 |
deeptrip hozzászólásai (11 - 30)
(Témakör: pszichologia - merre menjen)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ez így van! Sokkal könnyebb azt kideríteni például, hogy nyitott vagy vagy zárkózott, mint hogy megmondani mikor vagy nyitott, mikor zárkózott, mert amúgy ez zárkózott ember is vannak helyzetek, ahol nyitottan tud viselkedni.
A fejedre hallgatsz vagy a szívedre?
Ettől függetlenül jók a kérdések és kategóriák, azért is értenek egyet a kitöltők a kapott eredményekkel! Viszont nem egy finom műszer. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | A Csernust a média csinálta sztárrá. Brutál magas árakkal dolgozhat emiatt a magánpraxisában, de az ordibálós módszer csak az emberek töredékénél hatékony. Egyáltalán nem olyan jó szakember, mint ahogy az az évek során be lett állítva, de persze az egyszerűbb embereknek, mindenki megbízható és jó szakember, aki sokat szerepelt a TV-ben. Akkor biztos tudhat valamit gondolják, közben csak azért rakták be, mert Csernus stílusa látványos, igazi showműsor ahogy osztja a klienst, míg egy átlagos terápia nem lenne túl látványos és érdekfeszítő a néző számára. Bevallom én sokat adnék azért, ha felkerülne a Csernus dokis műsor teljes egészében a netre, mert nagyokat lehet borulni rajta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyilván vannak nem jó pszichiáterek is, de ha szar a rendszer akkor az a jó szakembereket is sújtja. Kényelmesebb magánpraxisban komoly összegekért terápiázni, mint fos pénzért állami intézményekben gyorskezelni az embereket. Ja és magánpraxisba önként mennek, a klinikákra gyakran nem önként viszik be őket. Magánpraxisba nem megy üvöltöző ön- és közveszélyes ember, szóval Feldmár jóhogy magánpraxist csinál, hülye lenne mást tenni, ha vannak kliensei. Ettől függetlenül el kell látni a többi beteg embert is, ne képzeljük már azt, hogy minden lelki beteg ember intelligens, nyitott és motivált a terápiára, valamint hogy pénze is van rá. Feldmár alapból csak egy megfelelő értelmi szinttel rendelkező embert vállal el, ő szelektál és sok pénzt elkér érte. Magánpraxis és az állami ellátás ég és föld és a kettő nem csereszavatos, csak erre akartam rávilágítani. Lehetne állami ellátásban is nyomatni a terápiát, de ahhoz az kéne, hogy legyen elég szakember és az államnak legyen elég pénze és helye ahhoz, hogy fenntartsa ezt.
Megműteni egy embert pár óra, kikezelni egy lelki bajból hónapokban vagy években mérhető. Az állami ellátás inkább azért van, hogy az utcán üvöltöző pszichotikus embereket, öngyilkosokat stb. legyen hova bevinni, mert ugye valamit kell velük is csinálni, azok maguktól nem fognak elmenni terápiába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feldmár amúgy is az LSD vonalat képviselé és ugye LSD alatt meg tényleg nincsenek kategóriák, amitől olyan felszabadító és kitágult egységes élményérzetet kapunk. Ő terápiát csinál, az olyan, hogy eljársz hónapokig vagy évekig és fizetsz érte, itthon 7-8 ezertől kezdődik 50-60 perc, persze van, aki a dupláját is elkéri. És vannak tehetős emberek, akik meg is tudják fizetni, ők igazán szerencsés helyzetben vannak, hisz a terápiához kellő intelligenciával ÉS anyagi javakkal rendelkeznek, amivel még jobbá tehetik az életüket.
A gyakorlatban meg ez úgy néz ki egy itthoni pszichiátrián, hogy naponta hoznak be eseteket, van amikor többet egyszerre és akkor nem feltétlen jut mindenkire idő azonnal. Ha nem ön és közveszélyes akkor max. 8 napig lehet benntartani. Ennyi idő alatt nehéz meggyógyítani valakit szerintem. A gyógyszer gyorsabban hat, ugyanúgy az LSD terápia is egy gyógyszeres kezelés csak épp ott szerves része a vigyázó, aki egyben a terapeuta is. Az ideális megoldás a terápia lenne, de talán most már sikerült kicsit megvilágítanom azt az oldalát a világnak, ami ugyanúgy segítségre szorul, mégis szerencsétlenebb helyzetből indulnak.
