 |
Legfrissebb hozzászólások (112831 - 112840)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Biga, a különösen veszélyes drogok elterjedése éppen a tilalom következménye. Az alkoholtilalom rászoktatta az amerikaiakat a töményitalra, a kokaintilalom hatására terjedt el a crack, és a heroin is az ópiummal szemben. És az intravénás drogfogyasztás is. Ne próbálkozz, Biga. A tilalom olyan hatalmas károkat okoz, hogy nincsen mellette ésszerű érv, hidd el. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Abszolút nem értek egyet veled, Biga. Ha extrém mód felelőtlenül használják az emberek a drogokat, és nagyon szakszerűtlenül alakítják ki a legális forgalmazás szabályozását, egy legális drogpiac még akkor sem tud akkora károkat okozni, mint egy szabályozott piac. A drogok veszélyesek, és a legtöbb kárt akkor tudják okozni, ha a szabályozatlan törvényen kívüli világ kezében van a forgalmazásuk. Ne vedd be azt a szöveget, hogy a legalizálás effektíve engedélyezés. A tilalom hosszú távon nem tudja csökkenteni a fogyasztás mértékét, és még ha tudná is, az ebből adódó kárcsökkenés nagyságrendekkel elmaradna a tilalom káros mellékhatásaitól. A legalizálás szabályozást jelent, a törvényen kívüli vadpiac felszámolását, és így már hatással lehetünk a dolgokra, mert nincsen ellenőrizetlenül szabadjára engedve a dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az nagyon nagy utópia, hogy mindent legalizáljanak.
Másrészről meg szerintem félreismered a jelenlegi önpusztító emberiséget. Ha mindent legalizálnának, akkor is előbb-utóbb feltalálnának sokkal keményebb, veszélyesebb szintetikus szereket, és akkor azzal kereskednének, és az lenne illegális.
A HIV-nek meg sajnos csak kis százalékát adja a fertőzött tű. Nagyobb bajok vannak Afrikában ennél...
A legális kábítószerek is mennyi bajt okoznak, minek tetézni? Távol van attól az emberiség, hogy elbírja ezt.
Persze minden csak szvsz - de jópár éve azért sok embert láttam, aki csinálja. Még akik ismerik, elég tudatosak, régi motorosok, nekik is gondot okoz. Mi lenne azokkal, akiknek lövésük sincs róla? Vagy az állam felvállalná a tájékoztatás szerepét - úgy, mint a dohányzásnál, lenne a dobozon egy csík, hogy "gyakori használata lelki problémákat okozhat" ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, teljes mértékben igazat adok számodra aki lelkileg nem tisztázza magábn a szer hatását ami jelen esetben a laszti, vagy nevezzük ekinek, annak az élete szétesik ahogy te is mondtad, előbb meg kell küzdenünk saját előítéletenikkel amiről lehet nem is veszünk tudomást és a környezetünk nyomasztó érveivel is amit néha nehéz meghallgatni is és érelmezni annál bonyodalmasabb.
