 |
Tőlük tanultuk. (Tanítanak-e a p. szerek?)sustorgo, 2003. április 14.  | |  | | | | |  | |  | | | | Mátrix és Buddha és elengedés... ajjaj, Talamon, ilyenkor úgy érzem, mégiscsak pszichedelizálnom kellene, mert mostansság csak állok az úton, és nem haladok... Ne kísértsetek!:) |
| |  | |  |
| | | | | | 6. mantis | 2003. május 18. 20:09 |
| | | | | | | Talamon:
Ez érdekes volt és elgondolkoztató. Jó neked, hogy ilyen könnyen el tudsz engedni dolgokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | engem a trip "állított be". ed rush, 2002, április, home cafe, egy szénerős barna papír(ami azóta sajna eltűnt a piacról), s egy haverom társaságában vesztettem el magam. azóta teljesen kifordultam magamból, szakmát váltok, életszemléletet, s feladtam az elveim, a múltam, a jövőm: meghaltam. meghaltam, ám visszajöttem.
visszajőve lám minden tisztább lett. láttam magam, az utam, azt, hogy egy senki és semmi vagyok, hogy gyakorlatilag mindegy szinte minden..valahogy szeszélyként élem meg magam. valahogy olyasmi filozófia, mint a castaneda könyvekben don Juané: nem a cselekedeik alapján ítélem meg az embereket, sőt nem is ítélem.
idegeskedő, gyomorbeteg, alkesz voltam, s most lám lettem mosolygós, elszállt drogos. ám a félelem is elszállt, maradt a jelenérzet. mosolyogva élvezem a pillanatokat, s várom a halált.
az egyetlen, ami komolyan számít, az élet és a halál. minden pillanatban mindig van valami, ezért nem értem az unatkozókat...
egyszerűen fel kell nőni ahhoz, hogy zokszó nélkül, mosolyogva kell MINDENT megtenni, mit meg kell.
.
persze van feleségem, lesznek gyerekeim, szerzek még egy diplomát, ám én már úgy érzem, elkezdtem lefele csorogni a spirálon. úgy érzem, úgy látom a világot, mint az impresszionisták, úgy viszonyulok a tárgyakhoz, mint a keletiek, s kezdek úgy viszonyulok magamhoz, mint máshoz.
hogy a tripek vittek-e el ide? nemtudom. ez már nem számít. ez van. ám nem bánom, hogy AZT a kapszulát kértem Morfeusztól:)
néha úgy érzem, mosolyogva hívogat a naív, ártatlan "mátrix" vissza...a számítógépjátékok, a bebaszások, a feszültség, az izgalom, ám tudom, ez csak konstellációkból adódó visszaderengései kitágulni kezdett tudatomnak.
eleinte zavart, hogy eltávolodtam a családomtól, a sok régi baráttól, ám az igazi barátok megmaradtak, s ez a lényeg...
folyton változom, ez a változás szinte kiszámíthatatlan, s az ebből s a világból eredő bizonytalanság szinte széttép, s újra összerak minden egyes percben.
egyre kevésbé érdekelnek a pszichedelikumok, nem mondom, hogy nem tépek, vagy nem fogok tripezni....de már szinte feleslegesek...az úton, amin elindítottak, már nélkülük is járok...aah írhatnék ezer-százezret, de mégse:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár nekem ennyire konkrét "sugallatom" a helyes viselkedésről, mint Spheric windsnek nem támadt (sajnos) sosem, egy nagyon régi utazásom egy részlete igen megváltoztatta a világlátásomat.
Egy szűk körben tartott tripen mindenki randesen beparázott. Rajtam kívül. Akármit mondtak egymásnak a srácok, a másik folyton félreértette. Én mindegyikőjüket értettem, azt is, hol csúszott el információ, minden mondatnál végigpörgött előttem az összes értelmezési lehetőség, rendesen _láttam_ azokat, színek formájában és rádöbbentem, mennyire csak tőlem függ, melyiket választom.
S miért válasszam a milliónyi értelemből a nekem rosszat?
A másik igen fontos tapasztalás a természet mintázatának meglátása. Mindig is szerettem a burjánzó életet, de látván annak mindent beborító "mintáját" (kb. fraktál) azóta értem, mennyire _egy_ minden élő.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem tuti, hogy tanítanak, de nem olyan módon és nem olyan tudást, amit mi összefüggésbe hozunk a "tanulás" szóval.
Számomra a meszkalin jelentette a legtöbbet ebből a szempontból.
Gyakran volt olyan érzésem, mintha valami energia kristályosodna ki felettem, valami őrangyal-szerű élőlény, de amikor felnéztem, vagy rá akartam koncentrálni, mindig eltűnt, amíg egy nap sikerült vele kontaktusba lépnem...
Bevallom, azóta nem tudom eldönteni, hogy hallucináció volt vagy valódi megérzés, amit az éppen kifinomult érzékszervek közvetítettek, bár most már 2 év távlatából egyre inkább valósnak tartom. Ugyanis azóta rengeteg szar dolog történt velem, de az összesből nyertesként jöttem ki! És ezt nekem előre megmondta ez az "angyal", sőt, a problémák természetét és a kívánatos viselkedésformát is "elmesélte", bát ez inkább amolyan telepatikus dolog volt szerintem. Inkább érzésekkel beszélgettünk, nem szavakkal vagy gondolatokkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helló. Hát nekem az első trip jelentette a legtöbbet, de nagyon fontos szerintem szem előtt tartani azt, hogy a tripped előtti életedet folytatni kell. És akkor a hétköznapok sem szürkék. Én úgy gondolom speciel, hogy nagy ökör voltam mielőtt elkezdtem trippelni. Mértékletesség a titka.
na csá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Egy pár emberke életét (gondolkodását) néha meg tudja változtatni 1-2 trip. Jó lenne ha ide beírkálnátok véleményeteket erről, meg ha "tanultatok" vmit azt is, és mitől.
Remélem nem csak én változom. (Persze csak elméletileg... :)) |
| | | | |
|
