 |
Legfrissebb hozzászólások (32406 - 32415)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Amikor valaki először jár Ozorán, hazaérve csak szuperlatívuszokban tud az élményről beszélni, persze, hogy visszamegy, meg hívja a haverjait is, úgyhogy egyre többen lesznek, idén csak a Boom miatt volt kicsit kevesebb külföldi. Tehát jövőre többen leszünk, kérdés mit bír el a völgy. Mindenesetre a tömeg növekedésével, meg a régen minden jobb volt érzés következtében elkeülhetetlen, hogy felhíguljon egy ilyen fesztivál. Ha meg nem jön be elsőre/másodikra, akkor megszűnik, mint a sokat dicsért, általam sajnos nem látott Bakonyfeszt. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | folyt. 2.
Leértünk a kocsihoz elgé kinyitja a központizárat, a kocsi visszajelez, fényessé válik. Ami szabályosan megriaszt mindkettőnket.
Elgé felém nyujtja a kulcsot, most vezess te, szól hozzám. Én? Igen, te ilyen helyzetekben is képes vagy hozzá. Jó ötlet ez, elég készen vagyok. Menjünk! szól, vagy inkább utast elgé. Kétségtelen, hogy vezettem már sokmilyen állapotban (ellenjavalt), szintetikákon, szarrátépve vagy éppen nagyon alkohol hatása alatt (utóbbit már hanyagolom, és ha lehet az előbbieket is), de ez mégis csak más, nagyon más. Beindítottam a kocsit, felkapcsoltam a lámpát, kiengedtem a kéziféket és gáz, az autó bögött, de nem indult. Mi a goond? Hát persze, hogy nem tettem egyesbe... Sikerült! Végre elindultunk, el a helyről, el az erdőből. Nyomasztó volt a kocsiban, csak ültünk ketten egymás mellett, a zene üvölt. Ilyen kis helyen hangos zenével hihetlenül csattra tudja magát vágni az ember, még akkor is, ha előtte abban a (tév)eszmében élt, hogy már jól van és indulhatunk.
A fák mintha egyre közelebb jöttek volna bal és jobb oldalról, bekakartak kebelezni, zárni. Érjünk már ki innen, mondtam magamnak. Az út az ősz miatt itt-ott levelekkel fedett volt, az egyik helyen különösen. Néztem a leveleket, amik olyan szinten összuefüggöttek, hogy valósággal elvesztem bennünk. DE hol az út, letértem róla, merre tovább? Megálltam. Indulás újra, közben a kocsi órájára pillantok, számok helyett betűk voltak ott. Betűk! Amik elmósodtak, rápillantok a kmórára, számokat nem látom, minden kavarog, ami fényes és főleg közel van.
Kiértünk a rengetegből, a távolban egy kis település fényei mutatják a civilizáció első kapuját. Ahogy egyre közelebb érünk, úgy lesznek a fények is egyre többen, egyre fényesebbnek, hatalmas csillogás. Talán ilyen lenne New York Karácsonykor? A falu és fényei az uttól jobbra voltak, majd balra szegezem a tekintetemet, és a a falu nem, de a fények ott vannak. Ekkor leálltam, megkavarodtam. Én nem vezetek, vezess te, vagy álljunk itt és most le és induljunk később. Elgé nem szólal, csak egy enyhe fejbiccentéssel jelzi beleegyezését. Te is láttad a fényeket, kérdezem. Én mindent látok és csend. Ott állunk az út szélén, nézzük a fényeket, majd az égboltot. A csillagok is hihetetlenül fényesek, már zavaróan, itt-ott lüktetnek. Lenézek a földre, de mindhiába, ott is ugyanúgy a csillagokat látom immáron égbolt nélkül. A falu távoli fényei közé csillagok ékelődtek. Elgé közben rámnéz, és megszólal: ezek lehullottak! Ismét hatalmas nagyröhögés kezdődik.
Ülünk és csak nézünk, nézzük az égboltot, a falu fényeit. Immáron minden összefolyt, mi van fenn mi van lenn? Teljesen mindegy, nem tudtuk rá a választ. Az égboltot fraktálok cikáztak, de vagy tucatnyian, a falu fényei immáron körbe vettek bennünket. Elgé feszesen nézi az autót, később kiderült, hogy ő már akkor egy bárban járt és a sörét várta, természetesen képzeletben.
Lassan pirkad, jobbnak látjunk, ha egy poros mezőgazdasági úton a semmi, a mező közepébe hajtunk. Ezúttal elgé a sofőr, talán , ha 20al suhanunk a poros úton. Egy kilométerrel arrébb megállunk. Kiszállunk. Nézzük a pirkadat színeit, a hullámzó horizontot a lila, rózsaszn, narancssárga égboltot, a felhőket, a nap első sugarai ragyogják be a tájat. Arannyá változnak a fák, a bokrok, ezernyi harmatcsepp csillog megannyi fűszálon. DE milyen szép is!
