 |
Legfrissebb hozzászólások (17256 - 17265)
 | |  | | | | |  | |  | | | retek:én is agnosztikus vagyok.ez egy kétélű kard.szerintem az a jó ebben az irányzatban, hogy mindenkivel kompatibilissé tesz vallási szempontból, mármint abban a kérdésben hogy van e isten vagy létezik e egyáltalán bármi, vagy nincs semmi.aki egy az egyben elveti a felsőbbszintű akármi létezését, az ateistának mondja mindig magát.
bár ahol tanultam okos emberek arra tanítottak, hogy valaminek a letagadása, úgyanúgy a létezésének az elismerése...tehát maga az ateizmus az egy zárlatos irányzat.egyszerűen sajátmagát cáfolja meg.
floodra szükség van. vagy nincs nem tudom.eltelt pár év.kiirom magamból aztán kész.az újságírók is ezt csinálják.
probálok megint fényt csiholni a sötétségben.
amúgy ne gondold azt hogy egyszerű logikusan dominó kat egymás mellé illeszteni.eleve a megtalálásuk is nehézkes.óriási dezinfoáradat van.ebből kiszűrni értelmeset nehéz.egyébként inkább a téma iránt szólj valamit te is.egymás fikázása az az ami totál felesleges. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Én egyszer meghaltam álmomban és reinkarnálódtam. De nem az a pátosszal teli mennyei élmény volt. Halálom előtt minden torz, groteszk volt majdnem rajzfilmes, olyan vihar előtti csend uralkodott, pattanásig feszült idegekkel sétáltam egy parton, nagyon világos volt az egész és hirtelen egyedül találtam magam, sehol senki. A part kiszélesedett és a végtelenben találkozott az égbolttal, elveszett lélek voltam, hirtelen jött halálfélelemmel. Egyszer csak úgy spontán vagy valami tűzforrás által, már nem emlékszem, lángra kapott a testem és őrjöngve futásnak eredtem, miközben málott lefele először a bőr majd a hús a csontról. Dermesztő villanás, mentősök állnak körbe és én körülöttük sétálok és meredten nézek le a maradványaimra. Még fel se dolgoztam az elszakadást, máris egy villanás és minden elveszett. Egy kórházi ágyon fekszem, újszülöttként. Minden hideg és fémes körülöttem, ijesztő és ismeretlen. A hatalmas veszteség érzete hirtelen zúdul rám és vissza akarok térni az előző életembe, keseredetten néma sikolyra nyílik a szám és hirtelen felébredek. Verejtékben úszok, remegek, szédülök és még mindig valóságosként élem ezt meg.
Talán az újszülöttek is hasonló traumán mennek keresztül születéskor, a hirtelen elszakadt élet emlékfoszlányai még mindig velük vannak, csak mivel az már egy új test, szép lassan elsorvad az érzés? Szerintem ha hiszünk a lélekvándorlásba, ennek is megvan a valószínűsége.
Am. ezt az élményt lehet már leírtam korábban, végig ezen töprengtem, ha igen sry :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az alfa-pvp ről írnék most, amiről már írtam egy két negatív dolgot. Ezt kapod ha az MDPVről lesorjázod a metiléndioxi hidat.(nem, nem pyrovalerone-t kapsz). Na szóval írtam hogy kemény a lemenője meg minden. Az is volt oké, azért eltologattam néha, aztán egyre gyakrabban, aztán azt vettem észre hogy ha nincs miért aggódnom akkor a lemenőt is élvezem, olyan mint amikor lefekszek egy nagyon fárasztó sportolás után csak most tele energiával, szinte megértettem miért mondják az angolok hogy "high", mert szinte repülök. Aztán azt vettem észre hogy nem tudok kihagyni egy napot. Aztán 3 héten keresztül minden nap jött egy utolsó utca. Április 19-edikére biciklis természettúrát terveztem, úgy elfelejtettem hogy daathon vettem észre két nappal később hogy elmúlt. Azon gondolkodtam miért írtam ilyen rosszakat ide róla amikor ez tiszta élvezet egyszerűen imádom. Általában 2 óra hosszákat aludtam, de egy-kétszer egy héten előfordult hogy nem feküdtem le aludni. Aztán jött egy ilyen, amikor kétszer egymás után ez történt. Rá következő nap a betervezett kiadós alvás helyett cuccozás lett, ekkor jött az a bizonyos csepp a pohárban. Először lazább haluk jöttek. A keresztnevemet hallottam mindenféle hangokon akkor is ha egyedülvoltam, volt hogy másokkal voltam és úgyhallottam mintha sértegetnének. Aztán jöttek a vizuálisak, elég dúrvák, először csak meglepőek, például ránézek egy plakátra, rajta van egy csaj, aztán megfordulok és egy teljesen másik. Aztán már az emberek mutogatnak, a földön a szemét(ugyanis úgy széthajtottam magam hogy disznóólban voltam gyakorlatilag) rovaroknak tűnt és mászkáltak meg a lábamra másztak. A legvégső volt hogy a fűtőtestből egy hang jött "Én vagyok ....