. március 11.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
73. cellux2011. május 23. 11:38
 
 
HUMΔN REVOLUTION http://www.youtube.com/watch?v=7T79J0C17U0
 

 
72. tezcatlipoca2011. február 1. 11:08
 
 
Titti, 67-re: a fekete lyuk esetében nincs információvesztés, bármilyen meglepő is, ugyanis a fekete lyukak sugároznak. Hawking volt az, aki ezt elméleti úton bebizonyította. Arról van szó, hogy egyszerűen ők sem sérthetik meg a termodinamika főtételeit, különös tekintettel a másodikra, ami végül is azt mondja ki, hogy az entrópia zárt, magára hagyott rendszerben soha nem csökkenhet. Gondoljunk bele! Ha beledobsz egy doboz gázt (aminek elég nagy az entrópiája) a fekete lyuk eseményhorizontján túlra, akkor ezzel csökkentenéd a világegyetem azon részének entrópiáját, ami legalábbis megfigyelhető. A megoldás: maga a Hawking-sugárzás, ami a fekete lyuk saját sugárzása. Érdekes, hogy pont abszolút fekete testként sugároznak, tökéletesen a Planck-függvény szerint. Tehát a modern asztrofizika szerint az anyag-és energiaforgalom szempontjából úgy tűnik, nincs "elvesző" információ, sem elvesző entrópia, még a fekete lyukak esetében sem. Ez azért megnyugtató, nem?:)
 

 
71. Én+te+ö=gén2011. január 31. 22:31
 
 
Nyolckörös agymodell by szufik, Leary, R.A.Wilson & Alli:

The Neuropharmacology of an Eight-Circuit Brain
by Antero Alli http://dreamflesh.com/essays/neuropharm/
 

 
70. cellux2010. november 4. 10:52
 
 
2012 and Human Destiny: End of the World or Consciousness Revolution? http://www.stanislavgrof.com/pdf/2012.pdf
 

 
69. cellux2010. október 25. 11:12
 
 
Daniel Pinchbeck beszélget Stanislav Groffal:
http://www.realitysandwich.com/video/stan_grof

Szerintem ezt az embert 50 év múlva (ha még leszünk) kb. azon a szinten fogják emlegetni, ahol ma Freudot vagy Jungot. Sőt.
 

 
68. Siphersh2006. szeptember 28. 02:58
 
 
Nem veszik el, csak ott marad a múltban? :) Ez jó.

Hogy a végpont egyben a kezdőpont is, az lehet. Sőt, az is lehet, hogy ez a két pont megegyezik az összes többi közbülső időpillanattal is, de nem a temporális síkon, hanem az örökkévalóságban. Azt mondod, hogy ismétlődik, de nem ugyanonnan, hát, ha időben előlről kezdődik, akkor ezek az ismétlődések nem egymás után jönnek, hanem egymásra rétegződnek ebben a valóságban, és ez a végtelenszeres ismételtség adja ki ezt a világot.
 

 
67. Titti2006. szeptember 28. 02:26
 
 
és ha ugyanoda akar visszajutni ahonnan elindult, akkor már 2 a kezdeti és a végpontja is, és akkor minden ismétlődik de még se ugyanonnan a megtett út energiája és informácói miatt
hallottam arról a vitáról az információmegmaradásról ha valami bekerül a feketelyukba akkor elveszik e az információ , szerintem ott marad a múltban , nem veszik el
 

 
66. Siphersh2006. szeptember 28. 02:15
 
 
Ja, értem. Lehet. De lehet, hogy a jang az energia, mert az energia a teremtés elve, a jin pedig az információ, mert az információ maga az anyag. De ha az időnek tényleg van végpontja, az már önmagában nagyon sokat elmond arról, hogy hova akar eljutni a kettő. Mert csak olyan célja lehet, ami nem változik. Ha változna, akkor nem lehetne az idő végpontja. Ha viszont nem változik, akkor nem lehet benne a jang természete. Tehát már nem is kettő. Hanem egy.
 

 
65. Titti2006. szeptember 28. 01:55
 
 
mondjuk a jin az energia a jang pedig az információ ( szellem) az idő ezek alakulása, változása átváltoznak egyik a másikká és fordítva ilyenkor meghalnak majd újjá születnek. a jin megvalósít a jang alkot . Isten is kettő befogadó és teremtő (ezeket olvastam) de ketten alkotnek egy egészet. Biztos az egész világ 2-ben működik. az időnek is van kezdeti és végpontja , ahonnan ahová el akar jutni , valami ideje.Az idő inkább talán az energia és az információ házassága .
 

 
64. Siphersh2006. szeptember 28. 01:31
 
 
A változás szerintem nem energia. A változtatás, az okság elve az energia. Amit az információról írsz, érdekes. Tőlem lehet az információ és az energia gyermeke az anyag, de lehet, hogy az információ alapvetőbb, mint az energia, és az energia az idő és az információ gyermeke. De valami kell még hozzá. Valami még mindenhez kell. Mindig hézagosak az ilyen absztakciók, szerintem. Ami az információ-többletet illeti: van olyan, hogy információmegmaradás? Mert ha nincs, akkor bármi megtörténhet.
 

 
63. Siphersh2006. szeptember 28. 01:23
 
 
Nem tudom. Hogy legyen? Nekem úgy tűnik, hogy minden elmúlik. A 'kettő' születés és halál. Dolgok létrejönnek a kettőből, és dolgok elmúlnak. Ez a lényege. Az egy-ben lehet, hogy nincs is ilyesmi. Vagyis a mi szemszögünkből nézve úgy tűnik, nincsen. Szerintem a kettő is el fog múlni. De lehet, hogy nem. Csak egyre újabb formát ölt. Az energiamegmaradást törvénye hasznos lehet a mérnököknek meg a fizikusoknak, de mindig lehetnek olyan helyek, ahonnan jöhet, és ahova mehet energia, de mi oda soha nem megyünk, és soha nem látunk. Olyan, mintha nem is lenne energiamegmaradás. Pontosabban így akkor már végül is nem tudhatjuk, hogy összességében véve van-e energiamegmaradás egyáltalán. Egy biztos: az ember elmúlik.
 

 
62. Titti2006. szeptember 28. 01:22
 
 
Bocsánat hogy megint írok . 2:1 + Siphersh - a hibáim.
A változás is energia ? mindig minden változik, az idő és az energia a gyermeke az információ?ami hátramarad , és az energia és az információ gyermeke az anyag ? Minden meghal de újjá is születik, átalakul, talán valamivel több lesz , információval.
 

