 |
Legfrissebb hozzászólások (115711 - 115720)
 | |  | | | | |  | |  | | | én úgy tudom, hogy csak a csomagolt szarokhoz keverték hozzá, de hallottam olyat is, aki azt állította, hogy genetikailag manipulálták őket, és már minden hajnalkától hányingered lesz, ami egyszer olyan magból nőtt ki...
De szerintem ez állatság, nyugodtan harveszteld le az erkélyeden növő növénykéket. Örülni fognak neki, hidd el.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Erkélyemen 6 tő nődögél, néha együltő helyükben beszlapálnak 1 l vizet, de az alja elkezdett felkopaszodni, aztán most hozott újra alul 1-2 hajtást hozni. Azért csupaszodott le, mert nem öntöztem akkoriban kielégítően, vagy ez természetes folyamat? (csak reggel 12-ig süt oda a nap, tehát mondhatni félárnyékos helyen van) Most már ügyelek rá. Termesztett magoknál is fellép émelygés, vagy ez csak a csomagolt magokhoz hozzákevert alkaloida áldásos hatása?
Ha van egy hajnalkaovid a lakásodban, az olyan, mintha kutyád lenne - én pl. minden órában kimegyek, és gyönyörködök benne, nézegetem a kék virágokat, szemügyre veszem a késő délutáni virágösszezáródást, és ami a legjobb: egy keresztespók beleszőtte a hálóját, és csomószor fog legyet, amit befon, majd kiszívja nedveit. Hát nem csodálatos, hogz mire képes Természetanyánk? És még csak el se kell menni egy erdőbe. Egyszerűen kilépek az erkélyre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szept.13-án kezdődik az egyetem, addig még rengeteg időm van, én is besegítek, ha van rá igény. Persze csak ha van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Még a jakobinusoknak is jobban sikerült exportálni a demokráciát, mint ennek a semmirekellő texasi tahónak. Milliók füle hallatára ilyet mondani... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | annak idején volt néhány súlyosabb mérgezés, amikor néhány pöcsarc halálra zabálta magát hajnimaggal, és azóta valami törvény, vagy rendelet vagy mittomén mi van arra vonatkozólag, hogy a boltokban kapható, előrecsomagolt magokhoz kevernek valami enzimet, ami önkéntelen hányási reflexet vált ki az emberből.
Valszeg olyat próbáltál kólában meginni.
Felesleges, úgyis kihányod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aztékok összetörték, áztatták vízben, leszürték, megitták.
maaf: Értem most már mit akarsz, de így se látom értelmét. Ez nem szintetikus itt az adagok nincsenek pontosan kimérve. Ha van sok magod egyél meg belőle párat és ha érzed, hogy hat egy kicsit akkor egyél annyit amennyi úgy hat, hogy szeretnéd aztán jegyezd meg hogy ez hány mag volt és kész. Persze ha más magokat veszel arra nem érvényes ez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahoy.
Átéltem sokadik pszilocibin élményemet szombaton, és most kedves gyerekek, megosztom veletek, hogy mi az, amit a gombában annyira szeretek.
1. Sose volt tőle semmi parám. Nem mondom, előfordult, hogy szomorkodtam, mélabúsan tekingettem mindenfelé miközben lüktettem a gombával, de horrortripem még sosem volt.
2. Nagyon barátságosnak találom a gombaszellemet, ha megfelelően készültem rá, ha jó helyen (erdőben, de legalábbis természetközeli helyen) idéztem meg, mindig kedvesen tanítgatott. Sosem éreztem, hogy a fejemben nőtt kristályocskák át akarják döfni a haléntékomat, amit a minden szarral felütött amfetaminos LSD hordozók rendszerint okozni szoktak.
3. Egyetlen cucctól sem érzem olyan k##va jól magam, amikor épp jövök le a tripről, egyetlen cucc sem dob fel annyira másnap.
Sok apróbb élmény mellett egyszer-kétszer becsúszott olyan is, amit a mai napig nem vagyok képes elhinni, feldolgozni.
Az egyik ilyet fogom elmesélni, hátha valakit érdekel.
Valahol, egy dunakanyari kis házikóban voltunk, én meg két barátom. Úgy körülbelül este 10kor határoztuk el, hogy ma márpedig kockázunk egyet a Spirit-tel, beültünk a kocsiba, beszereztük a dolgot, a nyaraló kulcsát, egy rekesz sört és némi kaját.
A kocsiban romgyanússá szívtuk magunkat, és vagy 5 üveg sört megittunk fejenként ( majdnem frontálisan ütköztünk egy busszal, ahogy kikerültünk egy útközepén fekvő farkaskutyát) úgyhogy elég érdekes állapotban érkeztünk meg, azt hiszem Dunaalmásra.
Elképesztó jó kedvünk volt, s a korábbi aggályaim ellenére, miszerint nem illik megbántani a gombaszellemet alkohollal és/vagy spanglival, rögtön be is kajoltuk az adagot, ami nem volt éppen soknak nevezhető: kb. 3 gramm lehetett.
10 perccel ezután már folyamatosan könnyeztünk, a mozgásunk kissé kezdett bizonytalanodni, az ízületeink mintha zselévé váltak volna.
Úgy döntöttünk körülnézünk egy kicsit a faluban, ahol vagyunk. Teljesen kihalt volt minden, éjfél lehetett, október közepe. Felszabadultan nevettünk magunkon, mindenen körülöttünk, folytak a könnyeink, és 10 percenként pisiltünk.