Szóval van a hétköznapi gyakorlat meg van a terápia. Az első egy létező dolog, amiről tudsz közvetlenebbül, ha bemész egy ilyen helyre, vagy nem tudsz közvetlenül, de gondolsz róla valamit. A terápia meg egy szolgáltatás, amit igénybe vehetsz, de nem muszáj.
Nekem ez a problémám Feldmárral, mert az oké, hogy én is terápia párti vagyok akár csak ő, de azért elég irracionális dolog lenne elvárni, hogy a hétköznapokban is így történjenek az események egy klinikán. Egyszerűen mondva: nem kivitelezhető (jelenleg). Így nem értem miért cinkeli az orvostudományt (ezt többször is tette) ebből a szemszögből. Vannak dolgok, amiért bőven lehet kritizálni az orvostudományt, de ez szerintem pont nem olyan. Nem a pszichiáterek basszák feltétlenül el, hanem az a rendszer, amiben dolgozniuk kell, viszont Feldmár az orvosokkal élcelődik. El tudom képzelni, ha ezt elolvasná akkor kijavítaná magát és nem az orvosokra, hanem az őket körülvevő rendszer gyengéinek megmutatására helyezné a hangsúlyt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Minél tágabbak a lehetőségek annál több idő kitalálni, kiválasztani a megfelelőt, tehát a munka is lassabb és nehezebb. Kösd ezt össze a fizikai valóság anyagi úton történő korlátaival és máris értelme lesz annak, hogy miért jött létre. Ameddig nincs pénz, sok a szegény ember, sok a beteg ember, aki emiatt munkát se tud végezni addig ez a rendszer fennmarad. Alternatívák meg már régóta vannak, ezek a terápiák melyekből rengeteg ág, szemlélet mód van és nincs gyógyszerelés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen mert Feldmár nem egy intézetben lát el államilag egy halom full kész ön és közveszélyes beteget, hanem zsíros összegért járnak hozzá önként terápiába mások. Ott tényleg fölösleges kategorizálni, egy kórházban viszont rá kell valamit írni a kórlapra, hogy mégis mi lehet a beteg baja, a kezelési költség is ezek alapján lesz kikalkulálva stb. Az orvostudomány kategorizál, nem csak a pszichiátria, hanem minden ágazata. Mint ahogy egy testi beteget is bekategorizálnak és annak megfelelő kezelést kap, aztán már jöhet is a következő beteg, ugyanígy van ez a pszichiátriában a lelki betegségek esetében is. Ez egy ilyen rendszer, ahol nincs elég orvos a betegekre, nincs elég pénz és idő egy rendes terápiára, nincs elég hely a klinikán a kórtermekben. Persze ehhez el kéne egyszer menni egy pszichiátriára és megnézni mi zajlik ott, addig csak egy elképzelt kép van és könnyű leszólni mások munkáját, meg azt, hogy egy orvos átlagban minimum 10 évig tanulja azt, amit tanul. Ez önmagában tisztelendő csak persze a legtöbb embernek már volt "szerencséje" egy igazi tahó, nemtörődöm, nincs is bajod, jöhet a következő orvoshoz és akkor óhatatlanul nagyon mérges lesz, hisz betegen az ember alapból kiszolgáltatott valamennyire és ha az orvos, akitől a segítséget várja még csak ront a helyzeten hááát... rendesen aláássa a bizalmat, de ez elsősorban az egészségügy 20 éve tartó állandó pénzhiánnyal küzködik itthon.
És ne felejtsük el, hogy hány rémesetről hallottunk már, de arról, hogy valakin segített egy "mezei" átlag gyógyszeres kezelés abból nem lesz cikk soha az életben. Pedig nekem már több beteg ember mondta, hogy használ a gyógyszer holott azt vártam volna, hogy majd fújjol rá, hogy minek neki az.
Szóval érdemes kicsit tágabban nézni az adott kérdést nem csak úgy, hogy gonosz boszorkányűző DSM a gonosz kategóriáival rányomja a bélyeget szegény betegekre, akiknek amúgy nincs is nagy bajuk és milyen prímán meg lehetne őket gyógyítani (hogyan is?).
