 |
Legfrissebb hozzászólások (112631 - 112640)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Én et undorítónak tartom, hogy az emberek elítélik a drogosokat... azt se tudják miről bezsélnek, milyenk ők, azok nem biztos hogy rossz emberek, nem más embere, csak néha szeretik magukat jól érezni..annyira rossz ez? Meg a sok hülye...mindneki szétesik a bulin és nem tud magáról... Van erre is szer, de az nem a bulikon honos, ott éppen hogy nagyonis aktív az ember! Csak hogy ezt nem tudják, mert elhiszik azt a sok baromásogt, ami atv-kben me rádiókban szól. Én nem mondom, hogy a drogot úgy kell bemutatni, hogy annak hatására az emebrek megszeressék, és nem is kell isteníteni a médiában, d enem is úgy kéne flefogni, mint az elképzelhető legrosszabbat!Közöbösnek kell lenni, nem tudom ezt miér tnem lehet!A legtöbb ember jobban elítéli a drogo(so)kat, mint a gyilkosokat, bankrablókat és ez felháborító... Na mindegy, én ezt így gondolom! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | |
***
A beteg kedves
A sötétben ülsz, dohányzol.
Arcodra a holdfény mázol
Vékonyka csík fehérséget,
Régen elmúlt tükörképet.
S emléke omol a csendbe,
Mint egy öreg, beteg lepke
Tündér arcú, porladt álma,
Tüdőbajod betegágya.
Ha mozdul cserepes ajka,
Beteg fény hull a sarokba,
S csontvázad sárgán rebben szét,
Mint olajban vézna festék.
Szemed platán-sárga ború,
Közönyös vagy és iszonyú.
A lélek kilazult benned,
Többé már nincs miért lenned.
Aki még fontosnak talál,
Az is én vagyok... s a Halál.
Ugyan lassan öl tébolyod,
De szeretlek, ezt még tudod.
Ezért a lét küszöbéig
Veled leszek. Még egy hétig,
Egy évig -mindegy-, hisz a percek
Már csak időtlen ezredek.
Így csak ülünk mozdulatlan,
A világ forrongó katlan,
De beteg, foszló szigetünk,
Szótlan, mindig itt lesz nekünk.
De nem tudom, akarsz -e még,
Nem tudom, nem volt már elég,
Nem tudom, bírom -e még,
Nem tudom, maradnál -e elég.
Mert velünk már nem beszélsz,
Köztünk, de már nem velünk élsz.
Csak a hold nyúlhat arcodhoz,
Féltő kezemet eltolod.
S éjszaka, míg nyögve alszom,
Közel hajolsz, nézed arcom,
S álmomba látlak a réten,
Mosolyogsz kis feleségem.
De a nő fejemben -ott benn-
Meghalt tavaly októberben,
Élve csak a test tért haza,
Szeme mélyén lelked nyoma.
Azóta eltűnt életem,
Közönyös, rideg vagy velem,
Vagy éjjel az ablakban állsz,
Egy látomással kiabálsz.
De hiába minden erő,
És hiába minden szép nő,
És hiába múlt el a múlt,
Szeretlek te nyomorult!
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
én ördögbottal játszottam sokáig, még tűz nélkül, de aztán ráéreztem a meteor ízére, onnantól adieu pálca. a meteor közvetlenebb, mert nincs két vezető hozzá, valóban az az érzés fog el néha -amikor a legjobb-, mintha egy-egy testrészem lenne a két láng. a mozgástér is bővebbnek hat, és persze a látvány.. (szintén piromán vagyok, már gyerekkoromban is meggyújtottam mindent, robbanóhabot kevertem, késöbb meg három dezodort szigszalaggal kész tűzágyúvá kombináltam), szóval nagyon magas esztétikai értékkel bír a szememben a tűz, épp ezért egy angyalszárny számomra sokkal szebb tud lenni a lángoló botnál, már csak azért is mert több a tűz. hisz abból sosem elég, lángba a világgal!! :)
még nem játszom rég, csak pár hónapja, és igen meglepő volt az elején, hogy egy nagyon éles és hirtelen átmenet volt -szinte egyik játékról a másikra-, amikor átváltott a technikám a trükkökk 'különálló' gyakorlásától folyamatos játékba. azóta érzem a meteort, olyan mint egy kattanás, mint amikor megtanulsz biciklizni, az út gyaloglás, a cél csak egy lépés.
ma a kedvemért mindenki gyújtson fel valamit! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És nekem továbbra is az a határozott véleményem, hogy egy rendkívül "költséghatékony" módszer lenne a helyzet kezelhetőbbé tételére, ha az ecstasy forgalmazását a törvényen kívüli világból átemelnénk szabályozott keretek közé, és így azt a végét is meg lehetne ragadni a problémának, amin keresztül jelenleg öngerjesztő módon szalad a szétzüllésbe a helyzet.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, meg persze a fórum lényege, hogy a meghatározott témakörön belül szabad társalgás folyik. Ha ez van, hát ez van. A fórumot nem az oldal szerkesztői írják, hanem az olvasói. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze. Az általánosításaid fényében azt mondhatjuk, hogy a céltalan, kiüresedett fiatalok az ecstasyban keresnek pótszert, de nem hiszem, hogy a puszta "útmutatás" megoldást jelentene. Az, hogyegy fiatal tud a tartalmas, teljes élet létezéséről, az önmagában nem javít a helyzetén. Nem hiszem, hogy volna varázsrecept a kulturális kiüresedés kezelésére, és azt hiszem, hogy ezen nem olyan egyszerű tudatos, tervezett módon tenni. Most így hirtelen nem tudok okosabbat mondani, mint amit olyan sokan szajkóznak, hogy több erőforrást kellene fektetni a fiatalokat célzó sportrendezvényekbe és a sportolást propagáló programokba, a kulturális értékek továbbadásába, a családi és iskolai mentálhigiénés helyzet javításába, satöbbi.
