 |
Legfrissebb hozzászólások (122071 - 122090)
 | |  | | | | |  | |  | | | Naplopó drogos banda...
...vagyunk... :-)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Kurvára nincs kedvem dolgozni, azért olvasom. Amit akarok: valójában a semmi. Ami vonz: a semmi érzete. (Lehet, hogy ezt ebbe a topicba is kéne ?) És ezt itt találom meg.
A többi, ami tűnik valaminek, csak olyan mint egy mocsár. Az ember küszködik benne, kapálódzik, de egyre lejjebb húzza. Viszolygom attól, amivel mostanában ébrenléti óráim 50%-át töltöm. Érzem, hogy húz le a rendszer és húz le az Árnyékom. Próbáltam nem kapálódzni, hogy megnézzem, akkor mi lesz. Hátha alul lesz egy kijárat. Akkor voltam lenn, ahová az Árnyékom vitt, de nem volt lenn kijárat.
Hogy lehet innen kikerülni? A halál kivisz. Aztán az ember újjászületik és ismét a rendszerben találja magát. Az az érzésem, hogy a karmám elől menekülök a rendszerbe. Nem merem vállalni, mert nagyon súlyíosnak tűnik. A "bölcsességeitek a karmám kerítésére vannak kifüggesztve és én kívülsől járom körbe a kerítést és olvasgatom őket.
Remélem nem azért nem veszem észre az ajtót, mert annyira telle van ragasztgatva, hogy nem látszik a kilincs. :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy egyek még LSD-t, mert minek?"
Na, ezt jó volt olvasni...
Új értelmet nyert pl. mindaz amit pár hozzászólással ezelőtt a felelőtlen droghatsználatról írtál... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gyerünk emberek, osszátok az észt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na jó, de miért nem humánus eljárás a nagydózisú LSD-kezelés az alkoholizmus kezelésében?
["Két hozzászólás vagy témakörnyitás közt több időnek kell eltelnie."... ... ...KELL?! Mi az, hogy kell?!! Nekem senki ember fia ne mondja azt, hogy kell!!!] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Huh! Köszönöm a sok érdekes hozzászólást, nagyon tetszettek amiket írtatok, úgy érzem értékes gondolatokkal gazdagodtam. Talán most kikerültem egy olyan zsákutcából, amibe több hete kerültem, és azóta sem találtam a kiutat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudom. Csak kurvára nincs kedvem dolgozni, ezért írok annyit :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1041: "Na igen! Szal sztem az elektrosokk sem épp humánus eljárás mégis alkalmaz6ó (asszem) az egyén beleegyezésével."
Igen, beleegyezik abba, hogy viszik altatni, mert azt mondták neki, hogy ettől fog meggyógyulni. (ugyanis elaltatják őket előtte és nem emlékeznek) Nekem legalábbis ezt mondta az, akit elektrosokkok sorozatával kezeltek. Nem volt szellemi fogyatékos. Így kezelték, mert egy csalódás érte az életben és ettől kiborult.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát remélem nálatok most már a pozitív tapasztalatok érése/beérése következik. Sok örömteli érzést kívánok... Nincs annál boldogabb dolog, ha beteljesülnek és egyesülnek a két fél érzései, és annál rosszabb, ha nem illenek össze.
Biga aki most egy parafadugó és ahogy egyre mélyebbre nyomják, annál jobban szeretne felszállni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azért, mert a lelki egészségben szerepe van a hozzáállásnak, a hozzáállásban meg szerepe van annak is, amit az ember olvas, vagy ír. Ahogyan mindennek szerepe van benne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezek a feliratok úgy igazak, mint általában a költészet. Különböző mértékben hatnak különböző emberekre... Ez a lényeg. Nem univerzális igazságok...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha az észlelés kapui tiszták lennének, az ember mindent olyannak látna, amilyen valójában: határtalannak. " William Blake
Na persze. Csak onnantól az ember már nem lenne ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg Siphersh, magyarázd már meg, minek is beszélünk mi egyáltalán ezekről a dolgokról? :-)
Vagy tartsunk közvélemény-kutatást: jelezze, aki szerint van értelme Siphershnek papolnia.
(Szerintem van, de végül is gőzöm nincs, hogy miért. Valamiért jobbnak tűnik, ha papol, mint ha csöndben marad.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bt,nomad:
"A New Way to Say Hooray - So! You take let us assume a third toke; long and slow. You vaporise and you take it in and in and in... and there is a sound like the crumpling of a plastic bread wrapper or the crackling of flame and a tone. A mmmmmmmmmmmmmmmmmm
and there is this....... (Explosion)
There is a cheer. The gnomes have learned a new way to say hooray.
The walls, such they be, are crawling with geometric hallucinations.
Very brightly coloured, very irridescent. Deep sheens and very highly reflective surfaces
everything is machine-like and polished and throbbing with energy but that is not what immediately arrests my attention. What arrests my attention is the fact that this space is inhabited.
And so like jewelled self dribbling basketballs these things come running forward and what they are doing with this visible language that they create is they are making gifts! They are making gifts for you and they will say ... {wuߤú#&@đűĐ[íüđőÍ÷äđöĐ}"
Terence McKenna
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad bazmeg, ez kurvajóóóó!!! :-)
(Olyan mintha egy másik felem szólna magamhoz általad.)
