 |
Legfrissebb hozzászólások (118901 - 118920)
 | |  | | | | |  | |  | | | | május negyedikén holdfogyatkozás. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hali,
ha ekitöl rosszul vagy, mit érdemes beszedni/inni rá?
hallottam hogy van valami anyag ami 1böl lehoz rola, valaki esetleg tudná a nevét? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | aki nem volt biztos abban hogy lesz-e WB, akkor 28-án sétálgasson a Kopaszi-gát környékén, lehet talál arra másokat is...vagy épp egy Rewindot! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy hallottam, hogy Angliában már szívhatsz is otthon. És legálisan. (De nem tenném rá a nyakam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most olvastam, hogy három réteg van rajtunk, legkívül a személyiség (akinek hisszük magunkat), középen az egó (a félelmeink, vágyaink, negativitásaink, bemerevedett elképzeléseink, düh, harag, agresszió, stb. amik a külső valóságunkat determinálják), és legbelül a tisztaság, fény, élet, egészség, Isten.
az a feladatunk, hogy lassan megtanuljunk belenézni az egónkba, ne toljuk el minden pillanatban utálkozva saját belső sötétségünket, hanem kutassuk ki, váltsuk meg, javítsuk meg, tisztítsuk ki, igazítsuk helyre, hogy ezáltal szabaddá váljon a legbelső szentélybe vezető út.
az a csapda, hogy sokan nem mernek átkelni a sötét erdőn, és így nem is jutnak el soha a középpontjukba. pedig ezt nem lehet megspórolni.
a módszer pedig az, hogy figyeljük az életünket. ahol gubancot érzünk (belső para, feszültség), ott van egy meg nem oldott egó-gombóc. a para egyre ismétlődik, így egyre több alkalmunk lesz rá (ha figyelünk), hogy beazonosítsuk a gombócot. a gombóc-tudatosítás pedig előbb-utóbb elvezet a gombóc kioldásához is (de siettetni nem lehet, ennek a folyamatnak megvan a maga - elég lassú - tempója).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aha, voltam már együtt ezzel a fénnyel. egyszer.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 38.
Én meg nem akarom kivárni a halált, legalábbis azt a halált, amből ebbe a transzformációba már nincs visszaút. Igen,tükör által homályosan látunk, de egykor majd színről színre. Ez utóbbit szeretném, csak a Szeretet türelmes, mindent elbír, mindent elvisel, én meg türelmetlen vagyok és keveset bírok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A minap megtekintettem egy színdarabot, amiben volt egy jópofa ötlet. Mikor az egyik szereplő elkezdett veszekedni a másikkal és csak mondta, mondta, mondta a magáét, elkezdett közben hullahopp karikázni (érdekes nevű játék). A görcsös rángás, amivel dereka körül forgatta a karikát remekül illett kifejezni próbált idegállapotához...ahogy sajnos most az enyémhez is.
Mintha a karika eltűnése után is folytatnám a beidegzett mozdulataim, amivel fenntartottam eddig.
Ha már játék, lenne inkább "körben áll egy kislányka", ahol betaszajthatok valaki mást középre! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | állítólag volt Manet is, bár már mind1:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden fény A Tiszta Fény, minden hang A Mantra.
Vasárnap rajzfeladatokat kaptam 3g gombával, s próbáltam lelesni a fény erősségét, ám ha valamire rendesen odanéztem, egyre világosabb lett, egyre intenzívebben tört elő A Fény. Hunyorítva már jobb volt, ám akkor meg szétfolyt az egész:)
Anno a régi tripjeimen sokkal durvább vizuálok voltak - pedig azok az lsdbélyegek gyengébbek voltak - kósza tudatom folyatta össze. Most már csak akkor vannak ilyen folyások, ha elengedem a fókuszt - amúgy "csak" minden A Fényben ragyog, tisztán, erőteljesen, átitatva -ibolyásszínű vad villódzásokkal.
