 |
Legfrissebb hozzászólások (14126 - 14135)
 | |  | | | | |  | |  | | | Gardenofeden1200
Ugyanazt a gyógyszert tudom javasolni erre is. Jelenlét, éberség, tudatosság, jóindulat, megértés; röviden: legyél a mostban.
A probléma amiről írsz nagyon is általános szerintem. Az hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fejezed ki a szeretetedet a hozzád közel állóknak egyrészt egy megszokás-monotónia folyamat eredménye, álmos vagy (álmodsz), robotpilóta üzemmódban működsz a környezetükben, mivel magától értetődőnek tartod a kapcsolatot, másrészt a jól ismert pajzs-effektus, egy szilárd védőburok amivel identitásodat véded, hívhatod akárhogyan, az elkülönültség illúziója. Előfordulhat a szülőkkel, a partnereddel, ha már a szerelem ellobbant, minden olyan esetben amikor változatlannak hiszel egy állapotot, elhomályosodik a látásod, s csak a berögzült viselkedésminták működnek, látjuk milyen sikerrel.
Még saját magaddal szemben is fennáll ez a viszony, az az idegesítő hang ilyeneket szokott karattyolni a fejünkben :)
Jó megoldásnak tűnhet a távolság, fizikai értelemben. Ha messze kerülsz a dolgoktól elkezd feltűnni a hiányuk, nagy érzelmek, felismerések jönnek, amik sajnos rögtön szertefoszlanak amint visszakerülsz a régi helyzetedbe. A nagy érzelmi rohamok, a csendes felismerésekkel ellentétben nem tartanak sokáig. A saját esetünkben meg hogyan távolodjunk el magunktól, menjünk a hegyre remetének?
Az eltávolodás, az egy lépést hátra szerencsére úgy is megvalósulhat, hogy nem kell mennünk sehová, és nem kell csinálnunk semmit. Csak engednünk kell a dolgokat, leeresztve a pajzsot. Csak figyelni ügyesen. Mi ez?
Ha már átélted minden dolog mulandó voltát, beleértve a szeretteinket is, akkor indulj ki ebből. Nézz rájuk új szemmel, mintha először, vagy utoljára látnád őket. Hogyan csillog a szemük, hogyan beszélnek, hogy veszik a levegőt. Figyelj meg mindent, csendesen, szelíden. Állj meg. Csak légy velük. Itt és most.
Persze nem fog csettintésre menni, amin dolgoznod kell az te magad vagy. A tükör elé kell ülnöd, látnod kell, hogy ki vagy. Erre való a meditáció aminek gyakorlását csak ajánlani tudom. Most, hogy a csapból is ez folyik szerencsére sok jó forrást találhatsz ennek végzésére.
És ne gondolj nagy dolgokra. Mondjuk takarítsd ki a házat ahol élnek ajándékból, örömmel. Mosogass el fütyörészve, sepregess ki táncolva. Ez egy jó első lépés. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Rex, szerintem félreérted a 'monitorozásnak' az értelmét.
Nem azért jó nekünk hogy tudatatosak vagyunk, hogy ezáltal csírájában el tudjunk folytani a felmerülő 'felesleges/vagy jellemfejlődésünk szempontjából eszenciális' gondolatokat.
A tudatossággal azt éred el hogy a felszínre jövő (érzelmi töltöttséggel rendelkező) emlékek/gondolatok/vágyakat nem "éled át (újra)", nem fog rajtad hatást gyakorolni és nem fog az egód sem táplálkozni ezekből az érzelmekből.
Viszont ha teljesen tudatosan _éled meg_ ezeket a spontán gondolatokat, már a megjelenésük pillanatától tudatosítod őket, akkor nem lesz erejük, nem tudják egymást erősíteni az egóval és erőtlenül el fognak tűnni maguktól, pillanatokon belül.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek a gondolatok jók vagy rosszak, egyszerűen csak vannak.
Miközben szemléled őket nem határolódsz el tőlük, nem morfondírozol azon hogy "de jó lenne ha nem lennének, vagy de jó lenne ha másmilyenek lennének..." mert akkor beleléptél egy ördögi csapdába, mert azt hiszed hogy tudatos vagy, de mésgsem.
Egyszerűen, tudatosan, megéled őket és kész, semmi több. Tartanak ameddig tartanak, olyanok amilyenek, de Te csak nézed őket és elfogadod. (Most így leírva ez olyan mint egy trip. :D)
Bitang nehéz ebben a világban tudatosnak maradni. :)
(Kicsit off: az első vipassana 10 napos meditációs táborom során megéltem hogy milyen amikor annyira csendes a tudatod hogy órákig "nem jut eszedbe semmi". Nincsennek gondolatok, érzelmes vagyák... semmi.
5-6. napon kezdett minőségre elégtelen lenni a koszt (nem voltam hozzászokva a vega, minden gyümölcs meg zöldség témához) és megtámadott a Pizza gondolata.
1-2 napon keresztül küzdöttem a gondolattal.
Még annyira tudatos állapotban is be-be tudott egy pillanatra férkőzni ez a gondolat a fejembe.
Ekkor kesereredtem el, de nem attól hogy úgy éreztem kudarcot vallottam, mivel nincs olyan hogy kudarc, csak sikertelen pillanat...
... hanem attól hogy ilyen ideális környezetben napokba telik egy pizza gondolatát 'leküzdenem'.