Ugyanez nálam: asszem, mostanáig az elfogadás iránti vágy motivált mindent. Hogy szeressenek. De a környezetem - úgy éreztem - nem fogadna el olyannak, amilyen vagyok, és ezért elképesztő parába vertem magam azzal, hogy megpróbáltam a saját igényeim helyett a környezetem igényeit kielégíteni.
És most találtam egy lányt, aki teljesen elfogad olyannak, amilyen vagyok, és ami a legfaszább: azokat a dolgokat, amiket én magamban negatívnak tekintettem és nem engedtem előjönni, ha félve előengedem magamból és megmutatom, akkor ő átöleli őket, és tetszik neki, azt mondja, ez tökjó. És nem csak viccből, hanem mintha tényleg értékelné azokat, és ezért mellette szépen lassan megengedhetem magamnak, hogy tényleg az legyek, aki vagyok, mert az olyanságom, amitől eddig féltem és tartottam, lám, értékké vált valaki más számára.
Ez valami hihetetlenül felszabadító dolog, és az egésznek még csak az elején vagyunk. Együtt tanulás, együtt fejlődés, talán még együtt megvilágosodás is. Ámulok-bámulok. :-)
Azt kimondani, hogy "szeretlek", nem szabad addig, amíg tényleg úgy nem érzed. Ez komoly dolog, és a szerelem tényleg létezik, amikor megjön, akkor belül érzed, nem lehet rá azt mondani, hogy nincs ott, mert a tested is meg minden részt vesz benne. Egyértelmű. És akkor, ott kimondhatod, mert érzed, hogy tényleg, hogy nem hazudsz vele. És ha így mondod ki, az olyan, mintha lepecsételnél valamit: a szónak ereje lesz és a kimondásával bevállalod az egészet, mindenestül.
Respect.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha ezt valóban(hihi) be tudnád látni, akkor már nem lenne szükség az alázatra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindíg szigorú voltam önmagamhoz és másokkal kapcsolatban is. Ez rengeteg feszültséget okozott, olyannyira, hogy az erőszak lett az életem központi témája. Az hogy gyűlölöm magamat, és másokat és meg kell próbálnom mindenkit, de legalább is minnél több embert ugyanolyan nyomorulttá tenni. Közben persze kűzdöttem ez ellen, és az egész életem egy nagy körforgás volt, mert a feszültségből erőszak lett, az erőszakból elfolytás, abból megint feszültség. Közben meg voltam róla győződve, hogy ÉN vagyok a különleges, a világ középontja. Sokszor voltam szerelmes, mert elég volt egy mosoly egy érintés, a puszta szépség, hogy úgy érezzem mégis elfogadnak, bár magamat soha nem fogadtam el, ezért úgy gondoltam, hogy nekem nem is azért kell majd egy társ, mert mindenfélét lehet együtt csinálni, hanem hogy megmagyarázza, hogy elfogadhatom magam, ha ő(bárki) szeret, akár magamat is szerethetem. Alig több mint egy éve volt először, hogy meg mertem mondani valakinek, hogy szeretem, de nem lett semmi, mert azt vártam, hogy majd egy egyszerű szó kimondásától jobb lesz, de csak egy gátlás tünt el(hogy kimondhatok egy egyszerű szót:). Rájöttem, hogy itt az ideje, szeretnem magamat is, különben nagyon unalmas és sivár lesz az egész életem, és mivel már volt gyötrelmes, unalmas és sivár, akár válthatok is. Azért féltem szeretni magam, mert nem vagyok tökéletes, és úgy gondoltam, hogy attól csak elbíznám magam. Párkapcsolatom még soha nem volt, minden ilyen kezdeményezésem elsorvadt, mivel nem birtam magamat adni, előbb - utóbb úgy döntöttem, hogy ezt minek folytatni, hagyjuk abba, amit el sem kezdtünk (összesen két ilyen volt, és mind a kettő egy hónapon belül véget ért). Soha nem mondtam senkire, hogy hozzám tartozik, hogy a barátnőm, partnerem, szerelmem akármim, mert közben féltem a ragaszkodástól is, ezért aztán egyáltalán nem meglepő, hogy vége lett a kapcsolataimnak (azt vártam, hogy majd ő azt mondja szeret, és utána már én is gondolhatok ilyesmire). Természetesen ehhez még hozzá jözz a szexuális gátlásosság, és hogy én ezt bűnnek tekintettem(amire azért nagyon vágytam), és hogy tapasztalatlanság is milyen nevetséges, mert az erőszak a pusztulást segíti elő, és a semmi felé tart, ami tökéletes, de ÉN hogy lehetnék része egy egyészre való törekvésnek? Nehéz volt ezt is elfogadni és csak néhány hónapja sikerült. Most már szerencsére eldobtam az összes ilyen baromságomat. Még meg kell tapasztalnom az igazi, teljes harmonikus szerelmet, mert azt még nem tettem meg, de ez is csak egy eszköz lesz, hogy rájöjjek hogy ez ugyanaz mint bármi más. Nem fogok ezzel problémákat csinálni, keresni az igazit stb. Egy megfelelő pillanatban egyszerűen belenézek a szemébe és kész. Miután ezt kitapasztaltam már nem lesz semmi feladatom, legfeljebb, hogy a karmikus kerék lecsípje a testnek nevezett cselekvőnyúlványomat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erre fent:
Kezdem úgy érezni hogy az ember bölcsességének mértéke, az ember tanácstalansága. :) |
| | | | |
|
