 |
Legfrissebb hozzászólások (117991 - 118000)
 | |  | | | | |  | |  | | | nem kell több, mint hinni benne, hogy a végére érsz az égésnek.
az átsegít az egészen, és jól szórakozhatsz, amíg leégsz :)
különben meg nyomhatod a poklot ezerrel, lehet hogy az hatásosabb is, gyorsabban eléget. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "A Helyes az, ami meghaladja a kettősségeket, a Jó az, ami a Rossz-szal szemben Jó (tehát a dualitás egyik pólusa)."
cellux,
Teszik, amit írsz, csak azt nem értem, hogy hogy lehet meghaladni a kettőségeket. Lehet, hogy annak, aki keleten nőtt fel, lehetséges. De ha mi döntünk valahogy, mindig mérlegelünk pólusok között, csak akkor nem, ha az intuíciónkra hallgatunk. Ekkor viszont a tudattalanunk mérlegel az elraktározott jó és rossz mémek alapján.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha születésünk által az egyik oldalra kerültünk, ahogy írod, akkor miért vannak destruktív ösztöneink?
Freud szerint van életösztön (Eros) és halálösztön (Thanatos) , az élet pedig a halál felé vezető kerülőút.
De ezt a végén mondta, miután látta a világháború destruktivitását és amikor beteg volt és szenvedett. Szerintem azáltal, hogy a halállal foglalkozott, megszelídítette a szenvedését. Szóval szerintem azért látta így mert ezáltal tudta az életét simítgatni.
Egyébként ez a jónak lenni, nálam is alapmotiváció. Milyen lenne rossznak lenni? Talán pusztítani másokat és ezáltal önmagunkat. Az viszont tény, hogy vannak, akiknek ez jól esik. Beszélgetni kéne velük is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez a gondolat nagyon tetszik... mármint hogy a jó és a rossz egyenrangúak, de aki a jóból (az Életből vagy az Életre) születik, annak természete szerint a jó oldalon a helye, és ezért a jót magasabbrendűnek (vagy más szóval: magához közelebb állónak érzi). És ez nem pusztán szubjektív ítélet, hanem az ő helyzetében objektív igazság.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy itt egy hármasság van: a Jó, a Rossz és a Helyes. A Helyes az, ami meghaladja a kettősségeket, a Jó az, ami a Rossz-szal szemben Jó (tehát a dualitás egyik pólusa).
Az emberi gondolkodás ott követi el a hibát, amikor összekeveri a Jót a Helyessel (eddig egyedül a buddhista tanításban találtam meg ezt a megkülönböztetést).
A Jó és a Rossz egyaránt Helyes (mindkettőnek helye van a világban), és az ember születése, státusza, léthierarchiában elfoglalt helye határozza meg, hogy az ő életében melyik oldal lesz a domináns.
A tökéletesség pedig - legalábbis a Buddha szerint - a Helyes, tehát az arany középút a két szélsőség között.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Teljesen tudatosan és valós időben odáig sikerült eljutnom amit Castaneda több helyen is úgy ír le, hogy "kénes világ". Ez egy nagy pusztaság, a föld helyett valami világítóan sárga valami van. Ez nem egy másik teljes világ, ez még a mi világunk része, az van legközelebb a mindennapi tudatosságunkhoz.
Ezt a dolgot, mármint ébren tudatosan átjutni más világokba nem eröltetem, mert igen veszélyes. Sokkal biztonságosabb és eredményesett álmodásban, álomtestben közlekedni arrafelé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt hiszem, az van, hogy aki egyszer igazán nekivágott ennek az útnak, az soha többé nem tud visszamenni a tudatlanság békéjébe. Mindig kínozni fog belülről ez a vágyakozás a nemistudommire, maximum az évek múlásával kicsit lenyugszunk, hozzászokunk ahhoz, hogy mardos a szomjúság, a vágyakozás az igazság után, és megtanulunk ezzel együtt élni, úgy-ahogy.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Az Írás megígéri ugyan ("boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot"), de ez annyira kielégítő csak, amennyire hiszel benne. És a hit sajna eléggé irracionális dolog, nem bizonyítékok alapján van, hanem csak úgy, kialakul (vagy ajándék, kegyelem).
Aki egyszer részesül az Isten kegyelméből, annak semmi hajlama nem lesz arra, hogy ebből profitáljon (a szó világi értelmében). Bőven elég lesz a tudás, az átérzés. Ez az, amikor az igazságra való szomjúhozás kielégíttetik. De ehhez, gyanítom, elég sokat kell tisztulni. Lehet, hogy az Istenre vágyakozónak az élet börtönné, purgatóriummá válik, ahol a felesleget leégetik rólunk.
