 |
Legfrissebb hozzászólások (123991 - 124000)
 | |  | | | | |  | |  | | | Biga, kedves, megint hangsúlyozom, ne vedd szavaim sértésnek, én sem úgy cselekszem mindig, ahogy gondolom, de van az életedben olyan dolog, ami leköt? Azt gondolom, hogy az újabb és újabb utáni vágyakozás annak az eredménye, hogy a szerelem/szex az egyik legkönnyebben sikerélményt adó dolog. Kicsit unatkozom, hopp itt van vki, összejövök vele, juj, de izgi, végre történik valami + növelem az egómat, hogy kellek neki.
Ha nem jön össze? Akkor marad a szenvedés, de még szenvedni is jobb, mint nem érezni semmit.
Talán, ha az ember talál olyan dolgokat, amik lekötik szellemi kapacitását és figyelmét, kihívást jelent illetve kellemes elégedettséggel és egészséges önbizalommal tölti el, nincs erre szükség, ha mellette olyan társa van, akit partnerének érez.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Siph, epp ebben a percben beszeltem Minstrellel telefonon, mar vagok mindent, igy utolag is elnezest kerek mindenkitol...
HulyeCsajld |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, és Minstrel: hűha, bizony. Többet kéne törölni, mert elárasztják a fórumot a hozzászólások. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mit fordítsak? Mondjatok valami okosat. Lefordítsam a comments-et? Hű, az nagyon hosszú. Vagy a psychedelic library-ból valami Watts-filozofálgatást? Vagy inkább valami aprót? Nem tudok választani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Itt ütközik az én naív, szabados, szentségtelen nyílt felfogásom a konzervatív értékekkel. Én semmiképp sem válnék meg/el a Violától, igen, egy idő után biztosan ő hiányozna. Mégpedig valószínű jobban, mint most ez a lány. Ő pedig nyilvánvalóan, ha tényleg érez valamit, még inkább így gondolkozik. És sajnos szembe kell nézni a valósággal: kicsi az esélye, hogy érez ilyesmit. Talán néha sajnál. De azt meg ki szereti, ha sajnálják.
Ha összejött volna? Az attól függ, micsoda! :-) Egy jó beszélgetés, egy csók, egy éjszaka, egy ölelés, egy hármas kapcsolat, egy négyes kapcsolat, vagy mindent-felforgató-pusztító válás(ok) - szóval nem mindegy... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hűha :)
És akkor holnap 215 lesz?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Cellux: (Önlebontó rendszerek márpedig nincsenek.) Persze, hogy lehet előidézője, csak aztán fenntartható igazolója nem lehet. Előidézheti az alapvetőben a változást, mert a képzet és az alapvető - egy. De most itt nem a mi témánkról van szó, hanem kifejezetten erről a Nagel-cikkről. Csak annyit akartam mondani, hogy a cikket elolvasva én úgy érzem, hogy egy picit túlságosan ragaszkodik a transzcendenciának az ésszerűségben megjelenő igazoltságához, ahelyett, hogy csak a lemondásig engedné a következtetést.]
Gén, én értem, mit mondasz. Mintha valahogy úgy képzelnéd el az embert, mint egy amőbát a lehetséges tudatállapotok végtelen dimenziós terében, aminek önmagán kívül minden irány egyaránt külső. Szép is ez a kép, sokmindenre jó, de most én valami olyasmiről beszélek, amire nem jó. "Ahol vagy" -- ez alatt akkor itt azt az ésszerűséget értjük ugye, amiben megjelenik a Nagel-cikk gondolatisága. Jó. A Nagel-cikk ebben a gondlati-fogalmi közegben próbál rámutatni az adott gondolati-fogalmi közeg korlátaira. Remek. Még arra is utal a cikk végén ugyanebben a közegben, hogy jó lenne egy olyan fogalmiság, ami bővebb ennél, és alkalmas lehet olyan dolgok közössé, "objektívebbé" tételére, amire ez nem. Jó. Nagyon jó. De mi ugye azt is tudjuk, hogy egy általánosabb, szélesebb, alapvetőbb, mélyebb szintje is van az emberi létmegélésnek, mint ez az illető jelen gondolati-fogalmi közeg. Ez a mélyebb, általánosabb közeg az, amiben megjelenik, aminek képzete ez a gondolatiság, és aminek képzete lehet egy másfajta fogalmiság is, ami alkalmas lehet olyan dolgok "objektívebb" fogalmi megragadására, amikre ez a jelen gondolatiság nem alkalmas. És a közös ős, ez a mélyebb, általánosabb közeg nem egyszerűen csak "kívül" van a jelen emberen, hanem ennek az embernek egy mélyebb, általánosabb aspektusa. Namost. Ha a jelen gondolatiságban megjelennek saját korlátai, az nagyon szép, de ha ebből a belső igazoltságból motiválva próbálja "bővíteni" a gondolatiságot és fogalmiságot, akkor ezzel nagyon erősen beszűkíti saját bővítési lehetőségeit, hiszen nem tudhat olyan új közeget létrehozni, ami nem a szűkebb, eredeti közeg szerint van értelmezve. Egy bizonyos közegben való igazoltság ugyanis csak olyasvalamire vonatkozhat, ami értelmezve is lehet az illető közegben. Gén, az csak egy illúzió, hogy te a megszokott ésszerűségből idulsz ki, vagy annak belső valósága által vagy mozgatva, mikor bővíted azt. Ez olyan, mint ha a kéz azt gondolná, hogy ő növesztette magának az ujjakat. Nem ő növesztette, hanem a szervezet, ahogy a szervezet növeszti a kezet is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De ha ő lenne, akkor meg Viola nem lenne, és az hiányozna. Vagy hát persze lehet mindkettőt is... valahogy.
Hát szóval tényleg telhetetlen vagy. De hát ez van, vágyaknak nem lehet csakúgy azt mondani, hogy ne legyenek... főleg, ha ilyen erős a vágyakozás a tűz után.
Ezzel együtt azért így érdekel, hogyha összejött volna a dolog, hogyan élted volna meg? Hétköznapi értelemben és lelkileg is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És akkor tegnap meg 152 hozzászólás. Hűha. |
| | | | |
|