Abban sincs nagy ördöngősség, hogy ha létrehoznak egy új kategóriát akkor hirtelen létrejön ez a betegség, gondolná az ember, holott ezek az emberek eddig is szenvedtek ezektől a tünetektől csak épp most kaptak egy megnevezést hozzá. De nem arról van szó, hogy kitalálnak egy betegséget aztán hirtelen mindenki beteg lesz, ez elég egyértelmű még is sokan úgy beszélnek erről, mintha ezt gondolnák. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez mind szép és jó, de ha valakinek valamilyen baja van azt bizony kategorizálni kell, addig nesze semmi fogd meg jól kategóriában van. Az, hogy Amerikában olyan gyerekeket is ADHD-snak diagnosztizálnak, akik valójában nem azok az se feltétlenül a DSM hibája, inkább azoké, akik szentírásnak kezelnek minden ilyen dolgot és mereven ragaszkodnak a benne leírtakhoz. Mondanom sem kell, aki egy kicsit is szélesebb látókörű az rugalmasan kezeli a diagnosztikai kategóriákat is, valamint a dimenzionális megközelítés eddig is létezett csak épp nem a DSM vagy a BNO-ban. Tehát átmenetekről beszélünk, nem szigorúan elkülönített kategóriákról és most már ez be is kerül a DSM-be. Ahhoz, hogy hatékonyan és gyorsan lehessen kezelni a betegeket muszáj bekategorizálni, nem lehet a kórlapjára kisregényt írni, minden alkalommal más és mást. Azt nem tudom, hogy akik szerint ezek a kategóriák szarok az mégis mi alapján kezelne napi több beteget egy elmeosztályon, úgy hogy maximum 1 hétig lehet benntartani, valamint kevés a hely és van, hogy egyszerre sok esetet visznek be?
És itt most nem arról van szó, hogy kezeljük a betegeket címkék alapján, hanem arról, hogy az állami helyeken nincs idő tökölésre. Diagnosztikai kategóriák nélkül nem működne a rendszer. Akinek van pénze az meg bármikor elmehet terápiába, persze a legtöbb beteg ezt vagy nem teheti meg, vagy idegenkedik tőle, vagy csak szarik bele, mert minek az. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én kinéztem belőled, de örülök, hogy nem komolyan gondoltad. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm az az igazság, hogy az angol a világnyelv, ezen a nyelven lehet megszerezni a legtöbb információt. Ez nem diszkrimináció, inkább csak érzed a hiányt. Én a helyedben megtanulnék angolul!
Amúgy se lehet diszkriminálni az angolul tudókat, hogy nem láthatják az oldalt a szabályod miatt. :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg amúgy se érdemes összetéveszteni a kigyúrtat a sportos/fittől. Régebben, amikor sok kétkezi munkát végeztek az emberek alapból megvolt ez a fittség, számítógép nyomkodástól viszont nem lesz meg ezért szükséges kiegészítés ez sok ember számára. Szerintem nagy dolog, ha valaki képes kitartóan és rendszeresen mozogni valamit! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy igen komoly MDMA élményem egy fesztiválon érdekes dolgot mutatott meg. Amikor feloldódtam és elkezdtem elfogadni magamat 100-osan akkor bárkire, ha ránéztem úgy néztem rá, hogy ELFOGADOM. Nem is feltétlen csak magamat, nem is feltétlen csak őt, ez olyan köztes dolog volt, amire a reakció ugyanúgy az ELFOGADOM volt a másik részéről. Amikor előtte nem álltam MDMA hatása alatt és mondjuk paráim voltak akkor az elfogadás szikráját nem tapasztaltam másoktól, ami csak tovább erősített a saját állapotomban. Egy szóval ezek a dolgok igencsak adok-kapok dolgok és sokszor nem is ok-okozati, hogy én adok ő kap, hanem nem meghatározható a sorrendje ennek, hogy most én adtam neki és ezért ő is ad, vagy ő nekem ezért én is. Én úgy éltem meg, hogy ez az emberek között van, ha így nézel rá valakire ezt kapod, ha máshogy nézel rá akkor meg azt kapod.
Amúgy, ha azt nézzük mi is jórészt állatok vagyunk és az állatok se mindig elnézőek a beteg társaikkal. Ez nagyon kegyetlen dolog, de attól még egy létező jelenség bár tény, hogy egy érző szívű ember képes felülemelkedni az állati részén ezért nem elhanyagolható az adott egyén mikrokörnyezete. Ha szar a környezeted nagyon nehéz dolgod lesz a változásra, viszont ha megérted, hogy a dolgok bizonyos törvényszerűségek alapján működnek akkor már könnyebb a megfelelő lépéseket megtenni.
