 |
Legfrissebb hozzászólások (104811 - 104830)
 | |  | | | | |  | |  | | | Fehér cseresznye? Hmmmm...
Nagyon odaver!!! Legutóbb 3-tól úgy kikészültem, mint még soha!:-D. Leültem a kanapéra, felnéztem és elkezdtem repülni a füstgép felé kanapéstól együtt!
Biztos jó estétek lesz!!!:-)))
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | A "re: szútrák" topkba írok még egy kis kiegészítést, mert ott "ontopik" leszek : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | meg a dolgohoz hozzátartozik - csak hogy a topichoz is köze legyen - hogy utána napoban nagyon kellemes volt aludni mert (talán tudat alatt) tudtam, hogy bármit álmodok, az nagysárgendekkel kellemesebb "utazás lesz" egy másik tudatállapotba (révén h az álmodás is az).. de mondhtanám, hogy azóta is az. a rémálmok pedig... nem igazán vannak. Talán az embernek azért vannak rémálmai, hogy az elme szembesüljön félelmeivel néha és felkészüljön az azokkal való esetleges tényleges találkozásra. egy bad trip hasonlóan eléri ezt a célt, csak másként. ott nem találkozol a félelemmel, hanem átéled. te magad vagy a félelem.. vagy valami ilyesmi jutott eszembe így hirtelen:] mindenesetre: mindhekkő hasznos.. szerintem |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt mondják, hogy ezek az érzékelési mechanizmusok szorosan összekapcsolódnak, és a gunák négy szintjének megfelelően négyféle mechanizmuson (kamerán) keresztül történik az érzékelés. Valójában minden keleti tanítás lényege az elejétől kezdve, az "én" kiküszöbölése pontosan az önmegvalósítás "csúcsáig". Amikor az ember kiküszöbölte az első legdurvább anyagú kamerát, akkor automatikusan egy finomabb kamerán keresztül működik a tudat, mert megszünt a durvább anyagu kamera zavaró működése. Ilyenkor megszűnik az én egyesülése azon durva mechanizmussal, amin keresztül eddig működött, és automatikusan azzal a finomabb mechanizmussal azonosítja magát, amin keresztül éppen működik. Ilyenkor már sokkal tisztábban képes érzékelni ami a tudat mezejébe kerül, mert megszünik a durvább mechanizmus "torzító" vagy inkább módosító hatása. Amikor aztán képes különválasztani az éntől ezt a finomabb mechanizmust (vagy kamerát) is, akkor ennek is megszűnik a zavaró hatása, a korlátozottságai, ez is megfigyelőből megfigyeltté válik, és megint hihetetlenül tisztábban látszik ami a tudat mezejébe kerül. Eddig ismeretlen okok kerülnek a tudat mezejébe, sokkal világosabban látja az ember ahogy Siphers mondta: önmagát, vagyis a mindenséget.
Amikor ezen a cikluson átment a negyedik tudathordozón is, ami a gunák legfinomabb fokozatának felel meg, akkor a legfinomabb kamera is elkülönül az éntől, és a megfigyelt részévé válik, ilyenkor már semmi sem "módosítja" a tudatot*, és ami a tudat mezejébe kerül, az maga a valóság, bármi is legyen az. Itt már teljesen eltünik az ego, ami befolyásolja, korlátozza a végtelen valóság, vagy mindenség érzékelését. Ezen a szinten a mindenség teljes fényében érzékeli önmagát, a valóság teljes fényében ragyog az én : )
Kicsit hosszúra sikeredtem, de szerintem ezek nagyon fontos dolgok, amikről több könyvet tele lehet írni, és a keleti vallások tanításainak lényeges-egységes alapját képezik.
Keleten teljesen más szót használnak arra a korlátozott tudatra, ami a gunákon keresztül "fejeződi ki", mint ami a végtelen, örök tudat. Aki meg akarja érteni a keleti tanítások lényegét, annak ezt jól az eszébe kell vésse, mert pl. a magyar nyelvre fordított írásokban jobb szó helyett nem tesznek különbséget a tudat ezen korlátozott kifejeződése között , és az örökké való, végtelen tudat között. (habár a gondos szerző utal erre) Ebből ellentmondások adódhatnak értelmezéskor, ha nem vagyünk tisztában ezzel a lényeges különbséggel. Ezek az ellentmondások feloldódhatnak az előzőek fényében.
