 |
Legfrissebb hozzászólások (120431 - 120450)
 | |  | | | | |  | |  | | | "nem reménykedni kell, hanem látni"
Látni... aztán csinálni. Gyógyítani amit lehet. Most.
És nem dumálni, hanem végre kimondani, elhatárolódni, felszólalni, megbeszélni....stb.
Radarállomás pl...
Nem lehet megakadályozni hogy a sok militáns köcsög kivágjon egy csomó fát és radarállomást csináljon a helyébe. Nem kell tudomásul venni. Kész, megcsinálja, nekünk nincs szükségünk rá.
Mit számít az, akinek van pénze? Egye meg. Mi addig is megtermelhetjük magunknak, magunktól a kaját, nem kell ő hozzá.
Majd benő a feje lágya és megfogja az ásót egyszercsak... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Az okos embereket általában hülyének nézik, a hülyéket viszont nagyon okosnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Húha én most gondoltam bele, hogy lassan 8 éve, hogy lebuktam.
Még az egyetemen leveleztem egy csajszival (ó tisztán emlékszem és egy csókig jutottam vele), aki mellesleg tudott szerezni ezt meg azt, én meg a rendelést is tartalmazó papírt simán begyűrtem a zsebembe (régi gyengém, hogy a lányokkal történő levelezésemet archiválom), aztán egyik este, amikor hazajöttem vidékről, apám és anyám ott ülnek, feszült csend. Apám arcán a világfájdalom és a szülői féltés egyvelege, megkérdi, hogy mennyit kell még várniuk, hogy kórházba vagy temetőbe kerüljek? Akkor próbáltam elmondani, hogy mi ez, de persze előadták, hogy ígérjem meg, hogy soha többet.... megígértem. Aztán később beszélgettünk még, elmondtam, hogy azért hébe-hóba megesik, de nézzenek rám, hogy se kórházba, se temetőbe nem készülök :-)
Volt egy szakasz, amikor olvastattam velük némi tényanyagot, de aztán mára megint ott tartunk, hogy miért nem hagyom már abba. Ráadásul most nyáron valahogy kiszivárgott a dolog és vidéki rokonok megtudták, úgyhogy most le vagyok írva. Úgy érzem, a jövőben a rokonlátogatás megszűnik... (a tettes nyomozása még folyamatban, de nem nagyon merek belemélyedni, mert a végén kiderül, hogy én mondtam el egy őszinteségrohamom alatt)
Szóval a mai napig nem tudtam eldönteni, jó-e, hogy kiderült, vagy nem... Azt hiszem, soha nem fogják megérteni, bár még a Jonathan Green könyvet elviszem, hátha van kedvük beleolvasgatni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ördöggel cimborálók topicja elérte a 666-os hozzászólást... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezeket különben is sokkal viccesebb lesz évek múlva újraolvasni (ha valakinek valaha eszébejut(na)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | broaaaaaf
Cica, most mondjam azt, h az egeszet te inditottad el a #646-ossal? ;)
Najo, inkabb nem mondom, mar csak azert sem, mert en irkaltam total oda nem illo es off dolgokat a #647-ben...
A meregtelenitest meg bizzuk a beepitett szerveinkre (alaplapra integralt maj es vese rulz) :D
maaf, aki csillapitotta ehseget
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most mi ez itt? Ever greenből ever feed topic, vagy micsoda? Inkább elmegyek kajálni. Jó füves, zsigeres, nyálas, testnedves, perisztaltikus, beles, rohadós, tocsogós étvágyat csináltatok hozzá. Anyag, anyag, anyag,anyag kell kell kell mostmost most be be be beeeeeeeeeeeeee : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ember talán mindig reménykedik, hogy ezúttal nem kör lesz, hanem ellipszis, vagy egyenes... Vagy csak félúton döbben rá, hogy ez kör, mert már járt itt, de akkor már késő, vagy egyszerűen gyenge hozzá, hogy kiugorjon. Vagy nem is akar kiugrani, mert arra számít, hogy ez a kör most majd kiröpíti egy másik magasságba, de aztán csak az ismert mélységek veszik körül megint és a nagy G belepréseli a székbe... Nehéz megfogalmazni, mit várt, mert ha vár valamit, az elvárás, ahhoz kötődni fog, az uralkodni fog rajta, talán próbált nyitottan belefogni, valamit tanulni, valami újat megtapasztalni, de most az élet kicsit mechanikussá vált, ugyanolyan szürke fogaskerekekkel. És persze vannak kevésbé tudatos körök, amik mintha csak megtörténnének az emberrel, nem tehet mást, csak befogadja, reménykedve abban, hogy egyszer fény derül, és az a fény nem csak az OFF gomb ledje lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Erről van szó. Akkor csak nem vagyok egyedül az ötlettel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello!!!!
