 |
Legfrissebb hozzászólások (121161 - 121170)
 | |  | | | | |  | |  | | | És még egy: érzésem szerint az embert arra teremtette az Isten, hogy megálmodja a valóságot. A valóság úgy alakul, ahogy az emberek arról alkotott elképzelései (a mém-tenger, a kollektív tudat). Tehát azzal, hogy egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk, a valóságot is befolyásoljuk. Így a valóságunk egyre közelebb kerül Istenhez, és a végén bekerül a rendszerbe egy kiterjedés nélküli pont, amin keresztül az Isten beleszülethet a világba.
Sztem azzal, hogy "egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk" nem kerülünk közelebb Istenhez, mert ahogy látom nem ez a fő cél, inább egy Isten nélkül is működőképes világ megteremtése. Ez csak egy eszköz, ami több célt szolgálhat. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ja, és arról, hogy a világ végül is célba érjen, a természetes kiválasztódás gondoskodik, nem csak a test, hanem a mémek szintjén is.
Na ez is elég paradox, ha az ember belegondol (mi álmodjuk életbe a valóságot, tehát már van valóság, az egész determinált, tehát nincs szabad akaratunk, de aztán valahol mégis úgy érezzük, hogy van).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezeket a dolgaimat úgy élem meg, hogy néha vannak intuícióim arról, hogy kb. hogy lehetnek ezek a dolgok, és ezeket próbálom aztán szavakba önteni. Amíg nem értem el a célt, addig ezt lehet öncélú agymenésnek tekinteni, de hiszem, hogy ugyanez a mechanizmus működik egy megvilágosodott állapotban is, csak akkor nem torzul az információ a központból kifelé jövet. Tehát azzal a törekvésemmel, hogy megpróbálom lehozni, szavakba önteni az intuícióimat, nincs baj, a baj azzal van, hogy az intuícióm által lehozott információt eltorzítják a saját elképzeléseim, a saját szűrőim.
Nálam az első mindig az intuíció, a lehozott dolgokhoz nem ragaszkodom, nem csinálok bálványt belőlük, amit imádni lehet. Tulajdonképpen az egészet csak a magam szórakoztatására csinálom, egyúttal gyakorlom a lehozás, a szavakba öntés művészetét, ami elég komoly dologgá nőhet majd, ha tényleg elérem a célt (tudok esetleg inspirálni majd másokat).
Többször volt már olyan érzésem, hogy valahol mélyen már meg vagyok világosodva, és ezeket a gondolatokat az a mélyebb énem juttatja el hozzám, hogy egyengesse az őhozzá vezető utamat.
Ha az, amit én kimondok, hamis (de mégis meggyőzően cseng), akkor félre is vezethet másokat, de ezt nem tartom túl nagy veszélynek. Ha nem felel meg a valóságnak, akkor az élet úgyis kigyomlálja előbb-utóbb.
Egyébként szerintem a tudomány törekvése ugyanez: értelemmel ragadni meg minél többet a világ teljességéből. Ez a kutatás eljuthat odáig, hogy mindent megismer a világból, és pont ezáltal fogja belátni a világ-feletti (ami nem a világ) "létezésének" a szükségességét. Ez is egy lehetséges út (csak elég hosszadalmas).
És még egy: érzésem szerint az embert arra teremtette az Isten, hogy megálmodja a valóságot. A valóság úgy alakul, ahogy az emberek arról alkotott elképzelései (a mém-tenger, a kollektív tudat). Tehát azzal, hogy egyre finomabb, egyre teljesebb mentális rendszereket alkotunk, a valóságot is befolyásoljuk. Így a valóságunk egyre közelebb kerül Istenhez, és a végén bekerül a rendszerbe egy kiterjedés nélküli pont, amin keresztül az Isten beleszülethet a világba.
Mintha az egész emberi történelem az Isten anyagban (időben) való megszületésére, a világegyetem öntudatra ébredésére irányulna.
Persze ezek is csak amolyan intuíciók. Nem kell őket komolyan venni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 12 óra alatt 4-et, 3 óra alatt 1-et, óránként 0,33-at - szerintem teljesen OK :))))
Egyszer majd jól kipróbálom, de nem tom' minek...
JÁTÉK: minden 10. sikeres próbálkozóról sztárfotókat készítek (szépen fogtok mutatni:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az nem paradox, hogy le tudod írni a megvilágosodás működési mechanizmusát feltételezem nem-megvilágosodott állapotból? Ennek mi értelme? Ha megvilágosodsz úgyis értelmét veszti, ha meg nem úgysem tudod mire használni. Nem hiszem, hogy működik úgy egy megvilágosodáshoz vezető út, hogy az ember az értelmével felfogja, hogy itt nem értelemmel megfogható dolog rejlik. Persze nem tudom, még nem világosodtam meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még valami eszembe jutott: ahhoz, hogy ez a folyamat - az ego kioldódása - elkezdődhessen, előbb az egót meg kell szilárdítani, azaz el kell érni a fejlődésben odáig, hogy az embernek világos képe van arról, hogy mi az, ami "én" vagyok, és mi az, ami "más".
Ha ez a világos, szilárd érzés nincs meg, akkor a kioldódás sem tud megkezdődni, mert nincsenek viszonyítási pontok.
Tehát első az egó határainak kitapasztalása, aztán az egó és a nem-egó közötti választóvonal eltüntetése (hirtelen megvilágosodás) vagy visszahúzódása a középpontba (fokozatos megvilágosodás).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Frua figura vagy te Biga :) Azt ne mond, hogy Violával elutázol kettecskén és közben egy másik csajon jár az eszed! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szvsz a hit azt jelenti, hogy az ember nem magában vesz menedéket, hanem a nem-magában. A hit mértékének növekedésével az egóból egyre kevesebb marad. Azokról a dolgokról, amelyeket azelőtt "magunknak" hittünk, belátjuk, hogy a természet részei. A belső jelenségek külsővé válnak, az alany tárggyá változik át, a megfigyelő egyre beljebb húzódik és ez a folyamat egészen addig folytatódik, amíg lassan minden a tudat tárgyává válik. Ekkor viszont az alany-tárgy megkülönböztetés értelmét veszti és az út véget ér, megérkeztünk a jelenbe.
A végső figyelő valójában nincs (és mégis van, de nem úgy, ahogy a "van"-t mi értjük).
Vagy valami ilyesmi. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is inkább az útonjárásnál maradok, de persze titokban reménykedem a hirtelen valamiben -- ez ilyen kulturális mém is itten, hogy "egyszercsak, mint a derült égből a villám..." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tök jó olyan felhők vannak kint, mint a Simpson család elején. Szinte látom a springfieldi atomerőművet az ablakból. |
| | | | |
|