 
61. Titti2006. szeptember 28. 01:05
 
 
Siphers:Úgy örülök , én is hiszek a kettesben , (jin - jang) de amit az előbb írtam a szaporodás + nem igaz az energiamegmaradás törvénye? növekszik a világ ,de egyszer minden meghal, kérlek segíts ! szerinted ez hogy van?
 

 
60. Titti2006. szeptember 28. 00:35
 
 
gyermek : apában és anyában : 1: 2
 

 
59. Sevil2006. szeptember 28. 00:25
 
 
2 in 1


vagy 1=lét és 2=létező ?
mert akkor 1 in 2 is
 

 
58. Siphersh2006. szeptember 27. 20:31
 
 
Szerintem ez tök nyilvánvaló, FlashJack. A világ pedig alapjában véve nem más, mint a kettő, illetve a kettőnek egy önfenntartó variációs burjánzása. A "burok" egyébként szerinted a világban van, vagy a világon kívül? Szerintem a világon kívül van. Mert az egy nem kettő.
 

 
57. FlashJack2006. szeptember 27. 20:27
 
 
Ha világnézetekről van szó nemrég az egyik barátommal ketten elkezdtünk egy furcsa fajta elmélet kidolgozást miben kifejtettük hogy a világ legnagyobb egysége egy burok. És ezt a burkot 1 nek neveztük tehát 1 a legnagyobb és ha isten a legnagyobb akkor ő egyenlő 1 el. Az elmélet nem anyira bonyolúlt lehet hogy leírom majd
 

 
56. metametta2006. szeptember 25. 17:54
 
 
http:// http://www.zoe7.com
 

 
55. CSeerke2006. július 1. 15:36
 
 
a tudosokhoz itt egy jo kis link

hu lehet hogy errol a forumrol van most nincs idom meg kedvem végigbongészni az egészet hogy le ellenőrizzem

jobb kétszer mint egyszersem :)
http://www.hallucinogens.com/lsd/francis-crick.html
 

 
54. lagelli2005. február 19. 18:58
 
 
A világban valami új jelent meg, valami, ami előtt a határtalan fejlődés távlata ragyogott: az értelem. Elkezdődött az Ember története.

 

 
53. Sad2004. december 22. 12:18
 
 
Katka!!!

Ne beszélj már baromságokat...
Úgy sem éljük meg. Mi vagy te?? Jósnő?
 

 
52. greenghost2004. december 21. 13:47
 
 
persze tudom, ők is felnőnek majd egyszer, de akkor is mások lesznek mint mi. ezért nem látom túl nagy értelmét az utánunk következő generációk hatalmas hévvel való nevelésének. úgyis mások lesznek, ahogyan mi is mások lettünk./az én esetemben lettünk és leszünk, nő még befelé az én fejem lágya is :)/
 

 
51. greenghost2004. december 21. 13:38
 
 
biztosan, és akkor biztosan lesznek olyan programok is, amikre az akkoriak azt mondják majd mint amit a mai átlagemberek a drogra, h veszélyes és káros. lehet, h durvának látszik az a jövő, de nekik akkor az lesz az alap. a generációk elcsúsznak, a különbségek nagysága nem nagy mértékekben tér el, de növekszik.
nekik is lesz majd kikre azt mondaniuk, h hülye fiatalok. pedig nem hülyülünk csak változunk. persze ettől függetlenül és is hülyének tartom az 5 évvel fiatalabb öcsémet, aki 12 éves, szinte a tvben él, egész nap meséket néz, meg játszik a számítógépen.
és hát igen, elég ijesztő belegondolni, h lesznek gyerekek, akiket majd az öcsém néz hülyének.

 

 
50. Interspaxtain2004. december 18. 11:20
 
 
Hogy mi lesz 50-100 év múlva? Megmondom: a drog mást fog jelenteni a mai cuccok történelmi múzeumba kerülnek, mert azt fogod látni, hogy egy kisgyerek ül a számítógép előtt, üveges tekintettel mered a monitorra, ahol számodra ismeretlen képek, hangok látszanak, hallatszanak, és a kisgyerek úgy szét van esve, mint, ahogy Te életedben soha nem voltál. Mitől? Ez lesz az új "drog", egy olyan program ami megkavarja az agyad anélkül, hogy valami kézben fogható cuccot fogyasztottál volna.
" A mellékhatások és kockázatok tekintetében pedig keresse fel rendszergazdáját vagy pszihológusát." :)
Ez csak feltevés, de ahogy a mai technikai fejlődést látjuk nagyon is valószínűnek tűnik a dolog.
 

 
49. katka2004. december 18. 09:46
 
 
sztem ennyire nem kéne elore ugrani.végul is igazad van de herkás pl. kicsit elgondolkodtato.milyenek leszünk 50 vagy 100 év mulva?miket fognak használni és hányan?erre vagyok kiváncsi de ugyse éljuk meg.
 

 
48. indexmail2003. november 5. 08:39
 
 
Gondoltatok mar arra, hogy mijen lehet az x orszagban elni, most konkretan nem tom melyik, ahol a lakossag 70%-a heroin fogyaszto ? Legalaisan, baratok kozt, olcson, igy a fuggosegtol azaz elvonastol sem kell tartani ... ezt azer megneznem ... nem hiszek a semaba (munka, estleg meg tobb munka + atlagos bno ... stb )
 

 
47. _ID2003. október 7. 16:29
 
 
Szerintem vannak olyanok, akik túlságosan függnek a saját hétköznapjaiktól, apró szokásaiktól és nem képesek lemondani a "fogaskerék" szerepről. Vannak akiknek egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy van aki keresi a középutat és, hogy ennek a keresésnek célja is van. szóval akik nagyon belesüllyedtek a hétköznapi szabályok mocsarába, szok sosem fogják megérteni ezt az egészet, úgyis mondhatnám, hogy azok ebben az életükben biztos nem értik meg Siphersh írásait, vagy az enyémeket, vagy bármelyik másik ilyen dolgokról filozofáló írást.

ID
 

 
46. Én+te+ö=gén2003. október 3. 00:30
 
 
Ehhez valami indoklás is kellene, hogy másokat milyen alapon feltételezel ennyire másmilyeneknek.

Siphersh, ez az írásstílusod maradhatna, bírom :)
 

 
45. _ID2003. október 2. 17:46
 
 
Siphersh! Jókat írsz! Ez kifejezetten tetszik!
Az új valóság amelyben már mi is élünk. De vajon mindenki képes-e meglátni az igazságot? Szerintem nem. Ez az új világ határtalan, de mégis van egy kapuja, amin nem léphet be akárki.

