 |
Legfrissebb hozzászólások (119966 - 119975)
 | |  | | | | |  | |  | | | Tudjátok, én a Deep Dishen valami nagyon magas fokú boldogságba estem.
Aki ott volt az biztos tudja, hogy a buli közepén volt egy időszak (1-2óra, de nem tudom pontosan), amikor lezárták a lépcsőt és felfelé nem engedtek embereket. Mi viszont fent voltunk az erkélyen és hát ha pisilni kell, nincs mit tenni, le kell menni. Hát én lementem. Visszafelé próbálkoztam a lépcső jobb oldalán, de semmit nem haladt a sor. Aztán középre mentem, de onnan gyorsan át is mentem a bal oldalra, mert 3 iszonyat durván bunkó ember dőlöngélt a tömegben. Szóval kb fél óra alatt átküzdöttem magamat a bal oldalra és feljutottam a lépcső első fokára. Még kb negyed óra telt el és kezdett átjárni a reményvesztettség, mert már levegőt is alig kaptam. És ekkor hűvös fuvallatot éreztem a nyakamon. Hátranéztem és egy aranyos srác fújta a nyakamat. Nagyon jól esett és viszonoztam is. Ezután a srác azt mondta fogjam meg erősen a kezét és felvisz. Nyújtotta a kezét és én úgy megszorítottam, hogy semmi nem választhatott volna szét minket. Félre lökte a tömeget és húzott felfelé, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam mentem utána, mielőtt még a tömeg ismét összezáródik. Felértünk a biztonságiőrökhöz és felengedtek, mert a srác pincér volt fent. Mikor kiértünk elengedte a kezemet. Nem akartam elengedni.:) Megmentett. Utánamentem, hogy megköszönjem, de ő csak mosolyogva legyintett, amolyan "nem kell megköszönnöd" arccal.
Le sem tudom írni, hogy mit éreztem. Mintha a herceg jött volna értem.:))
Nem sokkal később még egyszer összefutottunk egy pillanatra és rámmosolygott, de aztán láttam, hogy annyira pörög, hogy nem igazán figyel a dolgokra. Persze ezzel én is így voltam.
A lényeg az, hogy ez az igazán szép. Nem is beszéltünk, nem is tudom kicsoda, de esküszöm, hogy soha nem felejtem el!
Volt már velem is persze sokszor olyan, hogy megtapasztaltam a feltétlen segítséget ilyen bulin és tudom, hogy a tömeg nagy része csak mosolyog és szívesen beszélget a másikkal, vagy kérés nélkül segít, de ez más volt. Ott a lépcsőn senkinek semmi reménye nem volt, hogy feljuthat, amíg ott vannak a biztonságiak és senki nem értette, hogy miért. Mindenki csak nyugtatni tudta a másikat.
Hát, bocsi ha sokat írtam, de nekem ez annyira fontos, le akartam írni. Veletek volt már hasonló? Úgy értem, éreztetek e már ilyet, hogy valami mindent kitöröl és annyira boldogok vagytok, hogy azt semmi nem zavarhatja meg? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "[In] my era everybody smoked and everybody drank and there was no drug use."
-- Current DEA Chief Thomas Constantine, July 1, 1998 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudjátok milyen bonyolult felkúszni háton egy ágyra mikor úgyérzed, hogy függőlegesen mászol felfelé?
Elárulom: nehéz!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És Cellux, ha a a robotokat keresed, akiket a társadalmunk beidomított, és akik képtelenek az önálló gondolkodásra, akkor csak a közösségi érintkezésben telálhatod meg őket. Ha egy bármilyen embert magára hagysz, vagy valami modoton dolgot csinál, mint például a megszokott gyaloglás a megszokott útvonalon, akkor visszaoldódik az ember, és előtűnhet az önálló ember. Én például ezért szeretek embereket leszólítani az utcán. Ezt például szeretem Budapestben: ha egyedül vagyok, és megyek valahová, akkor minden sarkon megállítok valakit, hogy merre kell menni. Gyakran még akkor is, ha tudom az utat. Ha meglepem a magába merültségben, visszalépve az álarcokból és a közösségi elvárások kulturálisan meghatározott mátrixából, és engem sem ismer, gyakran egyszerűen nem veszik fel a kulturális álarcot, hiszen minek: nem is ismerjük egymást, és a beszélgetésünknek semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie. És csak kettesben vagyunk, a forgatagban nincsenek ismerősök, akik láthatnának minket, és így fél perc erejéig el lehet beszélgetni egy érző emberrel, aki nem próbál megfelelni másnak, mint saját emberi létének: az élet kiáradásának. Ilyenkor néha egyszerűen nincsen jelen az az életfélelem, ami miatt némely emberek egész egzisztenciájukat a kábulat jegyében és a közösségi együttlét élettagadó kompomisszumaiban építik fel. Az a trükkje a dolognak, hogy ha én nem kezdeményezek egy játszmát a stílusommal, akkor gyakran az illető járókelő is megfeledkezik róla. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak annyit akartam mondani, hogy vannak dolgok, amiktől az agy nem képes elvonatkoztatni. Ezt az akadályt kell túlszárnyalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A vágy titokzatos trágya. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ellenzem.
