 |
Legfrissebb hozzászólások (25196 - 25215)
 | |  | | | | |  | |  | | | Miért? :)
Azért mert jól átkúrtak, és még 1 szabadtéri bulit sem voltak képesek leszervezni Vibrasphere leköszönőnek. Azthiszem az az esemény sokat elárul a hazai állapotokról, és elveti a magot, hogy itt igenis pici "illegálbulik" lesznek, és ha kell, újra megtanulunk bulizni, és újra lesz 1 daath, mint ahogy tilos is mindig is volt és lesz... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem, tényleg teszt :) és jó is, sokat lehet tanulni belőle.
neontól akkor nem veszünk xD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zsuzsk4
Igen, ez is igaz. Velem is előfordult már, hogy visszaköszönt valamelyik rossz döntésem kicsit más formában. Ahogy kicsiben, úgy nagyban.
Deep
Na ezt a belső gép, belső hang funkciót szeretném gyúrni még :)
Mert az nem a belső párbeszéd ugye, inkább egy nagyon erős meg/ráérzésként jellemezném aminek alapból mindig elérhetőnek kellene lennie, de az (egyénenként változó szintű) mentális zaj miatt nehéz ráhangolódni erre a belső sávra.
Nem tudok brutálisabb kínzást a monotonitásnál...ha nehezebb körülményekkel is indul valaki az életben, de akkor is egy új világ fogadná, új paraméterekkel, új lehetőségekkel, míg egy kozmikus méretű beragadt loop-ot én fájdalmasabbnak tartok, de ez csak az én véleményem.
Valamelyik cikkben olvastam, hogy egy ember életében a legnagyobb érzelmi sokk, maga a megszületés. Annyira negatív élmény, hogy az agy rögtön elzárja a legmélyebb fiókba ... és ott van ugye maga a további kaland. Teljesen tisztán megérkezni egy olyan fostömlő helyre, mint ez a társadalom. Ahhoz alkalmazkodni, abban szerepet vállalni, abban elveszni, abból felébredni stb stb ...
Kicsit ezósabb vizekre evezve, lehet úgy nézni az életre és a a halálra, mint kiképzőpályára, ahol ha letudjuk a feladatunkat "magasabb szintre emelkedhetünk", és lehet úgy is nézni rá, mint egy megismételhetetlen egyszeri csodára, melyben az Egy önmagát felosztva saját magát öleli egy röpke pillanatra.
Végtelen számú más nézőpont és variáció létezhet, és ez gyönyörű szerintem. Létünk maga a misztérium, a csoda! Ezért sem siettetném a halált, lerántódna a lepel erről a remek viccről, és még gyűjtöm az energiát a röhögéshez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A dyufás képhez: Csalóka a dolog, mivel pl 2C-E és 2C-I között hatalmas a különbség térfogatra! 3x annyinak tűnik az I mint az E ezért csak óvatosan az összehasonlításokkal! :) (más szereknél is így van) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep,
szerintem a döntéseink határozzák meg kik vagyunk, nem az hogy valójában milyen jó vagy rossz lehetőségek rejlenek bennünk.
Neutron csillag,
egy életen belül is megkapod azokat a pótvizsgákat, ha elbuksz, tapasztalatom szerint legalábbis, ha valamit nem tanulok meg, mert félek és elfutok vagy rosszul döntök, akkor ugyan az a probléma előjön, máskor másformában. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Marosparty Majális!
Ma este(meg holnap egész nap) kvázi első szabadtéri kis buli Szeged környékén az idén.
Tábortűz körül táncolós, napfényben mezítláb taposós fajta.
Reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzánk. ^^
(http://www.facebook.com/event.php?eid=217769631569983 ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na ez a "teszt kedvéért" duma a legnagyobb önámítás, amit valaha hallottam! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miből gondolod hogy nem lehet bk-mdma-t kapni? vagy h nem azt kapják? Amugy hozzátenném hogy mostanság amiket csinálunk nagyrészben csak a teszt kedvéért tesszük! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen bárhogy nézzük mindig az az legoptimálisabb, ha a lehető legjobban felfogod a körülményeket+ami benned van és nem csak azt fogadod el amit dob a gép, hanem azt is, hogy azt cselekszel, amit dob a belső gép. :)
Amúgy ilyen karmikus szempontból nem az van, hogy ha öngyilkos leszel akkor nem, hogy reload, hanem még nehezebb körülményekkel indulsz? Mondjuk ez alapján hibázni végzetes lenne és egyre nehezebb lenne kitörni belőle. Vagy pont ha már elég mélyre kerülsz akkor tudsz kitörni belőle? Hmm... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fL3x
A táplálékmegvonás, mint az öngyilkosság módja a Dzsaina vallásban érdekes módon elfogadott, más vallásnál nem hallottam erről. Igaz náluk nem a depresszió a kiváltó ok, hanem egyszerűen, ha valaki úgy érzi eleget élt, nincs már mit elérnie; távozhat a világból.
Egy félre eső helyen leül a delikvens, és csendes szemlélődésbe merülve fokozatosan, szelíden eltűnik az anyag világából...
Érdekes hány ember jött itt a reload elmélettel: ha öncélúan megszakítjuk a filmünket, a szerkesztők újraindítják a filmet :)
Régebben sokszor előfordult velem, hogy egy nagyon erős deja-vu élmény közben azt éreztem: igen, már jártam a filmemnek ezen a pontján, éppen itt. Ez mindig jó érzéssel töltött el, mert kicsit olyan hangulata volt, mintha egy jelzés lenne, hogy jó úton járok. Aztán az is eszembe jutott, hogy ha többször átéltem már ugyanazt a pillanatot, akkor lehet, hogy hibáztam egyszer valamikor, és éppen most pótvizsgázok a kis filmemben? Egy időben ez a filó majdnem döntésképtelenné tett engem, valahogy a dolgok hiábavalósága maga alá gyűrt. Aztán változtattam a szemléletemen, és arra törekszek inkább, hogy elfogulatlan szemlélő lehessek, s elfogadjam azt ami van, amit dob a gép. Végigcsinálom, bármit is hoz magával az élet, ez a legtisztább.
om mani padme hum
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez írtam 3 perce, ide akartam, csak nem voltam regisztrált:
"aham, nem tudom kik ezek, de egy egész család, aki most is csavargat- nem csabarodunk sehovase!. én csak annyit tudiok mondani, hogy mi eza hülység? nem csavarodunk! miezahülyeség?teljesenhülye ez az egész! nyjjjjjjjjjjjjjaaaaaa, hát banyeh már vége, kellene, hogy legyen. mindig csak a hülyseégeik. ez nincsen! kész. tudom, hogy mi van, de nem z. ez tisztán csak. ide írok, azt majd jól meglátja mindenki, hoghy ez csak egy átverés. ez nem is van! na most kimegyek cigiozni és a vége az lesz. mámegin."
mondjuk így visszaolvasva tényleg hülyeség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van amikor elmegyek valahova és még ott se vagyok, de már olyan állapotba kerülök, mintha valami baj lenne az odamenésemmel. Mert mondjuk nem korán mentem, hanem később, igaz, hogy nem időre kell odaérni, de valamiért autómatikusan olyan szintre juttatnám magam, hogy ha megérkezek akkor szarul érezhessem magam mások előtt és régebben ezt szépen rá is vetítettem a környezetemre, tehát lestem mások negatív reakcióit, hogy beigazoljam a feltevésemet. Igazából azért írom le ezeket, mert most éltem meg többször egymás után, hogy ezek a dolgok nem igazán én vagyok és nem is igazán rólam szól, sokkal inkább egy belémivódott rossz működésmódról. Régebben fogalmam se volt róla, hogy miért érzem rosszul magam és teljesen elfogadtam a tényt, hogy rosszul kell éreznem magam.