ID
 

 
44. Siphersh2003. október 2. 02:14
 
 
Nem az az érdekes, hogy hova utazik el az ember az enteogén élményben, hanem hogy hova érkezik vissza. Kioldódik az ember a valóságából, és csak az oldottság mint oldottság tanulságait hozza vissza ugyanabba a valóságba.

Egyre többen fognak az új valóságba visszaereszkedni. Ez lesz a legfertőzőbb igazság. Ahogy ereszkedik egy ember, és a rét növényei úgy érintik a talpát, ahogy még soha semmi nem érintette, és körülnéz, és látja, hogy nincsen már egyedül, akkor ott fog maradni, és ő is fogadni fogja majd azokat, akik ekkor még csak a régi világba ereszkedtek vissza, és a kioldottság madártávlatú panorámájára szővik önvilágbeli látomásaikat.

Hiába látja meg a gally, hogy egy vele a levél, hiába látja meg az ág, hogy egy vele a gally, hiába látja meg a törzs és a gyökérzet, hogy egy velük az ág, amíg nem hiszi el a gyökérzet azt, amit nem láthat meg, és nem fogadja be a Föld tápláló és teremtő erejét. Hiába az ág bizodalma a gallyban, hogy befogadja azt, amit nem lát, és hiába a gally bizodalma a levélben, hogy befogadja azt, amit nem lát, amíg a gyökerek makacsul megcsalják a legnagyobb szeretetben elő bizalmat, és magukba zárják pórusaikat.

És az ember csak az lesz, ami mindig is volt, és többé már nem lesz az, ami soha nem is volt.
 

 
43. Cumpi2003. június 23. 22:38
 
 
Csak annyi, hogy a tévét nézve megmondták amit meki bácsi, "hogy a drog rossz....", és milyen bűnös mindenki aki kapcsolatba kerül, de ha ezt el is fogadjuk akkor persze a katonaság a másik legyilkolása maga a tökély aminek előnyei összehasonlíthatatlanok azzal a fránya droggal.
Sajna nem igazán bírtam összerakni a szavakat ahogy gondoltam, de remélem értitek.
 

 
42. bombadiltoma2003. április 16. 23:11
 
 
Én is beszállok az ÖSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZNÉPI ÖSSSSSSSSSSSSSZTÖNZÉSBE! (Mást ugye könnyebb, mint magamat). Tudod mit? Írd meg valakinek. Napi rendszerességgel. Mindent, loopokat, lápokat és egyebeket. Minden nap ugyanakkor (ráadásul). Ha tudod, hogy valaki várja, hogy leírd neki, nem lesz mese, meg köll majd csinálni! Különben elnézéseket kell kérni, meg átlátszó magyarázkodásokba kell majd bonyolódni, ami ugye ugyancsak lápos, és másnap ezt is fel kell majd venni a listára, sőt még a looplist írást is, sőt...... BRRRR.
Azt különben nem tudom, hogy ez tantrás dolog-e. Csak mesélte nekem az illető, meg hogy amúgy tantrát oktat. Az is érdekes lehet, legalábbis az alapján, amit mesélt róla.
 

 
40. Én+te+ö=gén2003. április 16. 10:43
 
 
Hú, nem is tudtam, hogy ez tantrás dolog (is), de mindenképp szeretnék kidolgozni egy saját módszert rá. Ha valakit érdekel, ösztönözzön, és akkor gyorsabban megy! :)
 

 
39. bombadiltoma2003. április 16. 04:16
 
 
Ja, asszem nálam is legalább kétszeri. :))
Egyébként egyszer már mesélt nekem valaki erről az "írd össze mire mennyi időt fordítasz" dologról (valaki aki tantrát oktat -- asszem volt erről is szó valamelyik topikban, szóval ha valakit érdekel az ilyesmi, tudok ajánlani valakit ). Egyre inkább az az érzésem, hogy meg kéne csinálnom, de az az igazság, hogy félek tőle -- nyilvánvaló, különben miért ne csinálnám meg, ha úgy gondolom, hogy hasznos lenne? Télleg baromi lápos ez a dolog... BRRR.
Ja meg jut esezmbe, szerintem nemi minden rossz, ami túl gyakori, sőt még a függőség sem. A jógatanárunk mondta, hogy a pl. a jógával azért lehet leszokni egyes ártalmatos függőségekről, mert közben kialakul egy egy másik függőség, ebben az esetben a jóga-függőség (más esetben akár hitgyüli-függőség, stb.) Jó esetben az új függőség sokkal épitőbb/egészségesebb/pozitívabb etc. (a hitgyüli esetében ez persze nem biztos, hogy így van).
 

 
37. bombadiltoma2003. április 14. 21:48
 
 
Loop No. X: naponta DAATH
 

 
35. Én+te+ö=gén2003. március 29. 01:15
 
 
Narz,
tényleg nem fontoskodásból írtam, csak most kicsit siettem, de általában azért szeretek elgondolkozni a kifejezéseken és inkább magyar kifejezéseket keresni (vagy csinálni) helyettük, ha lehet.

Visszatérve a 26. hozzászólásodra (szenvedélyek, függőségek összeírása): ehhez az idő a kulcs; ha összeszámolod, mire mennyi időt fordítasz naponta/hetente/havonta/évente/életente :) akkor az jól megmutatja. Másik megközelítés ugyanerre, hogy összeírod a loop-jaidat (pld: 3 óránként cigi, 2 naponként szex, 1 hetenként családi ebéd (fiktív példák). Személy szerint én ezekkel faragtam le vagy optimizáltam rengeteg felesleges dolgot és függőséget.
 

 
33. cellux2003. március 28. 14:56
 
 
A következőt most találtam az index fórumon, gondoltam, jó lesz a kajára fűszernek :-)

"Az igazság, egy a földön rendkívül elterjedt parazita faj. Kizárólag emberi egyedeket támad meg, a gyanútlan áldozat elméjébe telepszik.

Megjelenési formái igen változatosak, mint ahogy veszélyességi foka is. Többnyire az érzékszervi észleléseket befolyásolja, enyhébb esetekben bizonyos területeket "vakfolttá" tesz, súlyosabb esetekben ugyanezen területeken realisztikusnak tűnő hallucinációkat okoz.

A gazdatestben - kezelés híján - folyamatos növekedést mutat, idővel el is hatalmasodhat. A fertőzött egyed viselkedésére kihat, arra kényszeríti, hogy védelmezze és terjessze az élősködőt. Továbbfertőzés esetén a parazita némiképp megváltozik, asszimilálódik az új gazdatestben.
Legveszélyesebb, mikor egy-egy hatásos példány járványként elterjed, mivel ilyenkor képesek összekapcsolódni és rendkívül erős, tömeges méretű hallucinációkat okozni. A szerencsétlen áldozatok ilyenkor elveszítik önálló ítélőképességüket és teljes energiájukat az élősködő kiszolgálására, védelmezésére fordítják. Gyakori, hogy a hallucinációk által okozott révületben a nem fertőzött, vagy a más típusú parazitával fertőzött egyedek életére, szabadságára, törnek.

