 |
Legfrissebb hozzászólások (113526 - 113535)
 | |  | | | | |  | |  | | | ok, már értem :-)
végülis a világ úgy tud határtalan és formákban végtelen mindenség lenni, hogy tulajdonképpen egy állandóan örvénylő semmi
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | raszták, hippik, guruk!!!:)
egy kis segítséget kérnék
a szívás már megy:) de a sütés főzés nem az erősségem.
ha valaki tudna egy leírást adni hogy kéne ehetővé tennem őzöldségét azt nagyon megköszönném.
de részletes leírás kéne köbö mintha egy ötéves gyereknek magyarázná valaki ilyen lépésről lépésre cuccra gondolok.
persze csak elméleti síkon
yenuel aki öt napja nem ezért vmi különlegesset akar
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni."
hú ez mekkora.
hozzátenném, hogy ha azelőtt mondasz ki valamit (a neten, publikus helyen, ahol sokan olvashatják), mielőtt kikristályosodott volna, akkor a többi tudatban való felszívódás valamiképpen elveszi az idea erejét és nehezebbé teszi a kristályosodást. idő előtti születés vagy ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó, akkor megfogalmazom másképpen: :-)
"Az igazi talán az lenne, hogy a távolságtartó tudatosság mellett ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más - ez a kettőség nehéz."
Részletesebben: "távolságtartó tudatosság" : valami ilyesmit jelent annak realizálása, hogy minden jelenség üres, "ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más": ez a forma, a jelenség, a teremtett világ, a tudat tartalmainak összessége
csak akkor lehet a formavilággal tökéletes harmóniába kerülni, ha az ember belátta a jelenségek végső alaptermészetét (ami az üresség), mert csak így oldódhatnak ki azok a vágyak és ragaszkodások, amelyek a tudat neurózisát (betegségét, nemtudását) okozzák.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | badtRIP: Én is ilyesmivel próbálkozom, csak amikor volt a nagy átalakulásom, utána nem is tekintettem folyamatnak az életemet, sokkal inkább pillanatfüzérnek, vagy élményhalomnak - bárminek, csak nem az "előző" életem folytatásának. Aztán mostanában kezdem összekapcsolni egésszé, de most megint szembe kell nézni a régi dolgokkal, hogy szabadon tudjak emlékezni. Az a fura, hogy az életemre való visszaemlékezés nem egy lineáris folyamat, amiben egyre messzebbre megyünk vissza, inkább mintha egy mozaik darabkái véletlenszerű helyeken felvillannának, persze a véletlenszerűség is csak a tudatlanságomból fakad.
Biga: végre megértjük egymást, szerintem sem bűnhődésről van szó, hiszen szerintem nem létezik bűn, csak tudatállapotok. És nem csak vágy láncolat, hanem ellenszenv (harag, gyűlölet stb), és tudatlanság láncolat is. Én sem valami felettünk álló ítéletnek tartom, hanem egyszerűen a világ természetének. Szóval ha valaki kiugrik az ablakon, akkor a föld nem büntetésből fogja magához csapni a gravitációval, hanem mert ez a következménye, hogy kiugrott az ablakon. Ugyanígy ha valaki hazudik, agresszív, ostoba stb. lesz ennek megfelelő következménye.
Az egó pedig egy olyan dolog, ami persze, hogy kell egy ideig, de nekem volt szerencsém megpillantani az ezen túli állapotot, és mivel az sokkal örömtelibb, felismertem, hogy az egó meghaladása lenne a cél. Végülis olyan mint a pelenka. Egy ideig hasznos, aztán hasznos róla leszokni, bár felőlem mindenki addig gubózódik benne amíg kedve tartja.
Egyébként baromi jó dolog leírni ezeket a dolgokat, mármint, hogy milyen hülyeségeket gondoltam régen mert ez olyan mint a megtisztulás, de a felismert gondolatnál, és az elszálló szónál is sokkal nagyobb, hogy az interneten bárki elolvashatja. Olyan, mintha egy hógolyót kitennék a napra. Előbb-utóbb el fog olvadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bocs, de őszinte leszek, ez magyarázat nélkül nekem csak üres, forma nélküli okoskodásnak tűnik :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | danika próbáld meg Ice Tea-vel... Nekem az jó volt, nem éreztem azt a kellemetlen hajnalka ízt:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a forma üresség, az üresség forma
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez rendben, csak nem jó, ha közömbössé válunk. A tudatosságnak, az eltávolodásnak meg van ez a veszélye, hogy nevetségesnek tartjuk ezt az "álmot" (pedig a sajátunk), vagy közömbössé válunk. Az igazi talán az lenne, hogy a távolságtartó tudatosság mellett ugyanúgy élvezzük és átéljük, mint bárki más - ez a kettőség nehéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy a magát szelleminek tartó többség egyfajta lenézéssel tekint az egóra. Egó nélkül nincs ember, a probléma nem az egó létével, hanem a szerepével van, nem mindegy, hogy ki irányít.
Fejlődés szempontjából mellesleg jobb egy feltűnő, erős, agresszív egó, mert aki lassan tudatossá válik, hamarabb észreveszi és helyreteszi.
A gyenge, ravasz, sírós kis egók a veszélyesek :-) Amilyen nekem is van :-)
Szerintem a halálvággyal semmi probléma, ha nem menekülésről szól. Az egó valójában nem akar meghalni, hiszen az egyik olyan alkatrészünk, ami halálkor megsemmisül, miért akarná saját pusztulását? Ő csak menekülni akar, ha a menkülés-vágy eltűnik, marad az örök kíváncsiság - ami szerintem természetes. |
| | | | |
|
