 |
Legfrissebb hozzászólások (113031 - 113040)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ha bőg az ember lánya valamiféle szerelmi bánatból kifolyólag, a legtöbben azt mondják, ugyan, azért nem érdemes. (Megjegyzem, szerintem nincs értelme ennek, mert az ember nem azért sír, mert érdemes, hanem mert sírhatnékja van.) Nem tudom eldönteni, azért mondják ezt az emberek, mert érthető okokból jobb szeretnék, ha túl esnél a dolgon, vagy azért mert valóban így gondolják?
Úgy tűnik, nem divat a reménytelen szerelem (gondolom alacsony a költséghatékonysága). Amire kíváncsi lennék, hogy divattól függetlenül ki hogy érez valójában. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet: "Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza: "Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Mindig nagyobb távolság van mögöttünk, mint közöttünk." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cirok (ha nem mindegy már):
Szerintem nincs értelme ennyivel később plusz ekit rátolni. Annak már olyan a hatása, mintha csak amfetamin lenne, a tolerancia miatt. Én úgy tolnám, hogy t+1-kor egy egész eki és t+1,5-kor még egy fél. Ez az eki "tudományos adagolása" a csúcshatás kitolásához.
Aztán én addig nem zöziznék, amíg ekit érzek. Amikor meg már kívánja a szevezet akkor meg de. Nem tudományosan, hanem csak lazán, ahogy jól esik.
"Emlékszem" egy tripre Bigánál, ahol addig adtuk körbe a pipát folyamatosan újratöltve amíg ki nem dőltünk. Papírosan ez elég sokára következik el. Asszem Biga ráadásul akkor tett be valami jó kis zúzós Ozric Tentacles CD-t. :-))
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Candybrada igen, én is ezt mondom, kösz a Mindenség nevében!
Doki, a matematika szépségét nem vitatom, becsülöm is, az első -és ezidáig egyetlen- kaktuszozásom alkalmával szerettette meg velem az az ember, akiről egyszer beszéltem és picit ismered is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a rendszer szót ugyanarra használom mint a nézőpontot.
nem én kényszerítek. a nézőpontok nagyrészét nem én találom ki, csak úgy vannak. nekem csak eszembejutnak :)
a matematika meg akármennyire valóságidegen tud szép lenni :)
még vicces is néha :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a gond ott kezdődik, ha megpróbáljuk dobozba tenni az abszolútat és elkereszteljük. Azért gond ez, mert a beszéd relatív. Az abszolút, ami minden helyzetben és mindenhol igaz és állandó, az emiatt szavakon, gondolatokon és minden elképzelésen túli. És a valóságnak az az egyik oldala, hiszen a valóság egyszerre áll a relatívból, amit most is tapasztalunk és az abszolútból, amit hát jópáran (pl én se) nem tapasztalunk.
Bár szerintem sokan "kostolgatjuk". :-))
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP
u.i.: Szabadesés rulez! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy látszik a jó műsornak ára van. Legalábbis nálam mindig először van a szenvedés utána meg a feledhetetlen boldogság, optimizmus és nyugalom.
badcat: Megtisztelő amit írtál és ugyanakkor nagyon hízelgő! :)Magházról találsz itt képet, ha rányomsz a teljes listára és rákeresel a "maghaz.jpg" -re vagy egyaltalan "jpg" -re fogsz pár linket találni. Amúgy érdemes elolvasni a vízben kioldós eljárást, nekem az bevállt legutóbb. Mármint kb 20 percig volt minimális hányingerem (bár igaz, hogy nem facsartam ki belőle rendesen a maradékot ugye-ugye 64-- már megint neked volt igazad! :), de utána jó volt. Halu nem volt, de nálam az ritka. Mindenesetre szerintem megenni a magokat úgy simán vagy megdarálva elég undorító és szerintem elég gyomorterhelő dolog. Ezért érdemes rászánni azt a két órát és kioldani jó hideg citromos vízben és akkor szerintem, bár puffadás és hányinger lesz, mégse olyan szar a gyomrodnak mint ha benyomod magokat is. Na mind1. Van aki bírja van aki nem. Van aki aszondja nem rossz, van aki szétesik tőle és félelmetesnek találja annyira durva. Most okos akartam lenni! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kiba.. lusta vagyok elolvasni a topicot, sorry ha ismétlek. élménybeszámoló mehet ide?
danika, eredetileg a te kedvedért regisztráltam, olvastam hogy a gyomrod nem akarja bevenni a hajnit. nem vagy ezzel egyedül.
nem érzékeny a gyomrod, hanem erős benned az életösztön.
van az a stichnin nevű csúnya cucc a magokban, ami nagy dózisban halálos méreg. ő okozza a sugárhányást, nálam 350 magtól 10 perc múlva. azt hittem ennyi volt, de nem:). nem vágom, ez a kivonási módszer megszabadít a strichnintől? mert akkor van esélyem.
kb. 5 éve hajniztam, gyümölcsrizsben ettem meg, azóta hányok minden apró fekete mag látványától és a gyümölcsrizstől is.
a szervezetem emlékszik, hogy majdnem elpusztultam.
kíváncsi lennék, történt-e ilyesmi mással is.
szóval: 300-350 magot ettem, égszínkéket, hosszú magházast(ez lehet a morning glory?).
wekerlén szedtem egy kerítésen, sok van belőle minden évben. akárcsak balcsiparton, kis falukban. de nekem csak a hosszú magázas vált be, a gömbölyű nem.
sokára hatott, enyhe haluk, kellemes fíling, de semmi extra. sétából hazaérve otthon ledőltem, nem voltam jól. egy idő után fájt a zene, a fény, de a csend és a sötét is. egyedül voltam és azzal múlattam az időt, hogy a székem karfáján a fa erezetét néztem. pixeles lett és elkezdett áramlani. aztán rájöttem, hogy tudom irányítani hogy merre folyjon. egy idő után a hófehér plafon kezdett érdekes lenni. egy térbeli színes fraktálba csöppentem, a néma csend iszonyat zajjá változott, a kép elindult, vagyis inkább én kezdtem száguldani benne. ha próbáltatok már olyan eszelős hullámvasutat, ami hurkokat ír le és átfordul a tengelye körül, akkor tudjátok mit éltem át. éreztem, ahogy a görcsösen kapaszkodom, a kezeimben áramütés szerű érzés, ami aztán végigfutott a testemen. először 10-20 másodpercenként, aztán egyre gyorsabban, a végén már úgy fájtak a végtagjaim, hogy sírni kezdtem. erre bejöttek a többiek, leírásuk szerint kitágult szemekkel kapkodtam a tekintetem a plafonon, a pupillám elnyelte az íriszem és látszott rajtam a fájdalom. bevágtak a hidegzuhany alá, ami egy idő után lehozott. mindenem fájt. aztán megtudtam, hogy a strichnin mérgezés tipikus tünetei a görcsbe állt végtagok.
azóta nem hajniztam, de nem is lennék rá képes. a gondolattól is hányingerem támad. ennyit hajniról. |
| | | | |
|