Megelőzés, gyógyítás: A védekezés igen nehéz, mert az emberi lényeknek szükséglete, hogy a parazita ártalmatlan típusaival szimbiotikus kapcsolatban éljenek. Mindenképp gyakran meg kell vizsgálnunk, hogy a bennünk élő igazságok nem mutatnak-e erőteljes változást, torzulásokat, veszedelmes növekedést. Hatásos lehet a valóságérzékelés kontrollja olymódon, hogy azt más emberek észleléseivel összevetjük. Sajnos ez nem mindig hatásos, mert hasonló típusú élősködők együttműködhetnek és igen hasonló érzékszervi csalódásokat okozhatnak.

A gyógyítás hasonlóképpen nehéz, kizárólag egyedi kezelésekkel van némi remény a javulásra.

Tömeges méretű járvány esetén meg kell várnunk, míg egymást, önmagukat, ill. a gazdatesteket kipusztítják."
 

 
32. Én+te+ö=gén2003. március 28. 14:51
 
 
Igen, cellux a félig üres pohárról beszél, én meg a félig teliről :) Ezzel tulajdonképpen mindketten mindkettőnk álláspontjait erősítjük. Szerintem ez ideálisan szimbiotikus.
Az, hogy a gyakorlatban biztosan másként tennénk hasonló helyzetekben, csak a személyiségfüggő választási lehetőségek normál fluktuációja.

Mások ösvényei is érdekelnek, írjatok!
 

 
31. cellux2003. március 28. 14:16
 
 
Bár a benyomásom kezd az lenni, hogy lényegében ugyanarról beszélünk, azért mégis írok egy kicsit, mert jól esik... :-)

Nálam a "hagyni, hogy történjen" nem azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit (illetve végső soron igen, de relatív - tapasztalati - szinten nem).

Ha hagyod, hogy az történjen, ami történni akar (aminek történnie kell), akkor ezzel a világ evolúciójában a lehető legoptimálisabb módon veszel részt. A középút két oldalán elhelyezkedő végletek:

0) leblokkolod magad, mert beparázol attól, hogy belezavarsz a világba és ezért megpróbálod leállítani a reakcióidat -> ebből könnyen vérkeringési problémák adódnak

1) saját elképzeléseidre támaszkodva "harcolsz" a világban -> elefánt a porcelánboltban effektus, a saját elképzeléseid a legritkább esetben passzolnak ahhoz, ami valójában van/történik, de még ha közelítesz is a valósághoz, valami extra karmát mindenképpen termelsz a világnak.

A középút a saját világ elengedése, aminek folyományaképpen (ha meg merjük tenni ezt a lépést) megtapasztalnánk, hogy mindazok a képességek, amik emberré tesznek bennünket, nemhogy eltűnnek, hanem 100%-os működési potenciállal és megtisztult állapotban térnek vissza hozzánk. csak ezúttal nem úgy, mint a mi saját képességeink, hanem mint a világ természete. Megszűnik a tulajdonlás, az "én", a "hozzám tartozás" érzése, eltűnnek a határok. Ennek hihetetlenül felszabadító hatása van.

Ha megnyílunk, akkor a világ történései automatikusan magukba fogják foglalni mindazt, amit emberként tehetünk az evolúció zajlásáért, de ezt nem úgy fogjuk majd fel, hogy mi zajlatjuk az evolúciót, hanem úgy, hogy az evolúció zajlat minket. :-) Ezt egészen a történések felfogásának mozzanatáig be lehet vinni, tehát még azt a rendszert, amiben a világot értelmezzük, azt is képesek leszünk az evolúció (világ) részeként látni. Ha úgy tetszik, optimálisan önműködő robottá válunk. :-()

Pont tegnap álmodtam erről: egy gazdagon feldíszített szertartás-teremben állt a tanító, és amikor a tanítvány megkérdezte tőle, hogy miben áll a megvilágosodása, körbemutatott és azt mondta: "nincs már súlya, érted, nincs súlya!" (értsd: 100%-os részvétel és felelősségvállalás, a felelősség terhe, mint felesleges kolonc nélkül)

Vagy idézhetném Yoda mestert is: "Tedd, soha ne próbáld!"

:-)

cellux
 

 
29. Én+te+ö=gén2003. március 28. 10:12
 
 
[na mégegyszer, bemásolgattam a hosszú "ő"-ket is]

cellux,
ezt a "saját világ elképzelésről való lemondást" csak anyagiakra, egós célokra, és metafizikára vonatkozóan osztom. A "hagyni kell"-hozzáállás nekem túl passzívnak és aszociálisnak tűnik, hiányzik belőle az érzelmi kötődés, a negentrópia-termelés és az egyén fölötti szerveződési szintekben gondolkodás. A saját filozófiám szerint pont hogy proaktívan próbálom a magam életét másokhoz kötötten, együtt, összhangban, a közös szociális és természeti szférákban élve a világot (=konszenzus valóságot és annak környezetét) minél optimálisabban megtartani és magasabb szerveződési szintekre fejleszteni.

Szerintem ez a tudatosodás lényege, és itt jönnek be a tudattágítók. Terence McKenna szavaival: "A pszichedelikumok határokat mosnak el, elmosott határokkal pedig nem lehet többé szemet hunyni a Föld tönkretétele, a tengerek megmérgezése és kétezer év kihívás nélküli uralomkultúrájának következményei felett".

A hétköznapi tudatállapotban élő emberekben az egó csak egy lehatárolt "egyén"-szintet próbál működtetni, de mivel ezt a többi (alsóbb, ugyanolyan és felsőbb) szerveződési szintektől függetlenítve próbálja tenni, rossz lesz a világ. Különnek és kívülállónak tekintve rongálja a bioszférát és embertársait, de ugyanebből a tudatlanságból eredően mérgezi saját szervezetét is. Ilyen lehatároltan nem érzi magát nagyobb egységek (=felsőbb szerveződési szintek) részének sem, és szerveződés helyett megreked a saját szintjét védeni, miközben maga alatt vágja a fát.

Szóval a pszichedelikumok (vagy egyebek) által felnyitott szemmel vagy az elvárásokat kell átformálni, vagy a világot. Itt azt az utat kell választani, amelyik személy szerint kevesebb energiát igényel. Mindenki döntsön maga; engem a cselekvéstől való ismételt önvisszafogás merít ki jobban, ezért választom a fentiekben vázolt utat.
 

