 | 
Legfrissebb hozzászólások (125361 - 125380)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nagyjából egyetértek. Én a magam számára ezt az egész valóság látása dolgot úgy fogalmaztam meg, hogy "ha látni akarod a csillagokat, kapcsold le a lámpát". ("Akinek van füle a hallásra, hallja.") Ebben a kontextusban a pszichedelikumok talán az éjjellátó szerepének feleltethetőek meg - felkapcsolt lámpánál még annyit sem fogsz vele látni, mint nélküle. (Ebben a metaforában nézve nem csoda, hogy az LSDtől nem világosodott meg egész Amerika... Ha valaki 1000 Wattos reflektorok közt felrakja az éjjellátót, csak kiég a szeme.) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | 21:15-kor bedobtam egy fél space cake-et, amibe 1 G-volt belesütve. Még semmi, ha beüt írok.. vagy beüt, és nem írok:) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Volt a filmben pár okos bemondás, elsősorban a taoizmus terén, ami úgy vélem az egyik legtisztább "vallási" irányzat ami ezen a Földön létezik. Pl. minden amatőr útkeresőnek érdemes elgondolkodnia az említett jeleneten, amikor nem működik a fickó kardja. "Repüljél már, hallod!" :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Én egyszer, az egyetlen korongozásom alkalmával, miközben sétáltam át egy sráchoz azon vettem észre magam, hogy föntről nézem magunkat és hirtelen bevillant, hogy tök mindegy merre császká el most a testem, reggelre majd úgyis viszatérek. Kellett 2-3mp, amíg leesett ennek a gondolatnak a bizarrsága, annyira természetesen jött, nagyon hideg is volt, úgyhogy gondoltam legjobb lesz, ha maradok a bőrömben (majd' kiugrottam a bőrömből). |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | nem jó a gomba mérgezéses tünetei vannak, meg beájulsz |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Tényleg, volt már valakinek valamilyen szer hatása alatt testen kívüliség élménye? Érdekelnének beszámolók esetleg, ha valakinek van kedve írni róla. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Az Erowiden van egy írás, ami azt taglalja, hogy ha a galóca lehántolt és szárított kalapbőrét pipában elfüstöli az ember, akkor sokkal pozitívabb élményt okoz, és fele olyan veszélyes sincs. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Gén: értem én... de akkor is... először nem kellene megvárni mit mond Nomad, mielőtt mindenféle feltételezésekbe bocsátkoznánk a motivációival kapcsolatban? Kérdésem még, hogy ugye arról volt szó, hogy egy dot akár 2-4-szer annyi hatóanyagot tartalmazhat, mint egy papír, tehát lehet, hogy három bélyeg önmagában nem is több, mint egy dotnyi? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Az vajon miért nem zavar senkit, hogy Jézus alkohollal módosította a tudatát?
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nomad, érdemes lenne belegondolnod mantis véleményébe.
Számomra elég furcsa ez a lineáris modelled, ahol mennyiség növelésével próbálsz minöségi változást elérni. Ez leginkább egy díler által kitalált valaminek hangzik: "Hárommal nem ment? Néggyel majd biztosan sikerül!". Mi ez a mások asztal alá leelesdézése, királycsávósági faktor emelése, rejtett egózás?
Azt sem értem, hogy tulajdonképpen hova akarsz eljutni és mit vársz ettöl? Tényleg azt hiszed, hogy ennyiböl áll az egész: bezabálni azt a mennyiségü cuccot, ami eljuttat ODA (hova is?), és utána vajon mi lesz? Megvilágosodsz és úgy maradsz? Többet nem fogsz tripelni? Ismételgeted? Emeled az adagot és tovább mész? Milyen lesz, amikor beszámolsz, mi meggratulálunk, hátbaveregetünk, utána visszatérünk a csavarlazítómárkák megtárgyalására?
Lehet, hogy én más irányzatot képviselek, de szerintem a tripelésben nincs végcél, hanem maga az út a lényeg, és fontosabb, hogy útközben mit találsz, mit hozol vissza az útról, és föképpen, hogy utána mit csinálsz vele. Milyen alapon jobb egy háromszoros adag három egyszeres adagnál?
