 | 
Legfrissebb hozzászólások (108906 - 108915)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nahát... nem is hinnétek hogy mennyire sokat használjuk a "kiígyelni...visszaúgyolni.... " stb összefüggésben az "így" szót. nemtom ki kezte el, de itt ebben a kamu-mediterán városban szinte minden fiatal (főleg a "zöldfülűek") használja :) először csak a zöldike szinonímájaként jelent meg: "Gyere, ígyeljünk egyet, van egy kis zöldem" aztán meg később sok-sok igét helyettesítve közkedvelt szép magyar szóvá vált, na így! (és hát köszönésnek is kitűnő :)))
peáce |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Tudtam valaki benyögi! :) Na de télleg... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Ritmikus mozgással elért transzállapotok, mint a többórás szex is. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Ha valóban szabad vagy, akkor igen:) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Nos szerintem a halál az ugyanúgy ott van, ahogy az élet, csak az öröük halál és az örök élet úgy hat az emberre, ahogy mondjuk a gravitáció és a tartóerő hat egy fán lógó almára. Ezek az erők amig az alma érik, kiegyelnititk egymást, de miután "kinőtte" a fát, és túl nehéz lesz, az erők egyensúlya felbomlik és kezd elszakadni a fától, amikor a fa már nem képes tartani elereszti, az alma lehull. Ilyen az ember is, egy gyümölcs az élet fáján. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | szerintem nem kell ilyen radikális elképzeléseket kialakítani. Meg lehet közeliteni sokkal gyakorlatiasabb módon, empirikiusan is. Próbáld ki, hogy elmész futni egy 5-6 kmt ( előtte azért ha nem futottál gyakran azért egy 2 hét felkészülés kell) és figyeld meg, mi történik 3-4 km után. Vagy ha nem akarod nagyon megerőltetni magad, akkor próbáld ki azt, hogy elmész valahova, távol a civilizációtól, ahol nem zavarnak meg annyira, és sétálsz úgy 8 órát. Nem kell gondolni semmire, csak menni, és figyeld meg hogy mit tapasztalsz egy idő útán. Ugyanilyen tapasztalatokra lehet "szert" tenni, ha mondjuk lerugitaszt egy két felnit, és elmész egy szétszedős buliba, ahol mondjuk táncolsz megállás nélkül 2-3 órákat. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | ezt nem értem tisztán...ha kicsit bővebben kifejtenéd?! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Naja. A jó régi placebo hatás. Már sokszor és sok területen bizonyított.
A rájátszás meg engem sose zavart. Nekem jó látni, ha ("ésszerű határokon belül" :-)) szét van esve. Ha meg nem van, az meg nem az én bajom. Majd szól ha unja. Ha meg nem unja, akkor meg csak jól van. :-) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | badtRIP: "nem a 'hogyan basszuk szet az agyunkat' tipusu hozzaallast kene reklamozni" Ha véletlenül bármi is reklámszagúra sikerült, akkor az csak a véletlen műve. Amit itt el szeretnénk érni az az, hogy ha már valaki baszogatja az agyát (és ezt ő teszi, én nem vehetek be helyette semmit), akkor lehetőleg közben a gondolatait is olyan irányba terelgesse, ami kellemes és aminek hatására esetleg és remélhetőleg mégiscsak lesz egy-két élet- és valóságközeli élménye. Egyébként tisztán is végig lehet gondolni jó pár dolgot, amitől az ember jobban lesz. Ez a szellemi maszturbáció művészete. ;-))
bombadiltoma: Te így próbálsz paradigmát váltani? Lehet hogy nem értettem kristálytisztán a dolgot, de nekem úgy tűnik, mintha így próbálnád áttörni az aktuális paradigma rendszered határait (ugye paradigmának nevezzük mindazon gondolati határokat, amiket nem lépünk át, mert eszünkbe sem jut hogy át lehetne). Tehát megvizsgálod, hogy adott esetben mik a határok, amiken belül gondolkodsz, majd feljebb lépsz és megvizsgálod, hogy át lehet-e lépni a határokat, de ekkor észreveszed, hogy a határok átlépése is paradigma és ezért azt is így kezeled. Jól értem? Nekem ebből az jön ki, hogy nincsenek is határok és ez maga a fless, tehát ha nem jó úton járok, akkor is jó úton járok. :-) Olyan ez mint a szex. Ha jó, akkor nagyon jó, de ha nem jó, hát azért akkor is jó. :-)
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | badtrip: örülök, hogy kevésbé kirohanós stílusban is el tudtad mondani, amit akartál. :-)
CFP: metaszint-dolog: már napok óta próbálom megfogalmazni, de beletört a bicsak. Legjobb lenne konkrét példán, de ami eszembe jut, az csupa olyan személyesebb dolog.... Na jó, mondjuk azon töprengek, hogy jó-e egy adott dolog, amit csinálok. Egy darabig egy adott szempontrendszer szerint vizsgálgatom a kérdést, mondjuk a saját, személyes, mindennapi etikámon át... Aztán mondjuk "visszábblépek" egy metaszintre, ami mondjuk az, hogy egyáltalán értelmes-e a kérdésfelvetésem. És akkor az egy másik, általánosabb szempontrendszer, hogy mi a célom ezzel a kérdéssel, ha a válasz ez lesz, vagy az lesz, akkor annak mi a hatása, stb., stb... de létezhet másféle metaszintje is egy kérdésnek... egy morális vagy érzelmi vagy mélyfilozófiai jellegű dilemma pl. metaszintre kerülhet azáltal is, hogy felismerem, hogy addigi szempontrendszerem relatív és esetleges és nem merev, és egyszerűen megváltoztatok szempontokat... de a szempontváltoztatás szempontjainak vizsgálata is egy másik metaszintre helyezheti az egész kérdéskört. Tipikus metaszint szerintem például az a klasszikus, amelyet nem szó szerint, de idézek: Adj uram bátorságot, hogy változtatni tudjak azon, amin lehet. Nyugalmat, hogy elfogadjam azt, amin nem lehet változtatni. És bölcsességet, hogy tudjam, melyik, melyik. Nem tudom, ez így érthető ezzel a metaszint dologgal? |
| |  |  |  |

|