 |
Legfrissebb hozzászólások (115761 - 115780)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Hát azért mind egyetértünk abban,h a lényeg vmi végtelenül egyszerű dolog, ami mentes minden bonyolítástól, októl, céltól, magyarázattól vagy szándéktól. Talán ez a vmi annyira egyszerű, h megfogalmazni sem tudjuk, csak érezzük, így a topicnak sosem lesz egy végső válasza. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az is érdekes, h ha már itt élsz a fizikai "valóságban", akkor bizony észreveszed, h milyen érdekes, annak ellenére, h nem fontos. így már érdemes azon elgondolkodni,h ha már itt vagy miért kéne feltétlenül azt szem előtt tartanod, h nem fontos, és ha már itt van ez a pillanat (egy db:)élet), ami x "ideig" tart, akkor egy pillanatra miért ne csodálhatnád meg az érdekességét a világ ezen részének.
végülis magadat nem vesztheted el, csak olyan a világ, h azt hiheted, h elvesztél.
és egyébként igazad van, sokan nem látják a relativitást az egészben. ("ha a motorosokat nem érdekelné, akkor csak egy darab a földből") |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szanalmas.hu-n találtam a linket, a film nem tudom jó lesz-e, de a honlapja az nagyon komoly.
http://www.sawmovie.com |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)"
Ezt támasztja alá, hogy Krisztus-tudatról már hallottam, de Jézus tudatról még nem.
SundayJunkie,
Már az előző Írásomban megpróbáltam leírni, de nem sikerült valami tisztán fogalmaznom, most azért megint megpróbálom.
Minden pillanatban létezel, és minden pillanatban érzések tömkelege zúdul rád az érzékszerveken keresztül. Alvás közben azért pihened ki magad, mert megszűnik az érzékelés. Amikor nem-alszol, akkor elpocsékolod az energiáid, hogy majd aludhass.
Két lehetőséged van, ha állandóan pihent és fitt akarsz lenni, az egyik ha folyton alszol, a másik, ha megpróbálsz azzal a bizonyos felsőbb énnel egyesülni, amelyik nem cselekszik, nem gondolkodik, és nincs szüksége a fizikai érzékszervekre (->mert nincs szüksége a fizikai világban érzékelt tárgyakra), mivel csak létezik. Ez a felsőbb én állandóan alszik, és állandóan nem-alszik.
Most pedig nyersen gyakorlatias próbálok meg lenni.
Ha meglátsz egy Yamaha R1-est, az nem baj, de ha utána percekig az köti le az elméd, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen moci, ide meg oda mennék vele kirándulni, és minden nap új csajt szereznék vele, akkor már az érzékelt tárgy köti le az elméd, és nem maga az érzékszerv.
Nem az érzékelést kell kikapcsolni - arra ott az alvás -, hanem az érzékek tárgyaihoz való kötődést.
Én azt mondom magamnak ha elkalandoznak a gondolataim: attól függetlenül létezik minden létező a világban, és nem létezik minden nem létező, hogy gondolkodom-e rajta, vagy nem.
Én így tudom logikusan elképzelni a dolgot: Amikor az R1-es re gondolsz, akkor gyakorlatilag a te enrgiád vándorol át abba a motorba. Egy R1-esnek az adja az értékét, hogy minden motoros arra vágyik. Ha mindenki megelégedne egy szimóval, vagy egyáltalán senkisem vágyna motorra, akkor nem lenne más az a motor, mint egy darab vas, meg textil, meg kőolajszármazékok - egy darab lenne csak a földböl -
Ne egy darabot akarj a földből, hanem az egész földet.
