 |
Legfrissebb hozzászólások (112041 - 112050)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Vannak olyan művészek, a legnagyobbak között is, akik utálják az összes alkotásukat... Nem vágom őket, de legalább csinálnak valamit, nem úgy mint én... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Attól még érezhetsz örömöt, hogy nem érdekel az eredmény, csupán a cselekvés örömét. De akiben sok az elvárás, könnyen csalódhat. Tehát aki elvárja az eredményt (a pozitívat), az úgy jár, mint én, aki nem, az mindig képes belefogni új dolgokba, anélkül, hogy érdekelné, sikerül-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika
nem igazűn füvet éreztem...:)egész műás volt, ami sokkal jobb annál..nem tom...várom a hétvégét, akkor lesz alkalmam újból mókázásra, de akor többet, nem csak kóstoló...szívtam már elég füvet életemben, és ez totál más volt,azér tkérdeztem.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény."
Ezt nem értem... Szerintem az a fontos, hogy a célokért való küzdés közben is folyamatosan örömöt érezzünk. Akkor ha nem sikerül is megvalósítani, legalább nem érezzük elfecséreltnek az időt. Márpedig örömöt akkor érzünk szerintem, vagy én akkor érzek, ha tudom hogy az eredmény valami nagyon jó dolog lesz. Ergo, érdekelnie kell az eredménynek nagyon is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | levi: a fu rendes halut okoz a bogyo meg erzelmit meg pörgést,a ketto egyutt k**va jo.de sztem elég lenne 1 bogyo meg fu is.de sose lesz ugyanojan az érzés(sajnos)::(((sztem elég lenne igy is.(jo,én is harmadszorra már 2 bogyoval nyomtam)de ha bombát iszol viz helyett ugy jobban adja:)
nem tul gyakran de megesik h a fuvet is felütik,ami nem nagyon éri meg csa annak aki hosszutávon gondolkozik......
viszza khameleon kérdéséhez:"Télleg, kinek mi volt az első?"
amfi,ha gondolod passzolhatnád a mélcimed. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Utazótárs!
A darshanos Világzenei Est-Hajnal sikerén felbuzdulva újra
ambient-világzene bulit szervezünk, úgyhogy:::
A Vimana Driverz és az AmbienTribe bemutatja:
WEST EATS MEAT
keleti akusztikus & nyugati elektronikus zene találkozása
december 18-án szombaton 20 órától kb. 2-ig
a Samadhi Spirituális Központban
(Darshan Udvar, Bp., VIII. Krúdy u. 7.)
Fellépök:
¤Turunga didgeridoo-kör & Dr.Victor
(Didjeridoo lüktetés + törzsi dobok + atmoszférikus szintetizátor)
¤Vimana Driverz
(Szitár és oud párbeszéde digitális közegben - ambient-töl
drumnbass-ig)
¤Délibáb dj-k: Zsaresz & Marco (chillout és világzene)
+ vetítés (dia, projektor), reformbüfé, párnák, szönyegek,
Buddhák... küszöb elött kéretik cigit elnyomni, cipöt levenni
8) a
rendezvény mezitlábas és füstmentes.na jó...nem a rendezvény füstmentes,
hanem a terem ;)
Belépö: 800 Ft (ebböl 300 Ft lefogyasztható!)
Szeretettel várunk!
üdv: Zsaresz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
Most éppen a semmihez sincs kedvem fejezet van. Apám sokat mondta, hogy nekem nincsenek céljaim, és nem érti, hogy lehet célok nélkül élni. Persze mindig is voltak céljaim, csak mások. Valahogy a célt és az álmot úgy különböztettem meg, hogy a cél egy viszonylag reális dolog, mondjuk ha van elég pénzem, felépítek magamnak egy házat. Az álom, ami kicsit szürreális, amihez isteni kegy, szerencse, pénz, kapcsolatok kellenek. Amiket dédelgetsz magadban, a kis eszközeiddel teszel is valamit, de egyedül kevés vagy hozzá. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy megszűnik a különbség, a céljaim is álomszerűek lettek, nemrég még közös házikót, nyugodt életet vidéken, gyereket képzeltem el, most már ez is az álmok birodalmába tartozik. Így hát ma rájöttem, hogy már valóban nincsenek céljaim, elérhetetlenné váltak, álmokból van bőven. Illetve egyetlen nem evilági, távoli célom van, hogy aludhassak inkább, ne kelljen ezt az élet-tripet játszani, megszűnni, feloldódni a semmiben.
A cucc annyira elrepíti az embert (én ráadásul amúgy is Ikrek, levegő vagyok), hogy a célokból lassan álmok lesznek. Eltűnik a realitás, marad egy drogos hit, hogy majd egyszer összejön. Volt egy időszak, amikor filmet akartam, sok ötletet, rajzot szedtem össze, de amikor elfogyott a cucc és pár napig józan voltam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire a felhőkben járok és nemhogy több pénzem nem lesz rá, a munkahelyem is akkoriban ugrott. Akartam zenélni is, de lassan rá kell jönnöm, hogy nem nekem való. Persze itt állnak a szerkezetek körülöttem, bennük van a fél életem, de valahogy létrejött bennem egy olyan negatív energia, ami mindent kiolt. Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt.
Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény. Jó sok dolgot megcsináltam, próbáltam e szerint tenni, de nálam is van egy határ, ha két könyv nem sikerült, nem ölök bele még több pénzt és időt egy harmadikba. Az egóm úgy tűnik nem akar anélkül félreállni az útból, hogy egy kis sikert ne érjen el, bármiben.
Erős személyiség? Minden elmondható rólam, de ez nem. Amikor az ember térden kúszik, sok minden, csak erős nem. Az erős emberek túllépnek ezeken a dolgokon. Persze másokhoz képest nyilván az vagyok, csak nem értem, miért kell nekem annak lennem, miért kell küszködni. Miért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell az egész életemnek ugyanazokból a körökből állnia, ilyenkor az ember már valóban Istent hívja segítségül, mert nincs több ötlete, hogy mit reagáljon, minden megoldási kísérlet kudarchoz vezet.
Nyilván nem ettem meg az egész tortát, de egyre kevesebb kedvem van az egészet megenni, romlott ez a torta, egy-két édes szeletért megéri megenni az egészet? Egyébként nem ítélem el a drogokat, rengeteg csodálatos élményem volt velük. De lehet, hogy nekem nem való. Ezek a csodálatos élmények sohasem álltak össze valami egységessé - mindig épp azt támogatták, amiben éppen hittem. Most nem hiszek semmiben, a legutóbbi tripek ezt a nihilt tükrözték.
Lehet, hogy eggyé formálódnak a tapasztalatok, amikor az ember befejezi a földi pályafutását, de egyelőre csak ismétlődnek unalmas módon, mint a tél és a nyár. Talán ez vonzott anno a kereszténységben, a végleges megpihenés ígérete, nem szimpatizálok a keleti körforgással, hogy soha sincs nyugalom, persze más kérdés, hogy ez látszik logikusabbnak.
A jelekkel kapcsolatban nem értem, amit írtál. Jelnek tartottam, amikor megismertem a páromat. De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon.
Ez a hozzászólás is szép példája annak, ami bennem van, csupa negativitás. De legalább megint kisírtam magam. Lehet, hogy olvasnom kéne valamit. Van itt minden, Osho, Don Juan, Biblia, Walsch, Cayce, Védák, polcnyi drogos irodalom, vajon melyiket nem olvastam még negyvenszer? |
| | | | |
|