(itt egy külföldi név volt, nem emlékszem mi) és megkeserítem az életed". Ha szippantottam egy utcát elcsendesült a dolog fél órára de utánna újból jött és még erősebben. Végül lefeküdtem , becsuktam a szemem és kiabáltam hogy "csak az elmémben léteztek!!" kb egy fél órán keresztül, így sikerült álomba merülnöm másfél órahoszára, ezután felkeltem és képes voltam még rászippantani. Még egy kis kínzás , de ez már nagyságrendekkel lazább volt, de még mindig hallottam az utcán hogy "nézd már ottmegy az a csicska; mindjárt szétütöm a fejét, mit nézel teeee?" ,még a nők is ilyesmiket "kiabáltak". Most hogy vége huszonvalahány órákat is képes lennék aludni és nem tudok eleget enni gyakorlatilag kifogyok a kajából mielőtt jóllaknék. Elvonási tűnet ezeken kívül annnyi hogy minden a cuccra emlékeztet és nagyon kívánom, de ki lehet bírni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | weeed! Sigur Rós lesz az új kedvencem! Köszönöm szépen, ezzel egy ideig lefoglalom magam zeneügyileg! (de nem is a dugáson jár az emberek esze a koncertjeiken) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sigur Rósékkal mostanában az a bajom, mint a neoklasszikus ambienttel néhol; azért a szép meg a giccses között náluk már néha nagyon vékony a határ, azért mondjuk a Heimát imádtam.
Egyébként meg, ha már itt szóba jött, hogy ki mit hallgat, megosztom én is, csak mert kényszeresen el kell mondanom, hátha valaki értékeli, ami közvetlen környezetemben gyakorlatilag kizárt.
Kb. mindent meghallgatok, rockot és metált is. Zuhanyzás közben meg MR2-t. Azért persze vannak, amiket nagyon szeretek, most a klasszikus zenekari felállásban ez a kedvenc:
http://www.youtube.com/watch?v=efARwpSxvoE
Maga a zenei világ nekem nagyon is élhetővé teszi a kül/kisvárost, olyan rideg, zajos, mély és bunkó. Grándzs.
Persze elektronikus zene is van bőven a lejátszómban, mostanság általában a 2000-es évek legvégén kibontakozó nemtudomhanyadik detroit techno-vonal foglalkoztat, főleg a japán aszimmetrikusok meg Surgeon, plusz hallgatok rengeteg dubtechnot is. Vagyis inkább a hűvös, fémes, szögletes és kemény, bár néha jól esnek a lágyabb tónusok. Ilyesmik:
http://www.youtube.com/watch?v=fPcFSVHTHC
http://www.youtube.com/watch?v=pIGeiiol-uY
http://www.youtube.com/watch?v=yGLDDV0kDBc
Ambientből szinte csak a nagyon minimalista soundscape-eket hallgatom (pl. utóbbi Carbon Based Lifeforms-munkák), meg az olyan tejjelmézzelfolyó hangszeres drone-okat, mint pl. a Date Palms.
http://www.youtube.com/watch?v=T_X773NHw8U Ezt egyébként küldöm is nektek kedvesen :)
Ami azt illeti, szerintem az, hogy minden csatorna túlcsordult az emberek jelentős részénél, az azért van, mert nem tudják/nem akarják szűrni a webkettő információáradatát. Erről egyébként nem rég Chris.Su beszélt egy interjúban, a zene egyre kevésbé fontos, főleg a fiatalabb generációknak, teljesen más hozzá a viszonyuk, mint anno nekem/nekünk volt, viszont hála istennek a lényegre ez szerintem semmilyen hatással nincs. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "mindegy milyen zene, előbb utóbb arról szól, hogy az emberek basznak és kibasznak egymással, különféle hierarchiákban versengenek, gyűlnek, majomkodnak, stb..."
de ez már színtér és emberek, nem zene, szerintem.
|
| | | | |
|
