 |
Tom003 hozzászólásai (131 - 134)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | Első teendőm az volt hogy kapcsolatot teremtsek a külvilággal. Szóltam a körülöttem állóknak hogy hívják ide az egyik srácot akivel jöttem. válasz hogy nincs itt de majd szólnak neki. Megnyugodok. 2 perc: újra megkérdezem, ugyanaz a válasz. ez kb 2-3X eljátszódótt, mire valaki felhívta (addig azt hittem csupán behalucináltam hogy a többiekkel beszélek és tulajdonképp nem is csinál a testem semmit, csak a tudatom repked össze vissza, emberről emberre. Ilyesztő volt.) Ideér, rávetem magam, gyorsan próbálom elmondani mit élek át, mi ez, próbálom kideríteni mi folyik velem. egyszerűen válaszokra vártam. Megnyugtat hogy ez is a tripp része és hogy épp most léptem át azt a bizonyos határt. Kezdtem szép lassan megnyugodni, megtudtam hogy nem maradok rajta, hogy ez természetes és valójában ez jó élmény. Visszatért az érdeklődésem a tapasztalás után, próbáltam ismét felülni a tripp szárnyaira. Ez úgy negyed óra kitérő lehetett...
Innentől kezdve viszont nagyon élveztem. Még 1 darabig a srác közelébe maradtam, ő volt a biztos pont a valóssággal, így érthető hogy ragaszkodtam a jelenlétéhez. Majd rászántam magam, elindultam lefele, engedelmeskedni a ritmus hívó szavának. Lassan és nehezen haladtam, szüntelenül vissza-vissza rántott valami, de haladtam. Lent a fedett részen végül belevesztem a táncba. sokszor csukott szemmel voltam, láttam a zenét. Magamban éles képek pörögtek, próbáltam megfogni őket, majd ha sikerült némi közelség után újra elengedtem. Nyitott szemmel éles halucinációk vettek körül. Nem volt se fenyegető, se bántó csupán voltak és kiegészítették a világot amit alkottam körülöttem. Alkottam, mert rájöttem hogy én irányítom mind. A plafonról lefolyó esőcseppeket amik egy pillanat alatt félig áttetsző fraktál zuhataggá álltak össze. A réten a virágok amik mint egy kerék tekeredtek, forogtak körülöttem. A fák mozogtak, beszéltek, hallkan suttogtak. Gyakran keveredett össze az illékony a stabillal. Az alkotott és szüntelenül változó világok közt néha egy egy ember mint apró manók át-át szökeltek és míg körülöttük minden szüntelenül változott, ők lágyan és akadásmentesen tették meg az utat az átmenetekben. A tűz körül álló emberek összefolytak, eggyé válltak és olyan alakot vettek föl ami tükrözte a belső gondolataikat (ezt csak sejtettem, nagyon ismerős, belső érzés fogott el miközben néztem őket) A sár a földön mint valami alattomos kígyó kavargott fel az emberek lábára, de végül nem bántott soha senkit sem. A lejtőn egybefüggő szőnyegként nőttek kifele a gombák, mind éreztetve hogy biztonságban vagyok.