 
27. cellux2003. március 27. 12:34
 
 
Pedig jó az a világ csak úgy alapból is.

Egy lényeges lépést kell megtenni, hogy élvezhetővé váljon: el kell fogadni a lehetőségét annak, hogy tényleg az lehet és aztán hagyni kell, hogy az legyen. :-)

Az alapprobléma az, hogy mindig máshol akarunk lenni, mint ahol vagyunk. Ez az erőfeszítés rengeteg energiát emészt fel, ami arra fordítódik, hogy létrehozzunk és fenntartsunk egy "ideális" világot magunknak. Ezzel foglalkozunk, ezt támasztgatjuk, foltozgatjuk minden pillanatban. Sajnos, ez a kis világ sohasem tud teljesen megfelelni az ideálról alkotott elképzeléseinknek, mégpedig azért, mert létrehozott dologról van szó (és ami létrehozott, az ugyebár mulandó, valamint szenvedésnek alávetett). Akinek sok pénze van, vagy nagyon intelligens, az itt könnyen hátrányos helyzetbe kerül. Pénzzel könnyen teremthet valaki olyan fészket magának, amiből sokáig nem kell kinéznie és így elkerüli a valósággal való szembesülés lehetőségét. Az intelligencia meg azért gáz, mert a felhasználásával sokkal hihetőbbé és védhetőbbé tudjuk tenni a privát valóságot, így sokkal nehezebb lesz aztán megválni tőle.

Ha elfogadnánk a lehetőségét annak, hogy a világ elvan a mi folyamatos support tevékenységünk nélkül is, és hagynánk lenni magában, akkor az az energia, ami addig feszültséget keltett, valahol máshol kezdene el működni.

Ez a máshol pedig úgy jelentkezik, hogy a világ elkezd velünk kommunikálni és a valóság kibontakozása során sorjában mindent megkapunk, amit eredetileg akartunk. A trükk ott van, hogy addig nem indul be ez a folyamat, amíg ragaszkodunk a saját világ elképzeléseinkhez. Szóval bizonyos értelemben meg kell válnunk magunktól, oda kell adnunk magunkat a világnak (vagy Istennek, ahogy tetszik).

"Aki meg akarja találni életét, elveszti azt,
de aki érettem elveszti életét, megtalálja azt." (Mt 10,39)

Persze ez most itt eléggé egyszerűen hangzik (valójában az is), de azért elég komoly szemléletbeli átfordulás kell ahhoz, hogy az ember tényleg feladja a saját világához való ragaszkodást. Előbb általában ki kell ábrándulni elég sok dologból (ez se az, az se az). Aztán amikor az ember már nagyon szenved a saját maga által teremtett pokolban, amikor már esélye sincs arra, hogy ebből legyen valami, amikor nagyon élesen látja a kontrasztot az ideálok és a valóság között, na akkor kezd el gondolkodni ezeken a dolgokon. (na jó, ez elég szélsőséges, de velem így volt)
 

 
25. Polimer2003. március 27. 10:01
 
 
Egyik nap azon kezdtem el gondolkodni, hogy én miért használok szereket, miért tömöm magam különböző dolgokkal amikor azok az emberek akkikel kezdtem már réges-régen leálltak vele.
Gyenge lennék és igy akarok elbujni a világ elöl? Nem hinném, inkább arra jöttem rá hogy ez a világ amiben élek tul keveset ad nekem nem lát el annyi ingerrel, nem jutalmaz kellőképpen. Szerintem a 21.-ik század elvesztette a varázsát nincsenek uj felfedezni valók ellaposodott és egy ledarált életet kinál amit csak áttélsz és nem megélsz. Én a pszihadelikumokban találtam meg az ingert, a jutalmat, az érdekességet és az élet felfedezésének örömét és elvesztettem az érdeklödésem az enyagiasság ,a fogyasztás ,a megalkuvás és az uniformalizálodás felé! Ez baj? Mert szerintem nem!!
Vélemények?

U.i.:A társadalom szemében ez baj és talán éppen ezért nem engedik, hogy használjuk öket!
 

 
24. GreyWolf2003. március 13. 00:02
 
 
Igaz, önmagában a tudatmódosítók nem vezetnek nagy áttöréshez, ehhez kell egyfajta hozzállás, érzékenység a világgal szemben, viszont jó katalizátorok lehetnek azoknak a számára, akik nem fogadják el rögtön azt, amit látnak.
Az emberek általában kezdetben azért használnak vagy próbálnak ki pszichedelikumokat, mert kíváncsiak, különleges élményre vágynak, és nem azért, mert szeretnének megvilágosodni...viszont egy idő után akaratlanul is felvetődnek a gondolkodóbb emberekben bizonyos kérdések, és kezd az élvezetről elterelődni a figyelmük, inkább a válaszkeresés, kutakodás válik meghatározóvá. Szerintem a fogékony embereknek érdemes "tudatot tágítaniuk", főleg ha épp mondjuk gondolati mélyponton állnak, megcsömörlöttek...
 

 
23. Bard2003. március 12. 22:12
 
 
Én úgy tudom, hogy a fogadás alatt matematikával nem tudott foglalkozni, de bebizonyitotta, hogy nem függő... :-) Szóval a fogadást megnyerte végül... :-)
 

 
22. Én+te+ö=gén2003. március 12. 17:27
 
 
Az anekdota szerint Erdős rendkívül sokat publikált, és minden reggel kis adag amfetamint fogyasztott, de egyszer fogadásból pár hétre?/hónapra? abbahagyta, minden nehézség nélkül.

Pszichedelikumok & tudományos kutatás: Charles T. Tart javasolt anno "tudatállapot-specifikus tudomány" művelést, mivel szerinte a hétköznapi és a módosult tudatállapotok logikái nem kompatibilisak. Transzlogikáról egyébként olvashattok Mérő László: Új észjárások c. könyvében is.

Világnézeti áttörés és a tudatmódosítók: szerintem ez kb. ugyanolyan, mint a tehetség kérdése. Az anyag egymagában nem csinál senkiből sem okosabbat sem butábbat; a pozitív integrációhoz vmi pszichológiai alkat is kell, meg kultúra, környezet, lehetőségek stb. Egyébként minden második jamaikai raszta már rég Nobel-díjas lenne :)
 

 
21. Bard2003. március 12. 16:39
 
 
:-))) Egyébként tényleg büszke lehetsz rá, mert nagy arc volt, és nagy tudós...
 

 
20. Nomad2003. március 12. 16:08
 
 
Erdős Pál? A metekteremben ki volt rakva, hogy "Buszkeségünk Erdős Pál matematikus" egy iskolába jártam vele. Milyen cool. Kár, hogy ezt csak most tudtam meg:)
 

 
19. Bard2003. március 12. 15:51
 
 
Ráadásul hülyeséget irok: Erdõs Pál...
 

