 |
Legfrissebb hozzászólások (114411 - 114420)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie."
Ezt akár egy Csögyam Trungpa könyvből is idézhetted volna. Ez a vágytalanság tanításának az esszenciája.
Ha nem vágysz már arra, hogy Te legyél (feladod a vágy vezérelte egoista törekvéseket és a képzetet, hogy képes vagy egymagad uralni a világodat), akkor végre megengedheted a világnak (keresztény megközelítésben: Istennek), hogy egyszerűen legyen, megnyilvánuljon Általad.
(Csögyam Trungpa az általam legnagyobbra tartott tibeti buddhista mester azok közül, akik a kínai megszállás idején Nyugatra jöttek.)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A buddhizmus akkor lenne problémás, ha a lámák nem szabadultak volna meg semmitől, csak eltakarták volna a problémákat egy szellemi kábítószer segítségével (ahogy írod). Ez például azért lenne parás, mert könnyű elképzelni, hogy esetleg a halál után az ilyen emberre egyszerre rázúdul minden, amit addig blokkolt és egyszerűen belefullad a mocsokba. És ha ez az ember mi vagyunk, az gáz.
Én azért vagyok hajlamos elhinni, hogy a lámáknak tényleg sikerült, amit állítanak (és hogy a buddhizmus nem szellemi kábítószer), mert néhányszor volt alkalmam bepillantást nyerni egy olyan tudatállapotba, ahol már láttam azt a szellemi hegycsúcsot, ahol ezek a lámák üldögélnek. És bizony ez a bepillantás nekem többet mondott akárhány könyvnél, világosabban letisztázta, mizujs ebben a témában, mint akármennyi tanítás. És amit láttam, az annyira teljes és kielégítő volt, hogy több kérdésem nincs.
Az egónak nehéz elképzelnie, mit jelent az én-nélküliség. És amíg ezt nem tudja elképzelni, addig az én-nélküliséget megvalósított bölcseket is szükségszerűen úgy fogja megítélni, mintha azok énnel rendelkező (önhitt, önközpontú, zárt) entitások volnának. Eléggé szerénnyé teszi az embert, amikor halványan megsejdíti azt az elképesztően tiszta és magasrendű világot, amelyben mondjuk egy Csögyam Trungpa élt és kommunikált.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jason, nem ertelek. Ha a haverokkal egy evig kemenyen szivtatok, akkor elvileg tele kene lenned jobbnal jobb sztorikkal. Azt nem muszaly hozzatenned, hogy sajat tapasztalat.
maaf, aki ide most nem tud irni semmit
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Valaki vagy átéli, vagy nem. "
A Dalai Lámát kérdezték egyszer, hogy a szellemi praxisában nem okoznak-e gondot a szexuális jellegű vágyak. Mire a Dalai Láma valami ilyesmit mondott: ha nem viszket, minek vakarjam?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vino: értem a hozzáállásodat, de szerintem nincs igazad.
a nirvána kb. arról szól, mint amit a dolgok elfogadásáról írtál (hogy akkor a teher könnyűvé válik).
ha tisztán látod a dolgok valódi természetét, akkor mentesülsz a szenvedéstől, mert többé nem fognak benned a jelenségek olyan reakciókat kelteni, amelyek a szenvedést okozzák.
de ez nem azt jelenti, hogy nem éled át a jelenségeket. sőt.
és azt sem jelenti, hogy részvétlenné válsz. a Buddha két alaptulajdonsága a bölcsesség és az együttérzés. az utóbbit néha részvétnek is mondják.
a bölcsesség az, hogy a Buddha belátja: minden jelenség egyformán lényegnélküli (üres). a részvét az, hogy minden jelenség iránt egyforma együttérzéssel viseltetik.
pont azért tud teljes részvéttel lenni a jelenségek iránt, mert belátta, hogy mindegyik egyformán üres. e belátás miatt többé nem a saját szempontjai vezérlik a jelenségekhez való viszony tekintetében, hanem a valóság (az okok és okozatok hálózata, amely a jelenségvilágot egyben tartja). a szubjektív és az objektív szemszög eggyé válik.
a buddhista tanítás szerint paradox módon annak van a legnagyobb szíve, az tud a legteljesebb módon részt venni a világból (rész-vét!), aki teljesen kikerült a világ vonzása alól. a vágytalanság vezet el a mindentudáshoz és a minden iránti szeretethez.