Ahogy telik múlik az idő úgy vál minden köddé, a fények, a fraktálok, a bizsergés, a zsoongás, minden elhalványult, kezdünk lejönni. Autóba pattanunk és lassan elindulunk hazafelé. Még jár az agyam, mennek ide oda a gondolataim, becsukott szemmel fraktálok jelennek meg, de már tudom, vége, vége az utazásnak, ennyi volt, szép volt, jó volt ? Vegyes érzelmek kavarognak bennem, kell pár nap, amire magamhoz térek. Mit adott a gomba? Megváltást? Megmutatta a helyes utat? Nem, egy zülött, intenzív estét adott, kinyitotta a szememet, érzékszerveimet.
Pont. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Miután tudatosult bennem a félórátelévoltnemvettemészre és akkormostmivoltebbenafélórában bennem kezdtem érezni a fejemben a gombi bizsergős, szétnyomos, feszítés bejövős, melengetős, elborulós hatását. Megmutatta a gali: látod, itt vagyok te b!lfasz.. nem vettél észre, akkor most megmutatom neked a világomat és onnantól kezdve belecsöppentem egy mesébe, ahol volt minden és mindenki
Folyt. Holnap.de most lépek a gép elől"
Írta, ezeket a záró sorokat 2006. szeptemberében, lassan négy éve. Talán akkor, a friss élmények pulzálásában eredetibben lehetett volna az élményeket a virtuális világba kódolni. De jobb később, mint soha, így, ha megengeditek jöjjön a folytatás.
Ezután kb. egy óra következett, egy óra tömény rosszullét. Szabályosan küzdöttem magammal, vagy a gombával, vagy mindkettővel, esetleg az életemért ? Nem tudom, de azt az egy órát senkinek sem kivánom, nemhogy azt az egyet, de abból még néhány perc is sok(k). Egyre szaporább szívverés, már-már az egész mellkasom, majd később testem dobogott, lüktetett. A szememet már csípte a homlokomról patatokban lefolyó víz, izzadt tenyeremmel alig alig tudtam kinyitni a "megváltást" jelentő ásványvizet. Mi lesz itt? Mi lesz velem ? Mit csináltam ? Ezek azok a kérdések, amik ilyenkor keringenek az emberben, nem voltam ezzel én sem máshogy, S mi van elgé barátunkkal? Elgé barátunk fájdalom tekintetében mindig is egy hős volt, küszöbe valahol nagyon magasan.
Amikor ő azt mondja, hogy fáj vagy rosszul vagyok, akkor valami nagyon de nagyon nincs rendben. Rá nézek, ő is rám néz, a szemében először látom. a kétségbeesést, a félszet . Mire megszólal: te én nagyon rosszul vagyok. Ez akkor és ott az ő szájából hihetetlenül drámaian hangzott. Nyugi én is, remélem hamar elmúli-válaszoltam. Közben lekapcsoltuk a zenét, mert az is annyira fájt, és remegő kezekkel kortyolgattuk a hideg ásványvizet. Kisvártatva, már-már varázscsapásra megszűnt a nyomasztó rosszullét, hatalmas teher esett le mindkettőnkről, mintha egy tonnás követ emeltek volna le a mellkasunkról.
A rosszullétet képzelgések sora követte, megkezdődött az igazi utazás az ismeretlenbe. Zene újra bekapcsolva, hihetetlenül éles hangok, olyan háttér zajokkal, amit még soha de soha nem hallottam ki, pedig jónéhányszor füleltük már ezt a mixet.
Néztem a fákat, amiket a hold fénye sejtelmesen világított be, valami túlvilági fényesség volt az egyik fatörzsön, aztán távolabbra szegödött a tekintetem, és minden fán fényesség. Mi az ami csillog? Víz! Igen, a fákról apró patakként, szelíd érként csurgott a víz. Az egész törzset beborította, minden fán ! Elgé közben odaszól: te is hallod? Mit?-kérdeztem Hát ezt a csordogálást minden irányból. Mire én: Nem én látom. Majd mindketten égtelen röhögésbe csaptunk át, valósággal fetrengtünk.