 
18. Bard2003. március 12. 15:49
 
 
Tudomány és pszichedelikumok?
http://www.maps.org, vagy http://www.psychedelic-library.org/ az utóbbi olvasmányosabb.

Engem viszont érdekelne egy olyan lista, hogy kik azok a tudósok, pl. ez emlitett nobel dijas arc, akik bevallottan pszichedelikumokból profitáltak agyilag, és nem ilyen személyiségfejlõdés tekintetében, hanem a tudományos életben. Össze kéne gyûjteni õket...

Van még egy, Engel Pál, aki valami anfetamin származékot nyomott. Nem lett nobel dijas, de eléggé meghatározó alakja volt a modern matematika tudományának. Egy korosztly Neumannékkal, de túlélte mindet... Az egyetlen drogos a társaságban... :-)

Asszem megin offolok... na mindegy, elküldöm mostmár...
 

 
17. cellux2003. március 12. 15:01
 
 
Két eléggé híres tudós, aki használt pszichedelikumokat:

Kary Mullis http://www.csp.org/chrestomathy/dancing_naked.html)
Carl Sagan http://www.druglibrary.org/think/~jnr/sagan.htm)

Kary Mullis saját bevallása szerint LSD hatása alatt jött rá annak a problémának a nyitjára, aminek a megoldásáért Nobel-díjat kapott.

Richard Feynmanról is azt tartják, hogy kipróbálta (az LSD-t), de ő nem nyilatkozott erről, így közvetlen bizonyíték nincs.

Van egy Nick Herbert nevű részecskefizikus is, aki elég érdekes dolgokról beszél (szintén savazott keményen + DMT).

Amúgy azok, akik a 60-as évek végén Amerikában kutattak, vagy kapcsolatban álltak a fő pszichedelikus központokkal (pl. a kalifornia Esalen intézettel, ahol Stanislav Grof is működött), szerintem nehezen kerülhették el a találkozást.
 

 
16. cellux2003. március 12. 14:43
 
 
puff, itt hogy lehet linkelni? magától felismeri az URL-eket?

lássuk: http://www.dharma.hu
 

 
15. cellux2003. március 12. 14:40
 
 
Akit esetleg érdekel, most ne gyertek, mert 3 hétig szünet van.

A részletes program fenn van a http://www.dharma.hu-n, onnan ki lehet nézni az időpontokat.
 

 
14. Talamon2003. március 12. 14:38
 
 
lehetseges, mint jovo, hogy
a pszichedelikumok beepulnenek a tudomanyos kutatasokba?
s ez mit jelentene? azt jelentene, hogy a gentechnologusok, meg a fizikus laboransok, stb mondjuk minden majus 1-en egyutt trippelnenek a szabadban, s a kutatokozpont biztositana nekik mindenfele diktafont?
s mi a helyzet a kokainnal? engem soha nem vonzott, de Freudot meglehetosen:) s a tobbi szer? ki tudja mikor mit fedeznek fel...ezek az anyagok olyan bonyolultak, hogy nem lehet ugy kiserletezni veluk, hogy na jo, akkor menjunk sorba a lehetosegeken...-valaki egyszer rahibaz, s ki is probalja, s tetszik is neki- na ekkor talan nem fog elfelejtodni ujra 500evre:)...persze vannak tampontok, de azert valljuk be: fogalmunk sincs, mi hogy modositja az agy allapotait...
idaig a proba-hiba modszert eljuk meg, kicsit modernebb korulmenyek kozott, mint don Juan es tarsai...de gondoljunk bele, hogy ha fennmaradt volna ez az indian pszichedelikus samankultura- s otvozne a novenyeket a szintetikusokkal- ki tudja mi tortenne...ahh csak zagyvalok

 

 
13. cellux2003. március 12. 14:38
 
 
Mindenféle cucc nélkül és mégis teljesen betrippezve, a buddhista szemináriumon, ahova járni van szerencsém. :-)

Lilavajra Pressing Lajos, a Buddhista Misszió lelki vezetője mesél ezekről a dolgokról hétfőnként 17.15-től az Ejtőernyős Klubban (Ferenc krt. 28).
 

 
12. Nomad2003. március 12. 11:59
 
 
cellux:
Ezeket milyen állapotban írtad?
 

 
11. cellux2003. március 12. 11:19
 
 
És még néhány:

A formák hatása kezdetben nagyon erőteljes lehet, de a belőlük fakadó inspiráció előbb-utóbb elhalványul.

Az eszmék/ideák is formák, ezért előbb vagy utóbb megmerevednek és összetörnek.

A problémák a hibás látásmódból fakadnak. A tantrikus út lényege, hogy megtanuljuk a világot Buddha-tartományok összességeként érzékelni.

Ha a jelenséget elkezdjük Buddhának tekinteni, akkor egy nap valóban találkozni fogunk a Nirmanakayával (a Buddha megnyilvánulás-testével).

A Buddhák mindenhol ott vannak, de mi nem ismerjük fel őket. Az ember átalussza az ébredés lehetőségeit.

A Valóság nem a miénk.

A kapáson keresztül nem lehet kijutni. (Kapni ugyanis csak világi dolgokat lehet, a szellemi valóság viszont mindenkié.)

Ami megköt, az a saját ragaszkodásunk. A ragaszkodás képtelenné teszi a tudatot az igazság befogadására. El kell engedni a szokásokat, a fantáziákat, az illúziókat, mindent amiben a ragaszkodás testet ölt.

Ha olyasmit adunk a világnak, amitől függünk, akkor az erősíteni fogja a függőségünket. Amit adunk, azt teljes mértékben adjuk oda.

Amit adunk, az visszajön magától, amit meg akarunk tartani, azt előbb-utóbb elveszítjük. Az anyagi lehetőségeinket nem az erőfeszítésünk mértéke, hanem a karmánk határozza meg.

A világi indítékainkat előbb ki kell élni, hogy valóban megtapasztaljuk ezek elégtelen voltát (nem vezetnek el a tartós boldogsághoz). Enélkül a tapasztalat nélkül lehetetlen végigjárni a szellemi utat (különben túl erős a visszahúzó erő).

Csak akkor lehet valaki szerzetes, ha a világi életet 100%-ban teljesítette. Amit nem teljesítettünk, az a fogadalmaink letétele után méreggé válik. Ezért mielőtt a szellemi útra rálépünk, nagyon alaposan vizsgáljuk meg az indítékainkat.