Ne egy darabot akarj a mindenségből, hanem az Egész Mindenséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az "én időmben" még az volt a divad, hogy sima tekert cigit kínáltunk pancseeeeereknek, aztán néztük ahogy betéptek tőle. Ezt legalább a törvény sem bünteti, és mindenki jól járt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a "Krisztus-kaliberű" lett volna... én legalábbis úgy tudom, hogy Jézus az ember, Krisztus pedig az istenember... előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ugy is nezett ki, mint egy diszno... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Inkább betöltök egy patront, akkor is elfelejtem, hol vagyok, és még izomlázam sem lesz...csörcsill is megmondta: csak semmi sport! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én egyszerűen imádok úszni. Kicsit olyan, mintha repülnék. Nagyon szabadnak érzem magam akkor, főleg nagy vizekben, beúszok, h csak halványan lássam a partot és mindenhol víz, körülöttem, alattam; az is n. jó lazulás, vmi csendes helyen ráfeküdni a vízre behunyt szemmel és teljesen elfeledni, hol is vagyunk...(Holnap megyek is, de csak uszodába tudok, mert nem leszek városomban:(( ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jézus-kaliber? Most remélem ezt nem gondoltad komolyan... :)Tökéletesen lehetetlen, hogy valaki "Jézus-kaliberű" legyen. Mert akkor ő lenne Jézus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Részegen meztelenül éjszaka. A tüdődet úgy érzed, mintha a világ összes oxigénjét be tudnád szívni, jobb lesz a vérkeringésed, élvezet lesz egy kicsit úszni (azért ne vigyük túlzásba...ja, és ne 3dl tömény után jusson eszünkbe :))
Amit nem vállalnék be ilyen vizes dologgal kapcsolatban, az az, amit tavaly csináltunk tesiórákon. 7-re mentünk úszni a sportba (mókás dolog zuglóból a margitszigetre bumlizni full kómásan az október eleji kurva nagy hidegben), és a szabadban kellett úszni. Én nem tudok reggel enni, ezért éhgyomorra, cigis tüdővel kellett úszkálnom, és annyira hideg volt, hogy nem láttam el 3 méterre, mert párolgott a víz. Amikor kiszálltam, rögtön megcsapott a hányinger (klór+oxigénhiány+alacsony vércukorszint), és nem engedett kb. 10 percig...ez volt minden héten, kb. 2 hónapig. Na, ezt soha többé. Amúgy sem szeretek úszni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer azt írtam a naplómba kb. 1 éve, hogy a felnőttkor a fiatalkori idealizmus megcáfolódásának folyamata. Hát, valószínűleg ez a mondat is a fiatalkori idealizmusomból táplálkozott, annyira kereknek, egésznek és egyszerűnek tűnik. Kíváncsi vagyok, mit gondolok róla majd évek múlva, de amit írtál, az elgondolkodtatott azon, hogy valószínűleg mégsem lesz olyan szar a felnőttség (grownship?). Egyrészt, ami már régóta motivál, az a világ teljesebb megértése, és tudom, hogy ezt csak életkor előrehaladtával tudom beteljesíteni, msrészt viszont ami húz, az a gyerekes játékosság elvesztése. Persze, akkor igazán felnőtt a felnőtt, ha tud játszani, blablabla, ezt a modern kor áldott jó mentál-sámánjai tuszkolják az agyunkba; de a gyermeki szemlélet akkor is odalesz. A gyermekkor olyan, mint egy terem - van plafon, és biztonságban érezzük magunkat behatárolt tudatunkban. Amikor ez a plafon szétfeszül, rálátásunk lesz a végtelenre, ami rendkívül ijesztő. Nekem ez nemrég következett be, és gondolom ez nyomaszt egy kissé. Bele kell szokni a határtalan elérhetetlenségébe a földi lét során (azért a gomba/lsd stb. ezt kiküszöböli egy időre).
"és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése..."
ha az emberek nagy többsége bírna ezekkel az erényekkel, akkor szerintem a direkt ráhatás sem lenne ilyen mennyiségű falra hányt borsó.
Két évig dolgoztam egy asztalosüzemben nyaranta - az ott dolgozó munkásokról azért nem lehetett elmondani a tágabb perspektívájú gondolkodást és a szellemi dimenzió sem mélyült náluk kb. 2cm-nél lejjebb. Volt olyan nap, amikor végig a dugásról beszéltek a kajaszünetben, majd az egyik benyomta az örökzöld poént: "jól van, elég volt má. Beszéljünk a zenéről. B*sztál már zongorán?" Ha azt mondom, hogy ennél följebb nem nagyon kúsztak, szellemi táplálékuk meg kizárólag a blikkből meg mai lapból állt, akkor nem hazudok túl nagyot. És ez az átlag (najó, ez azért egy kicsit alatta van),úgyhogy néha ezért nem várok túl sokat az emberi értelemtől, amolyan globálisan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény."
ez nagyon igaz lehet... a felnőttek a fiatalabbak közül csak azokra figyelnek oda, akik tényleg nagyon komolyak (Jézus-kaliber legalább). és mivel a mi társadalmunkban ez így működik, felesleges azzal vesződni, hogy direkt osztod nekik az igét (már ha úgy érzed, hogy rájöttél valamire, amit ők nem látnak)... úgyse lesz semmi eredménye. jobb az indirekt ráhatás, pl. elejtett megjegyzések vagy döntési szituációkban számukra meglepő döntést hozni, amit aztán el lehet esetleg magyarázni (hogy miért is döntöttünk úgy)
meg kihasználni azokat a pillanatokat, amikor nyitottabbak, befogadóbbak... a legjobb nem szavakon keresztül...
