 |
Legfrissebb hozzászólások (124751 - 124760)
 | |  | | | | |  | |  | | | úfy általában, ahogy én látom a dolgokat körülöttem, úgy megy ez, hogy általában a minden szart is megvevéses dolog esete áll fennt..
aztán van akinek van tuti embere, akinek tudni lehet hogy jó.(netán még egy név is van hozzá - wow!)
és van az a nagyon extrém eset amikor megkérdezi, hogy holland vagy belga vagy magyar vagy nemtommilyen.
de ez nagyon ritka. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Innocence: Köszi az infokat, majd szem előtt tartom, szerencsére egyik vonalon már dereng valami ;))
Annyit mondjatok mint vélemény, hogy most akkor mi is van?
Nekem aztatat mondták hogy egy mikro 2 személy...
Ez valós?
Köszi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát persze, hogy egyértelmű... volna, ha itt jógáról volna szó. De nem! A http://www.napfenyes.hu oldalon számomra elég masszívan keveredik a katolikus vallás a keletivel, a pszichológia a mágjával. Elkezdtem behatóbban vizsgálni ezeket a szívcsakra gyakorlatokat. Mellékletként leginkább a Bibliát, vagy Rudolf Steinert idézik.
Azzal nem tudok egyet érteni, hogy az étel elsősorban a test eledele, mert ha ennyire szét is választjuk, a test pedig a lélek temploma! Tehát ha másnem, közvetett hatást akkor is gyakorolhat a lélekre.
Tudom, a hús sem lenne annyira kifogásos, ha áldozati étel lenne, mint felajánlás, tisztességes ráfordítással, stb... De sajnos ez a mai rohanó világunkban kevés embernek adatik meg, hogy ilyen őszintén rákészüljön.
Ugyanígy - gondolom - a vegha : ) kaja is lehet állati, ha állatként tömöm magamba.
Minden esetre a kérdés továbbra is nyitott marad számomra: a Biblia miként szóla a húsfogyasztásról ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mintha Buddha "utolsó vacsorára" disznóhúst evett volna, ami után valami gyomorbajban is halt meg (mondjuk 80 évesen). Ezt amikor olvastam se értettem (nem tudom már hol), a nem-ártással annyira nincs összhangban, akkor se ha megvendégelték vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én személyesen megéltem egy testi különbséget, mégpedig hogy a vegetarianizmus igen jót tett az ízületeimnek. Hajlékonyabb lettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az élet célja, hogy legyen élet, akkor éppenséggel kötelező gyereket csinálni, nem? Különben idővel nem lesz élet.
Természetesen egyéni választásként lehet nem akarni saját gyereket. Csak azt gondolom, nagyon fontos egyéni tapasztalattól fosztódik meg az ember így. Meg aszondja ezzel, hogy nem baj, csinál(jon) más... Ez száámomra a "Kérdés: Miért pont én? Válasz: Miért pont más?" effektus (Vonnegut után szabadon)... De szó, mi szó, tiszteletben tartom bárki gyeremknemakaró szabadságát...
A spongyát meg azért én nem dobálnám :)) Optimizmusom alapja a páni félelem :)) vagy hogy is mondta Oscar Wilde itten jobbra fent egy pár oldalfrissítéssel ezelőtt...
Egyébként ilyenkor nekem mindig a Szárnyas fejvadász jut eszembe. A replikáns, aki annyira tisztelte az életet, hogy utolsó percében megmentette az ellenségét. A magam részéről alázatosan példát veszek róla... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem egyértelmű, hogy egy olyan vallási közegben, ahol a vegetarianizmus, illetve az ahimszá az alapvető norma, ez a norma megnyilvánul a transzperszonális gyakorlatokban - azaz a jógában is.
Én a magam részéről azt tapasztaltam, hogy az étel valóban hatással van a belső tisztaságra, de nem ilyen egyszerű a dolog, hogy a hús szennyes. Ettem én már ebből a szempontból tiszta húst és mocskos zöldséget is.
Nem szabad elfelejteni, hogy az étel elsősorban a test eledele. Miután kipróbáltam a vegetarianizmust és a húsevést is, azt kell mondjam, nincs jelentős különbség a kettő határvonalán, azt leszámítva, hogy ebben a mocskos világban nehezebb olyan húsételt szerezni, ami igazán tiszta és jó lenne, mint hasonló vega kaját. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néhány szerény kérdésem lenne a tudorokhoz. Ha beleolvasok a Bibliába, állandóan ellentmondásokba ütközöm. Pedig ma csak a Zsoltárok könyvét lapozgattam. Szóval egyik oldalon Isten haragjáért kiált, a másik oldalon az irgalmáért... Hétköznapi síkon azt mondanám, az érzelmek teljes skálája... De mi ennek a spirituális értelme? Mármint az ellentmondásoknak. Megjegyzem, egy-egy evangéliumot összehasonlítva is bukkantam már egymásnak homlokegyenest ellentmondó tételekre. Jó, jó, tudom, a Biblia nem logika tankönyv...
Másik kérdésem, hogy aki esetleg járatos a Buddhizmusban, vagy a Taoizmusban, az is ennyire ellentmondásos?
Aztán ma arra a felismerésre jutottam, hogy akik a Bibliát papírra vetették, azok nagyon-nagyon hittek. És nagyon-nagyon tudtak is. És elhivatottak is voltak. De vajon ez elégséges-e ahhoz, hogy amit leírtak, az definíció szerint igaz legyen, azaz jó és való? Tudunk ugye hamis prófétákról is...
Aztán azon is eltöprengtem, hogyha Krisztus meghalt a bűneinkért, akkor miért kell nekünk továbbra is bűnözni/bűnhödni? Miért nem vette el inkább a bűnre való hajlamunkat? Vagy miért nem adott sokkal könnyebben emészthető utasítást arra nézve, hogy hogyan járjunk a helyes úton? Miért nem a helyes út az egyszerű?
Aztán miért van sok olyan dolog a Bibliában, ami nagyon is kor-, hely- és kultúraspecifikus? Miért van ezekre szükség, ha ez az örökérvényű ige? És a Buddhizmus vagy a taoizmus tanításaiban is van ilyesmi? Lehet, hogy többek között azért is lenne szükség Krisztus újabb eljövetelére, hogy update-elje a tanításokat? Ez itten nem cinizmus, hanem valami olyasmi, hogy ugye Isten azért küldte az Emberfiát a Földre, hogy megerősítse a hitet. És úgy látszik az ember hitének megerősítéséhez, összetartásához hétköznapi dolgok is szükségesek... Szóval lehet, hogy előre be volt tervezve, hogy mivel az emberek által átadott tudás-tanítás idővel információveszít, azt időről-időre aktualizálni kell? Akkor pedig lehet, hogy nem a második lesz az utolsó eljövetel, hanem lesz még sok?
Egyébként arra jöttem rá, hogy ha teljes valómban át tudnám érezni, hogy Krisztus helyettem, miattam, értem halt meg, akkor automatikusan teljesen megtérnék...
[Hát ilyenek jönnek, ha az ember sosem nem alszik, és Mozart Requiemjét hallgatja...] |
| | | | |
|