Nevetésünket a távolból érkező emerei hangok zavarták meg. Valakik jönnek, eszméltünk. Vagy csak csupán képzeletünk játszik velünk? Nehéz volt eldönteni, de aztán egyre közelebb kerültek a hangok, kirajzolodtak az alakok, 6-7 fős banda jött felénk. Mint később kiderül félmaxon (alkoholtól) lévő rockerek, akik kitalálták, hogy milyen jó lenne éjfél körül az erődben szallonát sütni és iszogatni. Mivel társaságuk enyhén szólva is nyomasztó volt, így pakoltunk és irány az autó felé. Kapcsold fel a lámpát, nem látok semmit, szól elgé. Felkapcsoltam és a sötét erdőben haladtunk lefelé. A lámpa fénye egyre fényesebb lett, érdekes volt világítania sötét erdőbe. A megvilágott növények hihetetlen színekben pompáztak, még sosem láttam ilyen zöldnek a falevelekt, ilyen szürkének a fenyő törzsét. Én lekapcsolom, ez már sok. Amint lekapcsoltam érdekes fraktálok tüntek fel. Kisebb-nagyobb négyzetek, aztán utána olyan geometriai formákat öltöttek, amiket nehéz leírni azt látni kell. Akkor én láttam !
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm, fura lehet ugy elmenni es reszt venni egy kvazi mas dimenzioban letezo pszichedelikus kis varazsfalu egy hetes leteben, hogy kozben mered a szpiritet, mint egy szigoru kulso megfigyelo. Inkabb spriccelj vizet es mosolyogj :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cup_of_tea
8 (nagyobbféle) levéllel lett feladva , de ebből 2 letörött a posti úton és 2 nagyon fekete és terjed folyamatosan , de ma levégtam a száradt részeket , hogy ne terjedjen tovább (majd meglátom ) és nem , nem dobálja a leveleit , hála istennek , bár ahogy most kinéz kettő levél lehet jobb lenne letörni , hogy ne pazaroljon rá fölöslegesen energiát. Szépen megszokta az uj környezetet kicsit ötbb mint 2 hete van nálam , már szemmel jól láthatóan nőnek az uj levelek. Mikor megérkezett meglocsoltam , majd 13 nap mulva locsotam ujra. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeptrip: Idén meg fogják szavazni a 2. legjobbnak[tavaly és tavaly előtt 1. és 1.], mert idén Boom sokkal jobb helyre költözött(vízpart és több árnyék). Drágább is lesz. Esetleg még hosszabb is lesz valamikor. Szerintem többen lesznek
dora: jövőre ott is többen lesznek =( én is megyek :)
Én abban mérem a szpiritet, hogy mennyien dobnak bele a közösbe csak jó érzésből.
Tűz zsonglőrök, víz spriccelők, kutyaitatók, jelmezesek, a pörgős-forgós játékok(3-ból 1 működött). Tavaly több kút is volt.
Idén kevesebb volt szpiritből. Nem a barátságosság meg a lent említett dolgok. A varázsból.
Meg hát a Depóból is. Az is hozzá tartozik.
Ezeket nem pótolja egy Magic Garden vagy egy Hawkwind 4 órás.
Ennek ellenére is ott leszek jövőre, mert közel van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem hánytam,a másik volt,de nem hasmenés,a gépet kikapcsoltam mert zavart,már akartam elöbb írni de megint kikapcsoltam a gépet,mintha belém nyomtak volna valami nyugtatót,zsibbadtam,raktam vizes zsepit a nyakamra az valamit segített,meg ittam vizet,most is kivagyok úgyhogy nem tudom hogy próbálkozok e vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát ja az ipari része egyedül csak annak jön be, aki kapja a zsíros profitot. Viszont ha Birkásék nem lennének Ozorafest se lenne, szóval valamit valamiért. Ha jövőre se lesznek többen, mint idén akkor megnyugodhatunk sztem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | en iden (mint eddig mindig) vegul jo szajizzel jottem el ozorarol, annak ellenere, hogy ezuttal a borsos arak mellett nekem a lineup sem tetszett igazan.. alig talaltam nehany eloadot aki erdekelt, a main stages pultmogottugralas meg majomkodas meg... minek?...nem eleg, ha minosegi zenet csinalsz?...
neha ez az egesz nekem mar tul sok :)
persze megerte az az egy het, jo volt az akacosban logatni a labam, jo volt talalkozni "uj" emberekkel, jo volt kiulni a dombra es figyelni a folydogalo tomeget. meg hát orszagos viszonylatban mas nagyfeszten 2 napig nem huztam volna, itt viszont mindig maradnek meg egy hetet a dombok kozott amikor mar nincs tomeg :)
nekem mar nem annyira jon be ez az "ipari" fesztivalozas, izlesek es pofonok.. nehany eve mondjuk meg en sem igy gondoltam.
jovore transylvania, szerintem fergeteges lesz :) ittvan par hangulatkep, bar nem akarok partiajanlosat jatszani > http://www.flickr.com/photos/alereportage/sets/72157622829256775/
|
| | | | |
|
