 |
Legfrissebb hozzászólások (112481 - 112490)
 | |  | | | | |  | |  | | | | arrol a bogyorol nem tudtok valamit ami fehér és egy ujhold szerű nyomat van benne?jo fajta?nekem nem adta.v. lehet h" gyenge hozzám". |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nem egészen erre értettem.de mind1.mindenkinek meg van a maga baja.az én életem se éppen könnyű v. biztonságos.csak jo néha nem gondolni semmire épen ezek a problémák miatt.de nem zárkozok el a világtol,de mindenkinek vannak olyan dolgok az életében ami miatt egyszerüen nem kiváncsi semmire.és hiába tudjuk h mi a helyes sokszor beleesünk ugynabba a hibába.nem élek álomvilágban és nem muanyagbol hordjuk össze ami itt van hanem magunktol.amig nem ismersz valakit ne itéld el.pl.:"mondjuk arra hogy amit itt műanyagból összefilozofáltok szétbonyolítva, olykor-olykor az észnélkül eröltetett psichedelikumoktól megment aggyal,"de mikor rádöbbensz arra h az élettol kapod a rohadt nagy pofonokat akkor te is ugy gondolhatod h szarsz az egészre.és lehet h akiben a legjobban megbizol az fog átbaszni......
nem vitaforumot nyitok csak leirom a véleményem és v egyetértetek vele v.nem.
peace. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja amugy.valahol igazad van de egy kis "enyhités" nem ártana senkinek....... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg tudná nekem valakimondani az Indexes topik nevét? Nem találom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | anomia: "minek a hatására alakul ki a színházban a manapság már mindennel kiérdemelhető vastaps? ahogy átformálódik ösztönösen a káoszból renddé?"
Minekutána mindenki éppen baromi jól érzi magát, és felismeri, hogy ugyanannak a színdarabnak a hatására érzi baromi jól magát, aminek a hatására a többiek, mindenki szabad akaratából tapsol együtt a többiekkel. Ez nem az az ignorancia, hogy nekem nincs egyéniségem, csinálom azt amit mondanak, hanem pont ellenkezőleg, van egyéniségem, és most itt ezen a ponton egy vagyok a többiekkel, az adott művészeti alkotás élvezetében. Ez a rend örömteli rend. Mi a gond vele?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nathan Fake-B sides Proton Radio
Mondhatni tökéletes... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amit a drogos világhoz való hozzáállásáról negatívumként leírtál, azzal egyetértek, viszont az értékeléssel nem. én nem ítélem meg negatívan a drogosokat ("persze szolidaritani lehet azzal aki viszont teszi"), mert úgy érzem, ők - általában akaratukon kívül - valami olyasmibe tenyerelnek bele, ami nagyon is valóságos és fontos terület, csak annyira mélyen fekszik, hogy az általános lelki fejlődés mai szintjén még megfoghatatlan, kezelhetetlen és ezért sok esetben félelmetes.
az, hogy kiugrott drogosok mélyen vallásosakká válnak, tipikusan mutatja, hogy a drog hatása alatt hihetetlenül kicsúcsosodnak a szélsőségek. a kihívás: ezeknek a szélsőségeknek az önmagunkban való integrációja. (sokat dumáltam erről más topikokban, pl. ahol a buddhizmust és a kereszténységet próbálom egyidejűleg, de átfedések, szinkretizmus nélkül egymás mellé rendelni magamban, mint yint és yangot) a kihívás tulajdonképpen az, hogy miként tudja az ember a kétértékű logika két igazságértékét EGYIDEJŰLEG önmagában hordozni, anélkül, hogy az egyik elhomályosítaná a másikat. (én efelé törekszem, mert úgy érzem, ez a kulcs a továbbhaladáshoz.) - ha jól érzem, neked is megvannak azok a tapasztalataid, ami alapján érzed, érezned kell, hogy itt miről beszélek. aztán hogy ez illúzió-e vagy sem, betegség-e vagy sem, az majd kiderül. nekem érdemes egy életet is rááldozni erre, annyira kecsegtetőek a kilátások. akár egy átmeneti skizofrénia árán is (előfordulhat, hogy egyszer össze kell ugrasztanom őket, hogy végbemenjen az alkímiai átalakulás és végül a helyükre kristályosodjanak a részek)
na.
a (pszichedelikus) droghasználat mitológiamentesen leképezhető pozitiv funkciója: "a pszichedelikus szerek a psziché nem-specifikus katalizátorai". katalizálják azt, ami drog nélkül is végbemenne, csak esetleg sokkal lassabban. közvetlen közelségbe hozzák a lelki folyamatokat, így azokon fogást találhat a tudat és képes végrehajtani olyan mentális operációkat, amelyekhez "odakint" évek kellenének. ez persze önmagában nem pozitív, csak funkció. a késsel lehet vele vágni is, gyógyítani is.