Egy lány nem véletlenül öltözik csinosabban, ha társat keres, az állatvilágban is fontos szerephez jutnak az amúgy energiaköltséges díszek. Ha többet tudsz belerakni többet kapsz vissza, miért kéne beérni a kevesebbel? A kevesebb alatt adott egyén potenciálján belül értem, nem másokhoz viszonyítva. Tehát, ha nekem van 2 lábam és tudok mozogni (szemben azzal, aki mondjuk tolószékes) akkor miért üljek egész nap és hagyjam, hogy gyengüljenek az izmaim és a fizikai megjelenésem egy gépelőtt ülő geekéhez kezdjen hasonlítani? Nem nézem le a geekeket, de semmiképp se azt szimbolizálja egy ilyen ember, hogy ő tisztában van a saját testének fontosságával. Szerintem senki sincs tisztában vele, ameddig mondjuk görnyedt a testtartása. Lehet szuper okos, szuper szimpatikus, szerethetem ettől még, de mindig ott lesz a kérdés, hogy miért nem ismeri fel, hogy ha javítaná a testtartásán akkor a lelki tartása is javulna, valamint az idegimpulzusai is szabadabban tudnának áramolni a testében?
Menjetek el egy masszőrhöz, attól úgy ellazultok mint kevés drogtól. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Aki a lelkével nem tud bírkózni feküdjön rá a testi vonalra, ha abban tud sikereket elérni akkor a lelki változások is több eséllyel fognak beindulni. Egyszerű, banális dolgok ezek egy olyan korban, ahol előbb kapsz egy tünetre gyógyszert, minthogy a gyerekeknek megmutassák a mozgás örömét, ami életünk végéig ki kell, hogy tartson és az nem fog úgy, ha mozgás=valami nehéz szenvedős dolog, amit kéne csinálni.
Még egy érdekesség. Van, hogy neten keresek egy nyújtó gyakorlatot mindezt úgy, hogy előtte egy másikat végeztem. Csak közben eszembe jutott, hogy na milyen nyújtó gyakorlatok vannak erre meg arra a testrészre és leültem a gép elé. Életemben először észrevettem, hogy csak azért ültem a gép elé, mert nincs kedvem nyújtani és inkább csak olvasnék róla. Mellesleg már rég tudom azokat a gyakorlatokat is, csak úgy csináltam fejben, mintha fontos lenne megkeresnem őket, pedig az egész arra volt jó, hogy ne csináljam meg és csak fejben történjen meg, ami elég kevés a test szempontjából. Felálltam és folytattam a gyakorlatot. Van más út az izmok nyújtására? Nincs. Innentől a többi csak kifogás és ez sajnos sok-sok dologra érvényes az ember életében, a fej átveszi az uralmat meg a fantázia, hogy de jó lesz egyszer, ha... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek valóban külsőség a megjelenés, de számít sokat. Csak azért írtam, mert ismerek olyan túlsúlyos embereket, akik pszichoterápiába járnak emiatt, panaszkodnak, hogy milyen nehéz nekik és még az ülés előtt megeszik 2 csokit. Vannak emberek, akikre ránézel és azt látod, hogy szorong saját maga miatt, nem érzi jól magát a bőrében. Ha egy olyan dolog miatt van ez, amin közepes befektetéssel változtatni lehet akkor szerintem a legnagyobb vicc ezért pszichoterápiába járni. Az egészséges megjelenés nem elvárt dolog, csak kívánatos. Ha valakinek van esélye rá, hogy javítson a testi állapotán érdemes megtenni, mert kb. 100%, hogy ettől lelkileg is jobban lesz több szempontból is. Ez azért jó, mert a testünk fejlesztéséhez igen egyszerű, érthető, bárki számára kivitelezhető módszerek vannak, míg a lelki fejlődés nem ennyire körülírható, behatárolható dolog.
Persze vannak, akik túlsúlyosan is remekül érzik magukat a bőrükben és akkor mások is sokkal elnézőbbek a túlsúlyával, sokkal kevésbé fog feltűnni. Ha te parázol rajta, mások észreveszik.
A kiállni magunkért alatt azt értem, hogy keresni kell magunkban mit is szeretnék valójában és észrevenni azt, hogy ha jön egy lehetőség akkor sokszor nem az a jó módszer, hogy nem teszünk semmit/reménykedünk. Én kb. minden LSD trippem után egész pontosan érzem mit akarok és tudok is tenni érte, úgy érzem bennem van a lendület és előbb kezdem meg a cselekvést, minthogy elkezdenék morfondírozni rajta. Pár hét azonban és ez a tendencia megfordul: sokkal erősebb a fejbeni munka, mint a valós cselekedet. Úgy érzem ez az egyik legerősebb korlátom és sokszor nem megalapozott az a félelem, ami visszatart ettől. Mindenesetre, ha valaki másoktól várja el, hogy neki jobb legyen az ritkán fog teljesülni. Meg amúgy is érdemes megnézni, hogy aki ezt elvárja, ő mennyit tesz az ügyben, hogy másoknak jobb legyen? Sokszor semmit, de valahogy ez elkerüli a figyelmét!
