 |
Legfrissebb hozzászólások (128081 - 128090)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Lassan elérkezik az idő, hogy Minstrel átnevezze az "Aktuális"-t "Kocsma"-vá... vagy mittoménmivé. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Minden cakumpakk. Nemcsak a klasszikus értelemben vett nyelvtan, vagy a szókincs, hanem pl. az is, hogy tudod, hogy mikor mondj (már ha akarsz) lovat és mikor paripát... szóval minden és bármely nyelvi jelenség ide tartozik. És a gyerek valahogy mindezt elsajátítja és ez valahogy modelleződik, reprezentálódik a fejében. Pl. tudja, hogy a "jönni" meg a "gyere" az valahogy összetartozik, és nyilván egy helyen "tárolja" a két egymásra alakilag nem is hasonlító szót... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a nyelvtani része agyi modell, vagy a szókincs?
egy gyerek szerintem azért tud (többé kevésbé) egy nyelven beszélni, mert megjegyezte, hogy hogyan kell mondani ezt vagy azt (megtanult egy csomó frázist?), nem nyelvtani alapon rakja össze a mondatokat. kb. így tudok angolul (egyelőre)
kicsiny gyermekemnél ezt érdekes lesz majd megfigyelni... mint minden mást is :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A nyelv, mint agyi modell. Alapvető kérdése, hogy mi van a nyelvet tudó ember agyában, hogy tudja a nyelvet. Azaz hogyan reprezentálódik a nyelv a fejünkben. Pl. megállapítható, hogy a nyelvtanulás során (kisgyerekként) igenis alkotunk szabályokat a fejünkben. Van olyan kor, amikor a gyerek túl is szabályoz (a rendhagyó igék végére is "-ed"-t illeszt), vagy először rossz modellt (azaz szabályt) épít az agyában, de azt következetesen használja. Aztán persze később felépíti a jó szabályt. És hasonló érdekességek...
Nyilván a dolog ezer más szinten és összefüggésben is vizsgálható... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | értem. akkor tévhitben éltem ezzel kapcsolatban...
a nyelv, mint minek a modellje? (a gondolkodásé?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A nyelvészet ma már nem nagyon foglalkozik a helyesírással (azt csak hagyománynak tekinti), sem nem azzal, hogy hogyan _kell_ helyesen beszélni. A nyelvészetet ma a nyelv érdekli, mint modell. A régi szemléletet úgy hívják, hogy preskriptív, azaz olyan, ami előírja, hogy mit hogyan kell helyesen mondani, írni. Ma a nyelvészet deskriptív, azaz leíró jellegű. Azt vizsgálja, ami van (illetve volt, ha nyelvtörténet), nem azt hogy hogyan kéne... Van, aki épp ezért elégedetlen vele... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem spontán OBE élményed volt. úgy tudom, azt alvás közben is ki lehet hozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igaz, az "és", a "mert", a "vagy", a "de" szavakon órákig lehet meditálni. de ez minden nyelven megvan.
ha matematikai műveletként írnánk, az "és" lenne az összeadás, a "vagy" az osztás. de mi lenne a kivonás és a szorzás, és ha megvan, akkor milyen műveleteket lehetne végezni vele?
:D, indul a görög aludni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amit én sosem értettem a nyelvészetben, az az, hogy miért annyira fontos a helyesírás, illetve egyes részei (pontos jé, ellipszilonos jé), miért nem egyszerűsítik egy kicsit le a dolgot? a magyarban még csak betűértékek sincsenek...
jó, mondjuk nem az orwelli "duplapluszjó" változarta gondolok...
olyan az egész, mintha a bábeli zűrzavar óta arra törekednének, hogy a nyelvek minél jobban megkülönböztethetők legyenek egymástól, amikor azzal utópizálnak, hogy egy nap majd mind egy nyelvet beszélünk... vagy verseny/pályázat lesz, hogy kié legyen az az egy? vagy csinálnak egy háborút? vagy összeszedik a szavakat mindenhonnan...
ahogy az eszperantó beégett, nem azt sugallja hogy megoldható lenne a dolog...
:D, aki rossz hazafi, mert nem tartja magát feljebbvalónak, mint más:))) elnézést a csupa kis betűért.
"legfőbb érték az ember!" - ismeretlen rabszolgakereskedő. |
| | | | |
|