Trippen többször volt, hogy alapvetően hallottam a gondolataimat, de hát végülis a gondolatok hangok nem? Voltak olyan gondolat mintáim, amik trippen előjöttek csak épp úgy, hogy a bátyám hangja mondta. Akkor jöttem rá, hogy ezt még egész kis koromban szinte egy az egyben átvettem tőle és bármennyire nem tűnt fel ez idáig, de tényleg azt csinálom, amit ő is. Azóta a gondolataimat jobban be tudom azonosítani, hogy ki mondja, belső hallás alapján. Ha a rosszándékú részem mondja és ezt észreveszem akkor sokkal kevésbé kerülök a hatása alá és érdekes, mert sokkal jobb elfogadni azt a tényt, hogy van rossz is bennem, de nem ez határoz meg, mint azt a tényt, hogy úgy azonosulok a rosszal, hogy közbe ez fel se tűnik nekem. Ugye utóbbinál akkor lehet másokról gondolni rosszat, emberről, állatról, tárgyakról, bármiről, mint ahogy bárkit és bármit is lehet hibáztatni mindig. Ezt azért csinálják az emberek, mert így fennmarad az a látszat, hogy velük minden rendben van. Igazából mindenki saját magát bassza át, ha azt hiszi neki nincs egy árnyék oldala, márpedig alapból úgy nevelnek és tanítanak minket, hogy ezt gondoljuk. Arra már jóval kevesebben tanítanak, hogy ismerd meg az árnyoldaladat is és tanuld meg kezelni azáltal, hogy megismerted. Szerintem másoknak is érdekesebb azt olvasni, hogy az ember hogyan küzd meg a nehézségekkel az életében, mint azt olvasni, hogy ő neki már mennyire simán megy minden, mennyire képben van és mennyire boldog és a többi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká elgondolkodtatott a kérdésed. Sírni valóban nem szoktam mások előtt és van, hogy még egyedül is nehezemre esik. Két komolyabb érzelmi veszteség után viszont már egész könnyen kiengedem egyedül. Mindig is tudtam, hogy jót tesz csak valamiért bennakadt félúton. Igazából tényleg nagyon sebezhető az ember, ha kifejezi ami benne van, legalábbis ezt gondolja az ember. Aztán amikor meg ki tudom fejezni magam úgy tényleg akkor meg nem szoktam parának érezni és gondom se volt még belőle, sőt... sokkal jobb és letisztultabb volt minden. De aztán ez elmúlik valamiért visszatér az ember ebbe a szűkebb állapotba és azt hiszem mindig egyfajta félelem áll a hátterében annak, hogy egy szűkebb működésmódot választunk a létezésre.
fl3x érdekes még az irónia is, ami ugye végül is egy -1 es szorzó arra amit tényleg gondolunk. Valamiért sok ember élvezi azt, hogy nem azt mondja, amit gondol, hanem elrejt benne egyfajta utalást, amivel visszafejthető. Talán ez is egyfajta védettséget szolgál a plusz lépés miatt. Én szeretem az iróniát érteni is szoktam, de megfigyeltem, hogy ha valaki sokat használja akkor zavar, mert egy idő után tényleg nem tudja már az ember, hogy na most ez épp megint irónia volt vagy most kivételesen csak szimplán elmondta amit gondol.
hlm kedves tőled, hogy azt gondolod bennem béke és harmónia van tartósan, de ez nincsen így! Viszont a vissza-visszatérő érzelmi és egyéb kavalkádokat már teljesen máshogy kezelem, mint évekkel ezelőtt és ezek a drasztikusabb állapotok mindig sok lehetőséget kínálnak fel, de csak akkor, ha nem az az első reakció, hogy jaj ezt nee és elkezdünk küzdeni azzal, amit először is csak meg kéne engedni magunknak. Remélem még sokáig fogok ide írni, mert az azt jelenti, hogy van új mondanivaló.
