 |
Legfrissebb hozzászólások (119141 - 119160)
 | |  | | | | |  | |  | | | Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy nagyon érdemes leszokni a dohányzásról, meg sportolni, úszni, meg ilyesmi, mert akkor sokkal jobban működik az ember tüdeje, és jobban bírja a füvezést. Jobban be lehet tépni, mert erős a tüdeje az embernek, és nem köhögteti meg az első slukk...
De nem a levegőbe beszélt, mert amikor ezt mondta, éppen az uszodában voltunk, ahova elvitt engem, és megmutatta, hogy merre van az amarra...
Nó cigi!
Cigi? Ciki...!
És ha belegondolok, abszolút igaza lehet, teljesen benne van a ráció abban, amit mond. Ki kkéne próbálni... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Van egy barátom, aki ezt első gombázásakor megvalósította, azóta semmit nem tolt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "If you haven't taken enough that you think you may have done too much, then you did too little."
"Ha nem ettél annyit, hogy azt hidd, túl sok, akkor az túl kevés."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hehe, igen, van olyan kérdés is, hogy miért nem tetszik... Az is jó, de az egy másik történet, azt nem műélvezetnek nevezném, hanem terápiának, vagy ördögűzésnek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nemcsak sikeresnek, de okos dolgonak sem tartják. Két lehetőség van: vagy már megjött a hatása az elsőnek, és akkor nem lesz hatása a másodiknak, vagy még nem jött meg a hatása az elsőnek, de meg fog jönni. Az meg igen meglepő eredményeket tud produkálni. De ha attól tartasz, hogy túl kevés lesz az egy gramm, akkor legyen inkább kettő. Hogy is fogalmazott a Terrence McKenna...? Ja, itt van öt hozzászólással lejjebb: "If you haven't taken enough that you think you may have done too much, then you did too little." Nem tudom lefordítani. Hogy mondják ezt magyarul? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az erowid azt írja erről, hogy ezt általában nem tartják sikeresnek... De attól még működhet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy inkább elhiteted magaddal, hogy megutáltad, így egyszerűen letudtad ezt az irodalom-pályát:)
Persze nekemis a táblába verte a fejemet a matektanár általánosba - s csodálkozott, hogy nem teljesítek...kellett vagy 10 év, mire helyreraktam ezt pl..
Ha valami teccik, vagy nem teccik, az szinte ugyanaz: szorosabb kapcsolat vele valamiért, nincs véletlen...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szeva, szerintem nyugodtan rátolhatod később is, bár nem vágom, magam még csak papírral csináltam ilyet anno... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ezek a fel-feltuno kvintripla (van ilyen szo?) postok szerintem megfelelnek tripleirasnak :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | velem az irodalom orak utaltattak meg az olvasast egy egesz eletre :( mar csak forumokat vagyok kepes lekuzdeni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rég került fel tripreport, nealuggyatok:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Razione tudata egyre tágul a sütitől, már csak a mély rovardünnyögés s madárcsicsergés tölti ki észlelését, mikor egyszercsak egy mégmélyebb morgó hang tölti be fülét, majd monoton lüktetéssé erősödik, s eleven élénk - mármár virgonc - fuvoladallamok szállnak köré. TULALA TULULLALA TITULLU-LULLULLU TALLULI-LALULALILA... A fák életre kelnek, felső ágaikkal elérik az eget, belecsavarodnak, s áthajolnak a vándor felett, miközben alsóbb ágaikkal összevissza hadonásznak, s a törzsükön villogó fénypászmák táncolnak.
Ebben a pillanatban elépesztő esemény történik:
A pálmás bozótból egy furcsa lénypáros csörtet elő. A hatalmas sárga elefántra emlékeztető, hosszú csőorrú sokszemű, hatalmas fogakkal vigyorgó, mély hangot zúzó hátason egy apró, zöldkalapos manó játszik egy mégapróbb arany színű furulyán, melyből szivárványfonál tekeredik ki, s egyenest a döbbent Razione arcába száll...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az unikum is keserű, a salvia is...
Az élet is az, persze lehet önteni a cukrot,mézet..
A létnek mindegy hogy 0.00001 vagy 99,9999 százalék;
Semmi sem változik csak az amit időn át nézel..
De azért szép ez az egész
Létrejött mert létrejöhetett, véget ér, mert végetérhet
Mutassatok egy ennél is virtuálisabb létet
A gombával pl. kiléphetsz a test-idő-szokásból..
Tudatosítani a múltat a jövővel, s az örök jelenben állva ebben a manifesztációban kifeszítve a végtelenség tudatfonalát -
napersze kell hozzá egy tántoríthatatlan szántszándék - bárki átélheti egyesültségét a mindenséggel, aki képes lemondani önmagáról...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bírálat? Minek bírálni bármit is? :-)
Elemezgetés? Mi tetszett benne? Ez az egyetlen kérdés van, ha már mindenáron _beszélni_ akarunk a művészetről, és nem élvezni, vagy létrehozni...