A tánccal és a halucinációk figyelésével viszonylag gyorsan repült el az idő, 3-4 óra csupán pillanatoknak tűnt. A hajnal fényénél vettük észre a táj szépségét. Még mindenki javában utazott, de közben tőlünk függetlenül válltott át a táj éji sötétségből hajnali szürkületbe majd reggeli világosságba. A fák mintha párologtak volna, a fűvek továbbra is hajlongtak az eső simogatásában, a távoli táj képregényszerűen válltozott és mesélte el az arra felfigyelőknek sajátos történetét. Éreztem lassan véget ér a hosszú utazás. Elenged magától, szépen lerak a többiek közé a földre és elhagy. Kihasználva a reggeli világosodást mély töprengésbe kezdtem. A gondolatok ide oda jártak a fejemben, kérdések repkedtek megválaszolásra várva, érzések kavarogtak. Mind-mind rendszerezésre várt. Tudtam hogy míg a hatás alatt vagyok, meg kell próbálnom rendet rakni. Sok tapasztalat, sok élmény, sok tudás. Csak el-el kell kapnom őket hogy a sajátomnak tudhassam. Az utazással töltött utolsó órám ezzel tellt... Visszatérve a valóságba szép fokozatosan rámszakadt a realitás összes rideg ténye. Fázom, éhes vagyok, fáj mindenem az erőfeszítésektől. De boldog voltam, mert egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb ami erősen formálta (és formálja most is) a lényem. Örültem hogy részese lehettem ennek az egésznek és hogy akkor épp ott voltam. Mint egy kellemes vasárnapi ebéd után, akkor ott én is jólakottan a tapasztalatokkal, figyeltem a világ folyását. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | |
Megérkeztünk! Na persze... szakadó eső, kezdetben meredek betonút, majd sár és végül az út nagy részében agyag. Sötét volt, le-le szakadoztak előttem is, hátam mögött is az emberek így egy kicsit beszállhattam a gondolataim tómedrébe. Sok érdekes kijelentést sikerült tennem magamnak, miközben a teljes sötétségben lassan már mindenhonnan a sár mellett fraktálok is folytak. Az ég különböző színes pontokat rajzolt ki, az érzékelés (szerencsére) teljesen eltompult, nem éreztem a hideget, a sarat és az esőt. Enyhe ingerültség jelentkezett rajtam az út során amit a ruháim és felszerelésem enyészetbe esése váltott ki... de nem volt vészes :D.
Megérkeztünk. Végre... miután vállig lemostam a sarat magamról elfogott a tanácstalanság és a tenni vágyás. de csak álltam egy helyben és figyeltem ahogy a csapat vége is megérkezik. fél óra, a papír éreztem, felszívódott. A tanácstalanságból egy erős elhatározással sikerült csak kitörnöm. ruhacsere, megszűnt a rossz érzés. Aztán... előkerült a még pesten vételezett fű. Gondoltam csak 1 picit megdobom a trippet és nem lesz semmi. Az utolsó slukknál kezdődtek el az érdekes dolgok: ahogy beszívtam, mintha egy lufi lennék én is felfújódtam, a világ elcsúszott, szétnyúlt. Kiengedéskor visszaugrott minden a normálba.
És akkor... olyan volt mint előtte. hallgatom ahogy mellettem a falnál beszélgetnek, majd mikor elfordulok érzem hogy valami más. visszafordulok, látom a falat. megint elfordulok és akkor észreveszem. Egyszerűen egy másik helyet láttam. Ugyanott csak 1 méterrel arrébb. Kiesett a térből egy nagyobb darabka, amit egy kissebb mozdulattal átfordítottam. Szép lassú pánik kezdett úrrá lenni rajtam. a fal és az 1 méterrel arrébb lévő hely között ingáztam, a világok elcsúszása egyre intenzívebb volt, a háttérben a zene is egyre jobban bepörgött, majd... beestem a 2 hely közé. Olyan érzés volt mintha megszűntem volna létezni. a mozgásom darabossá vállt és közel eredménytelenné. mentem, de közben mintha visszarántottak volna állandóan, ugyanott maradtam. annyira eltompult az érzékelésem, hogy olyanná vált a körülöttem lévő világ mintha valami ismeretlent irányítanék. Idegen, rideg és kilátástalan volt. Megszűnt a kapcsolat a külvilággal (nekem úgy tűnt) és azt gondoltam, amit látok és érzek csak behalucinálom. 5 percig (?) tartott a kezdeti erős pánikroham, majd megálltam hogy összeszedjem a gondolataim vagy ami maradt belőle. Felrémlett előttem egy könyv borítója amire öles betűkkel ezt írták: Don't Panic. Nah ja, könnyű azt mondani! :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hol is kezdjem, annyira összetett és bonyolult... ha valamit kihagyok, majd később még pótlom.
Neveket nem említek mert 1. rossz a névmemóriám :D 2. majd jelentkezik ha akar az adott illető!
Pest este fél 7 fele. Hosszú, vesződéssel teli út vezetett ehhez a pillanathoz. Befeleztem egy lapot, csak úgy hangulatkeltőnek a buli előtt (gondoltam én hogy csak annyi... :) ) Az íz jellegzetesen keserű, mégis kellemes volt a számomra. (állítólag jó, minőségi volt a lap, de ezt nem tudom alátámasztani, nincs viszonyítási alapom) elkezdődött a várakozás... egy parkban ültünk és... khmm bemelegítés folyt az estére.