a nullából lesz a szalonna.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szervezet megtanulja kezelni az anyagot, ez a tolerancia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A menekvés a szenvedéstől. Ahogy mondtam a lényeg a viszony, és aki eléri a nirvanát, az egy olyan viszonyt teremt a saját lelke és a világ közt, ami egy "önmagába forduló, részvéttelen tökéletesség" vagyis kizárja a világ azon részét a lelkéből, ami a szevedést okozza. Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak. Pl : öregség, halál, elmúlás, mint a szevedés egyik legfontosabb gyökere. Valaki vagy átéli, vagy nem. Ha nem éli át ezeket, mert mondjuk nirvanában van, akkor elkerüli, nem találkozik vele. Ez olyan mint aki a saját sorsa elől menekül. És elbujik előle önmagába. Egy egyszerű parasztbácsi nem hiszem, hogy nagyon sokat foglalkozna ezzel a kérdéssel, egyszerűen elfogadja, hogy a betegségek, az öregség és a halál az élet részei, nem próbál elülük elmenekülni, nem próbálja a világot megváltani ettől a szenvedéstől, egyszóval nem változtat a dolgokon, hanem nemes egyszerűséggel átéli azt, amit az Isten rászabott és beteljesiti a sorsát. Krisztus is mondta, hogy ki kell inni a szevedés kelyhét, hogy aki nem vállalja az ő általa kiszabott terhet, az nem méltó hozzá. Ez a teher, ahogy ő fogalmazott, könnyű, mégpedig azért, mert ahoz, hogy az ember ezeket megvalósitsa, fel kell adnia minden elképzelését, és azt kel tennie, amit a keresztje diktál. Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie, igy könnyen néz szembe az olyan dolgokkal mint a halál az öregség vagy a betegségek. Ha jobban megnézzük, mi is a buddhizmus fő kiindulópontja: hogy a szenvedést az ember vágyai okozzák, helyesbben a be nem teljesült vágyak, és mégis, maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy. Elgondolkodtató ezek után hogy meik ember a nagyobb, az egyszerű földműves, aki becsülettel végzi a dolgát, vagy egy önmaga elől rejtőzködő szellemi narkós. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
19 éves vagyok,elit gimnáziumba járok,ebben a tanévben fogok érettségit tenni.Egy évet ismételnem kellett.Ez azért van,mert nem számított semmi,csak szívtunk.Az az év valóban kimaradt az életemből.Most az össszes barátom ellen eljárás folyik droghasználat miatt.Én vagyok az egyetlen,akinek még nincs semmi ügye,ezt nekik is köszönhetem.
Biológiából fogok érettségizni.Ebben az évben ki lehet váltani az A-tételt egy előadással,egy általam elvégzett kísérlet bemutatásával.
Kérlek Benneteket,hogy ha egy mód van rá,segítsetek.
Ismerem az érzést,de nem mondhatom,h magamon próbáltam ki a füvet.
Aki szánna rá egy kis időt,kérem,írja le egy trip-jét a következő szempontok szerint:
-az anyag kinézete
-fogyasztott mennyiség
-fogyasztási forma
-a hatás fizikai megjelenése
-a hatás szellemileg
-időbeni változás(mennyi idő kellett pl. a betépéstől az első flashig)
-ki vett észre magán valami változást(memória romlása,kézremegés stb)
Teljesen anonim lenne eza dolgozat,ezért baja senkinek nem lehet belőle.Ha valaki erre rászánnna egy kis időt,kérem,hogy az írását ide(valami megkülönböztetéssel az elején,pl:JASON! :) vagy a jason@vipmail.hu címre küldje!
Mégegyszer kösz mindent előre is!
Jason
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vannak olyanok is, akik csak azt mondják
na beveszek egy-két papírt, betépek
meg, hogy 1-2 gramm gomba nem pszichedelikus
fura
nekem a papír-gomba bevétele mindig olyasmi, hogy ezt most beveszem, fogalmam sincs mi lesz, vagy mit teszem, a világ úgyis visz, nem is érdekel, a lényeg hosszútávon úgyis az, hogy felejtsem el önmagam vagy bárminek a megragadását
persze az élményt egy görbével lehet modellezni, felfutás, csúcs, aztán vissza, mintegy ízelítő, vagy kis benyomásgócok egy más állapotból, ami ki tudja mi - de amit megtapasztalsz egyszer, az meg van tapasztalva - s a tudat roppant tanulóképes - elég neki "maga a tudat", hogy volt ilyen élmény, s befolyásolja -
csak legyen olyan élmény - ehhez vagy olyan hozzáállás vagy olyan jelenlévő legyen, akiből ilyen árad;)
persze most ezt nem vágom ám csak beszéd |
| | | | |
|
