 |
Legfrissebb hozzászólások (130241 - 130260)
 | |  | | | | |  | |  | | | :))))
kivetelesen nem volt barby-grizzly tobbseg ;) en is meglepodtem amugy, sokkal rosszabb szokott lenni :p
ezenkivul nagyon orultem, h jopar bepunnyadt arc is letolta a kepet, akik mar csak elvetve jarnak v egyaltalan, akkor is csak sort szopogatnak es hajnalban lelepnek...
vazzeg, venulunk, vagy mi van??? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Igen, ilyesmire gondoltam. Persze ez a motiválatlanság nem mindehol jelentkezik. Pl. imádatom a természet iránt, és az ott eltöltött idő egyre növekszik, a politika iránti érdeklődésem csökken (eddig sem volt túl nagy). Kétféle állapot váltakozik bennem általában: annyi dologgal akarok foglalkozni egyszerre, hogy végül nem csinálok semmit, és az az állapot, amikor nincs is kedvem semmihez, például tegnap. Igaz, nemrég befejeztem a könyvet, ki is adták, de egyelőre kudarcként látom ezt is. A könyv témája és a drogok témája annyiban hasonlít, hogy "mártírterület". Még ha csak szellemi értelemben is, de az ember egyedül maradhat. Én is hasonlóképp gondolom, hogy ez az egész vezet valahová, de nagyon könnyen lehet, hogy a világ száz év múlva ér el (Magyarország 200) oda, hogy beépíti magába a pszichedéliát. Azaz könnyen lehet, hogy meg sem érjük. Közeledem a 30-hoz, egyáltalán nem érzem, hogy öregszem, de azt igen, hogy fáradok. Elfáraszt a vita, méghozzá a tehetletlen, eredmény nélküli vita. Az, hogy az ember százszor elmondja ugyanazt, de hiába. Bárki bármit mond, ehhez élmény kell, igen ritka az az ember, aki úgy szimpatizáns, hogy sosem csinálta.
Visszaemlékezem arra, amikor leveleztem Bánki Csabával, egy agykutatóval és tök jól egyetértettük abban, hogy hihetetlen távlatok vannak a pszichedelikumok kutatásában. Még ha semmiféle legalizálásról nem lenne szó, csupán arról, hogy tudósok foglalkozzanak vele, az is nagy lépés lenne...
Mindegy, most azon gondolkozom, hogy egy időre le kéne állni. Nagyon erősen érzem azt, amiről beszéltünk, hogy elfogy az erő. De egyszerűen az is lehet, hogy túl sok dologba kapok bele, és a befejezésre nincs elég energiám. Másik baj az, hogy azt is észrevettem, hogy nagyon fogékony lettem arra, hogy csak szemléljek, eltöltsem az időt és ne cselekedjek. A fáktól elkezdve a természetfilmeken, a DVD nézésen át, a játékokig. Főleg ha spanglizok, ellustulok.. De az is lehet, hogy csak ritkitani kellene :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vegha: amit írtál, az inkább már az érett bölcsességhez, a felülemelkedettséghez tartozik.
az én sztorim még sokkal kiforratlanabb: egy útkereső fiatal emberről szól, aki gyerekkora óta érzi, hogy valami nem stimmel ebben a társadalomban, aztán tengernyi kétkedés és önvizsgálat után eljutott annak a belátásáig, hogy valóban igaza volt: abban a vegetatív folyamatban, amit a mi társadalmunk "normális" életnek nevez, csak nyomokban található meg az az igazi, lüktető élet, amire emberként hivatottak és képesek lennénk. ennek a belátása szüli meg aztán azt a bizonyos "motiválatlanságot": már nem lelkesedsz azért, hogy ide-oda tologasd a szarkupacokat, mint mindenki más, már nem tudod magad becsapni azzal, hogy ennek az egésznek van valami értelme. és ezzel rugaszkodtál el végleg (és visszafordíthatatlanul) a világ innenső partjáról.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az a beszámoló nálam is tartja magát a toppon! Sokat filóztam rajta, érdekes szimbólumokat tudtam hozzá kapcsolni az életből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | maaf: igazad van, de szerintem cellux az ezen túlmenő érdektelenséget éli meg. Ez a fajta nem szimpatizálás (amire szerintem cellux gondol) nem feltétlenül a droghasználóknál alakul ki. Idővel, ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb dolgon lepődik meg, az általános jelenségek meg már szinte szükségszerűséget éreztetnek. Legalábbis hosszutávon ennek apró jeleit vettem észre magamon és a szűk köreimben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Törökországba készülök július elején. Járt arra valaki? Könnyen hozzá lehet jutni dolgokhoz, árak, egyéb praktikus útiinfók?
Másik. Nyáron egy hosszú hétvégére szeretnék átugrani Hollandiába. Nem akar velem tartani valaki? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hány éves vagy?
Csináltál valamit azért, hogy "tisztán" is kapcsolatba tudj lépni a numinózummal, vagy ez egyszerűen így alakult (természetes adottság)?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem igazán élek pszichedelikus szerekkel -egyszerűen nincs rájuk szükségem :0)
A Találkozás nem is így, szerek hatására történt, de a lényeg hasonló, mint amit a cikkben is olvashattál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...a társadalmi életben egyre kevesebb dolog van, amiért komolyan lelkesedni tudnék" javitsatok ki, ha tevedek, de ezt hivjak "motivalatlansagnak" (van erre egy jo szo, ami nem jut az eszembe...). Ezt az allapotot a kabitoszer szemelyisegrombolo hatasa idezi elo, az egyen elveszti erdeklodeset a "valosag" irant. Ezen kivul a depresszio egyik jellemzo tunete is lehet, aminek szinten lehet oka a kabitoszer, ugyanugy, mint a tudathasadasnak, uldozesi manianak vagy a kulonbozo fobiaknak (klausztrofobia, teriszony, stb.). Ha erdekel, akkor megprobalok kicsit bovebben utananezni, de nem valoszinu, hogy ennel sokkal tobb "ertelmes" (ertsd: nem kifejezetten "orvosi blabla") infot talalok.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Soha többé nem tudunk vissztérni? Ezt inkább úgy mondanám, hogy lehetnek olanok, akik soha többé nem akarnak visszatérni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Adalék (most idézte nekem a Daath):
"Két módon lehet feljutni a tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy ráülsz egy makkra és vársz. A másik, hogy felmászol rá."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja bocs, a kérdésedre nem válaszoltam: én a Sárkánnyal nem találkoztam, viszont az a sztori eléggé ismerős volt valahonnan. Fogalmazzunk úgy: éreztem rajta az valóság érintését.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali!