Vannak öreg pszichonauták, meg vannak bátor pszichonauták is, de öreg és bátor pszichonauták nincsenek, Shulgin apón kívül :) Gondolom te sem hitted volna 4 hónapja magadról, hogy mára a triptaminfélék toleranciahatára által megszabott gyakorisággal és sokszoros adagokkal fogsz politoxiskodni? Te ezt hová extrapolálnád? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Az az igazság, hogy még sosem volt szerencsém a bélyeghez, bár egy kissé vonz a dolog, de nekem a fű tökéletesen megfelel, mivel már "őt" ismerem egy az egyben.Lehet, hogy írok a Mikulásnak, hogy hozzon egy albummal. A Jézussal kapcsolatos dolog meg csak poén volt, bocs ha valakit megbántottam volna vele....:-) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Hát, én elmondom erről a véleményemet annak fényében, ahogyan én szemlélem ezt a kérdést, de természetesen remélem, hogy a szemléleteim nem fagynak be, és jobbak lesznek majd, mint amilyenek most. Nem, mintha azt gondolnám, hogy a szemléleteim határozzák meg a legalapvetőbbekkel való viszonyomat, de az emberi kommunikációban rendkívüli jelentőséggel bírbak.
Bármikor megtörténhet, hogy a közeg, amiben a jelenlét fókuszálódik, nem egy lépcsőfoknak mutatkozik ebben a jelenlétben, hanem egy mindent átölelő végső igazságnak. Ebben a jelenlétben alakot ölt a mindenkori legmélyebb közeg értelme és érvényessége, végső forrásnak mutatkozik, Az illető "szintre" való ereszkedés, oldódás nem pusztán oldásnak mutatkozik, hanem a mindenség alapvető természetét megjelenítő átfogó valóságba való kilépésnek.
Ez bármilyen szinten megtörténhet. Megtörténhet a szatoriban (ál-szatori, nem tudom, hogy hívják), megtörténhet a természettudományos szemléletiség síkján is. Ez nem más, mint maga az önhittség, a hurok, ami elzárja a forrás kiáramlását. Az önérvényűség, az önértelműség, a végső alapvetőség hitének rögzültsége. Nagyon nagy tud lenni a csábítás. De az élet mindig abban van, ha a jelenvalóság nem végsőnek mutatkozik, hanem alázatos megvalósítója próbál lenni annak, amit "nem lát", amiben nem ismeri az okokat, az irányultságokat, az értelmezettségeket, annak, ami számára nem valós, nem jelenvaló, hanem a láthatatlan és mindig valótlan alapvető. Mert a természettudományosság számára sem valós az a közeg, amiben érvényességet nyer. Az igaz, hogy nagyon könnyű azon a síkon tartani a jelenlétet, amiben a természettudományosság esetlegessége megmutatkozik, de a valódi próba az, hogy ennek megfelelően tud-e viselkedni a jelenlét azon az éppen-legmélyebb síkon is, aminél soha nem tapasztalt mélyebb síkot, aminek alapvetője soha nem volt jelenvaló. Persze, az egység, az egység. Ahogy a teremészettudományosságba fixált ember számára való jelenvalóság is elképzelhetetlen az érzelmei nélkül, ugyanúgy benne van minden mélységben a még mélyebb valóssága. De ettől függetlenül mindig a végtelenbe kell mutatnia az alázatos megvalósítás önlemondó hajlandóságának, mert ebben van az Élet.