Sajnos sokan nem foglalkoznak ezze a lelki dologgal csak dobnak és pörögnek nekik ennyit számít pedig ha jól használnák akár a lelki, szellemi fejlődésükhöz is vezetne tisztább jobb emberek lehetnének leglábbis én már tapasztaltam hasonlot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Offoljuk szijjel ezt a topikot! :-)
http://www.christiania.org/
Elöljáróban a fílíngről: http://www.christiania.org/~werner/bigjoint/115grams/115grams.html
Ja és hogy ne legyen teljesen off íme 96-ból a 25. évforduló zene: http://www.christiania.org/music/1996%2025year/25year.mp3
Szóval az úgy volt, hogy egy magyar mobil cég belsős újságjánál voltam fotós (a rendes ottani állásom mellett). Eleinte ez önkéntes alapon működött, de amikor el akartak kezdeni extra pénzt adni érte, akkor az addigi "újságíróknak" adtak egy "tanulmányi" utat ajándékba, ahol ellátogattunk Aalborgba egy ottani mobilszolgáltató belsős újságjához. 4 csillagos szálloda, 2 óra hivatalos program és aztán céges pénzen nyaralás. Egy estét töltöttünk Aalborgban meg kettőt Koppenhágában. Nos indulás elött a sajtóigazgató (aki nem jött) felhívta a figyelmünket, hogy Krisztiániába mindenképp látogassunk el. :-)
Így jutottunk hazautazás előtti nap délutánján oda. Megyünk is befele, elég fura hely, mert hát egy üres gyártelepet foglaltak el a hippik asszem 71-ben. A Dán Parlament társadalmi kísérletnek nyilvánította a dolgot és ez azóta is folyik. :-) Ők nem fizetnek pl adót és egy autonóm közösséget alkotnak. Már amennyire én tudom. Ja és szabad cuccozni! (Majndem lemaradt ez a "semmiség" :-)
Tehát megyünk befelé egy ex-gyártelepre. Nagyobb falakon grafitik, hogy "inkább szívj, ne szúrj", persze képként. Aztán beljebb vannak elárusító bodegák. A mi csapatunk (nem mindenki olyan aki elött bármit lehet) nagy lendülettel megindult egy színpad mellett álló néhány büfé felé. Én meglátok pár elárusító bodegát "no foto" jellel az oldalukon. Mondom a páromnak, hogy nézzük meg. Odamegyünk, ki van rakva vagy 10 féle különböző haska, de ilyen frankó durung darabok, kb 50-250g között. Ekkora darabokat még sose láttam. Állok leesett állal. Párom is nézi csöndben egy darabig, majd megszólal: "Szép kövek!". Mondom neki, hogy "Kövek mi?". Rám néz, vissza az asztalra, megint rám (gondolom olvasott az arckifejezésemből), majd azt mondta: "Te ezek azok?!?". Montam hogy szagolja meg. Na ezután öt-tíz perc további ámulat, mikoris egy pár srác mellettünk meggyújtott egy kb 30cm-s király dzsojált. Nem tűnt úgy hogy adni akarnak, mi meg nem akartunk kéregetni vagy csorgó nyálpászmával a szánk szélében ott állni, megkerestük hát a többieket.
Aztán később, amikor a banda "bennelevősebb" felével (rajtam kívül csak nőneműek!) megbeszéltem, hogy vegyünk kostolót és összegyűjtöttem a zsét akkor visszamentem vásárolni. Vehettem volna megtekert dzsó bácsit is, de én inkább egy gé zöld mellett döntöttem. Párom aki nem dohányzik a lelkemre kötötte, hogy vegyek abból a "csokis" sütiből is, amit valamelyik helyen láttunk, így abból is vettem neki egyet. Aztán kellett még cigit venni. Amikor a "bolt" bodegához odamentem és mondtam hogy egy doboz Malbi Lájt kellene, akkor végigmért az eladó, hogy milyen furcsa szerzet ez, majd közölte, hogy ilyen import szart ő bizony nem árul, de kostoljam meg a helyi cigit, mert az jó.
Itt tartottam, amikor is a nem bennelevősebb része a csapatnak lelépett. Mi rögtön láttuk, hogy itt nincs teketóriáznivaló: szívni kell! :-) Mindenki tekert ott mindenfelé, de mi mégis valami kényelmes helyre vágytunk, meg kezdett sötétedni. Keressünk bulit! Mentünk mindenfelé és próbáltunk mindenhova bekéretőzni, de a legtöbb buli (nyilván) zárt körű volt. Aztán eljutottunk egy helyre, ami egy emeleten levő bár szerűség volt színpaddal meg egy nagy kanapés fotelos hellyel azzal szemben. Mondták hogy még vagy egy óra mire "nyitnak", de már szólt a zene. Mondjuk tényleg egy-két ember ténfergett ott rajtunk kívül. Talán előző napi afterozók? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos le is ültünk a fotelbe, megbeszéltük velük hogy meglátjuk mi alakul ki, ha valami jó, akkor befizetjük magunkat. Én megcsavartam a csavarnivalót (7 személyre) és meggyújtottam. Az első kör feléig minden jól ment. Aztán volt egy csaj, amelyik meggondolta magát, aztán erre még kettő. Nos a második kör még lement így négy személlyel, de aztán a harmadikban már csak ketten szívtunk, a negyedik és az ötödik kör mind az enyém lett és aztán inkább eloltottam (jó lesz később). Éreztem, hogy nagyon jó anyagból ennyi emberre nagyon túl sokat raktam és aztán (az elötte levő sok leálláshoz képest pláne) nagyon sokat is szívtam. :-) Szóval innentől kezdve elég jó volt.