A tisztelet alatt nem azt értem, hogy hajlongjanak előtted az utcán, meg fossák szét magukat ha morcosan rájuk nézel! Egyszerűen azt értem, hogy mindenkinek vannak határai, amit ha mások túllépnek azt ők bántásnak élik meg. Sokan képtelenek szólni, amikor valaki átlépi a határaikat és egy tipikus forgatókönyv az, hogy átlépik egy lazább határodat OK belefér, átlépik egy már kevésbé lazát HÁÁT EZ MÁR NEM SZIMPI, átlépik egy még kevésbé lazát BIZTOS DIREKT CSINÁLJA, átlépik egy igazán bántót akkor meg DURR és kiborul a bili. Egy ilyen embernek nem lehet megmondani, hogy nem jogos a kiborulása mert az. Viszont, ha már a 2. határátlépésnél jelzi ezt a másiknak akkor sokkal kisebb az esélye, hogy tényleg bántsák és a másik se feltétlen bántani akarta, csak máshol vannak a határai/figyelmetlen volt. Ha időben szólnak neki akkor leáll a legtöbb ember, akinek nem az a célja, hogy direkt bántson. Mégis sokan elszenvedik ezeket a köröket és eszükbe se jut, hogy lehet ő nekik kéne hatékonyabb védelmet kialakítani, ami nem feltétlen olyan nehéz. Csak vannak akik utálnak kérni másoktól, ők az igazi szemmel büntető, bevágják a durcit és elég nehéz ilyen emberekkel együtt élni. Persze ha egy full ideális, egymásra figyelő, szerető társadalomban élnénk akkor lenne reális esély arra, hogy az emberek észreveszik magukat, na de nem tudom hány ilyen társadalom volt eddig, a mostani a miénk nem ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm azért ne essünk át a ló túloldalára se! A csajoknak nem csak az tetszik, aki ki van gyúrva, de hidd el ha jó a fizikumod (jó testtartás, stabil járás) az az emberek 90%-nak tetszeni fog. Az egészséges megjelenés, stabilitás vonzó és ebben semmi különös nincs. Ez nem azt jelenti, hogy enélkül egy senki vagy, de azért nem is kell halálra gyúrnod magad, hogy fitt legyél. Arról nem is beszélve, hogy lelkileg mennyivel jobban érzi magát az ember, ha végez rendszeres mozgást. Nem kötelező, de ha van lábad és tudsz mozogni akkor ezt nem ápolni olyan, mintha nem mosnál fogat, nem fésülködnél, nem mosakodnál. Meg lehet tenni, de valószínűleg nem fogják ezt díjazni. És itt most nem arról van szó, hogy olyan legyél, amilyen a fizikai korlátaid miatt nem lehetsz, hanem arról, hogy magadhoz képest ne a mínusz tartományban mozogj.
Egy helyzetből úgy is ki tudod vágni magad, hogy nyugodtan és őszintén megmondod, hogy most nem nagyon tudod mit kéne tenni. Ezt lehet úgy tálalni, hogy mások számára pozitív legyen, nem kell mindig mindent tudni. Aki azt hiszi mindig mindent tud annak biztos van pár fanatikus rajongója, de a legtöbb értelmes emberben nem fog szimpátiát kelteni ezzel. Megint más az, ha valaki annyira elesett és passzív, hogy nem képes kiállni magáért. Egy ilyen emberért mások az esetek 90%-ban nem fognak kiállni, de hát miért is álljon más ki értem? A világ nem így működik, elsősorban minden embernek saját maga a legközelebbi dolog az életében és nem feltétlenül azért mert önző, egoista. Mindenesetre neked kell tudnod, hogy mit szeretnél, ha még ezt se tudja valaki akkor csak szenvedni fog és úgy érzi mindenki elnyomja őt és sokan még el is várnák másoktól, hogy kitalálják helyette, hogy neki mi lenne a jó. Szép lenne nem vitatom, de akkor se reális elvárás ez mások felé.