a másik pozitív funkció: pszichedelikus időgép, amely mindig emlékeztet arra, hogy mi lehetnék. feltárja a lehetőségeket, álmokat ad, amelyek inspirálhatnak, hogy kövessem őket. ez persze már csapdásabb (elfordulás a jelentől az álmodozás javára)
harmadik pozitív funkció: egyszerűen élvezni a betrippezett állapotot, a tudat hajlékonyságát, mindenféle különösebb célkitűzés és gyakorlati törekvés mellőzésével. (felteszem, hogy ezt csak akkor lehet 100%-osan megcsinálni, ha az önismereti fázison az ember már túljutott, azután a szerek funkciója megváltozik - gyógyítóból rekreációsba, bár ez utóbbi szó ide nem passzol, mert megint célirányultságot feltételez)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha jobb idő lesz, szervezhetnénk mondjuk egy tudattágító túrát...
:-)
Jobb felvetés?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (hm. néhány én-töredékeddel elég mélyen szimpatizálok. ha akarnám, értelmezhetném úgy, hogy egy jövőbeli énemmel beszélgetek, annyira ismerős néhány dolgod.)
azt viszont nagyon sajnálom, hogy elcsúszom azon (félreértem), amit mondasz (vagy hogy úgy érzed, így van). jobb lenne sínen maradni. a pontosításokat, a téma lefeszítését köszönöm, ez ugye eszköz, segítség ahhoz, hogy így lehessen (mégha a kontextus szűkítése darabossá teszi/teheti is a közlést, majd igyekszem valahogy a másik irányba tágítani is egy kicsit, bár már te is tetted, érzem, te is egyensúlyozol, amikor kell)
nekem a hosszútávú memóriám mindig is ködös volt és homályos (a pszichedelizálás előtt is). a múltam eseményei inkább érzésekkel összekötött képek, arra tudok igazán emlékezni, ami a tapasztaláskor mély érzéssel kapcsolódott össze, de arra is csak a jelenben. nem tudok időponthoz kötni semmit, amikor emlékezem, akkor a múltam a jelenben éled újjá. és nem is törődöm a múlttal, mert úgy érzem, a jelen mély átéléséhez az emlékezésnek az a fajtája, amivel rendelkezem, bőségesen elegendő (ha a másik fajta emlékezés az események pusztán lexikális memorizálásából áll, ekkor ez történt, akkor az, mint a történelemkönyben, abból azt hiszem inkább nem kérek). ami para ezzel kapcsolatban: hogy talán a pontos emlékezés hiánya miatt nem tudok normális ember lenni. ami reménnyel tölt el ezzel kapcsolatban: hogy a pontos emlékezés hiánya, mint beégetett biztonsági szelep megakadályozza, hogy az emlékezés révén felgyűlő emlékhalmaz (ballaszt) elhalványítsa az eredeti identitásomra való emlékezést. (a magyarázat persze gyanús, amíg nincs teljesen a gyökeremig átérzett, folyamatosan magától fennmaradó, mindentől független létélmény-bizonyíték)
mindenesetre azt gondolom, ha az általad vázolt folyamat esetleg létezik, ahhoz nem kell folyamatosan szívni/tripezni, elég egyetlen olyan trip, ami elég mélyre benyúl, és onnantól az ember élete pszichedelikus szerek további fogyasztása nélkül is gyökeresen megváltozhat (úgy, hogy kialakulnak ezek a hitrendszerek, amikről írtál). tehát vannak olyan élmények, amelyek olyan szinten tudják befolyásolni a világról alkotott elképzeléseket, hogy azt utána felesleges további élményekkel megerősíteni. (nekem az első ilyen volt.) én a magamét úgy szoktam kifejezni (kimagyarázni?), hogy azon az első tripen beakasztottam egy horgonyt az Isten szívébe, és amikor a hullám visszavetett a partra, a horgonyra akasztott gumikötél vége nálam volt. (na jó, hülye kép, a lényeg, hogy az így létrejövő feszültség kijelölte az irányvektort, most már "csak" fel kell másznom a létrán).
ja és ehhez nem kell drog. when you get the message, hang up the phone. (mostanában már kezdem át is érezni, nem csak értem.) az egyedüli kollektív szeretet (Isten?) pedig létezik drog nélkül is. ez nekem axiómám (vagy - amit jobb szeretnék - a lelkem, a létezésem alapköve)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | To biga:
Ez elég megrázó...
Történt egyszer,
felkelek, ajtó csukódik,
Senki sincs a folyosón,
ajtó csukódik ismét, hang.
Térbe érve, ismét ,
ismét semmi,.
Ajtó sem csukódik,
Kopár utca,
Sehol semmi,
Még az sem.
Érezve a semmit,
Nem érezve semmit.
Szar...
Fájdalom...
|
| | | | |
|
