 |
Legfrissebb hozzászólások (23876 - 23885)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ensophor,
a dmt-ről, ayahuascaról és egyéb hallucinogénről: "ne téveszd össze a holdat, a holdra mutató ujjal" itt a pszichonautákban hallottam először és évekig nem is értettem, többszöri megnézésre sem...
Ezek a szerek tényleg életképtelenné tesznek, ha egy degenerált társadalomban akarsz "normális" lenni, de én nem hiszem, hogy a nem-normális egyedek életképtelenek lennének, sőt.
Ha nem tudod feldolgozni ezeket az élményeket, akkor nem tanítanak semmit és nem is lesz maradandó következményük, kitartás kell, hogy változz, nem is kevés.
Amúgy igazad van, teljesen egyetértek, ezek az állapotok nem felelnek a minden napi élet követelményeinek, de megvilágítják azokat, hogy helyesen lássuk a dolgokat, ezzel növelve életképességünket.
Lehet a társadalomnak arra van szüksége, hogy ne változzon semmi, de ez nem fenntartható, ezért bukik el mind, szépen sorban...
Az a társadalom, amely megtanít a változással élni, lehet csak "maradandó" s közben folyton változó. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Függ a minőségtől is az ár, amúgy 13-16 000ig terjed átlagosan. Kólához hasonlítani meg minek, amikor 1g mdma 10 adag és órákig tart a hatás, amúgy is gyomorba kell. Nem orrba szippantáshoz lett kitalálva (keserű takony szindróma). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 564 yopo ono
Úgy gondolom a halál utáni létet az ember önnhittségében alkotja meg.
Azt hiszem az önhittség, (az önlétezés fontosságában való hit) az, ami által kialakul bennünk egy csomó tapasztalás a saját fontosságunkról, végtelenségünkről, halhatatlanságunkról stb.
Az istenképzet is így alakult ki bennünk, öntömjénezési célból alkottuk meg (persze az okosok idejében lenyúlták saját használatra).
Én azt hiszem, közel sem vagyunk ilyen fontosak (a kozmoszban), mi emberek, mint ahogyan azt magunkról képzeljük.
stb.
Egy fontos téma:
-ha a DMT komolyabb élménye olyan elementáris tapasztalás, miért múlik el igen rövid idő után ?
... (és jön utána a napokig tartó visszailleszkedés a valóságnak erre a szintjére)... és valójában semmi sem változik az ember életében, csak a jelenlegi, degenerált szabályok szerint működő társadalmunkban életképtelenebbé válik.
Arra gyanakszom, hogy pl. a Salviánál (ezt ismerem valamilyen szinten) egy növényi tudatot, tudatállapotot élünk át (abba visz vissza bennünket).
Az ayahuasca is elvisz egy az épp aktuális főzetre jellemző tudatállapotba, de szerintem ettől semmi sem változik valójában, csak az ember egy fokkal életképtelenebbé válik totálisan elmére, elmének kialakított világunkban.
Ez a társadalom amiben vagyunk és ami vagyunk nem képes folyamatos számolás, mérés, méricskélés, összehasonlítás nélkül létezni.
Nem hiszem, hogy ez megváltoztatható lenne.
Megfigyeltem, hogy amikor az elmém leáll és nyugalomban vagyok, valamilyen szinten örülve a létnek; ekkor kommunikációképtelenné válok, mivel nem nézem semmibe a szavakat és nem kívánom használni őket (és talán az elkülönült és elkülöníthető létezésben sem igazán hiszek)... de ebből az állapotból muszály újra kommunikáló elme-lénnyé válnom, hogy ismét a társadalom tagja lehessek.
Ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjai lehessünk nem kitágítani kell magunkat, hanem beszűkíteni és lefokozni. Ha kinyitjuk magunkat egy tágasabb valóságra, valójában a túlélési esélyeinket fogjuk lerontani (ami tök mindegy, mert úgyis véges és átmeneti minden mutatvány, tűnjék bármilyennek is az épp átélő számára).