1. a cset minden, csak nem biztonsagos
2. elveszne a csaladias hangulat
3. tok felesleges; amit cseten lehet beszelni, azt itt is lehet
4. egyszeruen utalom a csetet (meg irct meg mircet meg sircet met *ircet)
Meg kulonbenis, mijafrancnak?! Nem a szkriptekkel van gond, 5 perc alatt ossze lehet dobni 1 ircszervert linux alatt, inkabb az egesznek a stilusaval vagy micsodajaval... mind1, lenyeg, hogy hatarozottan LNzM.
maaf, aki ellenzek
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezt az egészségkárosítás-dolgot egyébként sem értem. A pszilocibint, az LSD-t vagy az N,N-DMT-t elég alaposan megvizsgáltuk. Nem kell találgatásokba bocsátkozni a hatásaikat illetően. Mindennek van káros hatása. A kérdés az, hogy milyen arányúak az esetleges károk a hasznokhoz viszonyítva. És hát az LSD vagy a pszilocibin egészségkárosító hatásáról elég sokmindent tudunk. Fizikai tekintetben nem összehasonlíthatóak például az algopirinnel vagy az aszpirinnel. Főleg az LSD. Nem is tudom, hogy van-e még egyáltalán olyan anyag az orvoslásban valaha használt anyagok között, amiben a halálos dózis és a terápiás dózis aránya ilyen nagy lenne. És a sokezer LSD-terápiás alkalom megmutatta, hogy a megfelelő módon való használat nem jár olyan veszélyekkel, ami igazolná a prohibíciót. A nem-rendeltetésszerű használat tekintetében nem áll rosszabbul, mint a konyhakés. Tudjátok, hány embert ölnek meg évente konyhakéssel? Abuse is no argument against proper use. Sőt... Ha a prohibícióról van szó, akkor éppenhogy a jogi státusz nehezíti meg a rendeltetésszerű használatot, és a közhangulat akár odáig fajulhat, hogy magát a felvilágosítást támadja, és ezzel csak a nem-rendeltetésszerű használatból adódó veszélyek tüzére önti az olajat...
A közúti közlekedés esetében megkérdőjelezhető a kár/haszon ítélet. Vagy a hegymászás esetében. Vagy az élsportok esetében. De hogy az enteogének használatának káros hatásait olyan mértékűnek ítéljük, hogy szinte meg sem hallgatjuk azok véleményét, akik a globális spirituális válság egy lehetséges gyógyító eszközének tekintik ezeket az anyagokat...?! Az automatikusan öngerjesztő kulturális ellaposodás rabszolgáivá leszünk, minden spirituális érzékenységet és felnőtt önállóságot nélkülöző, a fogyasztói értékrendet istenítő kába húsmasszákká változunk, és a drog-ellenes propaganda még azt az arcátlan csúsztatást is képes belemosni az emberek agyába, amiben az enteogéneket éppen a kábító hatású, függőséget okozó drogokkal mossa össze, mint az etanol, a heroin vagy a nikotin?! Elmondhatjuk akár ezerszer is, hogy az LSD vagy a pszilocibin nem alkalmas feltétel nélküli élvezet előidézésére, és hogy az élmény éppen az eszméletről szól, nem pedig a kábulatról. Elmondhatjuk, hogy aki az élvezetet keresi, az hamar más drogokat talál magának, mert az enteogén élményben bizony gyakran nagyon kendőzetlenül szembesül az ember saját életével és a külvilággal való kapcsolatával, olyan mély szinten, ahol már nincsen lehetőség a hétköznapi közösségi játszmák és önbecsapások mögé rejtőzni. És mégis képesek emberek a "kábítószernek minősülő anyag" jogi kategóriája alapján gondolkodni a dologról, és azt hinni, hogy a pszichedelikus élmény a kábító hatású drogokhoz hasonlóan valamiféle andalító vagy kábító menekülésre ad lehetőséget...
A kábulat nemcsak az én ellenségem, hanem az élet ellensége. És az emberek továbbra is a pihe-puha kábulatot választják, és ha mégis megpróbálnak kitörni, akkor a kábulat-elvű önműködő és lelketlen kulturális rendszer még azt is képes elhitetni velük, hogy az eszmélet egyik legígéretesebb eszköze valójában éppen azt a kábulatot képviseli, amiből fel akarják rázni magukat és az embertársaikat?! Micsoda ördögi szellemiség!
És Cellux, hát persze, hogy érző emberek, akik küszködnek a maguk gondjaival. De a keretek, amikben ezt megélik, erősen beszűkítettek a reklámok, a propaganda és a haszonelvő kulturálisság öngerjesztő sikátorának falai által. Soha senki nem fogja valóban a kábulatot és a halált akarni, mert legbelül mindenki az élet kiáradásának megvalósulása. A felszíni illúziókba ragadt tudatiság éppenhogy annak az embernek az ellensége, aki megéli azt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | I ain't goin' over the wall. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | oh no? - no, under it - huh?? - a tunnel - what?!? you're nuts... |
| | | | |
|
