 |
Legfrissebb hozzászólások (114191 - 114200)
 | |  | | | | |  | |  | | | | valamiert sosem jutott meg eszembe az egysegerzesrol, hogy para lenne...nem is volt az, bar meg csak egyszer ereztem |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | LaZa: Ha valamit is hozzáfűznék az már teljesen felesleges lenne, úgyhogy hozzáfűzök. Szerintem nem csak az a fontos, hogy jó és rossz nélkül itéljünk, hanem a közömbösség nélkül is, innentől kezdve ki lehet fejleszteni azt a hozzáállást, hogy nincs hozzáállás, tehát a világ jelenségei nem azért játszódnak le előttem, hogy ÉN megítéljem, és véleményt formáljak róla. Bár te is ezt mondtad, csak én ilyen szörszálhasogató vagyok, hogy fogalmazzunk pontosan, tehát onnantól kezdve nem is értékítélet, mert nincs érték, és nincs ítélet (ezért is lehet értékítéletnek hívni). A másik, hogy szerintem a szépség egy összetettebb fogalom, mint a bölcsesség és az öröm. Szóval ha bölcsességgel tekintünk a világba, nem magunknak ítéljük meg, amit tapasztalunk közben az pedig az öröm, és ezek pillanatnyi "eredményeit" hívjuk szépségnek. Szóval a szépség a bölcsesség pillanatnyi megnyilvánulása örömként.
bt: Szerintem tökmindegy mekkora megvilágosodásaid vannak, lényeg, hogy vannak. Végülis az ilyen szatorikban úgyis az a leglényegesebb tapasztalás, hogy jön minden magától, nem kell érte görcsölni, stb. Eleinte engem is nagyon zavart, hogy elkezdeném a Dharmát gyakorolni, és akkor hosszú életeken, újjászületéseken keresztül felmérhetetlen ideig küszködve végül megvalósíthatnám, túl nagy munka minden fátylat eltávolítani, inkább bele sem kezdek. Aztán szerencsére találkoztam a Gyémánt Út tanításokkal, és ez megnyugtatott, úgyhogy most már csak gyakorlok, meg élek, de ez végül is ugyanaz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A rosszulléttől nem kell félni...
Egy barátommal behívtunk egyszer két csajt, mind a ketten rosszul lettek, (hányás, parák, stb.) aztán rá kb. egy hónapra a haverom összejött az egyikkel, és olyan 8-9 hónapig együtt voltak...
Ha jól tudom, a lányok azóta sem szívtak. Elsőre bad trippel egy csomó pénzt meg lehet spúrolni... : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Inno: semmiképpen se kussolj. Ez nem a keep smiling rovat. És engem személy szerint nagyon érdekel mi történt/van veled. Szóval? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | |||part2|||
"A végső Értékrend tehát a Szépség."
ennyi! ez maga az út és a cél, tudni nem lehet, csak érezni. minden ehhez fűződik, a játékelmélet is.
figy: "Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben."
a rangsor nélküli értékrend. ez mindenre igaz, egyszerűen mindenre, a történelem hatalomvágytól szagló eseményein keresztül két szőkike párbeszédéig a mobilokról. a változó közt a változatlan, állandó szépség. nem világi viszonylatokban, nem saját magam viszonylataiban, egyszerűen önmagában.
ez minden, ez a szatori.
lásd:
(tudom, hogy túl hosszú leszek, de most pótlom az inaktív évemet :))
levélrészlet: -az eleje elkalandozik, de nélküle nem érthető-
"Az élet forgatagában elénk vetődő emberekhez, tárgyakhoz,
gondolatokhoz egyfajta ragaszkodás fűz mindnyájunkat. Birtoklási vágy, becsvágy, törtetés a siker felé. Tetteinket abban a reményben hajtjuk végre, hogy azok sikerrel követik majd elképzeléseinket, és ezzel valami ingó dologba fektetetjük bizalmunkat, így változtatva ragaszkodásunk tárgyává.
Nos, ha lassan elkezded leoldani magadról külső személyiséged
vágyait, ragaszkodásait, egyre biztosabban megszilárdulhatsz (vagy feloldódhatsz) egy benső szabadságban, a feddhetetlenség bizalmában. Annak senki sem árthat, aki nem akar semmit. Így miután leoldasz magadról minden önös szándékot -és ez nem a semmittevést jelenti, hanem a cselekvést, azzal a különbséggel, hogy a végkimenetel számodra közömbös-, leoldódnak maguktól a tárgyakhoz, fogalmakhoz fűzött ragaszkodásaid is. Ezáltal jó és rossz nélküli, tisztább tapasztalásra teszel szert, mely értékítéletedben is jelentkezik, hiszen érzelmek nélkül objektívebben ítélkezel.
Természetesen, onnantól hogy az élet ezer megnyilatkozásából nem saját reflexióid lesznek a fontosak, megláthatod "a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben". Rátalálsz a szépre. Az Egyetlen Létező-re."
egyetlen egyszer éltem át teljes, megvilágsító valójában ezt az érzést (a költészeten át). életem legboldogabb, leggyönyörűbb estéje volt.
***
huh, kösz aki idáig eljutott :) meg kösz respektet cell, amúgy sundayjunkieval (alias slayersteve) levelezek ilyesmikről.
