 |
Legfrissebb hozzászólások (47041 - 47050)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Épp most írtam egy beszámolót, hátha felkerül, a kratom+ cannabis+ zöldtea kombinációról. Esetleg próbálta még valaki? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Úgy érzem ez többfordulós meccs lesz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És a salviánál ez a hatás eddigi tapasztalataim szerint bármely más általam kipróbált pszichedelikumhoz viszonyítva sok nagyságrenddel erősebb. Talán pont ez az oka, hogy annyira radikálisan másnak, furcsának, kicsit idegennek élem meg azt a létállapotot, amit a salvia okoz. De ez a fajta létállapot számomra csodálatos, mert mindig arra emlékeztet, milyenek vagyunk valójában. Úgy hiszem, az én-tudatunk csak az individuális létezés egyik szükséges feltétele, de alapvetően nem a legelemibb, legősibb létállapotunk része. A salvia-érzés, ha kellő mennyiségű salvinorin jutott az ember szervezetébe olyan, mintha újra egybeolvadnál az Egésszel, ahol a dualitás nem létezik, mert a megtapasztaló és a megtapasztalt egy és ugyanaz. Ez, a fizikai létsíkon átélve hatalmas dolognak számít, mert itt alapvetően úgy vagyunk beállítva, hogy ezt az ilyen szintű egységélményt alapjáraton ne tapasztalhassuk meg. Pont ez az előfeltétele annak, hogy megismerd saját magad. Én úgy hiszem, minden Te vagy, csak mivel meg kell tapasztalnod saját magad, ezért szükségszerű a szétválás, mármint a dualitás szerint. Azaz az én-tudat. Hogy én más vagyok, mint a többi, különálló tudatrendszerem, gondolataim és egyéniségem van. Én nem vagyok a világ. Ezt mondja az elménk. És a salvia azért csodálatos, mert számomra úgy tűnik, pont ezt képes nagyon határozottan megtörni. Így legalább sejthetem, hogyan is néz ki ez az egész. Bocs, ha nagyon zavaros volt:D De olyan nehéz erről beszélni. És hát, nem vagyok egy Huxley:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nálam a deperszonalizáció mindig nagyon erős, meghatározó motívum a salvia-élmények során, noha mindig más-más formában nyilvánul meg az érzés. Ilyenkor általában nem tudatosul bennem, hogy a gondolat az "enyém", én gondolom azt, hanem csak úgy jön le, mintha a gondolat úgy magától generálódna, és én valamilyen oknál fogva kívülről mégis megfigyelhetem, tanúja lehetek, de alapvetően nincs túl sok közöm hozzá. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy én élem át az élményt. Egyáltalán az élmény átélésének gondolata is abszurd, egyáltalán nem merül fel. Egyszerűen csak úgy van az egész. De úgy érzem, amikor bepillantok ebbe a másik tudatállapotba, az már nem teljesen az "én" nézőpontja. És talán pont ez a lényeg. Az én-tudat feldarabolódása. Számomra soha nem volt félelmetes, viszont van benne valami megfejthetetlen, és titokzatosnak tűnő ellentmondás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | chucknorris100:
"ami a gondolatokon, szavakon felül van, azt egyszerűen nem lehet gondolatokkal szavakkal kifejezni."
Így van, pont ez a fogalmi szegénység egyik oka ("ineffability"). De ennek ellenére érdemes megpróbálni! A Daath Könyvtárban is számos remek példa van rá, ahogy embereknek szépen sikerül körülírniuk az élményeiket. Nem is beszélve a szavak mestereiröl, mint pld. Huxleyról, aki gyönyörü nyelvezettel adja át az élménye jellegét az olvasóknak.
Viszont engem továbbra is érdekel, hogy milyen volt ez az élményed? Legutóbb egy szalviáztatásnál egy alany szintén hajtogatta, hogy ez "madness!". De késöbb gyk. azzal magyarázta, hogy pillanatnyi amnéziája volt: "Néhány pillanatra nem tudtam, hogy ki vagyok, nem tudtam volna megmondani a nevemet és lakcímemet sem!" Erre persze rávágtuk, hogy sebaj, úgysem akartunk neki képeslapot küldeni :)
Másik hasonló őrültség-érzés pedig az lehet, amikor túl sok információ ömlik be megszüretlenül és a racionális elme képtelen rendszerezni/kategorizálni. A harmadik pedig a klasszikus deperszonalizáció/egóvesztés, amikor valaki nem érzi azt az egységességet, amit szokványos állapotban "én"-nek nevez, és erre parázik rá. Neked melyik/milyen volt? |
| | | | |
|