A negatív dolgokat is lehet többféle kép kommunikálni mások felé. Lehet szimplán úgy, hogy panaszkodsz egy hatalmasat, amitől te igazán nem érzed magad jobban viszont a másikat cserébe sikerült leszívnod egy kis életenergiával. Aztán lehet úgy is, hogy tanácsot kérsz másoktól, szerintem ez sokkal jobb mert a legtöbb ember szeret tanácsot adni, segíteni másoknak HA kérik. Persze lesznek mindig bunkó emberek, akik szemmel láthatóan le se szarják a problémádat, de velük amúgy se érdemes kapcsolatban maradni, a lényeg hogy időben felismerd, ha valaki nem őszinte veled és nem is figyel rád úgy, ahogy szeretnéd. A mai világban bevett szokás a "mosolyogva elküldelek anyádba" féle jópofizás, de attól még, hogy valami bevett szokás még nem biztos, hogy jó. Meg az se mindegy, hogy te tudod, amikor csak jópofizol, vagy annyit csinálod, hogy egy idő után már elhiszed magadról, hogy milyen jófej vagy mindenkivel. Tudni kell őszintének lenni magunkhoz és akkor a kapcsolataink se lesznek őszintétlenek.
Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni. Ha nem becsülöd magad mások szemében se leszel értékes. Romantikus elképzelés az, hogy valaki meglátja benned az értéket, odajön hozzád és felemel a sárból és ilyen van is csak borzasztóan ritka. A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O: "Mi a baj? Nem bántottalak!" Nincs baj, miért én bántottalak?
Jean, bevallom őszintén reméltem, hogy te aki olvasottabb vagy az említett szerzők között tudsz dobni pár használható tippet, de valóban nem ártana többet olvasnom tőlük!
Egyetértek Barddal, hogy a negatív dolgokat nehezebb megosztani, én arra is gondoltam, hogy aki nagyon kész lett itt a drogoktól az már nem is ír ide, mert teljesen kiábrándult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm pszichostimuláns és mefi topicban jócskán voltak negatív hatásokról szóló írások. Az LSD és gomba topicban is találsz 1-2 félresikeredett trippet, de igaz hogy nem arról szól a topic, hogy jaj trippeltem és azóta az életem romokban, torzult a valóságom, elmenekültem az életemtől stb.
Régebben a fűről hosszú távon topicban volt egy vita a fű negatív hatásairól. A végeredmény általában mindig az, hogy nem a szer a rossz, hanem a felhasználó él vissza vele, nem elég érett ahhoz a szerhez, vagy úgy általában egyikhez se. Páran teljesen normális jelenségnek tartották, hogy valaki naponta THC-val bizsergesse az agysejtjeit, a csokievéshez hasonlították mondván az is jár neurotranszmitter kibocsájtással az agyban. Ezzel én speciel nem értek egyet azóta se, számomra még kérdéses a fű agyra és személyiségre gyakorolt hatása hosszútávon. A fő kérdésem az, hogy lehet-e naponta, párnaponta füvezni egy életen át úgy, hogy valaki normális életet él, van munkája, kapcsolatai amikben érzelmileg involválódik. Átérzi-e mélyen az életét, önmagát és nem zavarja-e, hogy egy külső anyag kell ahhoz, hogy egy számára már-már a józannál is otthonosabb tudatállapotba kerüljön ideig-óráig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O:
5-HTP is sold over-the-counter in the United Kingdom, United States and Canada as a dietary supplement for use as an antidepressant, appetite suppressant, and sleep aid, and is also marketed in many European countries for the indication of major depression under trade names like Cincofarm, Levothym, Levotonine, Oxyfan, Telesol, Tript-OH, and Triptum.[1][2] Several double-blind placebo-controlled clinical trials have demonstrated the effectiveness of 5-HTP in the treatment of depression,[1] though a lack of high quality studies has been noted.[3]
They also state that "because alternative antidepressants exist which have been proven to be effective and safe, the clinical usefulness of 5-HTP and tryptophan is limited at present.
Ilyen alternatív antidepi az orbáncfű, ami bizonyított már többször. Te most mondtál egy másik lehetségeset, aztán ezt is le lehet gyógyszerként gyártani és eladni. Akkor ezt is utálni kellene? Vagy ha táplálékkiegészítő cégek gyártják az nem para, ha egy gyógyszercég akkor igen?
sonek az MDMA meg spuri agykémia módosító hatását csak átmenetileg értettem, nem tartósan. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy a gyógyszerek ennél azért finomabban hatnak, megbízható tisztasággal.
hlm: "Én azt mondom hogy semmilyen gyógyszert nem tartok jó ötletnek főleg önkényesen nem."
Önkényesen gyógyszert csak annak adnak, aki ön és/vagy közveszélyes. Elmész pszichiáterhez állami rendelésbe, akinek van rád kb 10-20 perce, mert ennyit bír anyagilag a működtető intézet, aztán felír neked valami antidepresszánst. Ha te beszeded lelked rajta, mindenesetre ez nem kötelező.
