 |
Legfrissebb hozzászólások (112161 - 112170)
 | |  | | | | |  | |  | | | | A 'bukta' helyett... anyám önként vállalt beavatása életem eddig titkolt részébe... nem várt apró és nagyobb sikerekkel, ugyancsak váratlan de hasznos tanulságokkal (hogy pl. amikor anyádat beavatod, attól fogva neki is jut egy rész a titkolózásból, ha pl. szeretné megbeszélni valaki lelkéhez közeállóval a velem kapcsolatos aggodalmait, kicsit máris ott áll, ahol én, azaz gondosan meg kell válogatnia kinek mit mondhat erről), továbbá várt, de ettől nem sokkal könnyebben megélhető szócsatákkal, érvekkel, irracionalitással, sírással, kiabálással... és végül beláthatatlan potenciálokkal mind az én, mind az anyám számára, mind a kettőnk kapcsolata számára ahhoz, hogy "fejlődjünk".... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | tetrahíd:
te is mesterem lettél (ami alatt én azt érem, hogy űgy tanítasz, hogy nem akarsz nekem semmit sem tanítani)
köszönöm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "nagyon megnyilvánul ilyenkor a másik VALÓDI jelleme. Ez egy illúzió volna? Lehet, de akkor igencsak valóságos és összefüggő, olyannyira, hogy nekem tökéletesen megfelel. A fű szerintem elvezet odáig, hogy látod mindenkinek vannak műsorai amiket egész életében nyom. Vannak akik idővel másokat, vannak akik mindig ugyan azt. És ne értsen senki félre, ez nem szomorúan jön át, hanem nevetek egy jót és tudom, hogy itt már magával a valódi emberrel kerültem kapcsolatba, érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait (nem látom vagy olvasom meg ilyenek)."
danika: sűrű bólógatás, nagyon sűrű (a kételyekre is)... olyan sűrű, hogy nem átallottam ekkora egy az egyben bemásolni még egyszer
....vagy empátia és nemtudommi rohamom van ma...
bombadiltoma@flashtltengés.akárhol
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bordee és ynul: húha! Valahogy azokon a pontokon is igazán értettem és átéreztem, hogy mit mondtok, ahol az nálam nem teljesen úgy... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Személyes és töredékes tapasztalatom az, hogy az embert azügyileg változtatja patópállá a fű, amiügyileg amúgy is hajlama volt patópálkodni... kontrasztosítás, ez történik szerintem, vagy valami hasonló...
Úgy tudnám megfogalmazni, a fű és az ex segítségével egy ideje folyamatosan táródnak és térképeződnek fel valamik bennem... Fogggggalmam sincs mi van... vagyis van, de mivel mostanság, bármely konklúziólevonási kísérlet "de igen - de nem" típusú vitává fajul bennem, bármit meg akarok itt fogalmazni, egyben nem is akarom megfogalmazni... Így megy ez.
Mégis megpróbálok valamit mondani róla, mert ez így valszeg nem túl informatív, meg persze közléskényszerem is van (de ugyanannyira szeretnék közben hallgatni is)... Na szóval, én úgy indultam, mint kényszerspirituális drogos -- úgy értem, hinni akartam valamiben, mert azt gondoltam, az majd segít nekem, de igazából nem hittem... aztán valahol elhagytam a kényszert, és azt gondoltam, rekreációs drogos vagyok... Aztán kiderült, hogy akarhatok én a puszta rekreációra redukálódni, valami képződmény bennem (mondjuk nevezzük léleknek) térképezni akar, határokat felmérni, kitologatni, tesztelni, mittudomén.... tudatom mostmár folyamatosan, szinte 24 órában vizsgálja önmagát és olyan valószerűtlen helyzetek tömkelege teremtődik, amelyek kedveznek ennek a, mondjuk, folyamatnak... ráadásul időben oly sűrűn követve egymást, hogy az ember csak döbb, döbb és döbb, és amikor azt hiszi, na, most sűrű volt minden eléggé, holnaptól majd biztos lelassul, visszazökken, akkor aztán kiderül, hogy nem úgy van az, még erre is tudok überelni... soha nem érzett érzések, vagy érzéskombinációk, gondolatok, érzetek, észlelések, tapasztalatok, belső történések jönnek létre...
Nem tudom milyen jelzőt használjak rá, szóval a leg...bb az a dologban, hogy a számomra leglényegesebb kérdések egy jó részére bármit mondok, ugyanabban a pillanatban az ellenkezőjét is teljesen igaznak tudom érezni, meg a "nullopciót", a "szarvám súnjam"-ot (= minden üres) is, sőt azt is, hogy ez nem csak duma, hanem TÉNYLEG MINDEN TÖKÉLETESEN ÜRES [ez lehetne a "mahá súnjata", de valszeg mégse, mert annak az a lényege, hogy nincsenek objektumok se (amik üresek legyenek)], és az üres is üres ("súnjata súnjata").
Egyszerűbben szólva, hetek hónapok óta folyamatosan egyre intenzívebbé váló önpszichoanalízisen vagyok...
Asszem meg kellene állapítanom már végre, hogy elértem a tanácstalanságszerű állapotok non plus ultráját... valaki meg tudja mondani innen mi a következp lépés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga és Viola: izé, totál paff vagyok... és akkor most mi van, mi lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ugy erzem, zokszigen urat on is orommel olvasgatja :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak az a kérdés, ki vagy mi állhat emögött? Maguktól .... ilyenek, vagy valakinek nagy a befolyása, sok a pénze, stb... és az súgott nekik?
Összeesküvéselmélet, tudom, de mégis. Vagy csak tényleg ennyire buzgómócsingok, vagy ennyire hülyének néznek bennünket, vagy... vagy .... vagy.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó neked, badcat. Én még a sötétségben vagyok, egyikből ki, a másikba be. Mondjuk tettem kísérleteket, hogy visszavettem, de én úgy találtam, hogy akkor még rosszabb. Most a hétvégi trip alatt is az volt a tanulság, hogy a zöldből vissza kell venni, vagy abba kell hagyni. Régen a trip számomra egy kis feltámadás volt, másnap reggeltől mindent másképp csináltam, elintéztem a patópálkodásból megmaradt dolgokat és megint volt értelme mindennek. Most valahogy eljön a reggel, és valahová eltűnt az energia, csak az üres szavak maradtak.
Társas magány, ez a legjobb kifejezés arra, ami most van.
Volt egy haveri társaságom, akikkel teáztunk, beszélgettünk, a páromat is sokszor elvittem. Most ő járogat oda, és közölte, hogy én ne menjek, mert zavarom, hogy ott vagyok. De csak magamnak köszönhetem ezeket a változásokat, én ismertettem meg vele a cuccokat. |
| | | | |
|