és ide tartozik a "korlátolt ego", és a "valódi én" közötti különbség is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De miért jó az "ego-loss"? : )
Szerintem az benne a fantasztikus, hogy így "objektívebbé" válik a megfigyelés. Mondjuk amilyen az átlag ember: a kamerával azonosítja önmagát, és azt tekinti külvilágnak, ami nem a kamera, hanem a kamera által küldött jelek. Amikor "eltünik" a kamera, akkor megszünik elkülönülni a külső világ, és az én, és csak egy valami foglalja el a "tudat mezejét". Ahogy Siphers mondta: a mindenség tekint önmagára.
De miért jó ez? : )
Kamera nélkül megszűnnek a korlátozottságok. Ha kamerával érzékeli magát a mindenség, akkor mindenkor csak egy, a kamera természetének megfelelő szeletet érzékelhet önmagából. Ez a szelet számos módon korlátolt a végtelenhez képest. Pl. adott hullámhosszó fényt képes érzékelni a végtelen spektrumból, adott méretü képet készít a végtelen térből, adott időközönként, korlátolt ideig mintavételez a végtelen időből... és a természete szerint alakítja az érzékelt tulajdonságokat képpé.
Az ember egy dinamikus kamera.
Ha mérges, vagy boldog, vagy szomorú, vagy bármilyen tudatállapotban van, az megváltoztatja* a keletkezett képet. Pl. egy szomjazó ember a sivatag közepén talál egy aranyrudat, nem valószínü hogy annyira örülne neki, mint egy üveg víznek. Ugyan ez az ember, ha éppen nem a sivatagban haldoklik, hanem valahol tengeti unalmas hétköznapjait, és úgy talál egy aranyrudat, valószínű ugrálni fog a boldogságtól, és bolond lenne elcsrélni egy üveg vízre... Szóval a lényeg, hogy a hétköznapi ember a környezetétől, vagyis pontosabban az "elmélye színezettségétől" függően más-más féle képpen dolgozza fel* a kamera által generált képeket. Szerintem ezt a minden emberre jellemző egyedi "színezettséget" hívjuk "ego"-nak, vagy személyiségnek. Amikor a trip során megváltozik, vagy úgy tűnhet, megszűnik ez a személyiség, vagy ego, akkor az ember sokkal tisztábban, elfogulatlanabbul, "objektívebben" érzékeli ami a tudat mezejébe kerül.
*ha a kamerát tekintjük analógnak az érzékszervekkel, úgy tűnhet, hogy a modern lélektan szerint hallucinációnak, és illúziónak definiált esetekben helyes ez a hasonlat, mert pl. egy pohár vizet mindenhol egy pohár vízként érzékelünk, maga víz képe nem változik, nem fogjuk pl. elefántnak látni a vizet, de ez mégsem ilyen egyszerű.
Ha megnézzük intellektust, ami osztályozza, rendszerezi stb. ezeket a képeket, és aztán a megfelelő reakciót kreálja nem úgy tekintünk, mint az énre, hanem mint a kamera részére, és nem csupán az érzékszerveket tekintjük a kamerának, az ént elkülönítjük az intellektustól, vagyis a kamerától, akkor már helyes a hasonlat. Hiszen az ember ilyenkor nem a kamera ami gondolkodik, hanem a kamera is a megfigyelt részévé válik, vagyis elkülönül az éntől.
Itt azt nagyon nehéz megérteni, hogy valójában ilyenkor is egy kamerán keresztül figyel az ember, de egy olyan kamerán keresztül, aminek "finomabb a felbontása", "szélesebb spektrumon" érzékel mindeféle tulajdonságokat.
Kamerának ilyenkor is jelen kell lennie, egyébként nincs érzékelés. Azért tűnik úgy, hogy a kamera eltűnt, vagyis külön vált az "én"- től, mert egy finomabb mechanizmuson keresztül képes érzékelni a világot az én.