(ezt most a saját szüleimmel való kapcsolatom alapján írtam)
nekem nagyon durva, hogy nem kell többet félnem a metrón a "huligán" kamaszoktól... kiskoromban mindig tartottam tőlük, hogy nem fog tetszeni nekik a pofám és beverik... próbáltam menőnek látszani, vagy éppen szürke egérnek (utóbbi könnyebben ment :-), hátha akkor nem vesznek észre
és most, 28 évesen valahol tök gáz, hogy belül nem érzem magam másnak, lényegében ugyanaz a gyerek vagyok, aki akkor voltam, viszont a külsőm megváltozott, borostás vagyok, felnőttnek nézek ki, és ezért bazmeg, csak ezért az emberek már teljesen máshogy kezelnek, és másként beszélnek/viszonyulnak hozzám... és ezért nem kell többet félnem a 16 évesektől... pedig igazából ugyanúgy félhetnék, ugyanúgy meglehetne rá az okom, ha ők tudatában lennének annak, hogy igazából semmi különbség nincs... de szerencsére nincsenek tudatában...
aztán persze az ember megszokja, hogy felnőttként kezelik... és előbb-utóbb ő is elhiszi magának, hogy az lett... és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése...
nekem a saját tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy ha valaki már kora ifjúságától kezdve vágyik az igazságra, annak kezdetben kurva nehéz dolga van, de ha kitartó, akkor a felnőtté válás számára nem szomorú lesz (jaj, elmúlik az ifjúság, bazeg, már harminc vagyok), hanem kibontakozás, a bilincsek egyenkénti leoldódása, a megszabadulás egyre kézzelfoghatóbb folyamata, ami hatalmas öröm. érzi az ember, hogy olyan, mint egy fa: ifjúkorában gyűjtötte az infókat, készülődött, és egyszer csak beindul az egész, kiterebélyesedik, aztán megjelennek a virágok és végül a gyümölcsök is. nekem néha kifejezetten olyan érzésem van, hogy már mindent megcsináltam, előkészítettem, bizonyos szempontból már csak hátra kell dőlnöm és megvárnom, amíg az egész beérik. előkészítés - beteljesítés. én készítem elő, a világ teljesíti be.
az elején nagyon nagy fájdalmat okoz a kontraszt az ideálok, álmok és a konkrét léthelyzet között. de ha az ember kitart az álmai mellett (amelyek persze szintén alakulnak, pontosabbak lesznek, ahogy az ember érik), akkor ezek az álmok végül tényleg megvalósulhatnak. akármi megvalósulhat, amit az ember képes konkrétan elképzelni. nem ködszerűen, hanem úgy, hogy az ember elhiggye, hogy igen, ez lehetséges valóság lehet. néha úgy van, hogy az embernek intuitív sejtések útján megvan ugyan az álma, de nem tudja elképzelni, hogy ez miként valósulhatna meg. ilyenkor addig kell dolgozni, amíg a tudatot ki nem bővítjük olyan módon, hogy elhihessük a megvalósulás lehetőségét. ezzel a folyamatos tudat-konfigurálással csináljuk meg azt az utat, amin aztán a felnőtté válással végig fogunk menni. (nálam legalábbis így volt/van)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki, mit jelent számodra az energiák jó kihasználása? Mármint a gyakorlati vetületére lennék kíváncsi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biztos erősen gyanús volt nekik, h füves cigit kínál nekik, de nm voltak biztosak benne. :o |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Idén nyáron mesztelenül fürödtünk a kőrösben. Régen nem éreztem ilyet, mintha megint három éves lettem volna.
Az uszodákat én sem szeretem annyira mint a természetet. Klór klór hátán, pfujjj.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak bele-bele olvasgattam a párbeszédetekbe, de sokminden közül erre szeretnék reagálni:
"még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont."
Jól érzem? Intuíció - ego
SunJunkie,
"Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait."
Az intenzíven élés szerintem az energiáink jó kihasználásával gyakorolható. Amióta odafigyelek magamra, és tudatosan próbálok meg létezni, azóta én is észrevettem, mennyi fontos dolog történik velem. Fontos, ugyanakkor nem-fontos. Ez asszem fontos... |
| | | | |
|