Valójában a társadalomban nem egyetemesebb tudatú emberekre van szükség, hanem olyanokra, akik úgy tesznek, mintha egyetemesebb tudatúak lennének. A lényeg mindíg az, hogy ne változzék semmi. Ez a főszabály. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sajnos a kérdésedre nem tudom a válasz, viszont nekem is lenne egy kérdésem.
Radikális időtorzulást más is tapasztalt salvia hatása alatt? Tehát, hogy pár másodperc alatt percek telnek el, rendesen, eseményekkel, a valóságnak érzékelve azt, ami nem a valóság. Mint egy álom. Hallottam ugyanis egy olyan pletykát, hogy valaki horribilis mennyiségű salvia kivonattól "leélt" 3 évet, amit végül nem is sikerült neki feldogozni és pszichiátriára került. Nekem csak pár perces időtorzulást sikerült eddig elérnem vele. Pár másodperc leforgása alatt eltelt úgy negyed óra, és nem tűnt fel, hogy az egy "álom", csak utána vettem észre, hogy valójában nem is telt el annyi idő, és azok a dolgok meg sem történtek, amiket tapasztaltam. (ld. első salvia tripem beszámolója)
Más tapasztalt ilyet? Én szívesen kísérletezgetnék még ilyennel, kíváncsi lennék egy többnapos utazásra. (csak utána bírjam meggyőzni magamat arról, hogy a valóság a valóság...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 563 ezékiel
Én nem hiszem, hogy bárkiből is kiégtek volna a kannibalizmusra vezető hajlamok,
úgy gondolom, csupán a körülmények nem aktualizálják az ilyesmit.
Ha a körülmények úgy változnának, bármelyikünkben aktualizálódna pl. a kannibalizmus... :-)
Úgy gondolom, az egyén életképzelete sem bír abszolút jelentőséggel
(mivel minden egyén csupán a globális energetikai rendszer része).
Nem hiszek abban, hogy bármilyen összetett jelenség önmagában értelmezhető lenne.
Hozzá kell tennem a buddhizmusban sem hiszek. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | para... vajon mennyi idő kell, hogy elmúljon a tolerancia? ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt hiszem, hogy a koanok ennél jóval kevésbé direktek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nincs infója véletlenül valakinek arról, hogy a Salvia hosszú nappalos, vagy rövid nappalos növény? Sehol sem találok erről semmit.
Egyébként Thefakerat... ilyen átélem más létezését, mintha az én lennék élményeim nekem spontán szoktak néha lenni... :)
Bár mióta városi lettem, egyre ritkább
Nagyon örülök, hogy írtad, ez is azt bizonyítja, hogy ez nem csak az én elmebetegségem, és hogy hatalmasak vagyunk, csak elfelejtettük...végtelen világ létezik, amit nem tapasztaltunk még meg...hűű olyan érzés ez, mikor gyerekként betörsz egy lakatlan házba, és ott kinyitsz egy ajtót, de csak vak sötétet látsz odabent. Nem tudod miért, de félelmed ellenére érzed, hogy be kell menned szétnézni, mi van ott. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halál nagy tanító ez egészen biztos, de sokszor korlátozó erő is lehet a belőle fakadó félelem.
Az élet ugyanakkora tanító, mint a halál azzal a különbséggel, hogy ő folyamatosan adja a leckét míg a halál egyszer jön, de akkor nem tudsz rá nem figyelni. Az élettel megteheted, hogy nem figyelsz rá, légvárakat építesz magadnak és egyre jobban elveszíted a gyerekkorban még meglevő nyitott világra figyelés képességét, aminek helyébe lépnek a megszilárdult elképzelések, amik izolálnak a tényleges környezetedtől.
Az őszinteségről meg egy mondás jut eszembe: az okos tudja mit kell mondani, míg a bölcs azt is tudja, hogy mikor-hogyan mondja el. |
| | | | |
|