Adjuk oda magunkat a vágynak, és figyeljük meg a dolgok alakulását. A gyümölcsökről megismerszik a fa.

A gyakorlás nem egy n+1. dolog, hanem egy módszer, amivel az n dolgot leépíthetjük.

Addig nem lehet felismerni az alap ürességét, amíg az alapot valóságnak tartjuk. Beleéltük magunkat abba, hogy a testiségünk ténylegesen létező szubsztanciális realitás, holott valójában ez egy káprázat. De amíg a káprázat létrehozásának folyamatát nem tudjuk "belülről" megragadni, addig nincs esélyünk arra, hogy elengedjük, mert még azonosulunk vele.

Az, hogy halandóak vagyunk-e vagy halhatatlanok, attól függ, hogy amire az életünket építjük, az véges-e vagy végtelen. Ha az alap felbomlik, az alapra épített ház is leomlik.

Az alapot nem szabad idő előtt felszámolni. Amíg a tudatunkat a test kondicionálja, addig gondoskodnunk kell "róla".

Amikor leülünk meditálni, akkor egy időre abbahagyjuk a káprázatok gerjesztését és hagyjuk, hogy visszataláljunk ahhoz, ami tényleg Van.

Ha a tudatot szabadon engedjük, akkor a fantáziáink tartalmát a kondicionáltságaink szabják meg.

Ha az elmélyedés gyakorlata révén leülepítjük a tudatban a "szemetet", majd a fennmaradó tiszta térben alkalmazzuk a bölcsességet ébresztő gyakorlatokat, a hatás elementáris erejű lesz.

A tantrában a mozgó tudattal dolgozunk. Ezt úgy mondják, hogy a "Tigris meglovagolása", amihez nem erő kell, hanem inkább ügyesség. A szenvedő lények olyanok, mint akiket a vágtató Tigris (a nyugtalan tudat) vonszol maga után.

Vannak olyanok, akik felpattannak ugyan a Tigris hátára, de utána hagyják, hogy a Tigris arra vigye őket, amerre akarja. Ez az út a pokolba vezet, ugyanis a Tigrist az hajtja előre, ami előttünk homályban van. Ezek a gyenge pontjaink és az ezekből fakadó ösztönzéseket pont emiatt nehéz helyesen beazonosítani.
 

 
10. cellux2003. március 12. 11:15
 
 
Jó téma! :-)

Pár gondolat a jegyzetfüzetemből:

A formát tökéletlenként elutasítani és a formát tökéletesként isteníteni egyaránt hiba.

Ha a hullámokat a víz formájaként ismerjük fel, akkor semmi sem fog többé zavarni bennünket.

Nem a forma a lényeges, hanem a benne kifejeződő valóság.

Az érzéki jelenségek valódi természete az örökkévalóság kimeríthetetlen energiájának megnyilvánulása.

A buddhatermészet nem kötődik egy kiválasztott "dologhoz", hanem minden formának egyaránt sajátja.

A Buddha megvilágosodása pillanatában átfordul, és a megvilágosodott tudatból úgy teremtődik újra a világ, hogy kimarad belőle az én-káprázat illúziója (és ennek minden következménye). Ez a Teremtő soha többé nem feledkezik meg arról, hogy ő a világ és épp ezért felelős a lényekért.

A Buddha cselekvés közben sem mozdul el a nyugvópontról.

Az hogy ül a helyén, azt jelképezi, hogy abbahagyta a belebonyolódottságot, a káprázatot, a hamistudatot, a képzetek felesleges létrehozását.

A tökéletesen felébredt Buddhának a teste, a beszéde és a tudata, tehát a világa felébredett.

Ha egy Buddha megpróbálná becsapni saját magát, képtelen lenne elhinni az illúziót, amit létrehoz (mert látná, hogy az). Ezt hivják visszafordíthatatlanságnak.

A nirvána (ellobbanás) nem a tudat kioltása, hanem a nem-üdvös gyökerek kialvása és a káprázat elengedése.

Ha a nyitottság (elengedés) megvalósul, a megvilágosodás magától végbemegy.

A megismerés a Valóságban van. Ami pedig van, azt nem kell létrehozni.

A beteljesedésig vezető utat nem "mi" járjuk végig, hanem a bennünk lévő Buddha veti le magáról előbb-utóbb a személyiséget.

Az együttérzés és a tudás a két pólus. Ez a két pólus csak a megvilágosodásban egyesül, addig egymás ellenében jelennek meg. Ha igazán értenénk az ürességet, akkor látnánk, hogy az ugyanaz, mint a részvét.

Nincs abszolút igazság a viszonylagos igazságon kívül. A Buddha látja, hogy az asztal üres, de azt is látja, hogy ezen a mindent átható ürességen kívül nincs másik valóság. A szenvedésünk gyökere az, hogy feltételezünk egy viszonylagoson "túl" létező abszolút valóságot (holott az abszolút valóság az, hogy kizárólag ez a viszonylagos valóság létezik).

Aki megszabadul a káprázattól, az képessé válik arra, amit a buddhisták Nagy Rész-Vétnek hívnak (abszolút részt vesz a világban). A Buddha szabadon kezd működni és az ebből fakadó erő válik aztán ébresztővé mások számára.

A Buddha-tevékenységhez nem szükséges kommentárt fűzni.
 

 
9. Nomad2003. március 12. 08:47
 
 
Mielőtt elkezdtem volna psichedelikumokkal foglalkozni, a harcművészetek miatt kapcsolatba kerültem a buddhizmussal, és mint lelkes valóságtagadó az volt az elvem, hogy semmi sem valóság és minden illúzió. Aztán egy gomba és lsd faq elolvasása után egy spangli áttörést hozott, és azóta másként gondolkozom. Nekem az első dolog, tapasztalat, amit megtanultam az első tripem alatt, az az, hogy bármi amit tapasztalunk arra kell reagálni, az a valóság, az az igazság. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tapasztalat sem alacsonyabbrendű, nem kevésbé reális, mint bármi más. Ha azt érzem, hogy a munkahelyemen egy fórumba írogatok, az ugyanannyira valóságos, mint hogy elkezdek elolvadni, és a testem összekeveredik a padlóval. Bármilyen tapasztalat igaz, vagy semmilyen tapasztalat nem igaz.