Tegnap jártam kint külfödön hoztam magamnak három szép kis cicát nem tudom milyenek lesznek remélem jok rendeltem hozájuk ultra hangos párásitot vann levegöztetöm ugy ,hogy remélem kemények lesznek hozztam cambodzsait equdorit koh shamuit
a srác azt mondta a boltba hogy nagyon fontos az állandó 25-27fokos hömérséklet hogyan érjem ezt el aquváriumi melegitövel?
vagy hogy mert nállam 22foknál nem nagyon szokot többlenni
egyébként ez az ultra hangos párásitó igaz hogy drága de tuti megéri napi 2l vizet párologtat most aktivizáltam de a levegö máris sürü ködé vált. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez persze egyszerűen hangzik, de a változtatáshoz még egy dolog szükséges a szándékon kívül: HIT. A hithez pedig elég bátornak kell lenni, hogy az ember azt mondhassa, nem tudok mindent, nem vagyok tökéletes, de létezik tökéletesség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pénz valójában semmi más, mint a legalacsonyabb szinten, a fizikai szinten jó-karma tartalék. A pénzből meg lehet vásárolni, ételt-italt, hideget-meleget, szexet-vért, tárgyakat és emberek tárgyasított változatát, azaz, hogy kiszolgáljanak, de semmi egyebet. Aki ennél magasabb szintű dolgokat keres, annak a jó cselekedeteiből következő jó karmáját arra kell közvetlenül fordítania, ami magasabb szintű érték, azaz nem kell először fizikai szintre konvertálni ezt a tartalékot (sőt valójában a tartalék és a konvertálás maga a hiba), hanem fel kell ismernie, hogy ez természetesen jön. Az összes ember, aki a pénzt hajszolja valójában a tudatában csak egy állat, hiába körmönfont terveket szövögetve gondolkozta ki a világból a pénzét. Aki például a párkapcsolatok terén csinálja azt, hogy hiába van itt valaki akit megkívántam, de én várok az igazira, az már mennyivel magasabbrenű szinten tervez, várakozik, tartalékol. Viszont mind a kettő dolog valójában ugyanaz. Ennek a leggusztustalanabb formája, amikor valaki azért végez jócselekedetet, hogy majd a mennyeknek országában istennel sörözhessen. Az összes ilyen dolog a félelemből táplálkozik, mert az ember inkább most szenved, de a jövöben biztonságban legyen. De mivel nincs jövő, csak most teremtjük, ezért az összes jövő arról szól, hogy most szar, majd egyszer talán jó lesz. Fel kéne végre ébredni, hogy a most most van. Rengeteg világvallásnak is ez hibája lehetne (ha annak tekintenénk és nem a tanítás legfontosabb részének ennek felismerését), hogy majd eljövend a jobb kor, de most még nem. Fel kell ismerni, hogy a jobb kor most is lehet, és az egyetlen dolog, ami akadályzza a bekövetkezését, hogy várjuk.
tartalék? majd? lófasz? senkitöbbetharmadszor?
nem reménykedni kell, hanem látni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a topic végig arról szólt, hogy milyen szar dolog folyamatosan körbe-körbe-körbe menni, de arról kevesen beszéltek, hogy miért indultak el egyáltalán. Ha pedig valaki még ezt sem tudja, az mégis mit várt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A sorozat a végéhez közeledik, ritkulnak a levelek, hidegül a hang... Meguntak, elveszett az újdonság, ott talán megrendült az állóvíz, és ennyi elég is volt. Nincs mese, a valóság kőből van, kiszámítható, ismétlődő, unalmas. Unalmasak ezek a körök, a topic is unalmas. Tanulságot nem nagyon tudok levonni, talán azt, hogy az ember inkább ne hallgasson az érzéseire. Fel kéne már nőni a szürke felnőttek közé, és tudattalanul lejátszani ezt a nem túl jól sikerült darabot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez az evéses dolog nekem úgy néz ki, hogy világosan érzem, hogy a gyomorizmomat hogyan befolyásolja a zöld. Az első egy-két percben, még miközben szívom, elkezdi összehúzni a gyomromat, és ha valami levegő volt benne, attól elég szarul leszek, tehát ha szénsavas italt, sört (mert ez külön kategória), fogyasztottam, vagy nemrég ettem, hányingerem lesz tőle, és amíg nem böfögtem, kifelyezetten rosszul érzem magam, és szédülök is. Kb fél órával a kezdés után pedig érzem, ahogy kitágítja a gyomromat, és fokozatosan egyre éhesebb leszek, ahogy telik az idő (ez sem túl meglepő, de a megszokottnál sokkal gyorsabban). Szóval nekem kifejezetten figyelem kell, hogy mit etem-ittam előtte, különben kellemetlen lesz egy ideig. Miután csak kaja vagy ital maradt az ember gyomrában, az egész kellemetlen érzés azonnal elmúlik, és jö a következő démon, az éhség. |
| | | | |
|