LaZa
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyelőre nem tudom pontosan miért, de nem jön be nekem ez A MEGVILÁGOSODÁS gondolatkör. Ti miért hisztek benne? Vagy van valakinek személyes tapasztalata? Itt ez a paradoxon, hogy aki megvilágosodott, az nem mondja meg hogy volt, mi volt, és most milyen, vagy lehet, hogy mondja, de nem olyan nyelven, amit a nem megvilágosodott megért, vagy legalábbis, amit én megértenék. Mint a halál... senki sem jön vissza, hogy elmondja... mi meg ezt "soha nem jön vissza" dolgot halálnak nevezzük. Egyes embereket meg megvilágosultnak tartunk. De ki? Ki mondja, hogy ő megvilágosodott? Olyan, aki maga is, vagy olyan, aki nem? Előbbi esetben az az etikett, hogy megvilágosodott ember csak másról mondja? Utóbbi esetben nem csak elnevez valamit, amit nem ért, rosszabbik forgatókönyv esetén meg mire alapozza?
...
Nah, logikai boncolda. De még mindig itt a kérdés, hogy miért nem jön be nekem ez az idea? Miért gondolom azt, hogy csak kis megvilágosodások léteznek? Na jó, erre könnyű a válasz: azért, mert erről van tapasztalatom. A csupanagybetűsről meg nincs, és hinni sem akaródzik benne. De mért nem akaródzik?
Talán mert nem hiszek benne, hogy én valaha elérném ezt, és így irigylem azoktól, akik elérhetik, esetleg pont azáltal, hogy hisznek benne. Szeretnék megvilágosodni megvilágosodásügyileg... meg a fa, meg a vas, meg a karika...
Izé. Azért ti csak világosodjatok meg, és ha lehet, közben tartsátok meg pedagógiai érzéketeket, hogy úgy tudjátok elmagyarázni aztán, hogy én is értsem majd ideát... Ha meg valamilyen oknál fogva mégis én világosodnék meg, hát akkor majd én igyekszem...
blog blog blog blog blog stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csak a szépre emlékszünk, az a baj.. :) nekem se segített a hetekig tartó kórházjárás, bár hozzátartozik h azidőtájt' én is nyugtatókon kattogtam, bejöttek, vágymentes, elégedett világ, akkor egy fél év úgy telt h most abból szinte semmire nem emlékszem.. sajna a mesterségesen' módosított tudatállapot még mindig szimpatikus..
a pszichedelikus cuccokat átkozom a legjobban, kinyitották befelé egy világot amiről korábban nem is tudtam és ezt azóta se tudom kezelni - korábban csak kint volt, mostmár van kint és bent is és egy halvány határvonal.. beleragadtam a 'minden egy' ingoványába ami már inkább megfolyt mint ápol és eltakar.. ami vigasztal h tök olcsón megkaptam az életre szoló tripet! oké, oké, qssolok, tudom, ez nem a magyar nemzet foruma ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ja, Tala... de te barátként fogadod a parát is (ha jön(ne?)?).
Danika meg lehet, hogy nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ||| part1 |||
na ez hosszú lesz (kizárólag hc daath-osoknak :))
a terhek és a felelősség még csak mesék számomra, hiába meséli azt cellux :)
de érzek valami vihar előtti csendet, valami sejtés, hogy rossz lesz. de még nem komoly. és valóban, amíg nem nyomja közvetlen a vállamat, addig csak egy elhanyagolható részeleme légváraimnak, amit a légoszlopok igencsak nehezen fognak megtartani.
hát nem tudom, hogy így érdemes -e erről spekulálnom, de ugye máshoz meg nem nagyon értek. hiába, visszaeső útkereső :)
nem teljesen tiszta, hogyan érted a "nem hoz termést" dolgot.
mármint bennem?
úgy gondolod, hogy amíg az 'ige' nincs a 'valóság' (mármint a köznapi) keretei közé szuszakolva, addig használhatatlan?
ha a boldogulást vágyom, talán meg kéne keresnem az összhangot, az égi ugye mégse itt van, a földi meg csak illúzió. olyan házat, amelyről nem csak álmodni lehet, hanem élni is benne, nem lehet se pusztán esőből, se pusztán földből gyúrni. akkor gyúrjam sárból? vagy elég ha csak esőt hozok? ... azt hiszem ezt egyikünk se tudja igazán
"bátorság is kell hozzá... bátorság, hogy ki merjünk lépni a színfalak vélt biztonságából"
szerintem ez jellem kérdése, van aki elvágyódik.
"az is lehet, hogy nem ennyire szigorú, nem ennyire jézusi a tanítás"
folyton az motoszkál bennem, hogy a tanítás nem szigorú, nem bonyolult, nem terhes, még csak nem is ésszel fölfogható. a maga módján a legegyszerűbb. talán egy kattanás az egész. na ja, csak mitől kattanunk. ->
" lehet, hogy elég, ha vágyunk a színfalak közüli kilépésre és ez a vágyunk utána el fog vezetni ahhoz, hogy meglássuk a kivezető utat" van egy ismerősöm, aki csak várja a megvilágosodást. semmit se tesz érte, semmit se akar tőle, csak fogadja, ha jön.
-sikeréről mindenképp beszámolok :)
|
| | | | |
|
