 Kategória:
Gyakorlat 
Létrehozó: Nomad
Létrehozás ideje: 2003. június 19.
Utolsó hozzászólás: 2014. október 6. |
| |
Érdeklődés: 17302 letöltés
210 hozzászólás |
| |
|
|
A pszichikai függőségNomad, 2003. június 19.  | |  | | | | 162. GDave | 2008. november 29. 13:46 |
| |  | |  | | | az világos, hogy ez para, de ettől a felismeréstől még nem múlt el a dolog.
lássuk csak:
a hatása alatt tisztán látok, önmagam vagyok, kiürülök, megnyugszom. néha intenzíven megélek különböző szimbolikus helyzeteket, esetleg saját belső zűröket. feloldódás. egyesülés. szokásos dolgok. :) nem vágyom rá gyakran, de néha nagyon helyre tudja rakni a belső zűrzavart. afféle mérce. mondhatni abszolút mérce...
tulajdonképpen ez az, ami nagyon hiányozna, ha nem lenne. a bizonytalanságok és kétségek hétköznapi káoszából lehetőséget ad az egység megtapasztalására. és az a két-három óra, amit ebben a felfokozott életállapotban megélek ezerszer többet ér számomra, mint akármennyi meditáció, meg légzésgyakorlat, meg kungfu, meg mittudomén... és irányt is ad, hogy mit keressek és merre menjek a normál tudatállapotban.
ez a szer arra való, hogy időről időre megnézzem, hogy arra haladok-e amerre szeretném, hogy haladjanak a dolgaim. hogy megértsem egy-egy konfliktusom vagy problémám belső lényegét és hogy jobban megismerjem önmagam.
lehetne partizásra is használni, de nem tudom elképzelni. és igazából még azt is tudom mondani, hogy irigylem azokat, akik egy partira bevállalják ("csapjuk szét magunkat"). szerencsés tudatlanok... :)
összefoglalva: szerintem ezt a dolgot én arra használom és úgy használom, ahogyan értelme van. amire kitalálta ezt az, aki kitalálta. mégis azt hiszem, hogy túlságosan rábíztam magam (vagy még mindig nem eléggé?). ráadásul nem csak a kalapékra hagyatkozom, mert folyamatosan foglalkozom a pszichológiától a harcművészeten át a zenétől és művészetektől a sportig és a meditációig mindennel, ami emberré tesz bennünket. egyszóval próbálok minél teljesebb életet élni. közben persze suliba járok és dolgozom is. az előbbit elég gyatra lelkesedéssel az utóbbit viszont nagyon szívesen.
nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni. sőt. nyilvánvalóan tudnék nélküle élni. csak hiányozna. és folyton a lehetőséget keresném, hogy hol tudnék szerezni. persze lehet, hogy ez is elmúlna egy idő után...
ha egy hasonlatot kéne összehoznom, akkor olyan a helyzet, mint egy szülő-gyerek viszony az elszakadás környékén. megkapom az intelmeket, megpróbálom alkalmazni, aztán visszatérek, hogy lássam mi az, ami ment és mi az, ami nem ment. tudom, hogy egyszer kész leszek arra, hogy többé ne kelljen visszatérnem az újabb intelmekért, de jelenleg még ezt nem tudom őszintén kimondani.
ez van. |
| |  | |  |
| | | | | | 161. tester | 2008. november 29. 13:10 |
| | | | | | | Azzal hogy most azon gondolkozol hogy függő vagy-e vagy sem nem sok mindent teszel, ettől nem fog kiderülni hogy az vagy e vagy sem, csak tovább generálja a maga kis paráját.
Ez a gondolatsor csak egy kis parageneráló, pusztán ettől még nem fog kiderülni semmi sem.
Szerintem innen arra felé lehetne haladni, hogy
-mi történik a hatása alatt
-mire való ez
-mire lehetne használni
-te mire használod
-mire lehet még használni
-mire nem való
stb.
|
| | | | |
| | | | | | 160. GDave | 2008. november 29. 10:20 |
| | | | | | | erősen elgondolkodtatott az a minap a szájamon kicsúszott megállapításom, hogy kalapék szerves részét képezik az utamnak.
amikor végiggondoltam, hogy mit is jelent mindez, egy kicsit beparáztam.
egyrészt, ha most azt mondanák (amit hollandiában mondanak is), hogy nincs többé , akkor kicsit kétségbe esnék ( "de ha ez nincs, akkor mi lesz?", "mit fogok csinálni nélküle?", "hogyan fogok továbbmenni?"), másrészt pótszert keresnék (kézenfekvő lenne pl. néhány szimpi kis kaktusz).
aztán itt van ez is: "úgy érzem, hogy még dolgom van velük." ez lehetne szimplán a függőség igazolása is.
plusz ebben az évben (a korábbi 3-4-hez képest) kb megduplázódott az utazásaim száma, még ha ezek többsége kis dózisú is volt, az elmúlt években használt adagokhoz képest...
szóval nemtom. para van. úgy, hogy közben nem hiányzik, de mégis. az a megnyugtató tudat, hogy megrendelem, felnevelem, megeszem... és hogy folyamatosan mehet a küzdelem odabenet, hogy jó, akkor következő hónapban ekkor és ekkor, de mi lenne, ha inkább akkor és akkor, és mi lenne, ha most mégsem, és ha aztán mégis. stb.