Akik nem szívtak, azok elmentek (rá)inni. Az egyik az elötte betöltött x mennyiségű ital hatására kidöntötte véletlenül a már kikért következő feles vodkáját. Erre a pultos csaj reflex jelleggel lehajolt és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne odamutatott egy szívószálat és egy szalvétát. Hősnőnk nem értvén, hogy mi lehet ez, széttárta a karját. Erre a pultos csaj mutogatta, hogy felszívni óhajtja-e a pultról a szívószállal, avagy feltörölni és belecsavarni a pohárba, hogy aztán onnan fogyassza el? Miután a pultos legnagyobb megrökönyödésére egy vadiúj vodka rendelése mellett döntött (főleg a pult tisztasági együtthatója láttán), szóval eztán sikerült még számlát is kérnie. A pultos nem nagyon értette, hogy miről lehet szó. Így hősnőnk elmondta, hogy ez egy "business trip" :-) és hogy számla kell. Nagy nehezen kiegyeztek egy sajtfecniben, amin rajta volt a végösszeg, de amit aztán annak rendje és módja szerint később valóban el is számoltunk itthon. :-)
Na mindezek után elkezdtek érkezni a törzsvendégek. Gondoljatok el olyan mittomén 60 éves arcokat, akik annó a hetvenes évek elején fiatal hippik voltak, de már nem fiatalok, de még mindig hippik pont ott ahol 30 éve voltak. Na ezeknek valami kegyetlen mellédülök-becsúszok-kitúrlakahelyemről technikájuk volt, mert hát nyilván az ő kanapéjukon ültünk. Így aztán jobbnak is láttuk menni.
Ekkor jött el az ideje a királydekk meggyújtásának. Azt ketten szívtuk el az egyik csajjal kifelé jövet. Amikor kiértünk az útra, akkor elindultunk arra, amerre a hotelt sejtettük. Elértünk egy hídhoz, átmentünk rajta, láttunk egy döglött galambot, körülnéztünk, rájöttünk nem jó irányba megyünk. Megfordultunk, átmentünk egy hídon, láttunk egy döglött galambot, elértünk Krisztiánia sarkára, körbenéztünk és elindultunk visszafelé. A harmadik körben az egyik lányt taxival elküldtük a hotelba, mert elfáradt. Kb a nyolcadik kör után mi is feladtuk és elhatároztuk, hogy elmegyünk egy ismerős helyre, egy térre, ahol jártunk délután. Taxiba ült a csapat, de csak kettőbe fértünk bele. Odaérés, kiszállás, többiek? Keresés, telefonálás. Kiderült hogy ők is a téren vannak, meg is dumáltuk, hogy találkozunk a szökőkútnál. Odamegyünk, semmi. Körüljárjuk, semmi. Telefonálunk: ők ott vannak. Na kiderült, hogy Koppenhága a szökőkutak városa, kb minden téren van egy, de sok van amelyiken kettő vagy akár több is akad. Szerencsére valamelyikünk elkezdett hangosan kiabálni csak úgy, amit a két utcával arrébb levő téren ácsorgó társaink is meghallottak. Így újra összeállt a banda. Amikor megpróbáltunk ezután beesni egy esküvőre és nem annyira jött össze a dolog, akkor visszamentünk a hotelbe, leültünk a bárban és azon röhögtünk, hogy a "szolgáltató-lányok" miként szedetik fel magukat az üzletemberekkel.
