 |
Legfrissebb hozzászólások (14151 - 14160)
 | |  | | | | |  | |  | | | | A "halál és újjászületés" élménye pusztán metaforikus, és önmagában nem garantál semmiféle (pláne pozitív) következményeket. Úgy tünik, hogy - mint a biológiai születésnél is - egy szük idötartam intenzív történéseinek jelentösége csupán a jövöbeli kivetülésekor és a majdani közegben bontakozik ki. Maga az élmény - intenzitástól függetlenül - tehát legfeljebb egy forrás lehet, amiböl utólag és aktívan meríteni kell; a pszichedelikus élmény - megfelelö feldolgozás által - a hétköznapi környezetben végrehajtandó mentális rutinok megváltoztatási igyekezetének kapaszkodójaként szolgálhat. Az élmény csakis az egyénre van hatással, a környezetre nincs, tehát a környezet utána is ugyanúgy vakon stabilizálni igyekszik a "hagyományos" napi rutinokat. Az "újjászületés" tehát legfeljebb annak az önváltoztatási folyamatnak a kezdete lehet, amelynek során az egyén tartósan átalakítja a környezetével való viszonyát (érzelmi kötödéseket, erkölcsi normákat, személyes értékrendeket, idöfelhasználási prioritásokat, stb.) egy öszintébb, egyenesebb, közvetlenebb irányba. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nekem mindig a jól megszervezett, körültekintő trippezés hozott sikereket, akár újjászületés élményeket különböző szinteken. Van hogy nem a dózis a kulcs hanem a hozzáállás, megspékelve különböző trükkökkel. Az engedés <-> irányítás párosát nekem mindig egy vékony fátyol válassza ketté, valahol ezt is taníthatják ezek a dolgok mikor mire van szükség az előrejutáshoz. Én mindenesetre már csak akkor engedek, amikor már mindent beállítottam, mint a repülésnél, cél kijelölve, műszerek rendben, utasok mosolyognak, robotpilóta on, leszállásnál jelez, addig lehet másra figyelni, akár újjá is születni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem egy dolog van, amit szinte mindig ad az LSD: nagyon sok nevetést. Nevetés, ami nem a beszívott féle hülyéskedés, hanem nevetés, ami a szívedből vagy hasadból tör ki felfele és mindig van mélyebb tartalma. Látszólag felszínes dolgokon nevetek, de közben ott van a mélyben a valódi ok, hogy ez mért vicces. Sokkal többet nevetek ilyenkor, mint bármikor máskor életem során. Ez nem tudom mitől van, de az egyik legjobb és legfelszabadítóbb érzés, amikor a nevetésem szétrázza a merev egóm határait. Semmi természetellenes nincs benne. Bolondosnak bolondos, de semmiképp se őrült. Ilyenkor érzem azt, hogy ez az a hozzáállás az élethez, ami csökkenti a szenvedést és megkönnyíti a hétköznapokat. Egy olyan fajta könnyedséget ad, amivel megjön a kedvem a nehéz dolgokkal való szembenézéshez is. Más szerektől is többet nevetek, de őszinte, tartalmas, mély nevetéseim csak hallucinogénektől voltak. Azt hiszem, ha kitágul a tudat akkor ez a könnyed vidámság természetes velejárója is és így már el is tudom képzelni azt, hogy miért boldogabbak alapjáraton azok, akik magasabb szinten vannak spirituálisan. Kicsit továbbvíve a dolgot, azok, akik magukat spirituálisan fejlettnek nevezik, de keveset nevetnek, számomra kevésbé hitelesek, de persze azok se túl hitelesek, akik csak nevetni tudnak mindenen. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Halál és újjászületés...
Ezt az élményt általában nagyobb dózisokkal lehet elérni és az meg igen is veszélyes tud lenni. Főleg gyakorlatlan trippelőknél és gyakorlatlan vigyázóknál. Én már 7 éve trippelek és még sose volt halál-újjászületés élményem. Olyan volt, hogy szétolvadtam és egységélményem volt, de olyan sose, hogy azt hittem itt most mindennek vége és meghalok. Olyan előfordult már, hogy éreztem, hogy most mindent el kell engednem, a családom, a személyiségem, mindent. Ezt lehetne meghalásnak nevezni, de amikor visszajöttem nem éreztem, hogy újjászülettem volna.