Így ment ez kábé 1 órát.
Aztán jött az őrület.
Lekanyarodtunk egy útról és el akartunk indulni egy másikon.
Kissé elbizonytalanodtunk, mert az aki elől ment, és rá akart lépni az útra, hangos recsegés-ropogás közben beleesett valamibe, ott az út helyén.
Annyira megrémült, hogy teljesen eltorzult hangon kiáltott fel, amin mi ismét borzasztóan jót kacagtunk. Aztán megpróbáltuk megvizsgálni mibe mászott bele drága barátunk.
A vizsgálódás nagyon izgalmasnak bizonyult, minden másodpercben másnak láttuk a valamit ott előttünk. Láttuk egy kőkerítés tetején levő dróthálónak, kidőlt nagylombú fának, egy árnynak a földön, bokornak, de leginkább semminek, átláttunk rajta teljesen, láttuk, hogy ott megy mögötte az út, amin menni akartunk.
Többször megpróbáltunk átjutni rajta, de a vége mindig az ismeretlen előli megfutamodás, és a kudarcunkon történő önfeledt nevetés lett. Eközben egyre jobban kezdett csavarni a dolog, egyre nagyobb robajjal omlottak le körülöttünk a valóságnak tulajdonított falak.
Felhagytunk a próbálkozásainkkal, és arra koncentráltunk, hogy ne essünk össze. Arra lettünk figyelmesek, hogy valami furcsa kis izé ólálkodik körülöttünk, cikázik mellettünk a sötétben. Aztán kis idő múlva a hangját is hallotuk, nyivákolt és hurrogott, furcsán vibrált a körülötte a levegő. Rájöttünk, hogy ez egy macska. Aztán rájöttünk, hogy nem egy, hanem három.
Le föl ugrándoztak körülöttünk, vinnyogtak, doromboltak, úgy, hogy 5-6 méterről hallani lehetett, őrült sebességgel szaladgáltak, teljesen értelmetlenül, összevissza másztak fel különböző dolgokra, majd potyogtak le róluk. Elképesztő látvány volt, teljesen meg voltak őrülve.
Ekkor valamelyikünk felvetette, hogy mindenki csinálja azt amihez most a leginkább kedve van. Ahogy ezt kimondta, a másik srác rögtön hasra vetette magát, és arrcal a földön elterült.
Nekem már nevetni sem volt erőm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt vettük észre, hogy a földön fekvő srác furcsa hangokat hallatt, mintha valami fájna neki. Közelebb mentünk és nem hittük el a látványt: az egyik kismacska ráült a tarkójára, és tekergőzve dorombolt rajta, a barátunk pedig olyasmiket mondott, " úristen, mit érzek, ezt nem merem megérteni" stb.
Hozzánk is odajött az egyik macska, és amikor lehajoltam hogy megsimogassam, majdnem felkiáltottam, tapintható volt körülötte valami vibráló erőtér, amit nagyon úgy tűnt, hogy a dorombolással keltett maga körül... Bele sem mertem gondolni, mit érezhet most a haverom, ott a földön fekve, "harmadik szemén" pedig egy, az egyiptomiak által szent állatként tisztelt, misztikus kis lénnyel, aki vibráló erőteret gerjeszt a maga körül....
És még mindig egyre erősebb és erősebb lett az intenzitás.
Volt egy nagyon érdekes monentuma, ami hihetetlenül bensőségessé tette számomra ezt a tripet.
Egyre furcsábban vettem a levegőt, egyre furcsábban dobogott a szívem, alig láttam, alig hallottam valamit a külvilágból, nekitámaszkodtam valaminek, és körülnéztem mit csinálnmak a többiek, és láttam, hogy ők is hasonlóan vannak, eldőltek a földút mellé.
Minden egyes lélegzetvétellel könnyebnek éreztem magam, éreztem, ahogy a hörgőcskéim megtelnek levegővel, éreztem, ahogy az oxigán átpréselődik a vérembe, éreztem, ahogy a vér elindul az ereimben, nyomonkövettem minden egyes szívverésem hatását, minden egyes szervem működését éreztem.
Aztán valamiért a csillagok felé fordultam (közben majdnem hanyatt estem) és éreztem, hogy valami megmoccan a testemben, valami ki akar törni. Nagyon megijedtem. Egyet leheltem az ég felé, és éreztem, hogy tudtam volna sokkal nagyobbat is, olyan nagyot, hogy az a valami akár ki is szakadhatott volna belőlem. De nem tettem, ehelyett kétségbeesetten kapaszkodni kezdtem az emlékeimbe, keresni kezdtem a fogódzókat, hogy visszataláljak. Pár perc alatt sikerült.
A hülye macskák még mindig idiótán vertyogtak és szaladgáltak körülöttünk. Történt még egy-két érdekes dolog, de az időm rövidsége, és a már így is bőlére eresztett beszámolóm miatt ezeket most megtartom magamnak.
A végére csak annyit, hogy a három macskából kettő hazáig jött velünk, úgy kellett kidobálni őket a kocsiból, és azóta is abban kertben laknak ahova hazakísértek minket.
Egy szó mincáz: eszméletlen volt az az éjjel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Our enemies are innovative and resourceful, and so are we. They never stop thinking about new ways to harm our country and our people, and neither do we."
-- George W. Bush, Aug. 5, 2004.
Hajrá... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem 3-4 évesen vették ki mindkét mandulámat,
az egyetlen emlék: Az arcomra húznak egy fekete maszkot... |
| | | | |
|