Csak annak mondanám még kiegészítésképpen, aki érdeklődik a keleti vallások iránt, hogy ez egy olyan pont, ahol a hinduizmus-jóga-buddhizmus, de igazából bármely vallást gyakorló ember "megvilágosodás" fele vezető útja összekapcsolódik. Aki az önmegvalósításnak ezen a fokán jár, annál már valójában nem számít, hogy eddig milyen vallásúnak tartotta magát, mert innentől ugyan azokat az eszközöket, módszereket kell hogy használja célja eléréseéhez. A vallás itt olyanná válik, mint a márka emblémája a kamerán. Már nem képezi az én részét, csupán egy levetkőzött érzékelési mechanizmus egy tulajdonsága. Ez is csak egy érzékelt szelet a végtelenből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hi!
Tényleg nem mindegy az égési hómérséklet!
Nemrég vettem egy szúrólángos öngyújtót, és azzal gyujtottam a pipámat. Csak egy kisseb szárított levelet tettem bele, de a hatása olyan volt, mint a hagyományos gyujtóval 3-4 levél! Kár hogy a láng kilyukasztotta a pipa szűrőjét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nagyonoff:
1095 - lehet a reggeli spontán ejakulációról beszélt. hehe :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Arra gondoltam, hogy egy adag (kb300) darált magot tiszta alkohollal bekeverem, áztatom, rázogatom, kevergetem, ülepítem, és az üledékről leszívom fecskendővel az alkoholt, és egy üvegedényben elpárologtatom, végül a száraz port kinyalogatom az edényből, vagy vízzel felöltöm, és megiszom. Természetesen sötét, és hüvös helyen csinálnám. Szerinted érdemes kipróbálni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A magban az LSA kötött állapotban van. Ha kivonod, oldott állapotban lesz, és akkor nagyon instabil vegyület. Addig amíg nem vonogatod ki, addig nem kell rá különösebben vigyázni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :DDD
Grossfater is megúszta :)
Á, nem fogok leszokni :/ napi 1-2 szállal kiíbírom, de ez keeelll. grrr :/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De bizony! ;)
Amikor már nem is tudsz magadról, nem is vagy ember, csak egy tudatállapot. Ez az ego-loss. A kamerás dolog nálam is van, de én inkább tudatnak hívom. Ez egy formába sűrösödött tudat ami szépen reflektorfénybe állítja a különböző rétegeket. Pl. a legkülső a személyiséged, utána a hétköznapi éned, utána a filózos utána az érzős és utána a megszünős éned következik. :) Szóval a végén már lehullik rólad minden és beleolvadsz a kozmikus tudatállapotba. Itt szerintem maga olyan, hogy gondolkodás, meg belső párbeszéd egyáltalán nem létezik, mert az is csak egy réteg rajtad. Másnap amikor lejössz róla és próbálom feldolgozni ezeket az állapotokat, akkor nem vagyok képes elhinni, hogy nem ÉN voltam, aki most épp gondolkodik, hanem valami teljesen más. Szóval most is amikor írome zeket, próbálom megérteni, de ezt megérteni nem lehet, csak tudhatsz róla és átélheted.
Papirozva biztos sokan tévéztetek már. Mi történik olyankor? Tudsz magadról? Nem? Akkor miről tudsz? Hát arról, hogy mi megy a tvben. Vagy teljesen beleveszel a filmbe, vagy 3. szemlélőként (UFO feeling) odaképzeled magad a jelenetekbe. Mindenesetre itt is arról van szó, hogy az a tudatfelhő, ami szerintem leginkabb TE vagy, az be lett a tévé által szippantva. És lőn világosság! Te voltál a történet, te voltál a szereplő, te voltál a film! Ez mi ha nem ego-loss? :) De érted nem csak emberi egód lehet, lehetsz bármi, a tudat nem ismer határokat.
Végülis a hétköznapjaimba ebből az maradt meg, hogy egyre többször férkőzik tudatomba az, hogy milyen vagyok kívülről. Én ezt hívom tudatosságnak, persze ez még kezdeti stádium, de várom a folytatást. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, de mondjuk énnekem volt olyan éményem a pszilocibin gombával, amikor a kamera valahogy nem mutatta az illúziókat, például azt sem, hogy én egy személy volnék, és akkor tisztán olyan volt, mintha az, amit eddig egy személy létélményének hittem, valójában pontosan az, ami: egy kamera, és semmi több.