Irodalomtanítás? Az a vicc, hogy én a legtöbbet az irodalomtanáromtól tanultam gimiben, de vele volt a legrosszabb a viszonyom... Ami kötelező volt, azt szerintem egyikünk se szerette, de mit volt mit tenni... Be kéne szüntetni az egészet. Ha valaki kiváncsi az irodalomra, az előbb utóbb úgyis a kezébe vesz egy könyvet. Ennél több meg nem kell... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LaZa: az irodalom "tanítását" ezzel kéne kezdeni, hogy ezt az érzést, a művészetnek ezt a gyöngyhalászat-jellegét a tanítók megpróbálják átadni, érzékeltetni a gyerkőcökkel.
ha az ember akár egyszer is bepillantott azokba a mélységekbe, amikről beszélsz, hú de kurvára fájdalmas olyankor szembesülni azzal, hogy amit ma - az élet minden területén - általában értéknek tartanak, annak mennyire semmi köze nincs a Valósághoz.
és egyáltalán, ma az olyan ember, aki tud a valóságról (illetve dehogy tud, sejt valamit róla, sötétben egyszer-kétszer kitapogatta a körvonalait), kifejezetten ritkaságszámba megy.
...és mégis, milyen nehéz leszakadni, újra virágozni, ha az ember egyszer bezárta magát a gépezetbe. LaZa, örüljél :-)
elkeseredem... hogyan lesz ebből valami, ha az emberiség 0.0001%-a látja, hogy mi a valóság? és őket is életük 99%-ában húzza vissza a massza... olyan reménytelennek tűnik. túl nagy a feladat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
köszi Cellux
neked meg üdv itt zergut!
a versed tetszett, mást nem is mondok. mert:
úgy hiszem, hogy az alkotóján kívül senki nem bírálhat el 'joggal' egy verset. aki megteszi, az csak fecseg. esetleg ál hozzáértéssel szétcincálja, s elveszi esszenciáját, elfújja a lángját.
ma az jutott eszembe irodalomórán (suxkissmari) a műelemzésről, hogy olyan, mintha egy törékeny
tündért boncasztalra kötnénk és steril késekkel, orovosi
pontossággal szedegetnénk ki a beleit, majd mutogatnánk,
hogy : látjátok, ez itt a tündér. pedig nem! messze nem! a
tündér az lény, aki elragadja szívünket és ringó, áttetsző
világába csalja, hogy mi némán, szájtátva figyeljük
földöntúli játékát, aztán aláltan visszahulljunk a porba. de
nem kiüresedve, lelkünkben egy kis darabkájával, az isteni
szikrával, ami aztán felgyújthatja világunkat. ez az alkotás.
aki "járt már fent", az különösen megbotránkozik ezen a boncoláson. hisz egy vers csak van, te elolvasod, és a kettőtök bensőséges kapcsolatából te valamivel gazdagodsz. elemezgetésnek és bírálatnak nincs helye, hisz ezek a művek olyan mélyről, és kívülálló számára érinthetetlen helyről kerülnek át világunkba, hogy bármi, ami szóval kimondható róla: hazug.
a nagy költők gyöngyhalászok, és mi, a nemhalászok nem tudhatjuk milyen a tengerfenék, míg egyszer le nem merültünk oda, egyedül, meztelen, egy levegővel.
tessék ezt átgondolni
ja és tündér alatt nem a mi kis szárnypróbálgatásainkat értem, hanem mondjuk Kosztolányi - Hajnali részegség, vagy Tóth Árpád -Esti sugárkoszorú, vagy József Attila - Kései sirató című művét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pavlov kutyái, junájt!
lámpa-csengő-szlörty-nyeldek.
a végén fúvószenekarelőttcitromotnyalás függő leszek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Én nem tudtam
Én nem tudtam, hogy így kell
szeretni magam. S hogy tőlem
hozzámig az út, oly hosszú, mint ahogy
csak egy karnyújtásra van.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Már hideg az üresség, de
még a mellem mögött én lakom.
Most, hogy minden elgurult, vagy széttört
lett egy üres csarnokom.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Te tudtad, hogy az idő Te vagy?
A tested az, min utazol. Az év, a nap, a
perc, s a többi csak jelzések a falakon.
Ha tested reszket: időd-veszted. S egy hét fut át
a karodon.
Ccsss! Az időt hallgatom.
Még a nap süt. Rajtam árnyék.
Ó te csónak meddig jársz még, ha
ily vadvizes utam? Én nem tudtam
hogy így kell szeretni magam.
2003. december 30. Budapest
És szia Cellux! Csak benéztem, még nem jártam itt.:) Tudod ki vagyok? :)
|
| | | | |
|
