 |
Legfrissebb hozzászólások (122031 - 122040)
 | |  | | | | |  | |  | | | Biga: az lehet, hogy Biga-a-keresztény tud szép definíciót leírni a szeretetről de ez úgy tűnik ebben ki is merül. Ha igaz lenne amit leírsz, akkor feltétel nélkül használnád, hiszen feltétel nélküli, mindenkire aki körülvesz, tehát saját magadra is, tehát nem lenne Biga-a-panaszkodós-és-magányos. Ha meggyőződéssel tudsz ilyen szépeket írni, akkor akár szeretheted is a körbenjárásodat.
Wywern:
Irigykedni a leglogikátlanabb dolog a világon, ha elfogadod, hogy mindenik egy. Én most azzal foglalkozom, hogy Nomadban, akiben már nincsenek belső ellentmondások, eloldozzam az összes csomót, ami összeköti ezzel a kerékkel. Te dolgozz a saját:) életeden, hiszen neked az a lényeges. Sokat segíthet, ha szentnek tartod az életedet, különlegesnek, és kiválasztottnak, hiszen az is (de ez ne okozzon felsőbbrendűségi komnplexust, hiszen mindenki másnak is egy másik különleges élete van). Egyik sem több, jobb magasabb rendű vagy akármi mint a másik. Ha úgy érzed irígykedned kell, akkor csinálsd(ez "véletlen") azt, mint a másik ember, előbb-utóbb rájössz (mikor neked nem működött), hogy semmi értelme, és nem fogsz többen irigykedni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ajtóablak: igen, mindenhol ezt hallom vissza, akármit is olvasok. Nagy segítség ez, ha valaki befogadja. Nagy segítség az élethez. Csak én még nem tudtam kiölni magamból a kételyt, hogy ez a nagy elfogadás, az elvárások hiánya, a történések mosolygó elfogadása egyfajta defetizmus, önámítás, fej a homokba. Persze, ha ettől boldog lennék, akkor meg mit parázok... No a lényeg az, hogy már nagyon régóta próbálom ezt a filozófiát beépíteni az életembe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " lehet, hogy az eléggé megvilágosodott embernek már "csak" szórakozásra van az LSD?"
Nem. Eléggé "megvilágosodott" embernek Minden már csak szórakozásra van, hiszen minden ami történik az emberrel, egyszerű rátekertedés arra, hogy az történik VELED(M). Ha minden dologban felismered az egó ragszkodását, és hogy ez mennyire felesleges, ez vicces lesz, nevetés formájában felszabadul energia, és az ember továbbgördül(het). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | irigyellek benneteket, kvazi egy belyeggel elvagytok amig teljesen szet nem málik?! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | biztos lesz aki tudja a kemiai magyarazatat is es elonti a topicot tudomannyal, de a gyakorlat azt mutatja, h az amfetaminok nem fustolhetoek el hatasosan, ezert is talaltak ki az ice-t, pl.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát egen, egy ideje sejtem már, hogy ha lehet ilyen bután általánosítani, a fiúknak valahogy még nehezebben emészthető, kezelhető, gyakorolható, tudomisénmi ez a szerelem/szeretet dolog.... Nekem mondjuk van egy adag önbizalmam, de persze fluktuál, és időnként eléggé alsó állásban tenyészik (a szombati partin pl. úgy éreztem én vagyok a legbénább nő az egész Complexben), szóval van, mikor meg tudom érteni ezt az egész parahalmazt... No, akárhogy is, amiről beszélni akartam, az az, hogy valahogy iszonyatosan sok mém, sztereotípia, vagy egyszerűen csak infó épül belénk életünk során a szeretetről/szerelemről. És az így kialakuló szeretet-viágképünk tele van ellentmondásokkal, irreális képzetekkel, elvárásokkal. Hát szóval, talán ez a problémák egyik gyökere.
Szerintem ez is egy olyan dolog, amit sokkal jobb (lenne) "naívan" megtapasztalni... vagy legalábbis én így gondolom. Azt hiszem én pl. bődületesen naív idealizmussal szemlélem ezt a dolgot (ergó én minden szerelmemről azt reméltem/gondoltam, hogy örökké fog tartani, és hogy all-inclusive) , és akárhány csalódásféle sem tudott megváltoztatni ezügyileg. Ez nekem nyilván egy olyanságom, és talán lehetetlen átadnom nektek, vagy bárkinek... pedig szeretném, mert úgy érzem csak így jó és így jól működik/működhet. Ha nem nyitom ki az ajtót, hogyan jöhetne be rajta valaki? És az sem baj, ha az ember néha (vagy akár sokszor is) hiába nyitja ki az ajtót. Mert mi történhet? Büszkeségünkön csorba esik? Na és?
Biga: mindannak ellenére, hogy én itten örökké monogámiára próbállak bíztatni, az a véleményem, hogy jól tetted, hogy kitártad az ajtót... És remélem, hogy mindig így fogod csinálni. Az csak egy látszat, hogy rosszul csinálod... valójában, szerintem pont jól. Az, hogy hogyan éled meg a csalódást, az egy másik dolog. Azt nem tudom, hogy kéne jól. A csalódásnak az a természete, hogy az ember csalódott. Egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pithon: kösz... így már összeállt a mondat.
Ványa: Zámbó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, lehet, hogy az eléggé megvilágosodott embernek már "csak" szórakozásra van az LSD? Mert ahogy egy finom birkapörkölt vagy pálinka, az LSD is ilyenkor élvezhető tisztán, érdek nélkül, LSD az LSD-ért? :)
Szórakozni meg, ahogy élni is: jóó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga, nézd mit talált a generátor éppen:
"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez."
Thorwald Dethlefsen
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutrino, azt hiszem, a napokban én is ilyen "mi is a felnőttség?", találjunk rá aktuális definíciókat - hangulatban vagyok :)
és az egyik definíció szerintem is a "szubjektummá" válás, amikor az ember kinövi a szülei által adott kereteket és saját világképe van. És a felnőttségnek sok-sok aspektusa, definíciója van, pl: felnőtt az, aki jól bírja az ambivalenciát. Más világkép máshogy foglalja szavakba, vagy más oldalát hangsúlyozza, és az üresség meg a szubjektum lehet ugyanaz is. És akkor nincs más dolgunk, mint csodálni?
Siphersnek, a szavak szerelmesének:
szerinted az a valami, amire Nomad használja az alázat szót, meg az, amire te, az azonos? |
| | | | |
|
