 |
Legfrissebb hozzászólások (122731 - 122740)
 | |  | | | | |  | |  | | | Gyerekek, gyerekek...
Szerintetek az segít, ha megmagyarázzuk magunknak és elhitetjük magunkkal, hogy milyen gyengék vagyunk? Az segít, ha folyton siránkozunk?
Ez eléggé gáz... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Már egy jó ideje, hogy felfedeztem azt az élményvilágot, amiről Nomád írt. Volt úgy, hogy hetekig minden nap ezt csináltam. A repülés volt benne a legjobb. Az, hogy nem hat rám a gravitáció. Megszabadulni az emberi kötöttségektől. Repülve bejártam egy csomó tájat. Úgy éreztem magam, mint amikor a Mester és Margarítában a boszorkányok repülnek, csak nem éreztem magam boszorkánynak. Aztán abbahagytam, mert egy idő után motiválatlanná tett és sivárrá tette a varázslatos valóságot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Válasz Biga kérdésére: Igen lóg le kötél, sőt fény is szűrődik be, csak túl nehéz a testem ahhoz, hogy a gyenge izmaimmal felhúzzam magam. A fényben sem vagyok biztos hogy igazi. Lehet, hogy csak behúztak nekem egyet és nem az adekvát inger (fényhullám) az, amire a szemem reagál, hanem az ütésre és ezért látok különböző fényeket. Szóval nagyon fáradtságos és bizonytalannnak tűnő nekem a mostanában a fény felé vezető út. Nehéznek érzem a testem és fáradtnak az érzékszerveimet az éberséghez, ezért inkább ideákba és kreált világokba menekülök. A Palo Altoi iskola, ahova Laing (Feldmár mestere) is tartozott, azt mondja, hogy ha patthelyzet van, ki kell lépni a rendszerből, amely keretein belül próbálsz megoldást találni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma egy egészen különös élményem volt. Felébredtem éjjel, és nem tudtam visszaaludni, egy csomó ideig forgolódtam és gondolkoztam. Ez egy idő után kezdett unalmassá válni, és elhatároztam, hogy elkezdek aludni, és egyhelyben fekszem. Elkezdtem olyan kissé eltávolodott, és nyomott hangulatba kerülni, majd vizuálisan kezdtek dolgok megjelenni, tehát elkezdődött a hipnagóg fázis. Ekkor elkezdtem a képi világot irányítani, és nem túl meglepő módon sikerült is. Sokan írják, és velem is megtörtént, hogy ha tudatosul az álom, akkor az ember könnyen kizökkenhet, de itt hiába tudatosult, hogy most a tudatos álmodáshoz nagymértékben hasonló dologról van szó, ez egyáltalán nem álom volt, mivel folyamatosan a tudatomnál voltam. Úgy kezdődött el ez az állapot, hogy az álmodás és alvás fel sem merült, egyszerűen csak átcsúsztam beszukott szemmel. Egészen csodás élmény volt, remélem még lesz ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezt nem feltétlenül csak maradandó változásnak nevezném, inkább kiteljesedésnek. Alapvetően az ember életében talán először nyersen és zabolátlanul szembekerül a tudatalattijával, és azzal, hogy a tudata nem egy olyan valami, ami majd végigkiséri az egész életét, csak egy egyszerű (na jó nem annyira:) szerkezet, ami a tudatalatti oceánjának ismeretlen, sötét és hatalmas hullámain hánykolódik. Szerintem az a fontos, hogy az ember arra felkészüljön, és elfogadja, hogy el fogja veszíteni saját magát (legalábbis azt, amiről eddig azt hitte, hogy az ő). Ha ezzel valaki szembe tud nézni, semmi baj nem lesz. Fontos, hogy ne egy egyszerű anyag-élmény legyen, hanem a személyiségfejlődés állomása, és mint ilyen, hosszú elő és utó munkálatokra van szükség, hogy valóban pozitív hatása legyen.
És végre hogy valami hasznosat is írjak, bennem megjelent az állandó, folytonos (és Természetes!) kétkedés minden célom, cselekedetem és gondolatom iránt, hogy nem biztos, hogy ezek a dolgok jó, helyesek, igazam van, optimális, azaz tévedhetek. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megjelent, hogy minden gondolatomat, célomat, és tettemet a saját jelen énem tükröződésének tartsak, tehát saját magamból következőnek, azaz helyesnek. Ennek az az eredménye, hogy jelentősen megnőtt az önbizalmam, viszont mégsem vagyok elvakult és egoista, nem érzek bűntudatot, ha a múltban valami baromságot csináltam, és nem rágódom rajta, de próbálom minnél inkább megközelíteni azt, amit őszintén helyesnak tartok abban a pillanatban.
Sokkal jobban értékelem a pillanatokat.
Csavaros utat kivánok minden utazónak!
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | persze h kellene korhatar, de ugyis csak szimbolikus dolog lenne, abszolut mindegy hogy 18 vagy 21.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LEGalizé, de mikortól?
Komolyan kérdem. A legális szereknél is van ugye korhatár (filmek, dohány, alkohol), illetve hallgatólagos és laza korhatár (koffein).
Azt tartják, hogy az emberi agy 18-21 éves korig fejlődik. Vagyis új kapcsolatok alakulnak ki, és sokkal könnyebben építenek be mindenféle anyagokat, hatásokat a 'normális' működésbe. Vagyis e kor előtt nem csak pszichikai függőség alakulhat ki. Kinek van joga ezt szabályozni?
|
| | | | |
|