Azt az élménybeszámolót én fordítottam le az Erowidról, mert valami hihetetlenül bejött. Viszont ma sem tudom eldönteni, mit gondoljak róla (mennyire lehet reális, valahogy túl mélynek tűnt).
Ha viszont te találkoztál a Sárkánnyal, akkor nagyon szívesen olvasnék erről többet. Sőt, e topik mellett erősen javaslom, hogy írd meg az egészet egy élménybeszámoló formájában (már persze ha nem érzed úgy, hogy ezzel valamiképpen erőszakot tennél az emlékeiden, profanizálnád a szentséget, ilyesmi).
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
Kicsit átfogalmazva, amit megpendítettél:
A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani.
Ezen tényleg érdemes elgondolkodni és a saját tapasztalatainkkal összevetni.
Én magamon azt tapasztalom, hogy ha valami lelkesít, annak érdekében még mindig hihetetlen energiamennyiséget tudok megmozgatni. Viszont a társadalmi életben egyre kevesebb dolog van, amiért komolyan lelkesedni tudnék.
Megkockáztatom azt a feltevést, hogy a cuccozás révén szép lassan leszakadtunk a hagyományos értékekről, "sportokról", viszont még nem találtuk meg az új világrendet. Kicsit olyan ez, mintha elrugaszkodtunk volna a szakadék egyik oldaláról, viszont középen valahogy elfogyott a szufla és most ott lebegünk a szakadék felett, kissé tanácstalanul, hogy akkor most hova, merre.
Két eset van: vagy az új korszak úttörői vagyunk, és a világ úgy fog megváltozni, hogy abban meg fogjuk találni a létünk értelmét (csak ki kell várni), vagy szerencsétlen loserek, akik illúziók által ringatva elhagyták a Földet és soha többé nem tudnak visszatérni.
Részemről nem sajnálom azt sem, ha az utóbbiról van szó, még akkor is úgy gondolom, hogy megérte.
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy nyári táborban 8-9 éves lehettem, tetanusz oltásért kellet menni egy ismerős orvoshoz, és kérdezte mit innék. Hát bort. Úgyhogy 1 hajtásra lehúztam a 3 decit. Akkor senki nem hitte el, hogy az bor volt. Utána mentünk lovagolni.. de nem hánytam csak szédültem. Alapvetően cool volt. Első joint kb 20 évesen volt, amikor kirugtak az egyetemről, és éppen segédmunkás voltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 4 évesen.
Szilveszterkor öcsém és én megittunk egy üveg pezsgőt.
Anyám benézte. Azt hitte, alkohol mentes a rárajzolt alma miatt.
Alma peszgő volt.
Hamar kidöltünk :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rizsamatyi:
:) gondolkodtam rajta. Simán tudnék belőle egy 40 perces filmet kitalálni, csak akkor már nagyon sz*r lenne :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerencse, hogy edzesben vannak a nevetesert (rohogesert?) felelos testreszeim... ;)
A cikkhez elolvasas elott ugy alltam hozza, mint barmelyik ujsagcikkhez. "Ha drog, akkor Kendermag Egyesület" - ez a felmondat pont eleg volt ahoz, hogy megvaltozzon a hozzaallasom, es a vernyomasom az egekbe szokjon. Ha nem ujsagiro lenne, akkor csak megvonnam a vallam, mondvan, hogy "egy ujabb ember, aki a televiziot istenkent tiszteli". A cikket tovabb olvasva ahogy sujjedt a vernyomasom, ugy huzodott a szam egyre szelesebb mosolyra, annak ellenere, hogy nem szivtam viccescigit, elsosorban azert, mert az ertelmetlen demagog papolas nehol elerte azt a szintet, amit nem lehet komolyan venni, viszont voltak benne altalam valoban humorosnak itelt dolgok is ("aki a viragot szereti...").
Szamomra az volt a cikkben az egyik legnagyobb fless, hogy a temaban tajekozatlan ember nem csak elszomoritoan egyugyu, valamint humoros modatokat vetett papirra, hanem egyreszrol meg ismertebbe tette az oldalt, masreszrol az ismeretterjesztes (Hajni, patron, "pszihogyik") mellett olyan dolgokat is leirt, amelyek barmelyik tudatmodosito szert hasznalo, illetve a legalizalast/dekriminalizaciot tamogato embernek "dicsosegere valnanak".
Ugy gondolom, hogy itt teljesen felesleges tobb oldalnyi karaktert vesztegetnem a cikk iroja altal papirra vetett "hujesegek" megcafolasara, viszont az ertelmes emberhez melto megnyilvanulasokon alapulo reagalast egyaltalan nem tartom a "kendernapi bunyozassal" egyenertekunek, ugyanis a masok altal allitott tenyek eszervekkel torteno megcafolasa egy igen fontos resze az emberiseg fejlodesenek,
Uff, en szoltam.
maaf
|
| | | | |
|
