 |
Legfrissebb hozzászólások (118911 - 118930)
 | |  | | | | |  | |  | | | | aki nem volt biztos abban hogy lesz-e WB, akkor 28-án sétálgasson a Kopaszi-gát környékén, lehet talál arra másokat is...vagy épp egy Rewindot! |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy hallottam, hogy Angliában már szívhatsz is otthon. És legálisan. (De nem tenném rá a nyakam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most olvastam, hogy három réteg van rajtunk, legkívül a személyiség (akinek hisszük magunkat), középen az egó (a félelmeink, vágyaink, negativitásaink, bemerevedett elképzeléseink, düh, harag, agresszió, stb. amik a külső valóságunkat determinálják), és legbelül a tisztaság, fény, élet, egészség, Isten.
az a feladatunk, hogy lassan megtanuljunk belenézni az egónkba, ne toljuk el minden pillanatban utálkozva saját belső sötétségünket, hanem kutassuk ki, váltsuk meg, javítsuk meg, tisztítsuk ki, igazítsuk helyre, hogy ezáltal szabaddá váljon a legbelső szentélybe vezető út.
az a csapda, hogy sokan nem mernek átkelni a sötét erdőn, és így nem is jutnak el soha a középpontjukba. pedig ezt nem lehet megspórolni.
a módszer pedig az, hogy figyeljük az életünket. ahol gubancot érzünk (belső para, feszültség), ott van egy meg nem oldott egó-gombóc. a para egyre ismétlődik, így egyre több alkalmunk lesz rá (ha figyelünk), hogy beazonosítsuk a gombócot. a gombóc-tudatosítás pedig előbb-utóbb elvezet a gombóc kioldásához is (de siettetni nem lehet, ennek a folyamatnak megvan a maga - elég lassú - tempója).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aha, voltam már együtt ezzel a fénnyel. egyszer.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 38.
Én meg nem akarom kivárni a halált, legalábbis azt a halált, amből ebbe a transzformációba már nincs visszaút. Igen,tükör által homályosan látunk, de egykor majd színről színre. Ez utóbbit szeretném, csak a Szeretet türelmes, mindent elbír, mindent elvisel, én meg türelmetlen vagyok és keveset bírok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A minap megtekintettem egy színdarabot, amiben volt egy jópofa ötlet. Mikor az egyik szereplő elkezdett veszekedni a másikkal és csak mondta, mondta, mondta a magáét, elkezdett közben hullahopp karikázni (érdekes nevű játék). A görcsös rángás, amivel dereka körül forgatta a karikát remekül illett kifejezni próbált idegállapotához...ahogy sajnos most az enyémhez is.
Mintha a karika eltűnése után is folytatnám a beidegzett mozdulataim, amivel fenntartottam eddig.
Ha már játék, lenne inkább "körben áll egy kislányka", ahol betaszajthatok valaki mást középre! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | állítólag volt Manet is, bár már mind1:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden fény A Tiszta Fény, minden hang A Mantra.
Vasárnap rajzfeladatokat kaptam 3g gombával, s próbáltam lelesni a fény erősségét, ám ha valamire rendesen odanéztem, egyre világosabb lett, egyre intenzívebben tört elő A Fény. Hunyorítva már jobb volt, ám akkor meg szétfolyt az egész:)
Anno a régi tripjeimen sokkal durvább vizuálok voltak - pedig azok az lsdbélyegek gyengébbek voltak - kósza tudatom folyatta össze. Most már csak akkor vannak ilyen folyások, ha elengedem a fókuszt - amúgy "csak" minden A Fényben ragyog, tisztán, erőteljesen, átitatva -ibolyásszínű vad villódzásokkal.
Már nem kell cucc ahhoz, hogy bármikor lássam, ez a létezés csak egy álom, egy kollektív tudat, mely hihetetlenül relatív úgy, hogy közben végtelenül abszolút.
A Fény a megszabaduláshoz vezet, akár az Életben, akár a Halálban. Ám ha sok az emberi kötőanyag(főleg vágy, nemvágy, düh, félelem, stb), akkor azok a Fényben összezavarnak, s illúziófraktáljaikat valóságként követve elkóválygunk A Fényből, mely létezést, így akár szenvedést is determinálhat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az USA-ban feterjesztettek egy javaslatot,mely szerint a tomegkezlekedesben(vasut,metro,stb.)is be kellene vezetni a hasonlo biztonsagi eljarasokat mint a reptereken...
az ido tenyleg lelassul.
(persze nem is fogattak el)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "bolgod"? tenyleg aludnom kene. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | aludnom kene. mindenesetre bolgod 4/20-at mindenkinek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hmmm... áldozásból most ki van tágítva a tudatom, a rézkori-bronzkori kultuszgödrök révén. bár bálványt egyet se találtunk :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lelassult az idő, vagy a daath óra siet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én megnéztem, Klimttől, Schieletől és Kokoschkától inkább vázlatszerű képek vannak kiállítva, nem az igazi nagy durranások, de van sok más szép kép magyaroktól pl. Érdemes megnézni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van a világban egy fa. Arra egyszer valaki fedobott egy bicikli gumit. Aki leveszi megvilágosodik. Az is aki feldobta. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cell, te találkoztál már a fénnyel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, szerintem nem fény-lény, inkább csak fény, de nem kell tőle félni, mert annyira személyesen te magad vagy Az...
