 |
Legfrissebb hozzászólások (121251 - 121260)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ez a ragadozó dolog, ami bejött az utolsó könyvekben (szervetlen lények, akik észrevétlenül elveszik az emberek energiáját) már elvette a kedvem, mert csak beigazolta a gyanúmat, hogy ezek a könyvek mintha egy óriási kollektív üstből táplálkoznának, csak az elnevezések mások, ragadozók vagy démonok... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nekem ezekkel a könyvekkel mindig ez a bajom (nem csak a Castaneda, hanem általában a mester-tanítvány könyvekkel), hogy én MÁST KÉRDEZNÉK. Nem azt kérdezném, nem úgy kérdezném. És igen, Carlos évek óta tanul, és újra, újra ugyanazokat kérdezi meg, ugyanúgy reagál, és a végén meghal májrákban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem többek között azért nem tűntek hitelesnek a Castaneda könyvek (noha pár dolgot próbálgattam), mert mindegyiket olyan mesekönyvszerűen írta, hogy van ő, a hülye aki semmit nem lát át, és van Don Juan, aki meg nagyjából mindent, de eközben úgy tűnt, hogy a könyv írója is átlátja Juan tetteinek miértjét. Vagy legalábbis túl egyszerűen el tudtam sokmindent fogadni Juan tanításaiból, úgy hogy ezt Castaneda elvileg az értetlen materialista szemszögéből jegyezte fel.
Neketek nem volt ilyesmi érzésetek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, és Castaneda-val szerintem menjetek vissza abba a topicba, nem azért hoztam fel ezt, hogy az lesüllyedjen, csak nemtudtam, hova beírni az infokat... ;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bt: szerintem a Nomad arra gondolt, hogy ez nem lelkigyakorlatok vagy technikák kérdése, hanem attól függ, hogy az ember mit enged meg magának (mit határoz el).
én pl. minden este 9-10 óra körül tök álmos leszek és lefekszem aludni, reggel 7-kor meg úgy kelek, mintha fejbevertek volna. és ez akkor is így van, ha mondjuk lefekvés előtt benyomok két kávét.
amit a tudatom elhitt egyszer, az utána olyan, mintha tényleg úgy is lenne (nem tudatosítom, hogy én voltam az, aki eldöntötte, és hogy hihetném akár másképpen is)
saját tapasztalatom szerint amúgy kurvára nehéz kiszabadulni a megszokások börtönéből. irigylem Nomadot, meg a sámánokat, hogy ez nekik ilyen könnyen megy - már ha tényleg megy és nem csak hadoválnak. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én sem tudom pontosan, az a baj, hogy ezeket úgy írom, hogy nem emlékszem az információ eredetére (pláne hitelességére, de vmiért úgy él bennem, hogy az volt), de ugye Castaneda kulturális antropológus volt csak kicsit eltúlozta a résztvevő megfigyelést, Hoppál viszont mintha olyanokat írna, hogy azon a helyen nem is élnek ilyen indiánok, de inkább megpróbálok utánanézni előbb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Valszeg azt jelenti, hogy bebizonyította, hogy Castaneda úgy nem létezik, ahogy ő azt elképzelte magának. De kit érdekel ez? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | czr: ami az értelmi kapacitásunkat meghaladja, azt az értelemmel nem foghatjuk fel. de talán van olyan "érzékszervünk", amivel képesek vagyunk erre. valami, aminek nagyobb az "értelmezési tartománya".
lehet, hogy az időbe lerögzíteni, kikristályosítani nem tudjuk az időfelettit, de kapcsolatba kerülhetünk vele. az embernek ez megadatott.
mindig csak addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.
az idő meghaladása azt jelentené, hogy rájövünk, nem csak nyújtózkodni lehet, hanem pl. el is lehet repülni, az ágyunkkal együtt. ha erre rájövünk, akkor világossá válik, hogy mindvégig a nyújtózkodással - az értelemmel - próbáltunk elérni valamit, ami nem is az értelem funkciója. ez a szenvedés egyik oka.
különösen nehéz ez azért, mert a világ úgy van berendezve, hogy úgy látszódjon, az értelemmel tényleg el lehet érni azt a valamit; hogy az önmegváltás működik. pedig nem.
|
| | | | |
|