Szóval ez a gyógyszer fóbia valahol nagyon irracionális dolog, hisz adott szerről van szó. Lehet utálni az SSRI-ket, vagy lehet utálni a triciklusos antidepiket, de úgy kompletten a gyógyszereket szidni olyan, mintha én a bigmac helyett az összes ehető dolgot helyteleníteném. Vannak jó, kevésbé jó, nem hatékony, káros stb. szerek és ezeknek a különböző arányú kombinációi is. Ezek molekulák, hatnak valahogy, ez a fontos nem az, hogy ki gyártja. A Sandoz gyógyszereket gyárt, de régebben LSD-t is küldték az asztalra. Ez az antipszichiátria dolog önmagában mesterséges ellentét. Adott gyógyszer hatékonyságát vitatni, az egy sokkal objektívebb vitát jelentene, persze kevésbé lenne érdekes a köznép számára és nem lehetne könyveket eladni, előadásokat tartani, ráfeküdni a vitamin/táplálékkiegészítő bizniszre annyira.
jean téli depresszió->téli levertség. Igen, én a depressziót energiátlan, lehangult állapot leírására használom, számomra a depresszió szó nem jelent megbélyegzést, állandó gyötrelmet, másoktól való segítségkérést stb. Viszont a depresszió, mint szó már a köznyelvbe is belopta magát, lassan valóban általánosabb lesz azt mondani, hogy depis vagyok, minthogy levert vagyok, vagy lehangolt. Ettől függetlenül a különböző depresszióknak vannak jól körülhatárolt diagnosztikus kategóriái, ha ehhez még ott van egy élettörténet akkor egy jó szakember meg tudja különböztetni az olyan eseteket, ahol gyógyszert érdemes adni, az olyantól ahol nem. Ugye a gyógyszereket emberek adják, itt bukik el az egész, nem ott, hogy léteznek ilyen gyógyszerek. Jó világ lenne, ha csak jó szakemberek dolgoznának, de sajnos ez egy szakmában sincs így, az orvostudomány se különb, noha szeretnénk, hogy az legyen hisz életekről van szó.
Mindenesetre talán ott válik el ez az egész a gyakorlatban, hogy milyen módszerekkel lehet segíteni egy súlyosan levert, lehangolt, hívd aminek akarod embernek, illetve ha mi kerülünk ilyen helyzetbe mit érdemes tenni, kihez érdemes fordulni. Erre milyen választ ad Thomas Szasz, Laing meg Feldmár? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megauto, amit leírtál lehet depresszió, lehet céltalanság, motiválatlanság. A fű ezeket a tüneteket kiválóan elfedi, ezért nem volt semmi bajod ameddig szívtál, viszont sajnos meg nem tudja oldani, előrébb csak a füvezéstől senki se fog jutni. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen terápiába, az emberek 80%-ának szüksége lenne rá. Az más kérdés, hogy ez általában komoly pénzbe kerül és azért vannak nem jó terapeuták is, vagy csak simán te meg a terapeuta nem illetek össze a jó közös munkához. Arról nem is beszélve, hogy időigényes a folyamat, hónapokban vagy években kell mérni a komolyabb változásokhoz vezető utat, de ilyen az élet, régebben is ilyen volt csak akkor nem volt ekkora stressz, hogy hajtani ezerrel, utána meg hajtani kétezerrel. Sajnos ez a társadalmi felállás sok esetben csúnyán el van baszva, így én nem lepődök meg azon, ha valaki kifekszik ettől. Ettől függetlenül a társadalmon kívül is van élet, az a fajta ami természetes és kozmikus, ami túlmutat az emberi agyak kreálmányain és igazi értelmet ad az életnek. Ezt jó volna megtalálni, mert enélkül nagyon nehéz lendületbe jönni. A másik dolog, hogy találni kell valamit amiben jó vagy, ha nincs ilyen akkor nem leszel boldog és szarnak fogod érezni magad. Az is fontos lenne, hogy legyen minimum 1 ember az életedben, akinek el tudod mondani, ha bajod van, anélkül, hogy ő elbagatelizálná vagy egyből adná a megoldási tippeket. Egyszerűen csak képes legyen meghallgatni, ez a fontos elsősorban. Sajnos ez se egy egyszerű dolog, hisz nem ritka, hogy elmondasz másnak valami nyomorodat és ez benne a saját nyomorát aktiválja, ami miatt nem lesz épp empatikus veled.