Sokkal kevesebb gyakorlással és milliárdszor több ingerrel ez a csata reménytelennek tűnhet... És az is. :D
Persze nem az, csak hihetetlen nehéz.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgy tünik, hogy volt egy könyvbemutatójuk múlt szombaton az A38-on - de ha nem voltak képesek ide beírni értesítést, akkor én sem töröm magam a reklámozással :) A Facebookos oldalon fenn van a rendelési infó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (másik dolog a fantáziálgatással kapcsolatban:
szerintem nagyon egészségtelen, erőszakos dolog mindent a tudat hatalma alá vonni, tehát folyamatosan monitorozni a felbukkanó fantázia, imaginációs, nem tudatosan irányított tartalmakat. ha mindent tudatosítai akarsz, akkor csak az egódat építgeted, amely előbb-utóbb visszapofoz, mivel az csak egy felső lebenye a teljességednek.
miért? mert ezzel elnyomsz olyan lehetőségeket, amik a saját magad kiteljesítése felé vihetnek.
sok tartalom nem kúszik fel a tudatos szintekre, hanem áporodik a feldolgozásra váró mélyebb szinteken, amiket, ha bekopognak és kizársz, akkor később igen komoly problémát okozhatnak.
a tudatos álmodással - annak irányított, "advenced" megjelenésében - is ez a fő gond, hogy nincs lehetősége a lénynek az alvó tartalmak nem tudatos feldolgozására.
ez egy tibetben élő, magát a legtöbb társadalmi eseménytől elszigetelő, a létét a tantrikus tudásnak, a tudatátvitelnek, stb. szentelő szerzetes esetében nem okoz problémát, de egy europid kultúrában, nagyon sokféle ingerrel körülvett környezetben élő embernek annál inkább.
erre vonatkozik - kissé a tripben tapasztalható "felpattanásokkal" kapcsolatban - az a tanács a régi, bölcs triphisztoroktól, hogy badtrip? go with it! tehát, ha feljön valami váratlan, zavaró löket, akkor azt nem monitorogatni érdemes, hanem belecsúszni, vele menni, végigcsinálni, ezzel megoldani egy - esetlegesen régóta lappangó - problémát, vagy problémahálózatot.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Maniec,
még annyi, hogy ha "tripesen buddhulsz", tehát egyből a mélyibe pattansz - amiben én semmi kivetnivalót nem látok - akkor javaslom, hogy a "szakirodalomban" is kövesd ezt a stream-et. Kezdjed a egéssszet az Agganna Szuttával, amely azon túl, hogy rendkívüli szimbólumrendszerrel tálalja mind az Unierzum, mind az emberiség buddhista ontológiáját és az ebből extrapolálható következményeket, olyan - McKennával összecsengethető :) - "tényekkel" szolgál, minthogy az emberiség első eledele egy gomba volt!, ami által az emberek képessé váltak a megkülöböztetésre, az önreflexióra, stb, tehát önálló tudatot kaptak...
Nem tudom, hogy tudsz-e angolul, a neten fent van ezen a globálisan használt robotnyelven, plusz a youtube-on fellelhető egy remek, méltatlanul alacsony nézettségű, felettébb szórakoztató, mintegy másfél órás értelmezés egy buddhista szerzetes tálalásában, amely úgy kezdődik, hogy "ma az agganna szútrát fogjuk elemezni, amit nem fogunk" :DDD
Ha hiányosságaid vannak az angol megértésében, akkor szivesen átdobom neked magyarul.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ezt hol lehet beszerezni? nem láttam még sehol... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (hm. mármint szubjektív időben ugyebár... szóval ennyire azért ne redukáljunk tudati tartalmakat az általánosítás szintjeire, szerintem... az a kérdés, hogy te a "most"-ot mekkora halmazként aposztrofálod. tripeken éppen ezért észlelhető az idő, mármint a szubjektív idő torzulása. mert ugyebár fizikai értelemben ebben a téridő koordinátarendszerben mindennek van mérhető, lineáris történeti ideje, mióta az létrejött. max a dirac tengerben nincs... más kérdés, hogy időn túli aspektusból az idő non-lineáris, de attól még mérhető attribútum.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Remélem nem szakítok félbe egy kérdéskört, viszont lenne egy témám. Kb. 2 hónapja meghalt egy haverom, akivel évekig nagyon jóban voltam, aztán az utolsó egy-két hónapban se lettem vele rosszban de elhidegültünk, már csak üzletelni jártunk össze semmi "mellébeszéd". Én ki is beszéltem egy csomószor meg lenéztem igazából aztán jött a halálhíre. Első este is nagyon felkavart meg minden, gyomorideg, teljesen kiütött, viszont igazán csak később értettem meg hogy nincs többé.A haveromat elgázolták és rájöttem hogy milyen könnyen érhet a halál bárhol bármikor, meghogy milyen törékeny az ember. Azóta rengeteget pánikolok, a szeretteimet féltem akárhová mennek, nagyon aggódok mindenkiért. .Viszont amikor velem vannak ugyan olyan bunkó módon viselkedek velük mint eddig, nem is érdekelnek egyátalán, csak ha távol vannak és rám jön a pánik hogy mi lehet velük. Próbáltam már változtatni ezen de mindig megfeledkezek róla. Van még így valaki ? Hogy nem tudja kifejezni a szeretetét ? Mert nem arról van szó hogy csak ilyen a stílusom mert mások szerint nagyon normálisan lehet velem beszélni, csak ha valakit megszokok magam mellett, egy idő múlva úgy beszélek vele mint a kutyával, pedig sokat gondolok rájuk meg minden. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet nem Tolle írta, de nekem úgy rémlik, hogy ő. Szóval nincs múlt és nincs jövő, minden ami történik az csak a mostban történhet. Ami tegnap történt az is a mostban történt és ami holnap fog történni az is ténylegesen csak a jelenben történhet meg! |
| | | | |
|