Már nem kell cucc ahhoz, hogy bármikor lássam, ez a létezés csak egy álom, egy kollektív tudat, mely hihetetlenül relatív úgy, hogy közben végtelenül abszolút.
A Fény a megszabaduláshoz vezet, akár az Életben, akár a Halálban. Ám ha sok az emberi kötőanyag(főleg vágy, nemvágy, düh, félelem, stb), akkor azok a Fényben összezavarnak, s illúziófraktáljaikat valóságként követve elkóválygunk A Fényből, mely létezést, így akár szenvedést is determinálhat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az USA-ban feterjesztettek egy javaslatot,mely szerint a tomegkezlekedesben(vasut,metro,stb.)is be kellene vezetni a hasonlo biztonsagi eljarasokat mint a reptereken...
az ido tenyleg lelassul.
(persze nem is fogattak el)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "bolgod"? tenyleg aludnom kene. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | aludnom kene. mindenesetre bolgod 4/20-at mindenkinek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hmmm... áldozásból most ki van tágítva a tudatom, a rézkori-bronzkori kultuszgödrök révén. bár bálványt egyet se találtunk :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lelassult az idő, vagy a daath óra siet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én megnéztem, Klimttől, Schieletől és Kokoschkától inkább vázlatszerű képek vannak kiállítva, nem az igazi nagy durranások, de van sok más szép kép magyaroktól pl. Érdemes megnézni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van a világban egy fa. Arra egyszer valaki fedobott egy bicikli gumit. Aki leveszi megvilágosodik. Az is aki feldobta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cell, te találkoztál már a fénnyel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, szerintem nem fény-lény, inkább csak fény, de nem kell tőle félni, mert annyira személyesen te magad vagy Az...
Olyan, mintha az inverzeddel találkoznál. Gyönyörűen egymásba illik a két rész (Te/Ő).
Amit a véges rész feloldódásnak él meg, valójában visszaolvadás, vagy eggyéválás, vagy kiteljesedés. Megérkezés.
Erről is ismerni meg. Ez a találkozás nagyon személyes jellegű és senki másnak nem szól. Olyan, mintha bebocsátást nyernél a saját szentélyedbe, az előre kifejezetten neked épített belső templomba, ahol aztán egyesülhetsz önmagaddal.
És annyira meggyőző, hogy minden kétséget és profán gondolatot automatikusan eléget.
Mintha regresszálnál vissza a születésed felé, aztán be a szülőcsatornába, és annak a végén lenne ez a fény, miközben a mentális/érzelmi funkciók lekövetik a folyamatot, és a végén kicsúcsosítják a Nagy Találkozásba - mindezt teljesen a te tudatodnak és emlékeidnek legmegfelelőbb módon.
(Viszont ezért nem igazán tudsz semmit tenni, meg kell várni, amíg elérkezik az idő.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van valami, ami nem hagy nyugodni. A fény-ember. Állandóan találkozom a gondolatával, mindenféle formában, de sajnos csak a gondolatával. Bármit olvasok, átélek, a fény-emberre (fény-lény)vágyásban testesül meg. Ma írtál róla Nomád, hogy láttad és te voltál az (azt hiszem rád vágyom : )),Tala is említette őt, egy gomba és egy salvia kapcsán elindultam felé (csak közben hiretelen eltűnt az út), tegnap beleolvastam egy-két apokrif iratban, ott is szerepelt. Valahogy úgy szeretnék találkozni vele, hogy ne kelljen megőrülnöm. Hajt valami meghatározhatatlan afelé, hogy térben szétszakadjon a testem, szétolvadjon, másban, másokban, amit általában a halál formájában képzelek el,de jó lenne, ha lenne erre egy másik mód, vagy megszabadulnék ettől a kényszerképzettől.
Most várakozó álláspontra helyezkedem, kitisztítom magam böjttel és kontrollált tudatossággal, mindenfélétől és néha küldök egy csókot a fény-lény felé, hátha megtetszem neki. |
| | | | |
|
