 |
Legfrissebb hozzászólások (121971 - 121980)
 | |  | | | | |  | |  | | | "I was living in a state of perpetual déjà vu." -fightclub
Ilyenkor az acidokon,gombákon s társaikon "nevelgetett" tudat képes a spirálon kicsit más pályára csúszni, don juan szerint "eltolódik a gyűjtőpont", buddha szerint a végtelenbe fókuszál a tudat, stbstb...
De sztem ugyanarról van szó, a kis én nézőpontja kissé elmozdul, s más nézőpontból már máshogy lát: minden olyan ismerős, minden olyan ebbe a pillanatba illő, minden olyan egyetlen...
elötűnnek a kis szemecskék mindenütt, s mindent beborít a semmi:) ez persze 1 nézőpont a semmi közül:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Mondjuk én azt hiszem nem járok rossz úton," - bt :))))
ez aranyos:)
Az embernek örülnie kéne, ha néha kap egy kis alázást..
Hisz azzal, hogy engem aláztok,igazából a kis rakoncátlan ÉNEMET alázzátok, arra meg rá is fér, hisz egy beképzelt, öntelt, kis szelíd vadka(n?), ám akkoriscsak egy fekete lyuk, azthiszi egyedül van az univerzumba, stbstb...
Persze, hogy egyedül van, hisz más nincs is..csak mégsem úgy ..én nélkül nincs szenvedés...szenvedés nélkül nincs ráeszmélés? Ráeszmélés nélkül nincs semmi
semmi nélkül sincs semmi:)
Emléxem kb tavaly márciusba a dojoba mondta a senpai talamonnak:
-Arc vagy!
-Nem vagyok arc. -mondta talamon.
-De arc vagy!
-Nem vagyok.
-Látod, mostis az vagy, beképzelt!
-Fenét vagyok beképzelt.
-Ha ennyire tudod, légy te a mester!
-Nem!
-DE!
szal köv. 7en fekete öv, hakama, csak állt ott, mert megmondták a kis aikidókáknak, hogy ne engedelmeskedjetek neki, de amúgy meg bármi.
-Szal csak állt ott, alázódott az én keményen..aztán körbevették, összenyomták(testileg-lelkileg), terhelték az ént, szakadjon szét a burok..de nem..
elszaladt, de aztán jóval később, a megfutamodott talamon egy másfél shiva-kor elszakatt..
csak röhögött vagy félóráig, mikor felszabadult az éntöl egy időre:))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Helyes éberség? Tudatos szörfözés a jelenben, amikor annyira csak az adott pillanatnak él a felébredt, hogy nem "tud" fogalmakat kreálni, dolgokat felfogni. A dolgok mint amilyenek vannak a tudatában, mely üres, mint a konga belseje.(S valaki vagy valami dobol rajta? Talán ez a pillanat. Vagy ez, vagy épp ez...) Ha folyton képes az ember erre, nincs fogalomburjánzás... Nincs végiggondolás, nincs kör, nincs semmi:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Siph: lehet, hogy van ilyen. Sok minden lehet. "Felírhatjuk" a kockázatok és mellékhatások közé. De mit tudunk tenni? Meg érdemes magunkat még ezzel is paráztatni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Huh.
http://electricsheep.org/
Kábé egy napot azzal töltöttem, hogy ezeket a villanybirkákat tenyésztgettem. Tudatos odafigyelésem nélül tudom, hogy el fog halványulni a nyáj eszméletlensége, de már akkor is elég magávalragadó volt, mikor elkezdtem kattintgatni.
Talán nagyobb élő populáció kellene, és akkor természetes úton, megfeszített tenyésztési igyekezet nélül is erős evolúciós attraktor lenne a szavazás.
Na, mindenesetre például az a nyáj, amit most látok itt a képernyőmön, kifejezetten ilyetmégnagyonnemláttam-jellegű. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ójahajajj! A DMT triptaminos dolog. A gomba szentséges lelke van benne.
Az STP meg fenetilaminos dolog. A meszkalin gonosz démona van benne.
A kettőnek semmi köze egymáshoz! :)
Egyébként azt mondja a PiHKAL, hogy az STP hatása sokáig tart, nem pedig rövid ideig.
De egyébiránt meg kérdezzed a Gént, mert ő szokott érteni az ilyesmihez.
Siphersh@Inkvizció.Szentszék |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | DMT... nahát, felcsapok üzletembernek és a koksz mellé majd hozza ezt is a nyakkendős díler :D
Hogy kicsit okoskodjak is... nem az STP volt a roviditett hatasu hallucinogen ? Vagy az akkor mi? :)
(Keeeerekecske-gombocska...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na jó, de mi van, ha ez a nagy út-végére-értség azáltal valósul meg, hogy egyszer megijed valamitől az ember, valami megnevezhetetlentől, amire nem is fog emlékezni, és olyan alaposan elfojtja, hogy még az LSD sem tudja felkavarni? Újra és újra LSD-zik, és abban a mélyen oldott állapotban egyre feszesebbre és görcsösebbre fojtja az igazán mély csomókat, mert már reflexévé vált, hogy így tegye kényelmessé a tripet. Aztán néhány további alkalom után nagy bölcsen azt mondja, hogy "nekem már megadott mindent, amit megadhat, már nincsen rá szükségem", és olyan erős és mély tudati elfojtottságban és görcsösségben él tovább, amit LSD nélkül nem is produkálhatott volna. Olyan mély és alapvető görcs, hogy észre sem veszi, csak éppen kihat az életére.
Persze ez csak egy sejtés. Meg ezt már magyaráztam nektek, csak szeretem ismételni magamat. Szerintetek egyébként lehet, hogy van ilyen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én saját tapasztalataim alapján a cashing-error elméletre szavaznék.
Úgy tűnik, hogy van valamiféle átvitt hasonlóság abban, ahogy az emlékek, illetve ehogy az érzetek megjelennek. Tudjuk (sejtjük), hogy az agy elég analógiás-párhuzamos-szintezett módon működik, ahol az ilyen funkcionális áthallások természetesek az elme működésében.
Olyan, mintha az agy egy pillanatra nem tudná eldönteni, hogy ez most emlék, vagy élmény. Hiszen olyan hasonló a kettő. Aztán abban marad magában, hogy is-is. Egy pillanatnyi valóságmegborulást mindig észlelek ilyenkor. Nem olyan, hogy szimplán csak "nahát, ez már megtörtént velem", hanem van egy pillanatnyi furcsa megcsúszás, zavarodottság, értetlenség, és pár másodperc alatt ülepedik a dolog abba, hogy akkor ez már megtörtént egyszer.
De ez csak a saját élményeim alapján. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Két érdekes déj? vu -elmélet:
- A jelenség memóriazavar: a pillanatnyi történést a tudat tévedésböl már megtörténtnek címkézi és annak kezeli ("cache error").
- Mivel évente kb. 550-700 órát REM-álmodunk és álmaink fikciói személyes tudásunkból és epizódszerü emlékekböl állnak össze, ezért megtörténhet, hogy egy álom hasonlít késöbbi ébrenléti eseményekhez, vagyis ismerösnek tünik, de nem emlékszünk rá, hogy ez egy korábbi álmunkból ismerös. |
| | | | |
|