Egy másik szintén első trippes tapasztalat, az idővel kapcsolatos. Tudom, hogy olyan nincsen, hogy idő. Az ember minden egyes helyzetbe, világban, csak egy pillanatot tölt el. Egy pszichedelikus drog hatása alatt az embernek ego-loss után egyszerűen nincs rá szüksége, hogy logikusan lássa a dolgokat, míg a mindennapi életben szeretnénk ok-okozati összefüggéseket látni. Ezért éreztem én a trip alatt, hogy soha nem állok meg, és minden pillanatban egy teljesen más helyen vagyok, abszolút szabadon váltakoztak a helyzetek. Mivel az egom már megint kedett kikristályosodni, elkezdtem nézni, hogy van egy sör a kezemben(?), utána hogy van kezem, és hogy eredetileg(?) egy olyan világból indultam el, ahol van egy alkoholos bódító ital, amit én(?) is iszom(?). Ekkor vissztértem és rájöttem, hogy elvileg drog nélkül ugyanezt ál lehetne élni, ha el tudnánk vonatkoztatni attól, hogy a dolgok logikailak összefüggenek. Tehát gyakorlatilag nem idő van, amiben az ok-okozati összefüggések megjelenni látszanak, hanem az ehhez való ragaszkodás miatt olyan világokba megyünk át a következő pillanatra ami a logakai rendszerünkbe beleillik. Természetesen benne is lehet ragadni a pillanatban, ekkor is az ego elkezd parázni, hogy ez már örökre így lessz? És mivel a parázás is változás, ezért az ego kilök egy következő helyzetbe. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a dolgok véletlenszerűen történnek, akkor azt hiszi, hogy megőrült, pedig csak megszabadult. Gakorlatilag az álomban is így véletlenszerüek a dolgok, és tudatos álmodással lehet irányítani. Nekem meggyőződésem, hogy ezt ébren is el lehet érni drogok nélkül. Ekkor megszabadulnék az élettől és a haláltól egyszerre.
 

 
8. aeropithon2003. március 12. 02:30
 
 
Balogh Béla: A végső valóság (Bioenergetic kft. 2002.)

 

 
7. LaZa2003. március 11. 20:49
 
 
"a pszichedelikumok segítenek felnyitni az agyam, és érezni, látni ami van, vagy ahogy van. drog nélkül is biztos el lehet ezt érni, meditációval, mindenfélével, de csak úgy nem lenne elég idő ahhoz talán, hogy idáig eljusson az ember."

az utóbbit ehhez írtam
 

 
6. LaZa2003. március 11. 20:46
 
 
Cauldfield: két módszer van arra hogy feljuss egy fa tetejére. az egyik ha ráülsz a magra és vársz, a másik pedig ha felmászol rá.
 

 
5. Cauldfield2003. március 11. 19:54
 
 
úgyérted egy inkarnációban, vagy az EGY inkarnációban? :-)
gondolom az elsőre értetted, és igazad van, viszont úgy még nehezebbek a dolgok, mármint gondolkodásügyileg. most még nagyon emésztem amit írtál... :-)
 

 
4. GreyWolf2003. március 11. 19:45
 
 
Ez az "EGY" gondolat érdekes, mert mondjuk kicsit közel áll az ősi keleti gondolkodáshoz. A lelki egység gondolatával magyarázható például a szeretet érzése. Ha az emberek lelkei egy nagy egész részei, csak külön jelennek meg a fizikai valóságban vagy az nagy "EGY"-ből külön születnek le, akkor érthető az egymáshoz fűződő kötődés, hiszen ugyanarról a tőről fakadunk. Amúgy tényleg néha felmerül bennem is egy ilyen érzés, mikor épp mondjuk be vagyok zöldezve.
Én is amellett vagyok, hogy amit tapasztalunk, az nem csak képzelgés és a szer hatására történő testi reakciók, hanem egy kis kapu valahova máshova. Ezért is tartom alaptalannak a pszichedelikumokkal kapcsolatos demagóg propagandát is, miszerint "menekülés a világ gondjai elől" stb...épp ellenkezőleg, a világ keresése szerintem.
 

 
3. Vegha2003. március 11. 19:22
 
 
Cauldfield: nem muszáj csak egy inkarnációban gondolkodnod : )
 

 
2. Cauldfield2003. március 11. 16:38
 
 
namost én biztos vagyok benne hogy a pszichedelikumok nem mutatnak olyan dolgokat ami nincs. (mondjuk már csak azért is mert nincs olyan dolog ami nincs :-) ahhoz, hogy azt döntsük el, a világ különben számunkra láthatatlan dolgait mutatja meg, avagy csupán agyunk szüleményeit, eehz el kell döneteni mi is valóság, avagy van-e ilyen.
lehet hogy az egész világ az, ahogy mi látjuk, amit mi létrehzunk, vagy amit fizikailag érzékelünk, lehet, hogy az egész EGY, ezen töröm a fejem mostanába akaratlanul, és megválaszolva egy kérdést jön rá még húsz, kicsit szétesek.
én leginkább az utóbbihoz hajlok, mert egyre többször "érezgetek" valamit belőle, és a pszichedelikumok segítenek felnyitni az agyam, és érezni, látni ami van, vagy ahogy van. drog nélkül is biztos el lehet ezt érni, meditációval, mindenfélével, de csak úgy nem lenne elég idő ahhoz talán, hogy idáig eljusson az ember.
 

 
1. GreyWolf2003. március 11. 16:07
 
 
Sziasztok!

A minap egy kiadós tépés után elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen hatással vannak a gondolkodásomra ezek az élmények. A keleti bölcsek szerint létezik az általunk ismert fizikai valóságon túl egy rejtett metafizikai lényeg, amely a világ tényleges valóját jelenti, az ideák világát. Ennek észrevétele az igazi "látás", amely segít áttörni azt a hamis fátylat, amit a közönséges érzékszerveinkkel felfogható világ jelent számunkra. Amikor más tudatállapotba kerül az ember, egészen más dolgokat érzékel az őt körülvevő világból, ami nem feltétlenül illúziók kergetése, talán létező dolgokra lesz fogékony. Lehet, hogy ezek az élmények áttörést jelenthetnek számunkra egy tisztább látáshoz? Vagy egyszerűen csak más szemszögből látjuk a megfogható és egyszerűnek tűnő fizikai valóságot, és szó sincs mögöttes tartalomról?
Ezek a kérdések elbizonytalanítják az embert, hiszen ha amit látunk nem a létezés elsődleges lényege, akkor gyakorlatilag vakok vagyunk.

Az viszont tényleg érdekes, hogy szívás után visszatekintve az embernek sok zseniális ötlete támad, olyan összefüggéseket lát meg, amit azelőtt képtelen volt, inspirálóan hat a gondolkodásra. Sokszor jegyzeteltem ilyen alkalmakkor, utólag élmény visszaolvasgatni :-)

Ezek a dolgok foglalkoztatnak mostanában, ha valakiben felmerültek hasonló kérdések, gondolatok, akkor szabad a pálya:)
 

Keresés e témakörben:


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!