Ennél sokkal kisebb jelentőségő téma az, amit a pszichedelikumokkal kapcsolatban mondasz, de szeretném jelezni, hogy abszolút nem értek egyet veled: aki keres, az általában már eleve azért kezd el érdeklődni a pszichedelikumok iránt, mert ő egy kereső ember. Aki nem kereső, azt nem teszi keresővé a pszichedelikum, nagyon sok ilyen ember van, hanem azt mondja, hogy jópofa, de őt ez nem érdekli, és nem foglalkozik vele többet.
Ami meg a fórum és az oldal kontrasztját illeti: én abszolút ellene voltam, hogy helyet adjunk itt az ecstasys témáknak, mert szerintem semmi köze a pszichedelikus drogokhoz, de ecstasy-ügyileg nagyon hiányzik a tájékoztatás Magyarországon, és a tájékozatlanság nagyban növelheti a velejáró veszélyeket és károkat. Ezért van itt szó az ecstasyról, amihez én nem értek, és szakmai értelemben vett okosakat nem tudok mondani róla, az az igazság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ilyesmi soha nem volt jellemző a pszichedelikus drogokra, hanem általában arra használták őket az emberek, hogy tisztába jöjjenek önmagukkal, és jobb emberekké váljanak. Legalábbis az elmúlt évtizedek tapasztalatai ezt mutatják. De nyilván, ezek a nyugati országok tapasztalatai, és nem a legfrissebb korosztályokkal kapcsolatosak. Ha valóban van egy olyan tendencia, amiről beszélsz, akkor azt hiszem, egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy sikerül-e a törvényen kívüli világból a szabályozott és kulturáisan meghatározott keretek közé terelni az ecstasy és a pszichedelikumok fogyasztását, mert úgy látszik, hogy magától csak egyre rosszabb lesz az emberek kapcsolata ezekkel az anyagokkal, ami hosszú távon komoly károkat okozhat személyes és társadalmi szinten. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez érdekes. Lehet, hogy ezek az ismerőseid túl gyakran fogyasztanak pszichedelikus drogokat, és túl alacsony dózisban. Az is lehet, hogy alapból ilyenek. Én valahogy azt feltételezném, hogy a kiüresedett, magukba forduló embereket inkább az alkohol meg az ecstasy fogyasztói között lehet találni, nem azok között, akik pszichedelikus anyagokat fogyasztanak. De mondjuk nem ismerem a tizenéves korosztályt, te tizenéves vagy? Meg mondjuk a party-közösségeket sem ismerem, te ilyen bulizós típus vagy egyébként? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gondoltam, ha már van topic a drogok és a szex viszonyáról, jó lenne ha lenne az érzelmi oldalról is.
elsősorban a párkapcsolatokra gondolok, de érdekelne, kinek milyen tapasztalata van a drogok emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, úgy általában.
meggyőződésem, hogy a kapcsolatom széthullásában szerepe volt a drogoknak. nem állítom hogy kizárólagosan ezen múlt, de hogy katalizátorként hatottak a szerek és a partyk világa, abban 100%ig biztos vagyok.
először érdekes és jó volt, hogy együtt fedeztünk fel valami újat. közelebb kerültük egymáshoz, boldogok voltunk, hogy megtaláltuk a megfelelő közeget(partyk), ahol mindketten egyformán jól érezzük magunkat.
több mint egy évnyi szárnyalás után, amikor legközelebb körülnéztem, azt láttam hogy iszonyú messze sodródtunk egymástól. egy idő után mindketten csak magunkkal voltunk elfoglalva és észre sem vettük, hogy valami elromlott. mire észbe kaptunk, késő volt.
én előbb ébredtem, mint ő, leálltam. próbáltam rá hatni, de hiába. iszonyúan megváltozott, a lehető legrosszabb értelemben.
érzelmileg lenullázódott, és magamon is észrevettem az eltompulást.
a szemem láttára tűnt el az életemből, egy másik drogossal. félig alkoholista lettem, hogy el tudjam viselni.
aztán, talán nem meglepő, hogy pár gombás élmény után, nála is megtörtént az ébredés. újra együtt, és szinte nullára redukáltuk a drogfogyasztásunkat.
csak reménykedni tudok, hogy a károsodás nem lesz maradandó.
ti jöttök.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, olvasás közben jutott eszembe, azt hiszem Nomad szavai kapcsán (kés a szívbe, vagy ilyesmi), hogy ma hajnalban álmomban szabályosan, szertartásosan harakirit követtem el. emlékszem a fém érintésére, a fájdalomra, de a legdurvább, hogy kristálytisztán éreztem a kétségbeesett élni akarást abban a pillanatban, amikor felfogtam, mit is tettem.
hogy ébren mi tartott vissza, hát, azt hiszem nagyjából minden.
ha véget vetettem volna az életemnek, talán megszűnt volna a fájdalom, de vele még annyi más is. és emlékeztem, hogy igenis szeretek élni, csak most azt hiszem hogy nem. nem süllyedtem bele az önsajnálatba, hanem úgy döntöttem végigkínlódom a nehéz időszakot és utána jobb lesz majd. kihívásnak tekintettem a túlélést, mint minden mást is, mióta az eszemet tudom.
hogy jónak mondhassuk az életünket, azért tenni is kell, nem is keveset. akarni kell először is.
minden ember egy tükör. az élet maga adott, hogy mi jön ki a két dolog találkozásából, tehát mi tükröződik vissza, az nagyon erősen függ a tükröző felülettől. görbe tükör ugyebár torzít.
lehet viszont csiszolni rajta |
| | | | |
|
