 |
Legfrissebb hozzászólások (120611 - 120630)
 | |  | | | | |  | |  | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Természetesen egyedül, mozdulatlanul stb. stb. Afféle MacKennás "five grams in silent darkness" fűbeoltott változatára gondolok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vajon volna-e értelme a füvet teljes sötétségben és teljes csendben kipróbálni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon furcsa és érdekes ital ez az alkohol... Nagyon-nagyon...
Az a baj vele, hogy nagyon megszokássá vált, és az emberek nem tisztelik eléggé...
Van neki valami nagyon mély tanítása, amihez akkor lehet közel kerülni, ha elkezünk hozzá úgy viszonyulni, mint valami durva kábítószerhez.
Szal most ülök itt a melóhelyen, másnaposan, és szokatlanul jól érzem magam (Ez nem az a durva másnap, ami a merevrészegséget követi, de mindenesetre érdekesen alakult ategnapi igyunk meg egy sört, mert meg kell beszélni valamit terv. ;-)). Dolgozni persze nem tudok jobban, mint tegnap, de rosszabbul se. És nemtudom, hogy ebbe az egészbe mennyire kavar be a verőfényes napsütés, biztos az is... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most, hogy ezeket írtátok, jutott eszembe, hogy állattal még nem trippeltem. Növényekkel már igen, az elég jó. Egy partin, amin acidos voltam, vetítettek egy nagy vászonra, mikor odanéztem éppen egy teljes képernyős félig kopasz csirke menekült riadtan. Lehet, hogy nem menekült és nem is volt riadt, csak az én fejemben. Mindenesetre nem értettem, hogy miért kínozzuk és esszük meg őket. Összerezzentem a gondolattól aztán továbbléptem.
Érdekes lenne egy macskával trippelni, főleg, hogy nagyon szeretem őket és egyúttal allergiás (tüsszögés, szemviszketés) is vagyok rájuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Olvastam, hogy az ember mikor felismer egy tárgyat, a fontosabb részleteket nézi meg, és az alapján dönti el, hogy mi lehet az."
Ez tényleg így van a tudomány mai állaása szerint. Kategóriákat, fogalmakat alkottunk, hogy ezáltal egy értelmezési keretet adjunk az 5 érzékszervünkön keresztül bejövő infoáradatnak. Ha ránézel egy tárgyra, rögtön tudod mi az, ha ránézel egy másik helyről, teljesen más kép vetül a retinádra és mégis azt mondod, hogy ez ugyanaz a tárgy. Ezt hívják egyébként észlelési konstanciának. Az agyadban tárolódik egy-két séma az adott fogalomról, a bejövő képet az alapján nevezed így vagy úgy, hogy melyik sémához áll legközelebb. Fűvel szerintem tisztábban érzékelünk, nem próbálunk rögtön minden bejövő ingert elhelyezni valamilyen rendszerbe, hanem közelebb vagyunk ahhoz, hogy a maga valóságában érzékeljük. Persze nem minden esetben. Ha valaki ragaszkodik az összerakott rendszeréhez, elkönyvelt axiómáihoz, kialakított érzelmi hálózatához, akkor ezek hozzá fognak tapadni az észlelethez is.
"Talán ilyenkor ez is sérül, és betépve nem ismerek fel mindent a tárgyon/hangon/gondolaton,
de az agy ilyenkor akcióba lép, és a hiányzó részeket kipótolja. néha hibásan"
Szerintem nincs olyan, hogy hibásan kipótol, mert azt sem mondhatjuk, hogy fűmentes állapotban helyesen pótol, csak éppen egy rendszer alapján pótol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nevezhetjük tudatos befogadásnak is, amikor megéljük a jelent és azt, aki akkor vagyunk benne. Innen már könnyű a tudatos figyelem, ami viszont már nagy távlatokat nyit.
Csak az a baj, hogy a testtel, a gondolatokkal egy idő után könnyen meg lehet csinálni, hogy ne merüljünk el, az érzelmekkel nehéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talamon írta: "a lét betegség, melyből ki kell gyógyulni.
a sámán kigyógyul, a többiek nem."
