 |
Legfrissebb hozzászólások (128231 - 128240)
 | |  | | | | |  | |  | | | Szerintem a világ attól megy előre, hogy az ellenpólusok egymásnak feszülnek. Ez már a teremtés pillanatától kezdve így van, nincs másként idelent sem.
Ezért azt gondolom, hogy a szubjektív véleményünket is igenis vállalnunk kell. Egyébként mást nem is tehetünk, mert minden pillanatban döntéseket hozunk. Az Isten akkor tud bennünket a legjobban használni, ha vagyunk valamilyenek, mert így tud jóféle dinamikákat, helyzeteket létrehozni, amiből aztán lehet tanulni (meg szívni is, de hát ez szükséges velejárója a tanulásnak).
A legjobb dinamika, a legkomolyabb erő meg a szélsőségekből származik. Ezek a legjobb kártyák. Ezért érdemes saját szubjektív világnézetünket objektívként kezelni. A szubjektivitás tudata persze megmarad, és lehetővé teszi, hogy a világképünk ne legyen annyira merev, ennek köszönhetően nem lesz olyan kínkeserves a változás, amikor eljön az ideje (mert természetesen eljön).
Yin-yang: egyszerre szilárd és folyékony, keresztény és buddhista (egy-nulla és a kettő egyszerre, ez három: na ugye megértettem? :-)
cellár
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ivy: én is Jézus körül repkedek, de valahogy úgy érzem, nem akar beszélgetni egy lepkével (pláne egy drogossal).. Valahogy érzem, hogy ez az én utam, csak zavar, hogy számomra olyan elérhetetlen, néha azt kívánom, bármilyenek is voltak a körülmények, bárcsak élhettem volna akkor, amikor Ő élt és kérdezhettem volna tőle pár dolgot.. A könyvekben egyre kevéssé találom meg, amit keresek, élményekre vágyom. Közben a cuccok által kitenyésztett extra tolerancia kényszerít arra, hogy más utakat is elfogadjak, de már nem tudok rajtuk járni.. A minap vettem kezembe az új Castaneda könyveket, de nem tudtam végigolvasni - az a régi tűz és lelkesedés kiégett belőlem, már csak egy antropológus hatalmas rendszerét látom benne, nem a valóságot.. Persze mi a valóság, fogalmam sincs, éppen az, amerre repkedek :-)
Egy apokrifben ezt olvastam:
1 Jézus mondta: A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem) talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen.
Persze lehet, hogy nem is Ő mondta, és nem is igaz, de az biztos, hogy én az érzem, hogy egyre jobban meg vagyok zavarodva és szomorú mosollyal emlékszem arra, amikor magabiztosan osztottam elképzeléseimet az éppen aktuális rendszeremről, mára csak az elképzelések és világok érthetetlen halmaza maradt, ugyanakkor egyfajta remény, hogy egyszer tényleg kinyílik az ajtó (amikor már elkorhadt a sok kopogástól)...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt hiszem én azt az időközben valahol eltévedt, folyton mosolygó és elégedett (boldog?) kiskrapekot látnám akit 16-17 éves koromig minden nap láthattam ha egy teljesen hétköznapi tükörbe (kirakatüveg,víztükör,stb..) bámultam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén, nagyon tetszik a rádió, amit belinkeltél. Főleg a "secret agent" csatorna. A másik kettő kicsit fura. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostmár gotit, köszi (aszittem valami PC-gurulás).
Akkor (és amúgy is), hadd üdvözöljem külön én is agyMi-t a 0th timerek nevében! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy
hegy
megy.
Szembejön a másik hegy.
Ordítanak ordasok:
Össze ne morzsoljatok!
Én is hegy,
te is hegy,
nekünk ugyan egyremegy.
(Weöres Sándor: MESE)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Húhh... Télleg igazad vagyon, gondoltam hogy el kellene olvasni a topikindítót! :o))) Valami gyanús volt... De a terelést is én kezdtem el? Remélem nem, de megint csak vissza kéne olvasnom :o)))
Vágy?... asszem ezt próbáljuk itt mind eldönteni... Hogy mi az, ami tényleg értékes... A legszebbek az örökkévaló dolgok, kinek mit jelent ez... Nekem pl. erre egy másik kép jön be: Bohó csalafinta nyúlgyerekként mapetsózni egy alábbiakban leírt csodaréten Jézus előtt, aki mesél nekünk minden szép dolgot, és mindenki ott van velem, akiket már szeretek és akiket még nem ismerek azok is, és mindenütt mindenféle csodafák, meg csodaganják, meg ilyenek, de e legszebb mégis ezek közül, hogy végre visszatértünk oda, ahonnan kiestünk, a Paradicsomba, Isten közelébe, és együtt jövünk-megyünk Vele... ilyesmi...
Ivy I, az örök gyerek...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Addig ne legyen vége, amíg ilyen jól megy,
én majd futok előtted, nekem úgyis
Lőttek de belőled még akármi is lehet,
és csak annyit mondj rá ha kérdik mi lesz veled:
Lőjjémá, vadásszá, ne dumálj!" :o)
Ja, nem Nuszi, NYUSZI! :o))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | First timer, első alkalommal utazó, szüzességét elveszítő... mosmár gotit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | papírok és zöld(kártya) nélkül is kedvenceim:
Vanilla Fudge (kb. 8 éve hallottam utoljára, most akadtam rá egy cödöbótban). Ahogy a Ticket to Ride-ot éneklik... mint amikor Jack Nicholson farkassá változik át, feláll a szőr...
Aztán Tangerine Dream. Philip Glas: koyaanisquatsi és a Glass Works.
Közlekedés közben már volt róla szó. Kocsit mennyire szoktatok vezetni? Nálam vezetés közben Oldfieldtől a TresLunas volt egy ideig a kedvenc (a kazetta másik oldalán ELP-től a C'est la vie 5* egymás után + Chris Isaac: ő nem ilyen, de nagyon jó). |
| | | | |
|