Zsuzska igen a megbocsájtás képessége meg tényleg fontos, ez is olyan, amit meg kell tanulni és gyakorolni. Tudatosan eldönteni, hogy attól még, hogy haragszom a másikra nem történik semmi se azon kívül, hogy én szar dolgokon forgok. Ettől még lehet jogos a sérelmem és nyugodtan elkerülhetem a másik embert a jövőben, csak épp nem ragad rá úgy a figyelmem, nem hajt a bosszúvágy, hogy én tegyek igazságot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep,
ismerős érzés ez a hangulati hullámzás, főleg mióta tapasztalom az egyre intenzívebb boldogságot, ami nem csak egy halvány mosoly, hanem a lelkedből való sugárzás(furcsa néhány ember ezt észre veszi és látod rajtuk, hogy most jól vagy, mert jó hatással vagy rájuk is).
Magunkat elfogadni és szeretni a legnehezebb, mivel (jobb esetben) azt ismerjük a legjobban, legmélyebben, és nem tudom miért, de általában magunkkal vagyunk a legszigorúbbak. Ráadásul ez nem valami egyszeri dolog, minden nap meg kell bírózni vele, hogy vétünk hibákat és újraésújra meg kell bocsátani önmagunknak. (sajnos manapság nem csak az önkegyetlenség nem szokás, hanem általában a megbocsátás)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elég mélyen beleéltem magam abba, amiket írsz. Már csak azért is, mert ez az önmarcangolásos gondolatfolyamatok nálam is mindig előjönnek, csak annyi különbséggel hogy én sokszor ezeket nem tudom a helyén kezelni és ezért mondhatni a személyiségem sínyli meg, amit utólag magamon is észreveszek. Az 1 másodperces szindróma nálam is játszik.
Tudod azon gondolkodtam hogy azért elég sokat írsz erre a fórumra és egy picit csodálkozok hogy benned is ilyen érzelmi kavalkád játszódik le. Nyilván nem ismerlek, de az eddigi hsz-aidból valahogy ezt nem gondoltam volna.
Különben az ilyesfajta hangulatváltozásokat illetve az önmagunk szeretetének hiányát úgy érzem minden ember átéli, ám lényegében a hatásfokát az érzelmi labilitás mennyisége és minősége határozza meg. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem kapcsolódik szorosan a drogtémához, viszont mivel a daath-tal aránylag szoros kapcsolatban van a TASZ, szeretnék egy velük kapcsolatos észrevételt tenni.
Az apropó ez a cikk:
http://ataszjelenti.blog.hu/2011/04/29/gyongyospata_6
Mindenféle rosszindulat nélkül megállapíthatjuk, hogy a cikk elfogult. A szerzők csak a romákat kérdezik meg a helyzetről, például kritika nélkül átveszik azt az állításukat, hogy a jobbikosok megérkezése előtt nem volt konfliktus a romák és a nem romák közt. Még fontosabb, hogy a verekedésről írt beszámolót egyáltalán nem támasztják alá a térfigyelő kamera azóta nyilvánosságra került felvételei. Értem, hogy a cikk írásakor még nem lehetett tudni, hogy mi történt, de ez csak eggyel több ok arra, hogy ne kezelük készpénzkét mindössze az egyik fél állításait.
Lehetne hosszan sorolni, hogy miért nehéz egyetérteni az írással, de ez nem az a hely, ahol ezt szívesen megvitatnám. A lényeg, hogy ez az írás az emberek többsége számára vállalhatatlan, vagy akár egyenesen hazug. Az ilyen megnyilatkozások pedig hiteltelenné teszik a TASZ-t, és mindent, amit a TASZ képvisel, köztük a drogliberalizáció kérdését. Remélem, hogy máshonnan is érkeztek már hasonló feedback-ek, és elindul valamiféle megújulás. Ha nem, hát akkor egy illúzióval szegényebb lettem... |
| | | | |
|