Szerintem ezt az élményt nem jó hajszolni semmilyen szinten. Én úgy gondolom, ha majd a hétköznapokban úgy tudok működni, ahogy azt szeretném és rendszeresen végzek meditációt, egészségesen eszem, sportolok ÉS találok egy olyan embert, aki átélt már ilyet és másokat is segített ezt átélni ÉS megbízom benne akkor bevállalom. Viszont enélkül se értelmét nem látom, se a biztonság érzetem nincs meg.
A legtöbb ember valami nagy durranásra vágyik, ha hallucinogénhez nyúl és sokszor nagy durranás tud lenni egy trip. Viszont nagyon kevés embernél láttam azt, hogy ez hosszútávon ténylegesen integrálódott az életébe és megváltoztak a hétköznapjai. Hogy felhagyott a negatív sémáival és a helyére aktívan pozitívakat épít. Egyre inkább úgy gondolom, hogy addig nem lesz nagy durranás, ameddig nincs meg az a szilárd alap, ami a legtöbb embernél nincs meg. A legtöbb ember nem egészséges se testileg, se lelkileg. Ez nem minősítés ez tény. Egy jó trip segíthet, hogy másképp lásd a dolgokat, de abban nagyon ritkán fog segíteni, hogy a fárasztó hétköznapokban fejlődj. Pont azért nem segít, mert beveszed és kapod az élményt. Az élményt, ami részben a tied, részben meg nem (szemben az álmaiddal, meditációs, relaxációs élményeiddel amik 100%-ban belőled jönnek és rólad szólnak). Szóval jól hangzik Feldmár szövege, hogy nyomsz egy ilyen meghalás-újjászületés élményt és utána majd csak úgy átsiklasz az élet piti dolgain. Biztos vagyok benne, hogy jó pár embernek, akinek volt ilyen élménye az tényleg át tud siklani ezeken, mint ahogy azok is akik komoly betegségből gyógyultak meg vagy halálközeli élményük volt. De abban is biztos vagyok, hogy akinek volt ilyen élménye az pár hétre vagy hónapra rá visszakerül ugyanoda, elköveti ugyanazokat a hibákat, ugyanúgy lusta marad, ugyanúgy nem tesz a fejlődéséért. Egy ilyen halál-újjászületés élmény semmire se garancia, bár baromi vonzó tud lenni. Végre megéld a nagy bummot az életedben és csak pár papírfecnit kell a szádban tartogatni hozzá.
Régebben azt hittem a hallucinogének meggyorsítják a fejlődést, ma már ebben nem vagyok biztos. Aki elér egy szintet és napi rutin neki a bennsőjével történő foglalkozás annak sokkal többet fog adni, mint aki vár a nagy durranásra, ami után majd minden megváltozik. Márpedig egy ilyen élménytől a legtöbb ember nagy dolgokat vár és ez érthető is.
Valahol ez az egyik legsúlyosabb trip fajta úgyhogy felkészülést, megfelelő set-settinget igényel. Csak olyannal ajánlom, aki átélte már és vezetett már másokat is ebben. Másik nagyon fontos szempont a bizalom és hogy valamennyire ismerjétek egymást. Szerintem nem fogsz ilyen embert találni mostanában. Én legalább is nem találtam még, de úgy gondolom ha eljön majd az idő akkor eljönnek azok a körülmények is, amik ezt lehetővé teszik. Számomra sokkal égetőbb probléma, hogy rávegyem magam a rendszeres meditálásra, mint az, hogy trippeljek-e vagy sem, de régebben ezzel másképp voltam.
Nagy lehetőség van a hallucinogénekben, de nagy átbaszás is tud lenni. Előre kijelölni, hogy milyen élményt akarsz nem annyira jó hozzáállás, mint az, hogy kapsz, amit kapsz. Főleg azért nem jó kijelölni, mert a legtöbb esetben nem az lesz, mint amit elképzeltél, hogy lesz. Ezt egy rugalmas hozzáállás megfelelően elfogadja, egy rugalmatlan meg csalódottságot, legrosszabb esetben bad tripet fog eredményezni. Remélem tudtam segíteni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aminek én nagyon örülök. :D Még előző hsz-hez: "mennyire veszélyes egy halál->újjászületés dolgot kivitelezni?" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha már trippeltél párszor onnantól trippesebben is fogsz betépni, nincs menekvés! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rėm-rom, elėg tripy, ugye nem gyerekeknek keszült? |
| | | | |
|