Olyan, mintha az inverzeddel találkoznál. Gyönyörűen egymásba illik a két rész (Te/Ő).
Amit a véges rész feloldódásnak él meg, valójában visszaolvadás, vagy eggyéválás, vagy kiteljesedés. Megérkezés.
Erről is ismerni meg. Ez a találkozás nagyon személyes jellegű és senki másnak nem szól. Olyan, mintha bebocsátást nyernél a saját szentélyedbe, az előre kifejezetten neked épített belső templomba, ahol aztán egyesülhetsz önmagaddal.
És annyira meggyőző, hogy minden kétséget és profán gondolatot automatikusan eléget.
Mintha regresszálnál vissza a születésed felé, aztán be a szülőcsatornába, és annak a végén lenne ez a fény, miközben a mentális/érzelmi funkciók lekövetik a folyamatot, és a végén kicsúcsosítják a Nagy Találkozásba - mindezt teljesen a te tudatodnak és emlékeidnek legmegfelelőbb módon.
(Viszont ezért nem igazán tudsz semmit tenni, meg kell várni, amíg elérkezik az idő.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van valami, ami nem hagy nyugodni. A fény-ember. Állandóan találkozom a gondolatával, mindenféle formában, de sajnos csak a gondolatával. Bármit olvasok, átélek, a fény-emberre (fény-lény)vágyásban testesül meg. Ma írtál róla Nomád, hogy láttad és te voltál az (azt hiszem rád vágyom : )),Tala is említette őt, egy gomba és egy salvia kapcsán elindultam felé (csak közben hiretelen eltűnt az út), tegnap beleolvastam egy-két apokrif iratban, ott is szerepelt. Valahogy úgy szeretnék találkozni vele, hogy ne kelljen megőrülnöm. Hajt valami meghatározhatatlan afelé, hogy térben szétszakadjon a testem, szétolvadjon, másban, másokban, amit általában a halál formájában képzelek el,de jó lenne, ha lenne erre egy másik mód, vagy megszabadulnék ettől a kényszerképzettől.
Most várakozó álláspontra helyezkedem, kitisztítom magam böjttel és kontrollált tudatossággal, mindenfélétől és néha küldök egy csókot a fény-lény felé, hátha megtetszem neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf igazad van, még mindig a gomba befolyása alatt állok, sőt az összes pszichedelikum befolyása alatt állok, amit eddig elfogyasztottam. Alapvetően nyitott és mindent befogadó vagyok, ezeknek is hagytam mindent, azt csináltak velem, amit akartak. Szét is lyuggatták az én-határaimat rendesen és a szerkezet most annyira labilis, hogy bármelyik irányba dőlhet. Eddig is tudtam, hogy a pszichedlikumok fogyasztása lelkileg veszélyes az embereknek, de mivel nem tartottam magam embernek - mert úgy éreztem nincs személyiségem, karakterem -azt hittem, hogy rám nem az.
Ha elképzeljük az egokat egy térbeli szimulációban, minden ego egy energiagóc és energiatranszformátor gömb alakban, aminek a burka egy áteresztő hártya, olyasmi mint egy sejtfal (vagy az csak semipermeabilis? faszom tudja, mindegy). A lényeg, hogy akkor tudja megfelelően áramoltatni az energiákat (ami persze mindenféle formát ölthet: érzések, ideák, de az alap, ami a többi fölött áll a szeretet), ha a burok szabadon áteresztő, rugalamasan tágul vagy húzódik össze. Aki látó, annak a hártyája nem foltos, nem bemszesedett, nem is lyukacsos, hanem anélkül, hogy megsérülne áramoltatja ki és be az energiákat. Aki túladagolja magát a pszichedelikumokkal, azon lyukak keletkeznek, mert a burka még merev, elmeszesedett és ha be akar fogadni, ami bejön, kénytelen lyukakat csinálni, ettől lesz az egész szerekezet labilis és kiszámíthatatlan. Aki látó, az sérthetetlen, mert bármi átmehet rajta, attól még az én-határai - amik csak arra szolgálnak, hogy koncentrált formában tárolják adott esetben az energiákat - sértetlenek maradnak. Amikor meghalunk, meghalhatunk úgy is, hogy a körülöttünk lévő energiák összepréselnek minket, mert a hártyánk nem ereszti be őket és összesűrít egy ponttá. Egy abszolút ponttá, a térben, ami paradox módon már nem létezik, hiszen ha létezne a térben, vagy akár a síikban, akkor már nem pont lenne hanem térfogat vagy terület. aki így marad, az alkotja többedmagával a rossz karmát, azok számára , akik a tér azon részében születnek, ahol az ilyen energiapontok sűrűsödnek.
Aki áteresztő burokkal hal meg úgy hal meg, hogy befogadja az energiákat, amik sűrűsödnek felé, közben ami benne van, kiengedi, és addig tágul a hártya, amíg szét nem oszlik. ezzel a kollektív tudatba beviszi a pozitív energiákat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Klimtet tényleg érdemes megnézni, bár ezt a budapesti kiállítást még nem láttam. Az LSD élménybeszámolók alapján sokan látnak trip közben klimti motívumokat. |
| | | | |
|
