 |
Legfrissebb hozzászólások (28701 - 28710)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Már ne haragudj és ne vedd személyeskedésnek de Te ki vagy itt? Az ilyen okoskodást szerintem sokan megkapják az oldalon kívül. Nem hiszem, hogy bárki azért jár ide, hogy ilyeneket olvasson... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szerintem az internet pont arra jó, hogy a hasonló beállítottságú emberek megtalálják egymást. Ha abból indulok ki, hogy rajtam kívül mindenki hülye akkor elzárom magam attól a lehetőségtől, hogy megtaláljam azokat, akik mégse azok. Ha a népet bírkázom, ha a sok hülyével foglalkozom szerintem soha az életben nem tudok elérni semmit ezzel. A buta népet szidni vagy irányítani lehet, de aki értelmes az miért ne fókuszáljon arra, hogy csak van rajta kívül is más és csak eszébe jut neki is, hogy nem ő az egyedüli és akkor talán még az is eszébe jut, hogy milyen jó lenne, ha ez a valóban értelmes réteg megtalálná egymást és nem a sok hülye között frusztrálódik. Amúgy tényleg több ismerősöm van, aki mondja hogy nem néz TV-t és még a valóvilág 4 nézettsége is alulmúlja a vártakat a jónép szintjén, szóval igen én optimista vagyok ez tény! Persze elnézem a fiatalokat, akkor már kevésbé vagyok az, mondják is hogy a mostani generáció a legmaterialistább az eddigiek közül, de itt megint az a végeredmény, hogy vagy szidom őket, vagy megpróbálok valahogy alternatívát mutatni a sok médiaszenny között. Mellesleg a médiát iszonyatosan jó dolgokra is fel lehetne használni, mégse teszik és ez ami tényleg gáz, de talán ha az értelmes emberek száma elér egy kritikus tömeget akkor nem csak a pénzhajhászok csinálhatnak majd műsorokat, hanem azok is akik valós értékeket akarnak átadni. Tudom ez elég utópisztikus, de azért gondolni kell arra is, hogy ez lehetséges.
Ami igazán gondot okoz az a szelektálás, mert nagyon sokan nagyon okosnak érzik magukat azért, mert képesek kijelenteni, hogy "a sok hülye birka", esetleg megfűszerezik valami neten is megtalálható összeesküvés elmélettel, fröcsögnek, gyűlölködnek és közben úgy érzik ők nem birkák, ők a birkák felett állnak és szánalommal néznek le a birkákra, de persze ha terelni kéne a birkákat akkor már elég birkán néznének ki, mert a juhászkodás és a birkák fikázása között elég tetemes szakadék tátong. Mellesleg mindig is voltak birkák, valószínű, hogy mindig is lesznek, a kérdés inkább csak az, hogy akik őket irányítják egoista, pénzéhes, értéktelen emberek, vagy sikerül olyan embereknek pozícióba kerülni, akik tényleg jót akarnak és tudnak is jót tenni. Én már láttam értelmes, jószándékú embert magas pozícióban ezért úgy gondolom van remény és nem mindig csak a leggecibb emberek vannak döntéshelyzetben. Pénzt meg értelmes és jó dolgokból is lehetne csinálni, szerintem csak annyira megszoktuk már, hogy a szart is el lehet adni, ha elég sokszor reklámozzuk, hogy fel se merül már a legtöbb emberben, hogy lehetne jobb is és azt is el lehetne adni. Amúgy idealista vagyok, nem tagadom egy percig se!
(az írásomban senkire se céloztam innen a fórumról, mielőtt félreértés történne) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem kifejezetten a tvre gondolok.a külvilág kizárasa sem megoldás.kevésbé érzékenynek kellene lenni,de ez tudatosan nem befolyásolható.(számomra pl) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | már meg ne haragudjatok, ne nézzétek személyeskedésnek, de
(kinek nem inge)
ti minden ilyen új szart magatokba szívtok? hát ha ez még jobb lesz? hátha ez még többet ad/tovább pörgök tőle/jobban tudom szeretni a dolgokat? vagy végtére is mi a célotok ezzel, hogy minden új port kipróbáltok?