Most az van, hogy a legkülső ember félig-meddig ébren van, de a belső emberek alszanak. A belső emberek alvása azt jelenti, hogy vegetatívan, a teremtés implicit részeiként végzik a dolgukat, sötétségben, a tudat bevilágító fénye nélkül. Amíg mi nem ébredünk fel a belső emberünkben, addig az Isten gondoskodik róla. Az Isten végső soron azt szeretné, hogy mi nőjünk fel odáig, hogy kézbe tudjuk venni saját emberünk totalitásának irányítását és legyünk mi a saját univerzumunk gazdái. Ezt az ajándékot tartogatja, mindent oda akar adni nekünk, de ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy ezt az ajándékot befogadjuk, mert különben beledöglünk - és magunkkal rántanánk az egész univerzumot.
A rendszerbe ezért egyfajta automatikus biztosító-mechanizmusként be van építve, hogy a belső ember csak akkor tud felébredni, ha a hozzá képest külső emberek mind egyensúlyba kerültek. A külső ember tudata mozoghat horizontálisan (Istentől R távolságra, a gömb felületén), meg vertikálisan is, úgy, hogy Isten felé halad (ez vezet el a belső emberek ébredéséhez). A gömb felszínén kóricálás megfeleltethető a világi életnek, a vertikális dimenzióba való bemélyülés pedig az Isten keresésének.
A vertikális irányba való bemélyülés csak akkor válik lehetségessé, ha a horizontális kilengések elnyugodtak. A horizontális kilengések akkor nyugszanak el, ha a külső ember teljesen tudatossá vált, mert ekkor megérti a kilengések működését és képessé válik a szituációkban úgy jelen lenni, hogy nem hoz létre újabb köröket. Mélyebb szemlélettel teljesen világos, hogy a külső ember nem engedhető be a belső pályákra addig, amíg pl. jó-rossz megkülönböztetések alapján ítélkezik, mert ez nagyon gyorsan a rendszer teljes felborulásához vezetne (a belső ember tudatosulása hatalmat jelent).
Ha a külső ember egyszer elkezd vágyni arra, hogy befelé mélyüljön, akkor rengeteg segítséget kap ehhez, és ez az életében úgy jelentkezik, hogy szellemi értelemben töksötét lesz. :-) Eltűnik minden kapaszkodó, hogy a sötétben eléghessenek a külső ember támasztékai. Ha ezek a - világi - támasztékok nem égnének el, akkor a belső ember képtelen lenne felébredni, mert a külső ember világba vetett hite (az elképzelésekbe való kapaszkodás, az illúzió folyamatos újratermelése) megakadályozná a felébredésben. Ezért kell a világból bizonyos értelemben kiábrándulni. Ugyanakkor a világgal szemben kialakított ellenséges attitűd is hátrányos, hiszen ennek mélyén ugyanúgy ott van a világ iránti vágyakozás, mint ellenpólus. Ezért ajánlatos a közömbösség és a vágytalanság.
Ha a belső embered elkezd ébredezni, ha sejtéseid lesznek arról, hogy a belső ember hogy látja a világot (eléggé széles perspektívában :-), akkor ez erőt fog adni ahhoz, hogy a külső emberről lemondj. Ha meg tudod vetni a lábad a belső emberben, akkor megkapod azt a fix-pontot, amiről Arisztotelész beszélt (ez egy téridőn túli pont, ami az örökkévalósággal köt össze), és akkor lesz elég bátorságod a halálhoz és az újjászületéshez.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudja valaki annak a csellos ftp-szervernek az ipjet, amirol a modemek a konfigfajlokat leszedik?
maaf, aki csuuunyaaa
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmmmm...
Hányas születésű? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudod te, miről beszélsz...! :)
Ezeknek a dolgoknak nem feleltethetőek meg evilági létmotívumok. Az élménykontínuum eseményhorizontján túlmutató zenei transzcendencia egy bizonyos mértékén túl már egyszerűen nem profanizálhatóak ilyen asszociációkba. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica,
van egy ismerősöm, aki dolgozott már Afrikában a Doktorok Határok Nélkül szervezetnek, és lehet, hogy megint megy majd ki Namíbiába HIV fertőzötteket kezelni. Ha gondolod adok kontaktot emailben. |
| | | | |
|
