 |
Legfrissebb hozzászólások (107621 - 107630)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ok, megyek ki én is, zöld-sárga,spirálos fa botom van! (valszeg farmerban leszek) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | soon: szerintem az "etetés" legyen az bármi, tökre nem elég, és fordítva is elsülhet.
Pár hónappal ezelőtt volt egy kellemetlen tapasztalatom, megismerkedtem az új szomszédommal és egy fél órás beszélgetés után egyértelművé vált, hogy a "mindcandy"-k széles palettáján mozgunk mind a ketten, aminek akkor tökre örültem. Aztán persze jött a koppanás, hogy annak ellenére hogy hasonlóak a fogyasztási szokásaink, semmi közös nincsen bennünk, sőt engem igazából nagyon taszít az ő hozzáállása.
Szóval ezt csak azért írom, mert az hogy valaki mit eszik vagy mit nem eszik tök mindegy, nem ettől fog megváltozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hali!
26 éves vagyok, kb 3 éve ekizem. nagyon óvatosan, általában havonta, de néha kimarad 2-3 hónap is és sosem szedek 1-1 1/2 tabinál többet. koncertekhez és a pasimmal való kapcsolat-méllyítésre használom csak. néha nagyon szar a másnap és a depresszió. nem lehet valahogy ezt kiküszöbölni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na most jutottam újra géphez, meg nethez. Visszaolvastam de rájöttem, egyáltalán nem tudtam leírni, milyen volt. Olvasva teljesen más, és nem is olyan jó. Viszont most sem tudnám leírni azokat amiket gondoltam, vagy éreztem tegnapelőtt. De egyvalami megmaradt, amiről megjegyeztem hogy emlékezni akarok rá. Most nem fogom ide leírni, hanem majd a filófórumba. Azóta többször átgondoltam, ami akkor beugrott egy Astral Projection számra, aminek a szövege valami ilyesmi: travel without moving... Szóval ha lesz egy kis időm, majd beírom a filóba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pippin pl. 3ft6" magas volt, úgyhogy a méretek sittemelnek :o) Ezeknek egy comodói varánusz igazi sárkány lehetett! :o) Hajrá hobbitok! :o)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Soon, gratulálok! Az nem rossz, csak el ne múljon (nekem el szokott sajna). Mármint az, hogy a dolgokat lásd, és ne magadat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostanában jutott eszembe, hogy az első ego-lossos tépések milyen set mellet jöttek, és milyen tanulságokat vontam le belőlük. A lényeg az volt, hogy mivel egész addigi életemben a halált vizsgáltam és úgy gondoltam, hogy ez jelenti a kulcsot a világ megértéséhez, drogokkal a tudatomban előidézni ezt az élményt sokkal kíméletesebb, mint az a rengeteg ostobaság, amit addig csináltam (pl. úgy gondoltam, hogy arroganciától és kíváncsiságtól hajtva magamnak kell végetvetnem majd az életemnek(akár öregkoromban is), mert ha pl. egy fegyverrel szétlőném az agyamat, akkor miközben belassul az idő, megtudhatnám, hogy az agy hogyan állítja-illetve már nem állítja elő a gondolatokat, és hogy én tényleg az agyam vagyok-e - igaz, hogy ezt csak egy pillanatig tudhatnám, de akkor is ez tünt az egyedüli megoldásnak, amely végérvényesen eldönti, hogy anyag vagyok, vagy (XOR!) lélek). Attól, hogy a pszichedelikus drogoktól nincsen különösebb fizikai veszélyben az ember, maga a kutatás is szórakoztatóbb lett. Persze azért nem csak idiótaságokat csináltam, hanem sokat meditáltam a halálon, évekig úgy feküdtem le aludni, hogy talán már nem lesz holnap, hogy természetesebbnek érezzem.
Aztán szembekerültem az első olyan élménnyel, amikor az, aminek az ént tartom már kezdett szétmállani, és annak ellenére, hogy csak be voltam tépve azon gondolkoztam, hogy miután elengedtem, majd ki találja meg a tetememet, aztán majd boncoláskor megállapítják, hogy drogtól pusztultam el, ez a környezetemnek is milyen gáz, stb. Aztán jóval személyesebb szinten, - de hiszen én megszűnök, mi lesz holnap, bárcsak tudhatnám mi történik a halálom után (az, hogy még ezt, vagy azt szeretném, már nem volt, mert annyira elvakultan mondogattam, hogy az élet szar, hogy már nem vonzott benne semmi, a letagadhatatlanul jó dolgokat pedig a fájdalom és az elutasítás mázával kenve sikerült elmúlasztani a vonzerejüket (persze csak átmeneti időszakokra)).
De a tanulság, amit persze sokáig kell gyakorolni, hogy természetessé váljon (és még mindíg nem vált azzá, hiszen csak most jutott megint eszembe), hogy aki fél a haláltól, az fél a haláltól, fél az elengedéstől. Aki meghal, az meghal, annak már mind1. Ameddig valaki fél a haláltól, addig az nem a halál, az pont az élet. LEHETETLEN meghalni, ha valaki fél a haláltól, hiszen nem lehet egyszerre két tudatállapotban. Ha pedig valaki meghal, az elenged. Annak semmi félelme nincs. A haláltól való féletem a legabszurdabb dolgok egyike, és logikailag megcáfolható, hogy értelme lenne. Mivel persze az egyik legerősebb érzelem, aligha könnyű egy kézlegyintéssel elintézni, de ha az ember tudatosan készül rá, az sokkal ésszerűbb, mint a végén meglepődni, hiszen előbb-utóbb mindenki sorrakerül.
Jogos lenne a kérdés, hogy miután megvolt a félelem, és az elengedés, nem tér-e vissza a félelem, hiszen nem haltam meg "igazán". Természetesen de, hiszen ha valakinek már van halálfélelme, az is csak az eddigi "gyakorlásnak" köszönhető, csakhogy már kevesebb gyűlik össze, ameddigre az ember rájön az elengedésre, ami kevesebb gyötrődést okoz. Egészen addig meg ez, míg az egész egy apró küszöbbé nem válik, amin csak átlépünk egy másik szobába (ugyanabba a szobába). |
| | | | |
|