és közben persze olyan is volt, hogy kimaradtam kiránudlásokból, néha egyszerűen gondolni sem tudtam rá, amikor felajánlották, másszor meg az utazás napjára lebetegedtem, és ezért visszaléptem...
kérdések:
minden jó úgy, ahogy van? :)
vagy kezdhetek aggódni, hogy egy olyan játékba keveredtem, amit már nem uralok? egyáltalán lehet ezt a helyzetet uralni? (vagy van értelme erről beszélni?)
vagy csak egyszerűen hagyjam, hogy végigfussa a maga pályáját és magától vége lesz?
akkor vagyok erős, ha a vágyam ellenére nem utazom, vagy akkor, ha a félelmemet legyőzve nekivágok?
vagy akkor, ha a félelmemet és a vágyamat legyőzve azt mondom, hogy nincs rá a továbbiakban szükségem?
vagy ha a félelmeimnek és a vágyaimnak is engedve addig csinálom, amíg semmi érzelem nem fog hozzákötni és ha akarom elengedem, ha akarom nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Írnék pár sort a dohányzásról:
Egy fárasztó vizsga vagy egy jó kaja után...betépve, felébredve, bebaszva...hát nem esik baromi jól egy cigi? :)
Sajnos de. A cigifüggőség nem egyszerű dolog. Azért nem nikotinfüggőség, mert abban nincs benne a szokás hatalma. 4 évig dohányoztam az adagot napi 4-5 szálnál tartva.
Eddig igazán sose akartam tényleg abbahagyni. Minek? Jól esik. Aztán rájöttem, hogy fizikailag erősen punnyaszt: gyenge oxigéncsere, nem optimális vérnyomás+pulzus. Órán könnyen fáradok, a szívemnek se tesz jót. Reggel egy cigi szinte visszaaltat.
Abbahagytam. Egész könnyen ment az elején. Érzem a pozitív hatásokat. Nagyon sok energiám szabadult fel, van hogy hiperaktív perceimet élem. Hát jobb mint punnyadni. Levegőt is kapok, figyelni is tudok, érzem az illatokat (nagy fless), erősebben élek. Ez eddig szép és jó, de ekkor jön a para! Rá kéne gyújtani...Na, de miért is? Azért, mert akkor jó lesz. Azért lesz jó, mert benyugszol,mert füstölögsz,mert olyat csinálsz amihez sok jót kötsz. És ez a nagy próblémám vele: a szokás hatalma.
Valahol ez is csak egy hit. Amikor rádjön az intenzív cigizhetnék akkor elhiszed, hogy ha rágyújtasz akkor jó lesz. Tehát most nem jó és ha nem gyújtasz rá akkor szar marad minden. Aha, anyád!
Az első lépés az elhatározás után a gondolkodást átbillenteni cselekvésbe. Ha reggel cigiztél akkor ne cigizz. Ha kaja után akkor azután ne. Szar lesz, de csináld meg. A 3. alkalomnál rájöttem arra, hogy ez az erős inger elmúlik kb. 10 perc alatt, ha megtudod állítani magad abban, hogy leállj rajta gondolkodni és továbbtápláld energiával. Ez azért megnyugtató. Ettől függetlenül, ha elkap a cigizhetnék, akkor van, hogy egyszerűen nem hiszed el. Annak ellenére, hogy már párszor megélted.
A szokást egy másikkal kell pótolni mondják gondolkodó emberek. Tényleg könnyebb. Pl. a futás az egy nagyon jó alternatíva szerintem, mert kb. pont az ellentéte az egész állapotnak. Ha van egy ember akit nagyon-nagyon-nagyon szeretsz akkor az is óriási segítség lehet.
A lényeg, hogy csinálni, aztán gondolkodni. Meg a hitet éltetni, hogy idővel könnyebb lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudod jön a jóidő, természet, napsütés, antidepressáns fényterápia
,,, a szánsájnsámánok óvatosan kimerészkednek télidőodujukból,
fotonokra esnek és feloldódnak a napszélben* (^_^)_.~ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ne ajánlgassad! :)
mert már kezdünk erőre kapni. türelem ganját terem. még sose vártam 3 hónapot semmire. remélem, most valamire fogok. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vegyetek j0E-t m0st, vegyetek j0E-t m0st!
