 |
Legfrissebb hozzászólások (114671 - 114680)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Sevil.. :) nálam ez épp fordítva működik, amikor abbahagyom akkor van lendülete a dolognak, erősvagyok, dejó, satöbbi, de aztán telnek a hónapok és elfogy a lendület, megszólal a hang h miért jó ez és képtelenség vitatkozni vele.. :) én most arra esküszöm h lassan kell elhagyni és keveset, szar setting mellett fogyasztani, akkor szép lassan kifakul az élmény.. de aljas kis manó ez, lesben áll állandóan! :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | AmiTecH!!! Amigás voltam régen... nem ismerhetlek én téged mondjuk IRC-ről??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a 2 szer alapvetően üti egymást legalábbis nálam... én még csak nem is iszok előtte (alkoholt)
közben szoktam sörözni, az nagyon jóóóó... haverral mindig megyünk bekészülve söré és ez akkor... aaaaaaaaa szakadunk a röhögéstől, hogy utáljuk a sört és akkor meg :-DDD
na mind1, nem flashelek :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az nem értem, hogy miért téptek ekizés előtt/alatt????
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A gyõztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is gyõztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon."
Higgyétek el nekem, mindenkor léteznek emberek, akik legyőzik a világot, és megtalálják az ő királyságát
Ha ezeket az embereket keresitek, - Jézus pontosan elmondja, miről ismerni meg őket - akkor megtaláljátok amit kerestek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jókat mondasz, igazad van, Tetrahíd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háááát....
Mintha csak egy megvilágosodott jógit hallanék, aki az egész világhoz beszél... : )
Amikor jázus így kezd valamit: "bizony mondom néktek"
vagy így fejez be: "kinek vannak fülei a hallásra, hallja meg"
Ezt nem hallják az emberek...
De aki tudja miről beszél, az hallja ; ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak az maradt ki hogyha nem saját termés akkor még darálás előtt illik jól lemosni a magokról az esetlegesen hozzáadott méreganyagot (csávázás) mert arra biztos nincs szükség a triphez! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | üdvözlet nyarlathotepnek, az éjben kúszó rettenetnek személyesen
Mikor először papíroztam, utána döbbentem rá, hogy még nem próbáltam harcművészetet.
Anno úgy gondoltam, hogy a hatalom nem játék, és én kis izé, jobb ha nem kapok hatalmat egy ilyen tudás által, mert ha "elborul az agyam"-amire akkoriban jócskán volt példa-, akkor nincs mese...Persze akkor még eszembe se jutott, hogy az elborulást úgy lássam, hogy azt is el lehet engedni - mintegy alaptermészetemként éreztem..hehe
Tehát eldöntöttem, hogy mégis gyakorolnék valamit s hetekig csak kutattam, hogy nekem vajon melyik jönne be a legjobban, s végül az aikidora jutottam, soksok szöveg, videó sasolása után ez állt hozzám legközelebb...hát kerestem egy ilyen dojot, s oda kb. fél évet jártam, s eközben voltak az úgymond "első utáni" pszichedelikus utazásaim, s elég sűrűn papíroztam akkoriban, s közben az életem teljesen átalakult, akkoriban szinte csak ez érdekelt (a bulikon kívül;), az edzés, a dojo, a zen, a lét, a tudat, stb...
Volt úgy, hogy szmókolva mentem edzésre, s volt ami jobban átjött, mint tanítás(ráhangolódni, könnyedén venni), de voltak "bambább" pillanatok cserébe(hasbarúgás;), viszont a mokuso meditáció eszméletlen jó volt, ott mutatták meg, hogy lehet lecsendesíteni a már-már az őrületbe kergetően tomboló érzelem és gondolatrohamaim...
Aztán mikor látták, hogy terhelhető vagyok, jelentősen megerőltettek, mind testileg, mind lelkileg, - no meg folyton ellenkeztem a nagyon erős énű Senpai ellen, aki a mesterrel ellentétben abszolút nem tűnt mesternek, inkább egy beképzelt halálszeszélyes kövér nőnek, aki mindenkinek olyan feladatokat ad, amit qrvára nem szeret...
Egy idő után elkezdte nagyon durva módszerekkel megtörni a csonterős énem, de nem ment, a leckén nem mosolyogva bólintottam, hanem megelégeltem, s a zent inkább a pusztán üldögélve meditálgatva/papírozgatva gyakorló arccá folytam át...
Persze később összeállt a kép: a Sensei, a megközelíthetetlen zen harcos, tiszteletet parancsoló aurával, csak akkor foglalkozott veled(néhanéha a kezdőkkel is), ha már a Senpai úgymond átengedett...
Aztán összeállt a kép, hogy miről is van szó, hogy addig rángatják, gyakoroltatják, fegyelmezik, képzik a testünket, míg a tudat teljesen rá nem figyel - eggyé nem válik vele -s mikor a test-tudat ott a jelenben, már nincs tanító, nincs tanítvány, csak A Répa;) Érdekes...
Ja, meg félelmetesen félelemmentessé tett az, hogy megtanultam ugrani, esni akár a betonon is, járásom stabilabbá, könnyedebbé, energikusabbá vált, s az éberségem is jelentősen fejődött..
Talán egyszer úgy döntök, hogy újra lejárok edzeni, de majd ha egyszercsak - netalántán ;)- leállnék a spangliról..de a lényeget már megmutatták : az Utam. |
| | | | |
|