Nem ezt hívják végül is ego-vesztésnek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Embernek lenni csak illúzió. Valami, amit a kamera mutat. Mert a kamera nem egyszerűen csak egy világot mutat, hanem egy illúzió-kavalkádot. Valójában tényleg csak kamera ez az "én", egy kamera, amin keresztül a mindenség önmagára tekint. Vagy olyasvalami tekint a mindenségre, ami a mindenségen túl van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Küldönös szemmel nézem most a létforgatagot. Sejtelmes, érdekes, és furcsa, egyre inkább közelit ahoz az állapothoz amiben egy ideje tartózkodom. Elképzeltem, hogy egy kamerához vagyok hasonló, ami tulajdonképp nem élő, és nem reagál a dolgokra, csak átsuhannak rajta, nyomot hagyva a szalagon. Valamiben azért mégis más vagyok mint egy kamera, és ez teszi furcsává az érzést. Nyilván ha kamera lennék, fel se tűnne hogy kamera vagyok, mivel nem vagyok az, ezért tűnik fel. Ellenkezik a természetemmel. Vajon van valami, ami azt képzeli, hogy ember, netán olyan ember, mint amilyen én vagyok? Vajon ő hogy érezheti magát? Nem érezné magát ő is furcsán? mondjuk egy kamera, aki azt "képzeli" magáról hogy ember, nemcsak átmennek rajt az infók, hanem meg is éritik némelyest, reagál a történésekre legfőképp érzelmileg...hmm ez egy nagyon érdekes kérdés. Vajon lehet, hogy tényleg egy kamera vagyok? Vagy valami más? ME nem is tudom minek furcsább lenni, kamerának vagy embernek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, nekem egyik agyhullámmanipulátor se jött be, a hemysyncre nem akartam ráhangolni valamiért, a brainwave egyik preset-je meg eccer nem akart kikapcsolni időben úgyhogy egész éjszaka szólt bele a fejembe ami reggel majdnem szétdurrant.
egyébként biztos jó sokmindenre, orrdugulás elhárítás vagy gyomorforgatás, el lehet vele olyan szintekre jutni ahová talán több éves gyakorlással sem, de kicsit "szintetikus" meg az is negatív hogy
1-a hullám nem úgy változik ahogy éppen ott akkor abban a pillanatban tudatom vagy testem szeretné
2- kizár minden más rezgést és az agy egész területét szinkronizálja, teljesen belefagyok az adott állapotba és se lejjebb se feljebb nem enged.
meg persze az agyhullám nem minden.
most olvasom Osho tól A Meditációt, lehet hogy hasznosabb lesz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika: "Tépjetek lefekvés előtt és olyan kómásan alszotok, hogy semmire se emlékeztek. Az a baj, hogy arra se hogy aludtál-e vagy sem, szal k*rva fáradt vagy. :)"
hehe, ez erdekes amit irsz en evek ota ugy alszom, hogy lefekves elott meg elfustolom a kis fustolni valomat. sot a legjobb ejjel felkelni, olyankor oltari nagy a nyugalom es a fust az meg hozza is tesz. en ezt szinten csak ajanlani tudom mindenkinek. viszont az a hatulutoje a zoldnek, hogy az ember reggel ugy ebred, hogy nem tudja kicsoda, hol van es mit keres ott. azonban ez a "semmi erzete" hamar elmulik es az eletem masodpercek alatt visszater. de ugy hogy egy picit meg kell ra probalni emlekezni. de valoszinuleg ezekben a pillanatokban vesztem el emlekeimet az almaimrol.
csokival viszont egesz mas a helyzet. azzal aztan nem csak hogy mindennap emlekeztem az almaimra, de meg tudatosan is gyakran sikerult almodnom. es a csokinal meg az a legjobb, ha felkeles elott 2-3 oraval meg eldorrentek nehany slukkot. igy a reggeli ebredes NAGYON kellemes:)) probaljatok ki... |
| | | | |
|