Az oldás csak útiszerszám. Ami számít, az az, hogy önérvényú vagy alázatos-e egy közeg, teljesen függetlenül attól, hogy jelenvaló-e egy megélés számára, vagy nem. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Ma láttam az új Lars Von Trier filmet, a Dogvillet. Ha szeretnétek meglepetést okozni magatoknak nézzétek meg! Hihetetlnen ez a csávó, nem tudom ez már milyen humorkategória amit űz, de már az Idiótákkal is lenyűgözött. Ez meg aztán... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | A szintek esetlegessége, a nem-létük megmutatkozása elvezethet a legmélyebb közeghez, vajon ki tudok-e lépni ebből a lépcsőzetesséből. Törvényszerű-e az, hogy ha kioldódok egy szint-ről, megmutatkozik előttem annak nem-léte, akkor a következő esetleges szintre kell lépnem és annak is meg kell látnom nem-létét. Vajon lehet e úgy kioldódni, hogy az véget vessen a lépcsőzetességnek és az összes szint esetlegességét felismerve szemléljem a legmélyebb közeget, a forrást melyből a esetleges szintek fakadtak. A legmélyebb közegben újra indul a létezés folyamata, ami újabb esetleges szinteket alkot. A körforgás megállítása a cél. Úgy, mint a reinkarnációk megszűnése a megvilágosodás. Felismerni a legmélyebb közeg jelenlétének okát, hogy végül eljussunk az egyszerű létezés állapotába. ID |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Egyetértek Toma, azzal a kifejtéseddel, hogy a tökéletességez ki kell törni a hétköznapok tökéletlenségéből. De a hétköznapokon kívül még elég sokminden akadályozza az egyszerű tökéletesség elérését. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Egyetértek Szélfi!
És még mondanék vmit: az ember önmaga börtönébe van zárva, amin a szeme az ablak. Az ember ezen az ablakon keresztül próbálja megérteni, megvizsgálni a dolgokat. De vajon nem értenénk-e többet, nem láthatnánk-e többet, ha kijutnánk e börtönből, aminek nincsennek falai nincsennek rácsai, inkább olyan mint ha vki egy magas torony tetején és körben mindenütt csak a szakadék. Én leugrok a szakadékba, mert nem féleka haláltól és nem féltem az atomjaimat. A lelkem nem atomokból áll.
ID |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | A Rengeteg kötelező!
no coment. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Mantis: :)... bár megjegyzem Magyar Pszichedlikus Közösség is létezik...
Innocence: minket mégannyira sem érdekel? Engem spec. érdekel. És azt kell hinnem, másokat is...
Maaf: darabokra? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Innocence, van a Startreknek nehany resze (voy es ds9), amiben hasonlo dolgok tortennek, mint amit leirtal, persze eroteljes scifi koritessel: egesz urhajo teljes legenyseggel egyutt "megduplazodik", az a. hajon meghal egy csecsemo es egy tiszt, a b. hajorol a kapitany atkuldi az a.-n meghalt emberkeket az a. hajora, es a b. hajot felrobbantja a kapitany, hogy az a. hajo tulelje a "kalandot". Masik, amikor egy tiszt "idoutazik", elmegy par orat a jovobe, de nem tud visszaterni, es a jovobeli enjet kuldi vissza a "multba". Aztan persze megfogalmazodnak olyan kerdesek, hogy "ki kicsoda", meg hasonlok. Ha jol latom, neked ehez az allapothoz nem kellett sem urhajo, sem ufo-stilusu kimondhatatlan nevu eszkozok; eleg volt egy tukor... De ha belegondolsz, akkor vegulis teljesen mindegy, hogy a tukor volt az erosebb, vagy a "nem-tukor", mert a ketto vegsosoron ugyanaz. Illetve megsem, mert ket kulonbozo helyen letezo szemelyrol van szo, akik teljes mertekben megegyeznek. Ize... ha jutottal valamire, akkor kerlek, kozold, mert nagyon erdekel, hogy mi lesz a vege a tortenetnek.
maaf, akinek hajnalban darabokra tort a szive
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Én már csak úgy vélem, az emberi értelmezés végső határait nem a felosztás legalján, hanem a felosztás nélküliségben érdemes keresni.
Ha egy embert szétszedsz, ledarálsz, leszámolod az atomjait, akkor csak oxigént, hidrogént, szenet, nitrogént, káliumot, kálciumot, nátriumot, klórt, stb. fogsz találni. Se lelket, se gondolkodást, se életet, se embert... Ha ezt a darálékot átrostálod, akkor sem találsz semmit. A felosztás önmagában megszünteti, eltörli azt, amit keresel. Semmi nem marad ki belőle, amit meg lehetne vizsgálni, de a lebontás eredménye már rengeteg mindent nem tartalmaz az eredetiből.
A "nyitott nullintervallum" pontosan az, aminek látszik: semmi. Ezen a felosztási szinten már nincs se világ, se isten. Ne is keresd. |
| |  |  |  |

|