Másnap a hazarepülés napján még mindig volt nálam vagy fél gé fű. Sírt a szivem, de letettem egy olyan helyre, ahol valaki megtalálhatja és örülhet neki. A papírt is ott hagytam, hogy még jobb legyen az ajándék. :-)
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jaja, gombától nekem is jóval húzósabb trippek voltak mint lsdvel. savnál kidobódtam a semmibe, ha voltak bármi parák amikbe mentem kicsit befele, tudtam hogy áh ez csak para, engedtem magam ragaszkodás nélkül, aztán szertefoszlottak mint ahogy annak a rendje, vagy esetleg maradt ilyen szemkidülledős-erölködős állapot, de nempara, az ilyen trippek voltak azok amik komolyabban hatásal voltak rám hétköznapjaimban, pozitívan.
a gomba viszont egészen más. az első alkalom sem volt semmi, amint éreztem a gombát, elengedtem magam, vigyen ő, mutassa amit szán nekem. voltak itt is "para" részek, de másképp mint a papírnál. sodor-sodor előre, én meg ülök rajta mint vmi lovon, aztán egyik pillanatban ez, a másikban meg érzem húú, ez micsoda, mi van most, ez nem jó, mi lesz itt. mindez úgy hogy fogalmam sem volt hogy hullámoztam én ide, mi a fene történt, majd egyszercsak innen is ki és tovább...
másik tripnél visegrádon kioldódtam minden valóságból, eljutottam oda ahol már nincs semmi,csak "én", és bennem a minden ami eddigi világ része, megnyílt az ég, és vége lett az eddigi világnak. nem féltem, nem ragaszkodtam, nem akartam irányítani, nem akartam semmit, vártam hogy legyen ami lesz. aztán meg nem lett semmi, program vége: error
csak futottam be a fák közé át az illúzióbokrokon, hogy törjek ki ebből az egészből, nagyon para volt, én voltam a minden, mégis teljesen egyedül voltam, tán hülye nyughatatlan tudatommal kiakasztottam a létprogramot aztán most szophatok mert kiszakadtam belőle és ittragadtam? aztán hívtam apámat ,hogyha ő él akkor van világ, de úgyse létezik-reménytelen, persze mégis, értem is jött, haza is vitt.
trükkös dolog ez a gomba, jobb jelzőt nem is tudnék találni rá.
azóta egyszer megint megtrükkölt ozorán,de inkább visszamentem a sátramhoz nehogy másnap majd megtudjam mi zajlott valójában, míg én idegen lényekkel beszélgettem... : )
szóval az érdekes az, hogy szerintem nem az van hogy ragaszkdok vagy ilyesmi, felkínálom magam tálcán, ő meg jól szétküld darabokra, majd hirtelen a nemlétből odapottyant valami para helyzetbe ahol már én is létezem pedig előbb még nem, de a helyzet meg az én is para, szal nemtudom.
érdekes egy dolog az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: szerintem valami félreértettél, én nem csak a kannabisz legalizációjáról beszéltem. Szerintem minden drognál szükség van államilag szabályozott piacok kialakítására. Mindegyik drognál a sajátos keresleti és kínálati igények szerint, a drog egészségügyi és társadalmi vonatkozásait és a helyi viszonyokat figyelembe véve.
A két fő probléma, ami jelenleg a drogokhoz köthető (szervezett bűnözés kezébe áramló milliárdok + HIV/AIDS járvány) a legalizáció után elhárulna. Az illegális kereskedelem valóban megmaradna, de jelentősen visszaszorulna, kb. olyan szintre, mint az illegális alkohol és dohánybiznisz, illetve sokkal kisebbre, tekintve azoknak a drogoknak a sokkal magasabb prevalenciáját és elterjedtségét. A fecskendők széles körű hozzáférésével a HIV/AIDS járvány hatékonyan visszaszorítható, ezt számos tanulmány igazolja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Katka: a kormányon lévők sem teljesen hülyék, sokan látják ott is, hogy miről szól ez az egész. De a politika sosem a tiszta, ésszerű belátásról szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Miért, szerinted legalizáláskor hirtelen mindenki felvilágosodik és a cofee shopokban elmondják majd a buktatókat is? Úgysem legalizálnának mindent, az alvilág megmarad, csak áttolódik a súlypont a keményebb drogokra. Csak lejjebb teszik a skálán az origót, ennyi.
Szerintem még kb. 40-50 év kell ahhoz, hogy a társadalom annyira megváltozzon, hogy ne legyen katasztrofális az egész, ha egyáltalán jó irányba változik, amiről nem vagyok meggyőződve. |
| | | | |
|
