 | 
Legfrissebb hozzászólások (43961 - 43970)
 |  |  | | | |  |  |  | | atJILri: képzeld el, hogy van egy kurvafontos géped, ez csinál meg mindent helyetted, majd sok használat után kiírja, h merül az akku, fogod és kikötöd a LEDet, h ne villogjon, majd elkezd jelezni, h meg kell olajozni, fogod, azt is kikötöd, majd jelez megint, h kezd túlmelegedni, azt is kikötöd, stbstb. mire rájössz, hogy túlhajtottad, nincs az a szerviz, ami visszaállítja az eredeti élettartamot :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Miért, az univerzum gondolkodik? :) ja meg, mi a gondolkodás fogalma? a biológiai élet fogalma mennyivel komplexebb annál, ami egy szupernóva-robbanásban megtörténik, tudattalanul? |
| |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | Kamu? [beszállító]
Ai salvia.tvn.hu másolata még a menü linkjei is az eredeti oldalra mutatnak, csak épp levelet is árulnak rajta.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "A farizeus erényes ember; ám erénye abból a fajtából való, mely összeegyeztethető a negatív érzelmekkel." /A. Huxley/ |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Jól mondja retek papa. De! Az már nem biztos, hogy az "univerzum" méretekben gondolkodik. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Ja, azt kihagytam, hogy a hatalmas nagy flessbe megyünk vissza, de hívhatjuk halálnak is :-) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | Amikor a hegy újra hegy lesz ...
Szerintem valahogy úgy néz ki ez az élet, hogy idejövünk a hatalmas nagy flessből, egy darabig még úgy is viselkedünk (a gyerekek nagyon király arcok), aztán belebonyolódunk egy olyan játszmába, ami valójában teljesen nevetséges. Kialakul az egónk, elhelyezzük magunkat a palettán valahol, és megpróbálunk a szerint élni, amit képzelünk magunkról. A szerencsésebbek rájönnek egy idő után, hogy azért az élet egy kicsit több ennél, innentől jön a nagy örlődés és szétgondolkodás időszaka, de ez is jó, és ez is kell :-) Később aztán maguktól eltűnnek a kérdések. Ha a kérdések eltűnnek, a válasz magától megjelenik :-) Hahahaha
Szerintem minden életszakasznak megvan a maga tökéletes szépsége, a titok az lehet, hogy felismerjük és elfogadjuk a saját helyzetünket, ha most éppen a filókorszak dübörög, akkor oké, nagyon hangulatos filózni, főleg jó társaságban, egy két pohár bor mellett, később úgyis olcsó mulatozásba fullad a nagy komolyság :-)
Meg amúgy is, valamiről beszélgetni kell, nem? Én még nem ülök mosolyogva a sarokban, és nagyon tetszenek ezek a gondolatok, amiket itt felvonultattok, csak így tovább :-)
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | erre nincs képlet,nem lehet számadatokkal meghatározni mennyi a kritikus adag én annyit mondok legyen 1/3 attól talán nem sokal be:) ha tényleg mennyiségre van szükséged legyen 427128 |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | ez már megint csak megszemélyesítés és hit.
rájöttem, hogy szerintem egyszerűbb sokkal úgy élni, hogy nem keresed a nagy konspiráció forrását, nem akarsz minden mögött látni valamit. hogy az a valami, amit úgy hívunk, hogy élet, csak úgy van, pont ezért kiszámíthatatlan. lófaszok vagyunk. senkik. és még a Föld is csak egy kis pont. nem hinném, hogy az univerzumnak olyan sokat számítana, méreteihez képest. én sem gyászolok lefoszlott hámsejteket.
mindenki csak abban akar hinni, hogy tudata örökké létező lesz. |
| |  |  |  |

|