"A userek már most "mefihez hasonló" dolgokat keresnek." - nekem is feltűnt ez,
de azért nem ártana figyelembe venni, hogy a magyar ember az alkoholra termett, ahogy azt Ady Endre kiválóan levezette, a speciális mérgekhez alkatilag nem megfelelő a szervezete (persze mindezt szellemileg értsük, hogy a finomabb mérgekhez köthető mellékhatások kultúra/tradíció/hagyomány/történelem híján kikészítek a magyar ember agyát :-) )
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A tv-ben az a jó, hogy ki lehet kapcsolni", igen, a heroinról is le lehet szokni, és valószínűleg arra is rájött pár értelmes ember.
"Talán egyre többen vannak, akik nem nézik és főleg nem ez alapján ítélnek meg dolgokat." - ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor te egy boldog ember vagy, úgy értem, hogy e tendencia pozitív (szerintem inkább az egyre ostobább emberiség még naivabb, ilyeténképpen azok, akik az ördög eszközeinek mibenlétét megállapítják, valamiféle elithez/kisebbséghez tartoznak)
nem azt definiáltam amit leírtál, pusztán magam számára értelmeztem, írásban. az ok okozati dolgot pedig úgy értettem, hogy megvannak azok a jól szuggerált reflexek, amik a társadalom "szómásítását" (szedálását) eredményezik, és ennek egyik eklatáns példája a televízió, de beszélhetünk az alkoholról, a drogokról, a pornóról stb. (híresség csinálja, reklámozza, csak jó lehet, mindenki erről beszél, én is akarom tudni stb.)
öntudatlanul is ezekhez nyúlnak az emberek, a tömeghipnózis tökéletesen működik. és itt nem csak arról van szó, akik nézik a televíziót, hanem azokról is, akik csinálják (mármint a műsorokat, tudják hogy kell hatást elérni) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | psychedelic
te próbáltad?
én rendeltem az oldaról 1x, és a mások, és a forrás által "12 órára elég 20-30mg" téma rohadtul nem úgy volt..vagy fel volt ütve mint a disznó, vagy én nemtudom, de sokkal több kellett a küszöbdózishoz, rohadtul nem érte meg az árát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ IV.RÉSZ
Mostanában a tripjeim alatt többször átélem azt, amit egyszer még régen, Aladár haveromnál is átéltem, hogy egy teljesen más személyiség vagyok, de abban a pillanatban, ugyanolyan biztossággal állítom, hogy én az a személy, vagyok, mint ahogy ebben a pillanatban tudom azt, hogy most ki vagyok. Némelykor egész személyiségek sorozatát élem át egy utazás alatt. Nagyon megrendítő élmény. Azt, hogy mit jelent még csak próbálom megfejteni.
Amióta először jártam salvia birodalmában, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy maga a salvia (aki a tanításokat adja) különálló entitás-e, vagy csak a saját mély-énünk megszemélyesítése. Továbbá az, hogy azok a lények, akikkel a trip alatt találkozunk esetleg nem a saját megszemélyesített komplexusaink-e. A kérdést nem tudom megválaszolni, én azon az állásponton vagyok, hogy DE IGEN. Bár mialatt ezeket a sorokat leírom, átfut az agyamon, hogy ezzel esetleg nem, egy általam a konszenzus-valóságból ismert elméletet próbálok-e ráhúzni egy, a korlátolt tudatunk által fel nem fogható jelenségre. Viszont, ha nem próbáljuk meg a korlátolt tudat számára fel nem fogható jelenségeket leírni, úgy jelenleg nem tudom elképzelni, hogy hogyan lesznek tudatosak. Ez nagy dilemma, de majd talán ezt is segítenek megoldani a salvia tanításai.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ III.RÉSZ
Este volt leültem az ágy szélére szépen előkészítettem kis félliteres üvegből készült bongomat. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Egy pillanatra azt gondoltam keveset raktam rá, de rájöttem, hogy nincs baj mert itt van, az az ismerős "bácsi" is, meg a gyerekek, meg itt a vonat is úgyhogy minden a jó. De hova is megy ez a vonat. Hoppá itt valami nagyon nincs rendben. És megint jött az EGO-m a képbe. Pánikba esett és ismét elkezdte kutatni a megszokott valóság legkisebb foszlányát és elkezdte köré felépíteni az "ismert" valóságot.