Amúgy ne felejtsétek el, hogy van téli depresszió is a napfény hiánya miatt és ez természetes jelenség. Lehet menni fénykezelésre vagy aki úgy érzi az próbálja ki az orbáncfű kivonatot (Remotiv). Kis sárga virág, nő itthon is a mezőkön és enyhe depi kezelésében hatékony lehet, vény nélküli és 0 mellékhatás. Csodát nem kell várni tőle, csak nem fekszel meg minden kis piszlicsáré dologtól és a negatív gondolatokat is csökkenteni tudja. Inkább védő, mintsem húdeboldoglettem mert szedem a tabit féle hatása van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó a téma!
Jean igazad van az, hogy melyik volt előbb, mi minek a következménye nem derült ki. Viszont egy holisztikus terápiában testet és lelket gyógyítják együttesen, mindkét oldalt támogatva a leghatékonyabb a terápia.
hlm: "Onnantól kezdve hogy megfogan a baba már kapja az élettől az impulzusokat, amiről nekünk fogalmunk sincs, hogy egy ilyen kis csöppség mit fog fel a világból 1-2 éves koráig."
Ezzel foglalkozik a fejlődéspszichológia. Vannak vizsgálatok a kisbabák anyához való kötődési mintázataival és még rengeteg elmélet, szóval ez egy igen jól és régóta kutatott terület sok-sok érdekességgel és tudományos kutatási módszerekkel.
"Számomra inkább az a nagy kérdés hogy miért alakulhat ki olyan nagy különbség emberek közt érzelmi szálon. "
Ez egyrészt függ az egyén genetikai hátterétől. Van kimutatható eltérés abban, hogy az agy felszálló retikuláris rendszere mennyire működik. Ez egyszerűen fogalmazva kb. azt jelenti, hogy ki mennyire gátolt idegrendszerileg. Van, aki sok ingertől se akad ki, de van aki már kevéstől is. A másik oldal meg persze a fejlődés, hogyan bántak az emberrel, milyen mintákat kapott a szüleitől és környezetétől, milyen traumák érték. Így már látható, hogy rengeteg fejlődési útvonal van és könnyen belátható miért vagyunk sok tekintetben eltérőek.
Azt írod nincs klinikai depresszió, pedig ez egy jól dokumentált jelenség. Egy súlyos depressziós ember gyakorlatilag még a terápiába se tud elmenni, ameddig nem kap antidepresszánst SEMMIT se tudnak vele kezdeni, legalábbis a nyugati orvoslás módszereivel. Egy érdekesség, hogy többször előfordult az, hogy egy ilyen egyén jobban lett az antidepresszánstól, pont annyira lett jól, hogy minimális akarat megjelent nála és ezt kihasználta arra, hogy öngyilkos legyen. Persze a másik nézet az, hogy az antidepresszánsok miatt lett öngyilkos, ezt a scientológusok szeretik előszeretettel hajtogatni, de hogy mire alapozzák ezt az nekem nem tiszta. Nyílván akinek problémái vannak régóta az nagyobb esélyel fog gyógyszert szedni, tehát az öngyilkosok körében több gyógyszerszedő lesz, de ez még nem jelenti azt, hogy emiatt lett öngyilkos. Amúgy se szoktak poénból antidepresszánst szedni, bár tény, hogy ez a leggyakrabban felírt gyógyszer és a depresszió a leggyakrabban diagnosztizált betegség. Van aki gyász közben is szed antidepresszánst holott nyílvánvaló, hogy az ott fellépő depresszió a gyászreakció természetes része, szóval félre lehet kezelni az embereket ez tény. Viszont akinek normális az agykémiája azokét nem fogja ez felborítani, mert a hiányos állapotot tudják elsősorban jelentősen befolyásolni. Hozzáteszem, hogy egy MDMA, spuri stb. sokkal keményebben befolyásolja agyunk kémiáját, mégis sokan nyugodt szívvel használják ezeket a szereket miközben a gyógyszerektől rettegnek. Szóval a gyógyszerek jó dolgok csak lehet szarul használni őket, meg amúgy is végső soron ezek is csak szerek annyi, hogy legálisak és sok tesztelésen kell átmenniük. Legalább tiszták. Az más kérdés, hogy hatalmas üzletág ezért reklámoztatják ezerrel, minden nap jó sok köhögős, fejfájos, ezfájos azfájos VEDDBE GYORSAN ELMÚLIK JÓLESZ hirdetést kell néznie annak, aki bevállalja a tv-zést. Ez biztos nem egészséges, de látható nem a gyógyszerrel van a baj, hanem a felhasználással, terjesztéssel, azzal hogy olyanoknak is ajánlják, akiknek fölösleges mert profit van mögötte. |
| | | | |
|