Akkor lehet, hogy nemcsak az a sámán, akinek törzse van, mert akkor esélye nincs annak a gyógyulásra, aki gyorsan nem kerít magának valahonnan egy törzset : )
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Igazából minden pillanat lehet élmény, csak azért nem az általában az emberek számára, mert előbb- utóbb rutin lesz belőle és ezt elkönyvelik a rutin kategórába, nem is figyelnek arra, amivel foglalkoznak. Csinálják, de közben a múlton agyalnak, mit hogyan kellett volna, meg a jövőn, hogy majd mit hogyan, mert úgy majd biztos jó lesz és akkor haladnak valami felé és így rendben van számukra az élet. Ha tényleg átadnák magukat a jelen pillanatnak, ami éppen történik, akkor élmény lenne akármi. Én mostanában az észlelés szintjén csinálom ezt, és amióta ezt csinálom, az észlelés szintjén már nincs is különbség betépett és fű mentes állapot között. Minden térbeli megtestesülés, illat, hang jöhet belém és belőlem is, és mindegyik egyedi élmény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valami történhetett. Múlt héten még találkoztunk, most meg már alig ír és csak pár szót... Illetve nem is nagyon válaszol. Deja vu. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "nem kell sámánnak hívni, ami nem az."
Számomra a "sámán" csupán egy hívószó, vagy nevezzük szimbólumnak, nem tudományos, jól definiált fogalom. De egyébként a sámán tudományos meghatározása is elég furcsa valami. Nem igazán van és volt konszenzus a kérdésben. Maguk a tudósok is inkább csak azért használják, hogy beszélhessenek valamiről, amit ők se tudnak megfogni, hogy mondjuk mitől is sámánizmus az a sámánizmus. Persze definiciók vannak, de azok nem egzaktak, és a lényeget sosem tudják megfogni. Vagy leglábbis szerintem nem nagyon sikerül nekik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A marihuána ZENt okot, és az ember tele lesz KIvel. Ha valaki képes a világgal együtt dinamikusan változni, és mindíg figyenli az új dolgokra, a régieket pedig hagyni, akkor jól fog betépni. Ha elkezd ragaszkodni valamihez, és csak akörül forog, akkor beparázik, elkezd fájni a feje, az energiaáramlásba behelyezett gát miatt rossz tripje lesz, nem tudja kihasználni az anyagban rejlő hihetetlen energiát. Az eufória érzése, és a nevetés abból az energiából szabadul fel, amivel a dolgokat rögzítjük a világképünkbe. Ha valaki azon gondolkozik, hogy AGYKÁROSODÁST okoz magának, az meg is érdemil. Mivel az ember nem meditál, tehát nem saját magában hozza létre ezt az állapotot, hanem egy külső növényi segítséggel, azáltal ki is lesz szolgáltatva neki, tehát, ha még megy a trip, még áramlik az emberben a felfokozott KI, de ki akar szállni, nem fog tudni, míg meditásiónál ilyen probléma fel sem merül. Ahhoz, hogy valaki megtanuljon meditálni, türelem kell, míg a gondolatok végül elcsendesednek. Ahhoz, hogy valaki betépni megtanuljon, sokkal több bölcsességre van szükség, valamint a fű ismeretére, de meggyőződésem, hogy ha valaki hátrahagyja egyszer a füvezést, az megegyező szintre fog eljutni, mint aki a meditálást már csak a meditálásért csinálja.
A marihuána tüdőkárosodást okoZ.
zen, zene, zöld, mind1. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért"."
Ok, ez igaz, akkor ez részletesebben: régen azért ittam, hogy kiüssem magam, és csak berúgva tudtam szembenézni az életEM sivárságával, most pedig azért iszok meg egy sört, mert szeretem, és/vagy szomjas vagyok. Eddig azért szívtam, hogy közelebb kerüljek a világhoz, és megtanuljam értékelni, most pedig, mert ilyen hülye vagyok.
"Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom."
Ja, de ez nekem mostanság önmagában is nehéz, mert átlátok a szinteken, ezért nem értlemes egyiket a másik fölé emelni. És mivel még fogyasztó vagyok, számomra a leglogikusabbnak, és az egyetlen értelmes dolognak azt tartom, hogyha már fogyasztok, akkor a hatást érezzem, vizsgáljam, stb, ne pedig azon gondolkozzak, hogy ez mekkora baromság. Ha pedig az baromságokkal amiket leírok valakinek könnyebb lesz, hát annál jobb, ráadásul ebből is látszik, milyen egoista vagyok.
"Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire."
Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá), ezért akár a munkábajárás is lehetne valakinek a hobbija, amire "rá van szokva", de ha nem figyel oda a pillanatok egyediségére, akkor csak egy üres rutin lesz mindenből. Szerintem nem a dolgok unalmasak, vagy rászokósak, hanem az ember. Ha pedig valóban mindíg új élményként él meg valamit az ember, akkor már nincs szükség rá, hogy azt mondja, rá vagyok szokva, hiszen az új keresése tulajdonság, emberi jelleg, nem pedig hiba. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | semmi sem serul az agyban,de mint minden joravalo pszichedel-jaj de profan!-hat persze,h arra hat.
azon filozofalj el,hogy mert erzed ezt serulesnek(persze bagoly mondja verebnek...vagy forditva:)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Macska.
Félig fekve heverésztem egy ismerősömnél az ágyon, egy fél mittoménmilyen Hoff. elfogyasztása után szűk egy órával és éppen kezdtem nagyon elmerülni a felsőruházatom (talán pulóver) szövetének mintázatának bámulásában, mikor a srác macskája úgy döntött hogy hamár úgyis oly mozdulatlanul fekszem tán rámheveredhetne.
A dolog szépséghibája mindössze az volt hogy a látómezőmbe csak akkor került, mikor az ugrás utolsó mozzanatával a hasamon landolt amit épp fixíroztam. Hát(-tal nem kezdünk mondatot) katartikus élmény volt annyi szent, de hogy triptoy? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
nem is tudom, hogy hova forduljak a kérdéssel, de remélem ide jó lesz...
újabban azon filózgatok, hogy a fű milyen hatásokat vált ki bennem. Persze most nem az ilyen általános dolgokra gondolok, mint szájszárazság, eufória stb., hanem egy kicsit mélyebben behatolva az agyamba. mert eléggé nehéz leírni, és bárkit is kérdeztem, csak annyit tudott mondani, hogy furcsa, más, érdekes, szóval semmi kézzelfogható.
Én arra gondoltam, hogy egy kicsit a gondolkodásba piszkál bele, illetve annak folyamatába. Olvastam, hogy az ember mikor felismer egy tárgyat, a fontosabb részleteket nézi meg, és az alapján dönti el, hogy mi lehet az. Talán ilyenkor ez is sérül, és betépve nem ismerek fel mindent a tárgyon/hangon/gondolaton,
de az agy ilyenkor akcióba lép, és a hiányzó részeket kipótolja. néha hibásan, igy ilyenkor az agy másképp értelmezi illetve másképp reagál az ingerre. Igy lehet ez a dolog röhelyes, de akár félelmetes is, miközben az agy érzelmet pakolt az ingerre. talán ettől olyan a betépés, amilyen.
Vélemény?
nemtom, remélem érthető...sajna elég röviden fogalmaztam |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:
"Ja, de én nem abban látom a problémát, hogy mit mennyit csinálok. hanem hogy miért."
Ez nem igazán jött le, mivel a példáidban azokat emelted ki, amiket "régen sokat, de most már szinte alig", nem pedig amik "régen ezért, most meg azért".
"Ha rá lennék szokva a meggyőzésre, akkor ez fontos lenne. Azért írom ezeket le, hogy hátha valaki anélkül is megért, hogy elkezdené konvertálni."
Magát a mechanizmust értem, csak a résztvételi szinted magyarázatának bizonytalanságát kifogásolom.
"A rászokás és az unalom ugyan az."
Lehet a rászokás miatt megunni valamit, de lehet az unalmassága miatt leszokni valamiröl.
Nekem ezeknél bejövösebb a megunhatatlansága miatt rászokni valamire.
"Mé' a életemet kicsinájja? (ja azisten)"
Nem oldjuk meg a házifeladatodat helyetted. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: "Mért csak törzsi keretek között lenne ez a dolog értelmezhető"
Bard: "Úgy van, minek kéne tudni ki a törzs?"
Mert a sámánság nem egy önjelölhetö foglalkozás, hanem egy közösségben betöltött szerep megnevezése.
"az persze igaz, hogy nem feltétlenül sámánnak kell hívni, de lelki vezető, gyógyító bárki lehet, aki az."
Kb. erre akartam én is kilyukadni, hogy nem kell sámánnak hívni, ami nem az.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem bejövősek a macskák is. Betépve nagyon kellemes időtöltés egy macskát simogatni. Számámra ezek az állatok a zárkózottságot, és a nehezen feltárhatót szimbolizálják. Közelenged, és furcsa, hogy nem tudom befolyásolni. Ő is egy önálló lény, én is, és igy valamiféle szimbiózis alakul ki kettőnk közt. Muris, de jó. Már-már mélylélektani... |
| | | | |
|