Ezután volt még pár ehhez, hasonló élményem a salviával. Először mindig egy gyors, álomszerű jelenet. Utána, pedig az egom-m pánikszerű valóságépítése. Ezt mindig nagy összefüggésekre való rájövések, aha-élmények sorozata követte, majd ezek a felismerések is szépen visszahúzódtak a tudattalanomba, ahogy kezdett teljesen lecsengeni a trip.
Azt azért még hozzáfűzném, hogy az általam leírt tripek alatt sokkal több minden történt, de ezek azok a dolgok, amiket valahogy meg is tudok fogalmazni és amik meg is maradtak bennem hosszabb idő után.
Szóval csak nem akarta nekem megmutatni magát a salvia, de akkor már úgy gondoltam nem adom fel, előbb utóbb csak megadja magát az ego-m, és nem fog tiltakozni. Ekkor jött az ötlet, hogy ki kéne próbálnom fűvel, hátha javít valamit a dolgon. Jól betéptem, majd jött a szokásos procedúra. Megtöm, szív, sokáig lent tart, közben tűzveszélyes dolgokat elrendez, lefekszik betakarózik, kifúj.
Az ezt követő tripet nem igazán tudom leírni, volt valami álomszerű, jelenet, majd a halvány tudatra ébredés, de most valamiért nem esett pánikba az ego-m, elfogadta, hogy ez történik és hagyta, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem tudom, hogy ez a fű miatt volt-e, vagy a sokadik próbálkozás miatt. Annyi biztos, hogy a fű kicsit gyengédebbé teszi az egészet számomra, és meg is nyújtja kicsit időben. Aztán amikor lecsengett a trip aktívabb része. Jött a nagy felismerés.
Sokáig tartott, de végül leesett, hogy ez a sok, szenvedéssel teli ego-m által ismert valóság összerakás, nem az ego-m salviaval vívott harca volt, hanem maga a salvia tanítása. És körülbelül azt jelenti számomra, hogy az általam eddig ismert valóság, csak EGY az egóm által összerakott valóság, csak egy a végtelenből, próbáljam meg felfogni ennek a súlyát. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy mélyebb megértési szinten, vagy másnak ez nem jelenthet mást, de nekem azt jelenti. Ráadásul ezt már előtte is tudtam, mert már sok helyen olvastam, akár a DAATH-on fellehető írások között is, és hittem azoknak, akik leírták, de ezek után valahogy a részemmé vált.
Most már jóban vagyunk salviával, kezdem megismerni a tanítási szokásiat. A szerintem a salvia, egy végtelenül türelmes tanár, aki felé alázattal kell viseltetni és aki addig mutatja ugyanazt, amíg meg nem értjük tanítása lényegét. A salvia tanítása egy mag, (talán egy Jung-i archetípus), amit a tudattalanunkból (akár a kollektív tudattalanból) emel fel a tudatunkba, hogy ott elültesse, hogy ezután a tudatunk számára a lehető legtöbb elérhető aspektusból megvizsgáljuk, így szélesítve azt. Amit mutat az mindig tiszta és világos, csak a mi "bal-agyféltekés", "racionális" gondolkodású, mindig ok-okozati kapcsolatokat kereső tudatunk kicsit nehezen érti meg elsőre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BESZÁMOLÓ II.RÉSZ
csapást az ego-mra. Sajnos itt megtanulta az ego-m azt a folyamatot, hogy hogyan kell minél hamarabb támpontokat találni, az általunk ismert konszenzus valósághoz, és hogyan kell minél könnyebben ismét felépíteni azt. Ez rá is nyomta az ezt követő salviázásaimra a bélyeget. Ezt követően nagyon sokáig azt éreztem a salvia tripjeim alatt, hogy az ego-m harcol a salviával. És utána mindig olyan befejezetlennek éreztem a dolgot, mintha valami ki akart volna teljesedni, de az ego-m tiltakozik ellene. Voltak így is salvia tripjeim, de rövidek voltak, utána mindig hamar visszatértem, valamilyen köztes állapotba, ami nagyon kellemetlen volt. Mintha el akart volna rettenteni a salvia.