Már nem kell túl s0k a H0llandh0z,
hát wegyetek j0E-t ha tudt0k, a t'0'bbi nem számít. . . |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Alattomos?
Hogyan lehet egy növény alattomos??
...
Naezaz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Alattomos?
Hogyan lehet egy növény alattomos??
...
Na ez az. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nah, kösz... épp azt akartam volna pedzegetni, hogy ez nemcsak ennyiből áll. nyilván akármire csavarom fel az életemet, az hosszú távon függőséget jelent.
bár az jutott eszembe, kihasználom az áramlatot, és egy füst alatt :))) a cigit is leteszem, csak az a probléma, hogy most kapásból 2* annyit dohányzom, mint rendesen... nyilván nem véletlenül. |
| | | | |
| | | | | | 152. szamvan | 2006. március 19. 10:30 |
| | | | | | | skinnerd:
használd ki az alkalmat és szokj le teljesen a ganjáról szerintem, mert ez egy elég alattomos dolog. Egy pár hónap után határozottan jobban fogod magad érezni.
u.i.: menj el úszni valahova; az megteszi sportnak; ha sportolsz gyorsabban ürül ki a thc a szervezetedből, meg amúgyis jobban fogod érezni magad. Én most szoktam le róla. (szerencsére még mielött igazán rászokhattam volna)
bye/szamvan |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hadd szolgáljam kicsit a topic feldobását a lehangolódásommal. :)
én most éppen frusztrálódom a lelki függésemben. az úgy volt, hogy éveken keresztül mindig került zöldség az asztalomra, ha akartam, naponta többször is (mert fontos az egészséges táplálkozás :), most meg már jó pár hete nem. az agyam arra alkalmas volt, hogy tudomásul vegyem, de arra már nem, hogy hirtelenjében valamit tegyek a helyébe. és azóta sem. ez egy egészen profán kis magánpokol, aminek azért vannak előnyei. egyrészt persze vicces, hogy ez most egy ilyen trip és meg kell élni. (majdnem olyan, mintha ez lenne a valóság. :) meg tudok hosszúakat álmodni. folyton nőkkel való játszmázást meg kergetőzést. ezen magam is meglepődtem.
szóval az élményem első körben egyértelműen olyan, mintha váratlanul jól otthagytak volna. egyszerűen semmi nem jó, minden rossz, vergődök, nem tudok mit kezdeni magammal. volt-nincs, és űrt hagyott maga után. dettó ugyanaz a közérzet és viselkedésminta, mint amikor passzív fél vagyok szakításban. már csak azért is, mert mi minden fölöslegességet összeflesseltem beállva, miközben azt kerestem, hogy miként szabadulhatok meg ezektől az agyszüleményektől (persze gyakran elért a megnyugvás). most aztán nincs annyi melléktermék. elvileg örülhetnék neki, mégse bírok egy percig se. hiányzik. tisztára, mint amikor otthagynak és ez a kín egy pillanat alatt az összes oda vezető múltbeli konfliktust eljelentékteleníti és a megoldhatóság illúziójával ruházza fel. nem beszélve arról, ahogyan kétségbeesve próbálok új partnert avagy üzletembert találni. ilyenkor valahogy sose sikerül és nagyon kilátástalannak tűnik a jövőt a múlthoz hasolóan berendezni.
ráadásul nem is különálló pótcselekvésként rendeztem be a dolgot, hanem mint az amúgy nagyon is aktív életemben "szükséges plussssssz" avagy ízesítő fűszer gyanánt. szóval hogy volt mibe beleépülnie. nem mondhatom azt, hogy sportolok, zenélek vagy olvasok helyette, mert eddig is sportoltam, zenéltem és olvastam. azt hiszem, ez így nehezebb.
tudniillik úgy emlékszem, annak előtte közel sem zenéltem és olvastam olyan jókat, mint amikor már thc-val dobtam meg. (a sportra ez nem vonatkozik.) eredmények tekintetében ez lehet igaz megállapítás. ami a hiányérzetet illeti... hát nem. tán akkor lettem volna bölcs, ha belátom, necces olyasmire rászokni, amit nem mindig tudok könnyen beszerezni. végül is ez darwini evidencia. :)
na, bocs, ha fárasztó voltam de ezt muszáj volt valahol a konstruktivitás reményében megosztanom. hátha más nem tudja. :) hozzátéve, hogy az is elvonási tünetszámba megy, hogy foylton ekörül kell forgolódnom.
jobbakat.
|
| | | | |
| |
| 
 |
