 |
Legfrissebb hozzászólások (122031 - 122040)
 | |  | | | | |  | |  | | | Biga, nézd mit talált a generátor éppen:
"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez."
Thorwald Dethlefsen
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | neutrino, azt hiszem, a napokban én is ilyen "mi is a felnőttség?", találjunk rá aktuális definíciókat - hangulatban vagyok :)
és az egyik definíció szerintem is a "szubjektummá" válás, amikor az ember kinövi a szülei által adott kereteket és saját világképe van. És a felnőttségnek sok-sok aspektusa, definíciója van, pl: felnőtt az, aki jól bírja az ambivalenciát. Más világkép máshogy foglalja szavakba, vagy más oldalát hangsúlyozza, és az üresség meg a szubjektum lehet ugyanaz is. És akkor nincs más dolgunk, mint csodálni?
Siphersnek, a szavak szerelmesének:
szerinted az a valami, amire Nomad használja az alázat szót, meg az, amire te, az azonos? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nomad, Cell: azt hiszem, én is valami hasonlón megyek keresztül. Irigyellek Titeket kicsit, mert én még nem látom ennek a végét, csak sejtem hogy van ennek vége is... Jó olvasni a soraitokat. Köszönöm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm... Kerub, mesélhetnél arról, milyen érzés elveszteni a fonalat, és hogy lehet a helyes utat megtalálni.
Mert az én zsákutcámból sajnos nem találok ki, és egyre erősödik az az érzésem, hogy körbenjárok (hogy Biga szavaival éljek). Nem is tudom, hogy zsákutcának kéne nevezni... Valahogy azt hittem, hogy úgy fogom észrevenni, hogy "felnőtté" váltam, hogy megállapodtam magammal, és a világról is pontos is képem lesz, most teljesen mindegy, hogy mi, a lényeg, hogy elfogadok valamit és ennek jegyében folytatom a dolgaimat. Ellenben az történt, hogy azt hiszem felnőtté váltam ugyan, de - hogy visszautaljak az eredeti téma címére -, egy jó nagy adag semmi érzésével próbálok megbirkózni. Közelítettem tiszta fejjel, aztán átmentem a "túloldalra", onnan is vizsgálódtam, és ahelyett, hogy valami kézzelfogható, nevén nevezhető kialakult volna, itt maradt egy nagy üresség. Megélhet-e így az ember, mindenféle támpont nélkül? Most már azt sem tudom, mit élek meg. Vannak fraktálok, istenek, atomok és világegyetem, de mégis, én is vagyok és ez olyan fontos számomra. Én lehet, hogy fordítva sültem el? Ahelyett, hogy a hosszú út után levetkőztem volna az egómat, és megszabadultam volna, ehelyett egyre inkább ragaszkodok az én kis egyéni szubjektumomhoz és az így megélt érzésekhez. Az éjszakában rám boruló csillagos ég még mindig lenyűgőző hatással van rám, de már nem azon gondolkozok, hogy ki alkotta vagy valaha is elérem-e a fény sebességét túllépve a szomszéd galaxist... hanem egyszerűen csak magam vagyok a mindenséggel.
Jaj, bocsi. Így az éjszakában bent elmélkedek és elkalandoztam, és az is lehet, hogy ez már egy más témakör lenne, de ez most úgy kijött belőlem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, tán sose olvastam ilyen nekem tetszőn összefoglalva azt, amit a kereszténységben szépnek tartok, mint amit írtál. A mai hited is jóféle, nem? :)
Gén, tapasztalatod szerint ("mi lett volna, ha") a visszaútnál a szerepek, klisék rétegei hogyan nem pakolódtak volna vissza? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Magyar Narancs: Meséljen akkor az ezotéria ellen folytatott többfrontos harcáról. Mit csinál a Tényeket Tisztelők Társaságának elnökségi tagjaként?
Vágó István: Kiléptem. Azért, mert magamra hagytak az X-aknákkal. Azt hittem, hogy ez a műsor a Tényeket Tisztelők Társasága eddigi tevékenységének a koronája lesz. A világon még soha nem volt olyan televízióműsor, amelyben a tudomány összecsaphatott az ezotériával. A Tényeket Tisztelők Társasága azonban kiállt mögülem, valószínűleg azért, mert egyik legkitűnőbb tagja, akit most nem szeretnék megnevezni, egy adásban alulmaradt egy auralátóval szemben. Nem jól érvelt. Utána ő feljelentett minket a Magyar Tudományos Akadémiánál, mondván: nem lehet ilyen közös műsort csinálni az ezoterikusokkal. A műsor aztán meg is szűnt. Úgyhogy a Tényeket Tisztelők Társaságának a tevékenysége újra abból áll, hogy egy évben egyszer Székesfehérváron összejönnek, és egymás vállára borulva zokognak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem nagyon kell, hogy legyen, akivel "kikommunikálhatom" a legbelső gondolataimat. Mert előfordul, hogy más olyan dologra világít rá, amit saját gondolati gubancaim miatt nem észlelek, holott előttem van.
Az, hogy valaki megérti-e, amit gondolok és szavakba öntök intuíció és nyitottság kérdése. A megértés persze nem jelent feltétlen egyetértést. Ezért is jó beszélgetni.
(Jó ez a "szavakba öntöm" kifejezés. Elképzelem, ahogy a gondolataim egy-egy öntőformába csurrannak mint olvadt ólom, és rakosgatok, hogy végül a sok kis katonám variációja kiadja a legpontosabb értelmet... nem mindig sikerül tán? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | aiona: kb én is így vagyok ezzel. ahhoz hogy valakinek át tudjam adni azt amit akarok - gondolok itt most mindenféle spirituális vonatkozású dologra -, ahhoz az kell, hogy legyünk annyira közel egymáshoz, hogy ismerjen annyira, hogy tudja mit akarok én kifejezni azokkal a szavakkal, azokkal a gesztusokkal, akkor és ott. hogy ne csak a szavakat lássa, hanem egyben lássa, azok a szavak tőlem származnak.
persze enélkül is lehet kommunikálni. csak így mégis jobb. teljesen persze sosem tudom átadni amit akarok(szavakkal legalábbis biztos nem), de van ez így.
nagyon érdekes ez az egész verbális kommunikáció dolog. a "bizalmon" alapszik (kezdetben). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ígynek mindig is egyetlen lényege volt. Az Így. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen, a végefelé a csukott szemmel való hallucinációk azok nagyon finomak. az a tök jó, amikor elkezded te irányítani, egyfajta TÁ lesz belőle. nálam úgy működik, hogy mikor becsukom a szemem, és látom azt amit csukott szemmel látni szokás, akkor azt mondom, hogy na, felhők, húzódjatok el!
és akkor a felhők elhúzódnak a horizontról, és látok mindent ami jó, meg nem annyira az.
Kérdés:
mennyi annak a valószínűsége, avagy előfordulhat-e az, hogy a porrá zúzott ecstasy(vagy annak eladott ilyesmi anyag) cigiben történő elszívásakor az égés során olyan termékek keletkeznek, amiknek a füstjét belélegezve komoly problémák lehetnek? van annak (reális) esélye, hogy orálisan nincs semmi baj vele, füstölve viszont bibis? |
| | | | |
|