A következő élményem pár héttel az előző után történt. Aladáréknál voltunk, a szülei nem voltak otthon. Először Aladár próbálkozott, de sajnos megint nem bírt egyszerre annyit leszívni, hogy különösebb hatást váltson ki nála. Ezután én következtem, két hrárom nagy slukk bongból, állva szívtuk. Nagyon hirtelen jött az érzés hogy el kell jutnom valahogy az ágyig. Sikeresen odaértem ott ledőltem.
De a következő pillanatban már fel is riadtam, mert behajtott a cadillac a garázsfeljáróra. Bazmeg megjöttek anyámék, pedig úgy volt, hogy később jönnek. Én meg itt fekszem fent az emeleten és azt sem tudom, hogy ki vagyok. A szoba meg tiszta füst. Örülni fognak a szomszédok, hogy ezek megint a lányukkal ordibálnak, ilyen szép napos amerikai kertvárosi délutánon. Itt fekszem fent és azt sem tudom ki vagyok. Tényleg ki is vagyok? Ez nem én vagyok. De akkor ki vagyok én. Vagy vagyok egyáltalán? Miközben ezeken gondolkoztam hirtelen az egész összehúzódott. Összegyűrődött, mint egy darab papír. Jött a már ismert szenvedés. Gondolatok cikáznak valahol. Határmezsgyén vagyok. De mi az, hogy vagyok. Vagy mi az, hogy van? Minden valami furcsa káosz. Ismerős az érzés, de szerencsére már rég elfelejtettem. Most meg megint itt van. Nagy semmi levésben a valami keresése. Ekkor hozzám szólt szerencsére Aladár haverom, -Gyula mi van kelj már fel! Ez félig visszahozott az általam ismert valóságba. Azt már tudtam, hogy ő kicsoda, de abban még nem voltam biztos, hogy én kivagyok. Aztán szép lassan kitisztult a kép. Na ekkor döntöttem úgy, hogy nekem többet az életben nincs szükségem a salviára. Vagy egyelőre nincs. Úgyhogy a kis kör alakú dobozocska landolt szépen a fiók hátuljában, a majd jó lesz valamire kategóriájú dolgok között, végül oda adtam egy haveromnak, aki jókat nevetett tőle.
Ezek után is sokszor eszembe jutott a salvia, nagyon kíváncsivá tett az, amiket addig mutatott de féltem tőle. Nem kértem abból a szenvedésből, amiben párszor részem volt, így jobbnak láttam, ha hanyagoljuk egymást.
Majd eltelt két év és közben sok minden történt. Befejeztem a főiskolát, átestem egy majd' egy évig tartó önismereti csoport terápián, közben elolvastam jó pár pszichológiai témájú könyvet, aztán az utóbbi fél évben Carl G. Jung munkássága fogott meg. Van egy mondata amit nagyon szeretek: "Aki kifelé tekint álmodik, aki befelé az ébred". Úgy éreztem, hogy számomra is elérkezett az idő, hogy befelé tekintsek, erre mit ad isten (ha fogalmazhatok így), szól Géza barátom, hogy van két doboz 10x-es 1g-os salviája, már ott van nála 3 éve, ő is úgy kapta, eladni nem tudja, elszívni nem akarja, vigyem el, vagy kidobja. Egyrészt örültem is a hírnek, másrészt tudtam, hogy nemsokára ismét szembe kell néznem salviával és ez egy kis félelemmel töltött el. Eljött a nagy nap, megkaptam a két kis dobozt, hazavittem, aztán pár napig csak nézegettük egymást, néha megszagoltam, próbáltam felidézni régi emlékeimet, de valahogy mindig úgy döntöttem, hogy inkább majd holnap. Aztán elérkezett az idő, amikor szembe kellett néznem vele, tovább nem halogathattam.
|
| | | | |
|