Az első hatások úgy fél óra múlva jelentkeztek. Kezdeti eufólia, enyhe mosottság, majd kezdetben halovány hullámzás a tárgyakon. Még a start közben elindultunk, éreztem egyre jobban sodródok az anyaggal. A felhők, a környezet egyre nagyob deformáción esett át, az érzékelésem (hallás, tapintás, látás) egyre jobban torzult ahogy közelítettünk a trolli (? :D ) fele. Kis intermezzo után felszálltunk rá, majd éreztem hogy a trollivan együtt az LSD is végleg mozgásba lendült. Az úton eltűnt minden megszokott parám (az ellenőrök felé), a padló mintha felém tornyosult volna, a két kapaszkodó a lehető legkiszámíthatatlanabb módon tekergett ide-oda, kezdetleges torzulás az arcokon, az idő és fény válltozása.
Nyugatin kis szünet, sikerült megfigyelnem a külvilágot. Olyan érzés volt, mintha csak szemlélődő lennék, csupán egy lélek semmi befolyással. Körülöttem a fővárosi élet lüktetett, az események és mozdulatok szélsebesen pörögtek. Egyfajta meleg, bensőséges érzés uralkodott rajtam, még az egyre sötétebben kavargó felhők se hoztak ki ebből az állapotomból. A nyugati csodálatos vizuálok színtere volt. Mind belülről mind kívülről olyan kiterjedt fraktálok kezdtek el fel-fel tűnedezni, mintha azokat az építés során maguk a tervezők festették volna fel. Kívűlről az összes üveg és fal hullámzása azt érzékeltette hogy az egész él és lélegzik. A gondolatokat egyre nehezebb volt megragadni, inkább hagytam hagy sodródjanak tovább a szélben.
A vonat felszállása előtt elkezdett esni az eső. Nem volt zavaró, annak ellenére hogy sejtette ahova megyünk, hasonló körülmények fognak várni. A vonatút alatt előtérbe kerültek az ízek, ízlelések, valamint a gyorsan válltozó táj és az idő lassú múlásának víziója. (érdekes volt az étel és ital ízlelése, főleg a rostos alma (?) íze volt különleges) Eddig a közel 10 fős társaságból csak 2en voltunk úton. A többiek a vonatút magasságában kezdtek el felzárkózni, belefolyni az események medrébe. A kívűlállóság érzése egyre inkább kezdett szétoszlani ahogy megláttam a szemükben ugyanazt az érzést amit én is már egy ideje aktívan átélltem. Az út vidámra sikeredett, ami egyfajta belső töltésként volt jelen a későbbi nehézségekben.
Leszállva a vonatról egyből a buszhoz indultunk. A fraktálok, amik a vonaton egy másik világban pihentek, ismét hű társunkká szegődtek mellénk. A fél csoport földre szegezett tekintettel ment végig az utcákon. Némi várakozás a buszra, nehézségek a jegyválltáskor ( olvasás hiánya, a gombok elfolytak, hogy is néz ki a 200as :D ) majd a másik papír bevétele <így már 1.5> (gondoltam pont odaérünk, mikor hatni fog. hiú ábránd :) ) Majd buszra fel. Néhol idegenek, de a többség ugyanoda tartott mint mi. Elmélyült beszégetést folytattam az út során, amit gyakran szakított meg az, hogy nehéz volt az önkifejezés. Kicsit a hullám allján éreztem a trippet az út során. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Huh, hát tényleg jó kis party volt, még az esőzéstől meg a fél méteres agyagcsúszdáktól is eltekintve!
Hogy mi volt? Nehéz lenne most válaszolnom, még mindig a gondolatok rendszerezésénél járok. Első papíros trippem volt <másfél lap + 0.5g fű >, de sikerült egyből a közepébe belecsapnom (ego-loss, de félóra beszélgetést követően sikerült a helyzetet irányítani). ennek ellenére nem bántam meg, feledhetetlen élmény volt és bármikor újra kezdeném.
Lehet később még visszanézek és írok egy hosszabb élménybeszámolót.
Ja és köszönet az egyik barátomnak aki visszaterelt oda ahova kell ;). |
| | | | |
|
